2008. július 26., szombat

Giallo 1962-87


Íme, egy majdnem komplett GIALLO-lista, időrendi sorrendben. A "giallo" (ejtsd: dzsalló) az olasz rendezők által készített, sajátos stílusú bűnügyi horror-thrillerek gyűjtőneve. A szubjektív rangsorolásban a legjobbak öt ászt érdemeltek ki, a nagyon jók négyet, a kategória három, a kettő átlagos, az alatt pedig tényleg csak a legrosszabbak. Ami nincs jelölve, azt nem láttam. DTK = Deliria Trash Különdíj.

Újranézés esetén a változtatás jogát fenntartom.

La ragazza che sapeva troppo / The Girl Who Knew Too Much (Mario Bava-1962) ♠♠♠♠♠
I tre volti della paura - Il telefono (Mario Bava-1963) ♠♠♠♠♠
Sei donne per l'assassino / Blood and Black Lace (Mario Bava-1964) ♠♠♠♠♠
Libido (Ernesto Gastaldi-1965)
La lama nel corpo / The Murder Clinic (Elio Scardamaglia-1966) ♠♠♠♠♠
Il Dolce corpo di Deborah / Deborah édes teste (Romolo Guerrieri-1967) ♠♠♠♠♠
La Morte ha fatto l'uovo / Death Laid an Egg (Giulio Questi-1968) ♠♠♠♠
La Morte non ha sesso/ Black Veil For Lisa (Massimo Dallamano-1968)
Nude... si muore / Naked You Die (Antonio Margheriti -1968) ♠♠♠♠♠
A doppia faccia / Liz and Helen (Riccardo Freda-1969) ♠♠♠♠♠
Una sull'altra / Perversion Story (Lucio Fulci-1969) ♠♠♠♠♠
Il rosso segno della follia / Hatchet for the Honeymoon (Mario Bava-1969) ♠♠♠
La morte bussa due volte / Blonde Köder für den Mörder (Harald Philipp - 1969) ♠♠♠♠♠
Orgasmo (Umberto Lenzi-1969)
Cose dolce... cose perversa (Umberto Lenzi-1969)
L’uccello dalle piume di cristallo / The Bird with the Crystal Plumage (Dario Argento-1970) ♠♠♠♠♠
5 bambole per la luna d'agosto / 5 Dolls for an August Moon (Mario Bava-1970) ♠♠♠♠♠
Le Foto proibite di una signora per bene / Forbidden Photos of a Lady… (Luciano Ercoli-1970) ♠♠♠♠♠
Lo Strano vizio della Signora Wardh / Szerelmi vérszomj (Sergio Martino-1970) ♠♠♠♠
Paranoia (Umberto Lenzi-1970)
La Morte risale a ieri sera (Duccio Tessari-1970)
Concerto per pistola solista / Weekend Murders (Michele Lupo-1970) ♠♠♠♠
Nelle pieghe della carne / In the Folds of the Flesh (Sergio Bergonzelli-1970) DTK
Il gatto a nove code / A kilencfarkú macska (Dario Argento-1971) ♠♠♠
Una Lucertola con la pelle di donna / Lizard in a Woman’s Skin (Lucio Fulci-1971) ♠♠♠♠
La Coda dello scorpione / The Case of the Scorpion’s Tail (Sergio Martino-1971) ♠♠♠♠
Un posto ideale per uccidere / Oasis of Fear / Dirty Pictures (Umberto Lenzi-1971) ♠♠♠♠
Gli occhi freddi della paura / Hideglelős rettegés (Enzo Castellari-1971)
La Vittima designata / Murder by Design / The Designated Victim (Maurizio Lucidi-1971) ♠♠♠♠
La bestia uccide a sangue freddo / Slaughter Hotel (Fernando Di Leo-1971) DTK
L’uomo piu velenoso del cobra / Kegyetlen kobrák (Bitto Albertini-1971) ♠♠♠♠
La tarantola dal ventre nero / The Black Belly of the Tarantula (Paolo Cavara-1971) ♠♠♠♠♠
La notte che Evelyn usce dalla tomba / Night Evelyn Came out of the Grave (Emilio Miraglia-1971) ♠♠♠♠
L’Iguana dalla lingua di fuoco (Riccardo Freda-1971) ♠♠♠♠♠
Qualcosa striscia nel buio / Something Creeping in the Dark (Mario Colucci-1971) ♠♠♠♠♠
Giornata nera per l'ariete / The Fifth Cord (Luigi Bazzoni-1971) ♠♠♠♠♠
Reazione a catena / Bay of Blood / Twitch of the Death Nerve (Mario Bava-1971) ♠♠♠♠
La corta notte delle bambole di vetro / Short Night of Glass Dolls (Aldo Lado-1971) ♠♠♠♠♠
La morte cammina con i tacchi alti / Death Walks on High Heels (Luciano Ercoli-1971) ♠♠♠♠♠
4 mosche di velluto grigio / Four Flies on Grey Velvet (Dario Argento-1971) ♠♠♠♠♠
Una farfalla con le ali insanguinate / The Bloodstained Butterfly (Duccio Tessari-1971) ♠♠♠♠♠
Mio caro assassino / My Dear Killer (Tonino Valerii-1972) ♠♠♠♠
Cosa avete fatto a Solange? / What Have You Done to Solange? (Massimo Dallamano-1972) ♠♠♠♠♠
Alla ricerca del piacere / Amuck (Silvio Amadio-1972) ♠♠♠♠♠
Il sorriso della iena / Smile Before Death (Silvio Amadio-1972) ♠♠♠♠
Casa d'appuntamento / French Sex Murders (Ferdinando Merighi-1972) DTK
L’Etrusco uccide ancora / The Etruscian Kills Again / The Dead Are Alive! (Armando Crispino-1972) ♠♠♠♠
Perché quelle strane gocce di sangue sul corpo di Jennifer? / The Case of the Bloody Iris (Giuliano Carnimeo-1972) ♠♠♠
Rivelazioni di un maniaco sessuale al capo della squadra mobile / So Sweet So Dead (Roberto Montero-1972)


La dama rossa uccide sette volte / Red Queen Kills 7 Times (Emilio Miraglia-1972) ♠♠♠
Il coltello di ghiaccio / Knife of Ice (Umberto Lenzi-1972) ♠♠♠♠♠
Delirio caldo / Delirium (Renato Polselli-1972) DTK
Non si sevizia un paperino / Don’t Torture a Duckling (Lucio Fulci-1972) ♠♠♠♠
Morte accarezza a mezzanotte, La / Death Walks at Midnight (Luciano Ercoli-1972) ♠♠♠♠
Tutti i colori del buio / All the Colors of the Dark (Sergio Martino-1972) ♠♠♠♠♠
Chi l'ha vista morire? / Who Saw Her Die? (Aldo Lado-1972) ♠♠♠♠
L’Assassino... a al telefono (Alberto Martino-1972)
Sette scialli di seta gialla / The Crimes of the Black cat (Sergio Pastore-1972) ♠♠♠♠
Il Tuo vizio a una stanza chiusa… / Your Vice is… (Sergio Martino-1972) ♠♠♠♠
Passi di danza su una lama di rasoio / Death Carries a Cane (Maurizio Pradeaux-1972) ♠♠♠♠♠
La casa della paura / Girl in Room 2A (William L.Rose-1973) ♠♠♠♠
La Morte ha sorriso all'assassino / Death Smiles on a Murder (Aristide Massacessi-1973)
I corpi presentano tracce di violenza carnale / Torso (Sergio Martino-1973) ♠♠♠♠♠
Macchie solari / Autopsy (Armando Crispino-1973) ♠♠♠♠
Il fiore dai petali d'acciaio / The Flower with Petals of Steel (Gianfranco Piccioli-1973)
Spasmo (Umberto Lenzi-1974) ♠♠♠♠♠
Il Profumo della signora in nero / The Perfume of the Lady in Black (Francesco Barilli-1974) ♠♠♠♠
L’Assassino ha prenatato nove poltron / The Killer Reserved Nine Seats (Giuseppe Bennati-1974) ♠♠♠♠
L’uomo senza memoria / Puzzle (Duccio Tessari-1974) ♠♠♠♠♠
Gli Assassini sono nostri ospiti / The Killers Are Our Guests (Vincenzo Rigo-1974)
Ciak, Si Muore (Mario Moroni-1974)
La Polizia chiede aiuto / What Have They Done to Your Daughters? (Massimo Dallamano-1974) ♠♠
Gatti rossi in un labirinto di vetro / Eyeball (Umberto Lenzi-1975) ♠♠♠♠
Profondo rosso / A gonoszság áldozatai (Dario Argento-1975) ♠♠♠♠♠
Morte sospetta di una minorenne (Sergio Martino-1975) ♠♠♠♠
Nude per l'assassino / Strip Nude for your Killer (Andrea Bianchi-1975) ♠♠♠♠
Blazing Magnum / Strange Shadows in an Empty Room (Alberto De Martino-1976) ♠♠♠♠♠
La Casa dalle finestre che ridono / The House with the Laughing Window (Pupi Avati-1976) ♠♠♠♠
...E tanta paura / Iszonyú félelem (Paolo Cavara-1976) ♠♠♠♠♠
I Vizi morbosi di una governante / Crazy Desires of a Murderer (Filippo Ratti-1977) ♠♠♠♠
Il gatto dagli occhi di giada / The Cat’s Victims/ Watch Me When I Kill (Antonio Bido-1977) ♠♠
Sette note in nero / The Psychic (Lucio Fulci-1977) ♠♠♠♠
Pensione paura (Francesco Barilli-1977)
Passi di morte perduti nel buio / Death Steps in the Dark (Maurizio Pradeaux-1977)
Nove ospiti per un delitto/  Nine Guests for a Crime (Ferdinando Baldi-1977) ♠♠♠♠♠
Tutti defunti... tranne i morti (Pupi Avati-1977) ♠♠♠♠♠
La ragazza dal pigiama giallo / The Pyjama Girl Case (Flavio Mogherini-1977) ♠♠♠♠
Nero veneziano (Ugo Liberatore-1978)
La sorella di Ursula / The Sister of Ursula (Enzo Milioni-1978) ♠♠♠♠♠
Solamente nero / The Blood Stained Shadow (Antonio Bido-1978) ♠♠♠♠
Enigma rosso / Red Rings of Fear (Alberto Negrin-1978) ♠♠♠♠♠
Giallo a Venezia (Mario Landi-1979) ♠♠♠♠
Lo squartatore di New York / The New York Ripper (Lucio Fulci-1982) ♠♠♠♠♠
Tenebre (Dario Argento-1982) ♠♠♠♠♠
La casa con la scala nel buio / A Blade in the Dark (Lamberto Bava-1983) ♠♠♠♠♠
Murderock - Uccide a passo di danza (Lucio Fulci-1984)
Phenomena (Dario Argento-1984) ♠♠♠♠
Sotto il vestito niente / Nothing Underneath (Carlo Vanzina-1985) ♠♠♠
7, Hyden Park - La casa maledetta / Formula for a Murder (Alberto De Martino-1985) ♠♠♠♠♠
Firenze! L'assassino e ancora tra noi (Camillo Teti-1986)
Morirai a mezzanotte / Midnight Ripper (Lamberto Bava-1986) ♠♠♠♠♠
La foto di Gioia / Delirium (Lamberto Bava-1987) ♠♠♠♠♠
Opera (Dario Argento-1987) ♠♠♠♠

2008. július 24., csütörtök

NUDE...SI MUORE (1968)

Antonio Margheriti, giallo rosa


Ezt a lájtos, vígjátéki elemekkel habosított giallót Mario Bava találta ki, aki még a megvalósítás előtt kiszállt a projektből egy nagyobb volumenű ajánlat okán (DIABOLIK - milyen igaza volt!). A helyére beugró Antonio Margheriti kompetens módon oldotta meg a feladatot, azt hiszem ez volt az első krimije, de aki a Bava név miatt ruház be a DVD-re, annak garantáltan lesz néminemű hiányérzete.
Az alapszitu az addigi giallo-kliséket hivatott egybegyűjteni: lánykollégiumban operál a kesztyűs gyilkos™, áldozatai fiatalok, szépek és meztelenek (módjával, még csak '68-at írunk). Mindenki gyanús, aki nem áldozat: a tanárok, a kertész, a búvároktató... az entomológus.
A sárga fedelű ponyvakrimi műfaja már az Argento előtti korszakban megérett a paródiára, a THE GIRL WHO KNEW TOO MUCH (1962) azon nyomban dekonstruálta is azt. Talán valami hasonló történik a NUDE-ban, csak hát Margheriti nem Bava, ami papíron még önreflexió volt a tévedésből mindig a rossz célszemélyre lecsapó gyilkosról, az más tolmácsolásában egy butuska kis whodunit, korrekt, de leleményesnek egyáltalán nem nevezhető rendezésben.
Ha elvonatkoztatunk a Bava-kapcsolattól, vagyis alacsonyabban van a léc, akkor ez a kis semmiség akár még szórakoztató is lehet egy italo-krimi rajongó számára. A lányok aranyosak (Elle magazint és Marvel képregényeket olvasnak, szóval nem bölcsészhallgatók), a gyilkos kiléte pedig olyannyira egyértelmű, hogy a végén szinte meglepetésként ér, hogy tényleg ő az! A főcím alatt elhangzó dal incredibile, képzeljük el az Adam West-féle BATMAN sorozat témáját krimire átírt szöveggel: NIGHT-MARE! Nem szokásom előzetest betenni, de most kénytelen vagyok, mert ebben elhangzik a tétel. Attenzione! A film annyira nem jó, mint az előzetese. Perché, perché, perché??

2008. július 20., vasárnap

SQUADRA VOLANTE (1974)

Stelvio Massi, olasz rablópandúr
"Calling all cars! A bankcar has been robbed, 4 men got away in a blue Alfa Romeo!"

Indul a hajsza a kétszáztízmilliószázharmincezer líra után, amit a "Marszeji" és bandája rabolt el, maguk után hagyva egy halott zsarut. Pechjükre a városban tartózkodik Ravelli felügyelő, őt éppen most küldte haza az Interpol rossz magaviselete miatt. Számára az ügy személyes: a gyilkos fegyver ugyanaz, amivel öt évvel ezelőtt megölték a feleségét. Slo'mo' flashback inzert:A többszörös Deliria-díjas Dardano Sacchetti agyából kipattant sztori valahol félúton van egy klisés western és az urbánus Dirty Harry között, standard cucc autós/helikopteres üldözésekkel, jó tempóban, őszintén és direktül, kiváló technikai színvonalon megcsinálva. Itt mutatkozott be Tomas Milian 'farmeres zsaru' karaktere, A lepukkant külsejű, állandó cinizmussal és egy .38 kaliberűvel felfegyverzett inspettore karrierje egészen a nyolcvanas évekig kitartott.
"Ravelli gets the goods, but delivers them straight to the morgue."

Milian nemezise, a zseniális karakterszínész Gastone Moschin (MILANO CALIBRO 9) papruhában osztja az egysorosokat. A dialógusok a film sava-borsa, az angol szinkron szövegkönyve remekbe van szabva, nehéz elhinni, hogy olaszok vetették papírra.
 
"If anyone else dies around here, it will be ME that killed them."

Habár mentes az igazán velős társadalomkritikától, a SQUADRA is jobbról támad, így aztán Ravelli tiszteletét teszi egy pornófilm stúdióban ("-I run a respectable film studio! -Oh really? Respectable is hardly the word for it."), majd feloszlat egy hippi-partit és elkobozza a füves cigiket. Mindezt úgy teszi, hogy permanensen a szájára van gittelve egy szivar és az alkohol mellett propagál - az olasz kommerszfilmek java egy szeszesitalgyár támogatásával készült.
 
Hallo,J&B? Küldjenek még hat rekeszt, kezdünk kifogyni!

Az addig főként westerneket fényképező Massi első zsarufilmje a maga zsánerén belül egy erős közepest érdemel, mivel nem sok eredeti ötlet szorult belé, beleértve az akciójeleneteket is. Ami viszont dob a dolgon, az a színészek játéka és Stelvio Cipriani dinamikus zenéje. Massi a rákövetkezendő évben újabb sikerszériát indított el MARK IL POLIZIOTTO-jával, az viszont már egy jóval gyengébben muzsikáló akciófilm egy olyan bájgúnár főszereplővel (Franco Gasparri), akit Milian legfeljebb hamutartónak használna.

2008. július 18., péntek

DEVIL FETUS (1983)

Lau Hung Chuen, 香港



Fiatalasszony az "Éhes Szellemek Fesztiválján" vásárol egy zöld vázát, amelynek lakója - egy nyálkás, őszhajú inkubus - még aznap éjjel meghágja a nőt. Az afférnak a hirtelen hazatérő férj vet véget, széttöri a vázát, letépi saját arcáról a bőrt (!) és kiveti magát az emeletről. Az időközben áldott állapotba került feleség hamarosan szintén szörnyethal, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a temetésén megszülje ördögi gyermekét. A szertartást vezető taoista papnak sikerül lezárni a koporsót, figyelmeztetvén a hozzátartozókat: a nő és férje korántsem fejezték be földi pályafutásukat. Ez az első húsz perc.


'83 a gong tau éve a kínai mozinaptár szerint: SEEDING OF A GHOST, BOXER'S OMEN, POSSESSED, BLACK MAGIC WITH BUDDHA, OBSESSED, THE RAPE AFTER, RED SPELL SPELLS RED... A rémreneszánszt a HK-ban is nagy sikerrel futó, speciális effektusokra építkező amerikai horrorok provokálták ki: THE HOWLING, THE THING, POLTERGEIST, THE EVIL DEAD. Ezekkel kellett felvennie a versenyt szegény DEVIL FETUS-nak is, amibe annyi f/x-et pakoltak a producerek, amennyit csak elbírt a bankszámla. A zenén viszont sikerült spórolni, az ugyanis lopott anyag, de az első és utolsó fél óra hisztérikus tempója segít, hogy kritikai érzékünkön felülkerekedjék a naiv rácsodálkozás: te jó ég, ez a fazon kettészakadt és kijött belőle valaki!


A kínai horror princípiuma a taoizmus, ez adja meg azt a sajátos ízt, ami üdítőleg tud hatni a didaktikusabb amerikai modellek után, még akkor is, ha nem vagyunk teljesen tisztában a keleti bölcseletek sötét oldalával. A ceremóniák, amulettek és ráolvasások kavalkádja kinetikusabb, mint a vasárnapi istentisztelet - az Ördögűző elmehet a pokolba, én a Taoistára szavazok!

2008. július 9., szerda

SEVEN DEATHS IN THE CAT'S EYE (1973)

Antonio Margheriti, olasz 'orrore

"When a cat follows a person,
that person is a Vampire!"

A sztahanovista Margheriti a gótikus horrort a hatvanas évek elejétől kezdte művelni (CASTLE OF BLOOD), miután látta, hogy honfitársai is képesek sikerre vinni a műfajt. Lehet, hogy nem tartották egy maestrónak, de értett a szakmához, és még ízlése is volt, elég csak ránézni a SEVEN DEATHS-re.


A skót MacGrieff família családi vállalkozásban írtja egymást évszázadokon keresztül. Most éppen a látogatóba érkező legfiatalabb rokon a szemtanúja annak, ahogy sorban dőlnek ki a leszármazottak és a velük egy háztartásban élők. Van ugyebár egy vámpír, és a tömlöcben tartott orángutánnak sem áll túl jól a szeme. Ráadásul tart még a giallo-láz, így a borotvával felszerelt fekete kesztyű is része a McGrieff-átoknak.

Margheriti XIX. századi rémregényeket, elsősorban Poe-t turmixolt össze Conan Doyle/Edgar Wallace detektívtörténeteivel, ez azonban csak a felszín, ami mögött ott dolgozik a nagyon is olasz perverzum mobile (mivel a google nem ad ki találatot erre a szóösszetételre, megyek és levédetem). Vérfertőzés, demencia, perverzió - oh la la, mondta Jane Birkin és elvállalta a főszerepet. Híres férje is feltűnik egy aprócska, de fontos detektívszerepben. Serge Gainsbourg súlyos szívrohamot esett át '73 tavaszán, és ez bizony meg is látszik rajta.

A Techniscope-ban forgatott film vagy egy igazi kastélyban készült, vagy valaki pazarul berendezte a DePaolis stúdiót. A dekoratőr mellett Carlo Carlini operatőr ötletes beállításai dobják fel a hangulatot, így elsősorban vizuális élményként tud imponálni. Maga a történet - mely utoljára '63 környékén, a gótikus horrorfilmek fénykorában hathatott az újdonság erejével - egy kissé bealvós. Nekem valami hiányzott az összképből, ami példának okáért Riccardo Fredát annyira érdekessé teszi. Talán ott van a macska elásva, hogy Margheriti - ahogy korábbi giallójában, a NAKED YOU DIE-ban már bebizonyította - túl pragmatikus kézzel nyúlt az anyaghoz, és ez nem feltétlenül jelent előnyt, mikor éppen olasz horrorfilmeket rendezünk orángutánokkal meg vámpírokkal.

2008. július 7., hétfő

DERRICK (2.rész)

"Doktor Römer és az év embere"

R.: Theodor Grädler, nyugat-német krimi
Horst Tappert (Stephan Derrick), Fritz Wepper (Inspektor Klein), Willy Schäfer (Berger), Gisela Stein (Frau Römer), Erich Hallhuber (Professor Heimpal)

A Derrick végét elszabotálta a mostoha időjárás, még szerencse, hogy nemrég birtokomba jutott az a Blu-Ray kiadvány, mely a sorozat első 180 epizódját tartalmazza, opcionális magyar szinkronnal. Sajnos Harryt nem Gálvölgyi, hanem Nagy K.Géza szinkronizálja, aki főállásban a Gór Nagy Mária Színitanoda portása, de ezen kívül egy rossz szavam se lehet a lemezről, melynek képe még az én katódcsöves Nokia tévémen is egy reveláció. A 1080p,True HD felbontás olyannyira részletgazdag, hogy azt is le tudtam olvasni, hány dioptriás Derrick szemüvege. És a hangról még nem is beszéltem: addig nem hallottad a Les Humphriest, amíg nem nyomattad tömörítetlen 7.1 dtsben!

Feltételezve, hogy a Deliria olvasói is minden hétfőn ott ülnek a képernyő előtt, és hogy náluk is pont ugyanakkor szakadt meg az adás, a következőkben csak az utolsó néhány percet prezentálom:

Miután Derrick egy helyközi telefonhívással kideríti, hogy Römer mégis halott, Harryt elküldi a klinikára, hogy szembesítse Heimpal professzort a tényekkel. Meglepetésére Römernét is a helyszínen találja:
- Römerné, maga mit keres itt?
- Kérem, én csak...
- Ugyan kérem, nyomozó úr, magunkra hagyna minket egy percre?
- Hogyne, addig telefonálok Derricknek.

A két gyanúsítottat az Isar partján fogták el. A jól végzett munkáért Harry és Berger kimenőt kap.
Buch: Herbert Reinecker, Musik: Frank Duval, Titelmusik: Les Humphries, Ton: Haymo Heyder, Mischung: Willi Schwadorf, Kamera: Rolf Kästel, Schnitt: Werner Preuss, Regie-Assistenz: Robert Furch, Szenenbild: Wolf Englert & Margret Finger, Aufnameleitung: Hartmut Koldewey & Peter Steinberger, Produktionsleitung: Siegfried Wagner, Herstellungsleitung: Gustl Gotzler, Redaktion: Claus Legal, Produzent: Helmut Ringelmann. Eine Produktion der Telenova Film- und Fernsehproduktion im Auftrag von ZDF, ORF, SRG.

2008. július 6., vasárnap

LO SPETTRO (1963)

Riccardo Freda, olasz

Freda negyedszerre, most egy olyan mesterművel, amely Mario Bava legjobbjaival vetekszik. A LO SPETTRO ("A szellem") sötét, dohos hangulata lassan behálóz, mint egy mérges pók, hogy aztán egy gyors, halálos öleléssel bevégezze dolgát.

Skócia a múlt század elején. A régi villában Dr.Hichcock (sic) betegeskedik, egyetlen kedvtelése a másvilággal való kontaktuskeresés spiritiszta szeánszokon. Fiatal felesége megcsalja háziorvosukkal - ők ketten kitervelték, hogy megölik Hichcockot és megkaparintják vagyonát. A gyilkosság sikerül, de a férj visszatér a másvilágról, hogy bosszút álljon.
  Freda filmje fogadásból született: saját tulajdonú istállójából kedvenc versenylovát ajánlotta fel producerének, ha egyetlen hét alatt nem képes megírni és leforgatni egy egész estés mozit. Az akkori viszonyokhoz képest is fillérekből készült, három munkanap (!) alatt véghezvitt mű az első Hichcock-sztori (L'ORRIBLE SEGRETO DEL DR. HICHCOCK, 1962) meséjét szövi tovább: a múlt halhatatlansága személyes tárgyainkon keresztül, a határtalan kapzsiságból és szexuális frusztrációból fakadó demencia, és az az ördögi kör, amit emberi gonoszságnak hívunk - a rendező haláláig nem tudott szabadulni ezektől a toposzoktól. A rendkívülien stilizált képek ugyan szupernaturalitást sugallnak, Hichcock terrorja nagyon is evilági, ezért akár egy koraszülött giallóként is számon tarthatnánk (az áldozat nézőpontjából láttatott borotvás gyilkosság a kamera lencséjére csöpögő vérrel...).

Freda történelmi/mitológiai, illetve irodalmi klasszikusokat feldolgozó alkotásai révén vált a negyvenes és ötvenes évek olasz populáris mozijának egyik meghatározó rendezőjévé. Ezeknek a nagyszabású Cinecittá produkcióknak a stilizáltságát próbálta átmenteni a jóval szolídabb anyagi keretek között készült horrorfilmjeibe is. A DVD fakó, gyenge felbontású képe miatt egyelőre csak elképzelni lehet, milyen gyönyörű lehet valójában, Barbara Steele viszont valójában gyönyörű. Van valami boszorkányos az arcában, ami miatt szépségversenyt ugyan nem nyerne, de ha ránk néz azokkal az óriási szemeivel... nincs menekvés.

A LO SPETTRO-t legfrappánsabban talán úgy lehet leírni, mint egy mesterien megkomponált gyászinduló, amiben Terence Fisher romantikája duettezik Hitchcock trükkös pszichológiai krimijeivel. Tisztában vagyok, hogy a nagyérdemű előbb letölti a LA TERZA MADRE-t, minthogy Fredával foglalkozzon, akit viszont komolyabban érdekel az olasz horror története, az nem kerülheti meg.
--------------------


A jelek szerint a forgatókönyv egy akkoriban népszerű horror-ponyva sorozat, az I Racconti di Dracula egyik 1961-ben megjelent novelláját dolgozta fel.  Ahogy az összes többi történetet a könyvsorozatban, a La vecchia poltrona-t ("A vén karosszék") is egy angol álnéven publikáló olasz írta.