2014. december 28., vasárnap

Minden Kedves Olvasónak

Személyesen akartam átnyújtani Neked egy példányt eme exkluzív, saját tervezésű naptárból, de sajnos kifogyott a sárga festék a nyomtatóból. Kérlek, printeld ki Te magad, szép fényes papírra kerüljön, a legdrágábbikra, ami csak kapható. Hisz én is olyat használnék. Ha nem fogyott volna ki a festék. 


Ezalatt a japán VHS-archívumban: két Videma kazettával bővült a kollekció, valamint felkerült a TŰZHARCBAN "vágatlan" változata. Köszönet Cabcabnak!

2014. december 21., vasárnap

VHS-archívum: a felkelő nap videotékája - Japán

FEMALE PRISONER #701
(A borítókép a széria első részét hirdeti, 
a szinkronos kazettára valójában a negyedik rész került!)

"A Toei leánycége, a Toei Central Film 1977-ben jött létre abból a célból, hogy alacsonyabb költségvetésű filmeket gyártva folyamatosan ellásák a stúdióval szerződésben lévő kisebb mozikat. Első filmjük a THE MOST DANGEROUS GAME volt, elindítva egy sorozatot az akciósztár Matsuda Yushaku főszereplésével." - Historical Dictionary of Japanese Cinema

A Videma betéti társaság főképp japán, azon belül is Toei filmeket forgalmazott videokazettán:

BAKUHATSU! 750CC ZOKU (1976)





További Videma-megjelenések borítóit keressük! 
---------------------------




GOLDEN NINJA
(1966 - Tadashi Sawashima)
- A borítókép egy hongkongi Shaw Bros. filmből származik -





Arigato: Lovasi Gergő, Vittorio, Székely Ádám, Cabcab és a VHS-szamurájok

2014. december 16., kedd

Giallo-szerűség #1: LA MORTE BUSSA DUE VOLTE (1969)

Legendák, ha találkoznak:
A Vörös Elvis és Tom Felleghy az olasz-monacói-német bűnügyi játékfilmben.


Dean Reed, a hetvenes években az NDK-ba áttelepült amerikai énekes - filmszínész - kommunista békeharcos római tartózkodása alatt főképp weszternekben szerepelt. A LA MORTE BUSSA DUE VOLTE / BLONDE KÖDER FÜR DEN MÖRDER azonban egy giallo-szerű krimiképződmény valóságos sztárparádéval, olasz és német ajkú nevezetességek vegyesen (Adolfo Celi, Anita Ekberg, Nadja Tiller). Aki megbuherálta a hivatalos olasz DVD-t, megérdemelné a munka hőse kitüntetést. Nemcsak az angol szinkront illesztette rá utólag, de közel tökéletes átmenettel az összes kimaradt jelenet visszakerült a vágatlan, német változatból. Szívet melengető gondolat, hogy valahol, valaki ilyen mértékű önzetlen törődéssel képes elhalmozni egy alapvetően csapnivaló filmet.


A saját kaszkadőrmutatványaival és kidolgozott sérójával kábító Reed egy magánnyomozót alakít, akit a toszkán tengerparton történt szexgyilkosság felgöngyölítésével bíznak meg. Ki ölte meg az idős milliomos fiatal feleségét, és hová tűnt az áldozat nyakéke? A nyomozó a festői üdülőparadicsomba magával viszi csinos menyasszonyát is, csalinak. Afféle antikapitalista James Bond ő, a végén széttépi a megbízójától kapott csekket. Hogy nem szakadt le az a képmutató pofája.


Az imperializmusnak hátat fordító Vörös Elvist az egész szocialista táborban sztárolták, Szovjetunió-szerte milliós példányszámban adott el lemezeket, az NDK-ban készült filmjei, mint az indiános VÉRTESTVÉREK Magyarországon is nagy sikert arattak. Duett Kovács Katival, Film Színház Muzsika címlap, kérdezd csak meg a muttert.


Reed elvtársat leszámítva megvolt a szükséges humán erőforrás egy korrekt, Argento-korszak előtti giallo elkészítéséhez. Femi Benussi már a főcím előtt ledobja ruháit, hogy szerető kezek rögvest legyilkolják. Később Anita Ekberg tapasztalja meg az Édes élet keserűségét - La Dolce Morte.


Két tettesen áll a vásár, az egyik elkezdi a bűncselekményt, a másik - teljesen más motivációtól vezérelve - befejezi azt. Innen az olasz cím: "A halál kétszer kopogtat". Nazi- és djangoploitation vonalon rendezőként is tevékenykedő Sergio Garrone társírta a forgatókönyvet, melyben kevés az izgalom és sok a karakter. Egyiküket, magát a tettest Sergio ikertestvére, Riccardo Garrone játssza (ez akkor lenne szpojler ugyebár, ha ismernénk Garrone fizimiskáját).


A produkciót mintha csak a nyálas képű Dean Reed popsztár imázsához szabták volna. Napsütés, tengerpart, szép nők, sportos eleganciájú férfiak selyemsállal; a legtöbbször meztelen felsőtesttel mutatkozó Fabio Testi Sértés személyében Reed komoly riválisára akadt. Az elmebeteg festőművészt alakító Testinek (SOLANGE, REVOLVER, THE HEROIN BUSTERS) ez volt az egyik első komolyabb szerepe. Van abban valami bájos, hogy egy nőket szex közben fojtogató pszichopatáról szóló filmben Piero Umiliani feel-good muzsikája szól.


Harald Philipp az NSZK-ból ugrott át a kettős állampolgárságú bérmunkára, később a Rialto filmstúdió népszerű Edgar Wallace sorozatának utolsó német nyelvű epizódját rendezi meg (a mozikban nálunk is vetített DIE TOTE AUS DER THEMSE, 1971). Philipp amolyan németes praktikummal valósította meg a forgatókönyvet, van eleje meg vége, azt auf wiedersehen a bérszámfejtésen. A germán Krimik és a borultabb olasz pszicho-giallók metszéspontján helyezkedő "se hús, se hal" filmből a legjobban a mi Fellegi Tamásunk jött ki: a negyven másodpercre felbukkanó színész nevét ezúttal szép nagy betűkkel kiírták a főcímen.

Dean Reed rajongók kedvéért, premier plán válogatás a filmből. Hívd a muttert!

2014. december 13., szombat

Punks on Drugs

 

...És akkor megláttam Sidet, aki azt kérdezte: "Van valami nálad, amitől be lehetne tépni?" Mire én: "Igen, van egy kis speedem." 


Sid elővett egy fecskendőt, jól megtömte speeddel, aztán a hányadéktól eldugult, vizeletben úszó vécébe mártotta a tűt, és vizet szippantott hozzá. 

 

Nem forralta fel előtte. Csak felrázta a fecskendőt, beleszúrta a karjába és annyi. Csak néztem rá. Láttam én már mindent.


Ő csak bámult rám kábán, és megkérdezte: "Honnan szedted ezt az anyagot?"


Szöveg: A punkzene cenzúrázatlan története (Cartaphilus, 2009)
Kép: MUMMY DEAREST (1985 - Hong Kong, r. Ronny Yu)

Drogprevenciós célú bejegyzés.

2014. december 10., szerda

2014. december 6., szombat

THE NAME OF THE GAME IS KILL (1968)










------------------

A még csak Hollywood szegénysorán dolgozó Zsigmond Vilmos (THE SADIST) egyik nem túl ismert, de mindenképpen említésre méltó munkája. A három magyar, Zsigmond, Kovács László és Sandor Gregory az Arriflex IIC kamera mesterei voltak: ez a könnyű, hordozható felvevőgép a hatvanas évek folyamán fontos eszköznek bizonyult az Új-Hollywoodba kiteljesedő amerikai filmkészítés formai/tartalmi megreformálásában (helyszíni forgatás, improvizáció, változatos látószögek, kézikamerázás stb.).

A trash-pápa Al Adamson után a THE NAME OF THE GAME IS KILL B-kategóriás mivolta ellenére határozott előrelépést jelentett a kiemelkedő tehetségű operatőrnek. A forgatókönyv megfordult Curtis Harrington, Roman Polanski és Rock Hudson kezében. Végül egy svéd bevándorló rendezte meg független produkcióban, 300 ezer dollárból (két-háromszorosa egy akkori exploitation költségvetésnek). Amikor Gunnar Hellström európai szokás szerint társ-írói pozíciót követelt magának, a drogok hatása alatt álló forgatókönyvíró baltával a kezében kergette meg. Az egybehangzó állítások szerint baromarcként viselkedő Hellström ki akarta rúgni Zsigmondot, mire válaszul a teljes kamerastáb felmondással fenyegetőzött.

Zsigmond a forgatáson.

Az arizonai sivatagban magányosan bandukoló főhős '56-os magyar menekült. Symcha Lipa szeretteit a forradalomban meggyilkolták, a lengyel-héber név valószínűleg Polanskitól ragadt szegényre. Jack Lord színész egy alkalommal a magyar nyelvvel is megpróbálkozik (-Nincsen rózsa tövis nélkül). Symnek egy benzinkutat üzemeltető, négy nőből álló kis família ad szállást az isten háta mögötti porfészekben. Miközben a különböző személyiségű lánytestvérek a férfi kegyeiért küzdenek, idős anyjukról szóló, többféleképpen elmesélt történetből férjgyilkosság esete merül fel.


A játék neve vidéki pszicho-thriller gótika, Tennessee Williams southern gothic drámái után szabadon (eredetileg színdarabnak íródott), a SPIDER BABY eltorzult családi köre és Tobe Hooper kozmikus katarzisa közt félúton. A színészek jók, az egyiküket - akinek a nevét nem véletlenül csak a végén írják ki - folyamatosan ittas állapotban kellett tartani, cserébe brillírozik. "Költői realista", európai látásmódú képeivel akár művészfilmnek is beillik, a végén sokkoló meglepi (ne olvass utána). A PSYCHO-faktor mellé némi nőgyűlölet is jár - nem a giallók esztétikai célokat szolgáló nőgyűlölete ez, inkább a hatvanas években végbement emancipálódásra adott ideges férfiválasz. Az utolsó képkocka beszédes, azt mondja ne bízz bennük.


'68-ra egy másik jelenség is tetőzött Amerikában, a pszichedélia. Lásd Zsigmond pszichedelikus light show montázsát, és halld az egyik karakter lemezjátszóján bömbölő dalokat a jónevű pszichedelikus garázsrock zenekar, a The Electric Prunes előadásában (Az Elektromos Aszalt Szilvák - mondtam, hogy jónevű). A torzítós csellókra írt zenét az a Stu Phillips szerezte, aki később a Knight Rider főtémáját égette be a világ tévénézőinek hallójáratába. Az elején egy rövidke áldozat-szerepben látható Lou Lombardo vágó a többek által minden idők legjobban összevágott filmjének tartott VAD BANDÁval folytatta karrierjét.


A nyitó hétvégét követően meggyilkolták Bobby Kennedy szenátort, a hirtelen igen rosszul csengő címmel bemutatott film megbukott. A hetvenes évek elején a forgalmazási jogokat megvásároló AIP átkeresztelte The Female Trap-re, így adták egy darabig a tévében éjszakánként, aztán süllyesztőbe került, a negatívokkal együtt. Az amerikai DVD jobb híján Joe Dante 16mm-es kópiájáról készült. Az extrákban Zsigmond is megszólal. Nem sokra rá Németországban is megjelent duplalemezes kiadásban, élesebb, színesebb, szebb képpel. Keresd Az ördögi nővérek vendégfogadóját, és mond meg nekik, hogy a Deliria küldött.