Bianchi mozijait, legyen az szex-, maffia- vagy zombifilm, mindig tőrőlmetszett basztardok népesítik be. A MALABIMBA, KÍMÉLETLEN HÓHÉR vagy a BURIAL GROUND (amit egy szomszédos blog kommentelője szerint be kéne tiltani) konzekvensen visszatérő neoprimitívjei egy igazi auteurről árulkodnak, a megnemértett fajtából. A STRIP NUDE főhőse, a divatfotós Carlo (Nino Castelnuovo a CAMILLE 2000-ből) is egy szemétláda, olyan, akit még az anyja is letagadna, ám Bianchi számára ideális férfitípus: gátlásoktól mentes soviniszta hazudozó - és akkor a rossz tulajdonságairól még nem is beszéltem.
"A világ legnagyobb divatmagazinjainak dolgozom."
Carlo felcsíp egy csajt az uszodában. A Femi Benussi domborította szexbomba önelégült, üresfejű és nagyon olcsó - a Bianchi féle nőideálhoz van szerencsénk. Miután Carlo bedumálja magát Femi bugyijába, a lányt elviszi a fotóügynökséghez, ahol további italotrash-közszereplőkkel találkozhatunk: a leszbikus főnök, annak visszataszító, kétszázkilós férje (morbiditása Peter Barkéval vetekszik), és az elmaradhatatlan "öreg homokos rikító garbóban". A dolgozó nőre fazonírozott Edwige Fenech feminista kiáltványként emelkedik ki a társaságból, de az illúzió csak addig az öt percig tart, amíg nem kezd el ő is vetkőzni, friss húsként cuppanva Carlo brokkolijára.
Bianchi brigantik és a J&B glória
Ezek a karakterek, most jöjjenek a karaktergyilkosságok, elvégre giallóról van szó, vagy mi. Kék szűrőn keresztül abortusz terül a széles vászonra, a kamera lassan emelkedik a dolgát végző orvos feje felett, egészen addig, amíg a célterület elő nem bukkan. Sleaze al dente!
What have You done, Bianchi?(STRIP NUDE / WHAT HAVE YOU DONE TO SOLANGE
flashbackek - a különbség "hajszálnyi")
A műtét közben elhalálozó modell lány testét az orvos egy ismeretlen férfival közösen hazacsempészi, és berakják a vízzel teli fürdőkádba, háztartási balesetnek álcázva a kínos kimenetelű kaparást. Nemsokára egy másik Dallamano filmből elorozott motorosszerkós, bukósisakos (de autóval közlekedő!) gyilkos teszi el láb alól a zugnőgyógyászt, aztán a Carlónak munkát adó ügynökség dolgozóit kezdi ledarálni. Színrelépését megnyitott vízcsapok jelzik, a lassúbb felfogású nézők kedvéért még egy rövid vágókép a fürdőkádba temetett lányról is a leitmotivum része. Ahhoz képest, hogy gyilkosunk villámgyorsan dolgozik és mindössze egy rugós késsel van felszerelve, elég komoly kárt tud tenni áldozataiban. Na ja, Bianchi sosem végzett félmunkát, ha a jó öreg ultraerőszakról volt szó.
"Ha kamera mögé került, nem tudta türtőztetni magát." - M.Felisatti, társíróA leleményesnek nem igazán nevezhető rendezés tisztességgel teljesíti a címben vállaltakat. Semmi Háromlábú Flamingó a Kordbársony Függönyön bullshit; nem, ez a VETKŐZZ LE A GYILKOSODNAK, és ehhez is tartja magát: a nők (és férfiak) levetkőznek, majd megölik őket. A pofonegyszerű giallo-matematika hitvány szexuálpolitikával párosul, mintegy kompenzálva a forgatókönyv suspense-deficitjét. Igazi feszültséget amúgy sem lehetne kelteni egy iszonyat hájas meztelen férfi látványával, aki élete utolsó perceiben egy felfújható guminőt szorongat.
Azt viszont el kell ismerni, Bianchinak istenadta tehetsége volt a közízlés és a morál magasról való leszarására. Most rendhagyó módon le fogom lőni a poént, ezért a következő bekezdés szpojlernek minősül -----
A gyilkos kilétének felfedése után Carlóra hárul a feladat, hogy a giallóknál szinte kötelező záró monológgal felvilágosítsa a nézőket a miértekről. Annál nőgyűlölőbb szöveget, amit Edwige Fenech ágyában fekve elmond, ritkán hallottam. Az áldozat nem elég, hogy leszbikus volt (pfúj), de saját lánytestvérével is bensőséges viszonyt ápolt, aztán felcsinálta valaki (Carlo?), elvitték abortuszra, amibe, mint tudjuk, belehalt. A szerencsétlenül járt lány szintén modell testvére ekkor kattant be, és kezdte szisztematikusan kivégezni húga munkatársait. Most tessék figyelni: nem ám az fájt neki, hogy meghalt a húga, ó nem, hanem hogy megcsalta a büdös kurvája egy férfival!
Nem kell nagy észnek lenni, hogy rájöjjünk, Carlo barátunk közvetett módon felelős a történtekért, a flashbackből az is kiderül, hogy ő volt az az ismeretlen férfi, aki segített az orvosnak eltüntetni a holttestet. Bianchi azonban annyira imádja ezt az anyaszomorítót, hogy nincs szíve elítélni, sőt, mielőtt feljönne a stáblista, ad nekünk egy újabb esélyt, hogy mi is megszeressük hősét. Carlo viccesen elkezdi fojtogatni Fenechet (ezen mindketten jót nevetnek), aztán hozzálát megszodomizálni a nőt (tessék emlékezni a KÍMÉLETLEN HÓHÉR ide vonatkozó jelentére). Edwige aktus iránti nemtetszésére az imádni való Carlo kisfiús mosolyával ennyit válaszol: "Csak viccelek." Remélem maga is, signore Bianchi!