2016. július 3., vasárnap

36-15 CODE PÉRE NOËL (1989)

René Manzor, francia


A télapós horror önmagában nem újdonság (CHRISTMAS EVIL; SILENT NIGHT, DEADLY NIGHT), de ha a franciák vetemednek ilyesmire, akkor valami különlegeset remél a néző. Ami azt illeti, René Manzor író-rendező (ÁTJÁRÓ ÉLET ÉS HALÁL KÖZÖTT) filmje valóban kiemelkedik az ünnepi kínálatból, és nem csak azért, mert Bonnie Tyler énekli benne a Merry Christmas-t. A Deliria megkésett/előrehozott karácsonyi bejegyzését olvasod.


A kilencéves Thomas rendületlenül hisz a télapó létezésében, ezen felül az akciófilmek rajongója és profi számítógép programozó. A zsenipalánta ennek megfelelően a családi főhadiszállást, egy Párizs külvárosában álló mesebeli kastélyt mindenféle távirányítású csapdával, kamerákkal, titkos átjárókkal felszerelt játszótérré alakította át. Karácsony estéjén az anyuka a Printemps nagyáruház játékosztályának főnökasszonyaként a belvárosban dolgozik, a rövidlátó nagypapával otthon maradt fiú a télapó éjféli érkezését várja. Nos, a télapó, akit felháborító viselkedése miatt Thomas anyja kirúgatott az áruházból, meg is érkezik a helyszínre a kéményen keresztül. Innentől kb. DRÁGÁN ADD AZ ÉLETED találkozik a MAGASFESZÜLTSÉGgel.


A Luc Besson által is propagált Made in France zsánerfilmek új vonulatába illeszthető 36-15 le sem tagadhatná, hogy a hollywoodi felhozatalból merítette az erőit, és hogy egy ambiciózus, fiatal (30) rendező állt a kamerák mögött, beleadva apait-anyait a sorsdöntő második egész estésébe. A virtuóz montázs-technika, az operatőri zsonglőrködés a stúdióban felépített díszletek között a nyolcvanas évek csúcskategóriás reklámszpotjainak formavilágát idézi. Az abszurdig elmenő stílusgyakorlat a Jeunet/Caro páros korai munkáihoz fogható (DELICATESSEN), de a hongkongi esztétikától sem járunk messze. Ennyi "holland szöget" Clarence Ford óta nem láttam.


Névértéken ez egy parodisztikus ostrom-thriller, amibe a bosszúszomjas télapó hozza a horrort meg a slashert. Ha kicsit filozofikusabban állunk hozzá - netán emlékezve Manzor előző munkájának, az ÁTJÁRÓnak sajátos realitás/fantázia ötvözetére -, akkor a szerző tündérmeséjében a piros köntösbe bújt Kegyetlen Valóságot szabadítja rá a gyermekkor felhőtlen álomvilágára, illúzióromboló beavatási szertartásnak vetve alá a magát Rambó Kettőnek képzelő kölyköt. A kis nyavalyás - civilben a rendező fia - figyelemre méltó alakítást nyújt, ahogy végigjárja a nyolcvanas évek akcióhősei számára kijelölt áldozat → gerilla harcos → túlélő veterán utat.


Míg amerikai megfelelőjében, a kerek egy esztendővel később bemutatott RESZKESSETEK, BETÖRŐKben az erőszak olcsó poénforrásként szolgált, a franciák jóval sötétebb árnyalatot engedtek meg maguknak. A spielbergi ártatlansággal útnak induló családi program ezáltal nem elhanyagolható suspense-tartalommal telítődik. Két jelenet – a kutyás és nagypapa öreg Fordjának rommá zúzása – rendkívüli intenzitással bír. Sokkoló gyilkosságból valójában csak egy van (az, amelyiknek szemtanúja a főszereplő), a suspense java a puszta félelemből fakad. Félelem a sötétségtől, az ismeretlentől, egy képzelőereje teljében lévő gyerek kíváncsi szemén keresztül.


Hogy a rendezőnek milyen volt a hozzáállása a szeretet ünnepéhez, arról  rögtön a nyitány árulkodik. Pocsolyába dobott karácsonyi díszen kukásautó hajt keresztül, a szemeteskukák felett reklámplakát hirdeti: Rendeld meg ajándékaidat! A télapó hívószáma 36-15. A pedofil-gyanús pszichotélapu egy áruházból indul pusztító útjára - a semmiféle háttér-információval nem terhelt figura nem lehet más, mint a csemetéket hamis mítoszokkal manipuláló fogyasztói társadalom elszabadult szörnyszülötte. A tévén nevelkedett gyerekfőhős úgy tudja felvenni a harcot a szimbolikus mumussal, hogy a saját, muszkli-blockbusterekből építkező fantáziáját hívja segítségül. Ez a VESZÉLYES ÉJben is alkalmazott posztmodern logika játszi könnyedséggel viszi át a filmet a fantasztikum felségterületére. 


Túl brutális a gyerkőcöknek? Túl gyerekes a felnőtteknek? Az európai mércével mérve átlag feletti költségvetésből készült produkció valami oltári nagyot bukott a mozikban, effektíve derékba törve a rendező franciaországi karrierjét. Ha rábukkanunk egy feliratos kópiára, tárazzuk be a legközelebbi szentestére, a RESZKESSETEK, BETÖRŐK helyett, a Deliria ajánlásával.