2015. augusztus 30., vasárnap

MYSTERY OF THE WAX MUSEUM (1933) / HOUSE OF WAX (1953) - a magyarok már a panoptikumban vannak


Íme a viaszbábok, a szánalomra méltó áldozatok élethű másai. Olyan embereké, akiknek életét kioltották, testüket szétszaggatták, hogy általuk kielégítse vágyait egy szörnyeteg! - DOCTOR X

A Warner Bros. alkalmazásban álló Michael Curtiz (Kertész Mihály) két, Technicolorban forgatott megbízása, a DOCTOR X és a rögvest utána, javarészt ugyanazokkal a közreműködőkkel készült A panoptikum rejtélye őskori leletekként több okból tarthatnak számot a figyelemre. A legszembeötlőbb természetesen a képi világuk, az első teljes hosszukban színes horrorfilmekről van szó. A csupán két színt, vöröset és zöldet kombináló kezdetleges eljáráshoz a realizmus nevében folyamodtak, mégis utánozhatatlanul irreális, álom és ébrenlét közt lebegő képek jöttek ki a laborból. A pasztell szerűen lágy eredményt látva a kétszínes Technicolort hamar kiselejtezték – ettől a Panoptikum, mint látványosság még inkább a párját ritkítja. Tudván, hogy a halvány rózsaszín bőrű szereplők mindegyike régóta halott, mintha híres és kevésbé híres színészekkel benépesített, valamilyen csoda folytán életre kelt viaszmúzeumba nyernénk betekintést. A formátum tehát abszolút klappol a tartalomhoz.


A másik, nem elhanyagolható érdem, pontosabban adottság abból ered, hogy a "jó ízlést" megkövetelő Hayes-kódex bevezetése előtt járunk egy évvel. 1932-33 két szűk esztendejében a cenzorhivatal gyakorlatilag elvesztette befolyását a hollywoodi stúdiórendszer felett. Ekkor mutatták be azokat a határfeszegető, nagyszerű sokk-műveket, mint a DR JEKYLL ÉS MR. HYDE, THE ISLAND OF LOST SOULS és a MURDERS IN THE ZOO (Paramount), a TORZSZÜLÖTTEK és a THE MASK OF FU MANCHU (MGM) vagy a THE MOST DANGEROUS GAME (RKO). Ami a realista irányvonalat képviselő Warnert illeti, kevés horrorisztikus művet küldtek vászonra, és azokat sem vegytisztán. A Broadway színdarab alapján megírt DOCTOR X egy humorral kísért tudományos-fantasztikus-szörnyfilm-whodunit, a kettő közül a kiforrottabb Panoptikum sokkhatását pedig ún. lökött komédiával (screwball comedy) próbálták enyhíteni. Comic relief ide vagy oda, a Warner korabeli gengszterfilmjeire jellemző lendülettel pergő film érezhetően nem volt erkölcsi korlátok közé szorítva: felüti fejét droghasználat, szeszcsempészet, szexuális célozgatások és néhány erős horrorisztikus jelenet. Mindez hangsúlyozottan a bűnös amerikai nagyváros jelen idejébe helyezve, már ha  a műteremben felépített művilágot hívhatjuk jelenidőnek.


A DOCTOR X őrült tudósa után az őrült művészen volt a sor. A '32-45 közti periódus egyik hollywoodi horrorsztárja, az angol származású Lionell Atwill alakítja (kiválóan) Ivan Igort, a Londonba emigrált szobrászt. A francia akcentussal beszélő képzőművész félreeső utcácskában található panoptikumában állítja ki "gyermekeit", a (francia) történelem hírességeiről megmintázott viaszfigurákat. A valósághű ábrázolás megszállottja felveti a párhuzamot a valóság képmását vetítéssel megteremtő filmművészettel. Igor egy briliáns, műértők által nagyra tartott alkotó, aki gyéren látogatott galériájában azzal kénytelen szembesülni, hogy a kor közönségét nem a szépség esztétikája, hanem az erőszakos, szenzációhajhász témák érdekli. - Ez az egész művészi ostobaság... Hasfelmetsző Jack, Fleet Street Démoni Borbélya, az Őrült Mészáros, ezekért fizetnek az emberek - mondja neki a szivarozó, kövér filmproducerre emlékeztető üzlettársa, mielőtt a pénzember biztosítási csalás keretében rágyújtaná a házat. Köntörfalazva ugyan, de itt mintha saját magára és nyájas közönségére utalna ez a szenzációhajhászatban jeleskedő mozi.


A tűzben testileg-lelkileg megnyomorodott antihős évtizeddel később New York-ban nyitja újra viaszmúzeumát, művészi idealizmusa ekkorra már súlyos pszichopátiává alakult át. A mystery akkor kezdődik, amikor éjjel a hullaházban megjelenik a fekete köpenyes rém, és ellop egy holttestet. A szenzációt szimatoló riporternő (a humor-felelős Glenda Farrell) a halott lányt a viaszmúzeumban látja viszont Jeanne d'Arc másaként. Egy eltűntnek nyilvánított bíró Voltaire képében bukkan fel a kiállításon. A riporternő nyomoz, Igor pedig szemet vet mit sem sejtő segédjének menyasszonyára (a KING KONG sikolykirálynője, Fay Wray), akit Marie Antoinette-ként szeretne megörökíteni.


A matuzsálem korú mozgóképet alapul véve az álomgyári esztétika az elmúlt nyolcvan év során nem is változott oly drasztikus mértékben. Díszletet felölelő daruzások, éles vágások helyszínek között, akciókoreográfia, az utólag manipulált Technicolor megfelel a digitális utómunkának. Tömegfilmként a Panoptikum biztosra kívánt menni, Kertész és stábja (a lengyel díszlettervező, Anton Grot és a színesfilm úttörő operatőre, a később az Elfújta a szélért Oscar-díjban részesülő Ray Rennahan) a frászkeltés fogásait a  horrorfilm-történelemből szedegették össze. A Dr.Caligaritól számítva mindössze tizenhárom évről beszélünk! A panoptikum a Wachsfigurenkabinett című német némában szolgált helyszínül (viaszfigurák egyébként a DOCTOR X-ben is szerepelnek), az expresszionista/art deco díszleteket Az operaház fantomjának szelleme járja be, a rémalak úgy fest, mint a The Cat and the Canary mániákusa. Szinte fel se tűnik, hogy élő hangrögzítés bűvöletében leledző korai hangosfilmként mindezt nem kíséri zene, Fay Wray velőt rázó sikolyait au naturel élvezhette a közönség. Az akkor vérfagyasztónak számító Technicolor-látványosságok csúcsa a viaszbábok lassú elolvadása premier plánban, és ahogy Wray szétzúzza a barátságos viasz-arcot, felfedve az alatta rejtőzködő, barnára sült pofázmányt. 


Bár a vígjátékban oldott horror, sőt a horrorparódia a némafilmektől fogva bevett formulának számított Amerikában, a cinikusan csipkelődő screwball beletuszkolása a groteszkériába megosztotta a tengeren túli kritikusokat. Volt, aki szerint Farrell géppuska szájú komikája (aki sokkal kevésbé irritáló jelenség, mint a DOCTOR X-ben hasonló feladatot betöltő férfiszínész) nem illik a képbe, mások éppen őmiatta tartották elviselhetőnek a borzalmakat. Kertész magabiztos kezét dicséri, hogy a stúdió által erőltetett műfaji összeütközés nem vezetett katasztrófához, a Panoptikum horrorfilmként is működött.  „Előző este bizonyos jelenetek alatt a fizető vendégek félénkebb tagjai elfordították a fejüket, hogy ne lássák a szörnyűségeket. Ez bizony egy shocker. Michael Curtiz rendező nyilvánvaló erőfeszítéseket tesz a közönség hátának borzongatására. És micsoda sikerrel!” - számolt be egy korabeli New York-i újság.


Részben európai gyökereinek köszönhetően Kertész Mihályból valóban átlagon felüli horror-stiliszta válhatott volna, ha tegyük fel a Warner Bros. helyett a fantasztikumot jobban becsülő Universal kötelékében űzi az ipart. A korszakos mesterműnek aligha nevezhető DOCTOR X-ben láthatjuk például a korszak talán legbravúrosabban kivitelezett átváltozás-jelenetét. 1935-ben Kertészt még megbízzák a THE WALKING DEAD levezénylésével, a Universaltól kölcsönkért Boris Karloffal a címszerepben. A Frankenstein-mítoszt a gengszterfilmmel összevarró bosszútörténet jó tempójú, stílusos B-mozi. Kiszámítható cselekménye ma is végig leköti a figyelmet, mi több, az érzelmekre is képes hatni (megindító, ahogy Karloff zombija kényelmes szállását hátra hagyva a temetőben éjszakázik. - Én ide tartozom...). Egy csodálatos barátság vége: A-listás iparossá emelkedett hazánkfia nem rendezett többé horrort. És hogy milyen lenne A panoptikum rejtélye, amennyiben teljes mellszélességben átadta volna magát a rémdrámának, azt az 1953-as keltezésű, világsikert aratott HOUSE OF WAX-ban tapasztalhatjuk meg.


A filmtörténetbe az első 3D-ben forgatott, sztereó hanggal rögzített egész estés stúdiófilmként bevonult remake-et a Warner Bros. újfent egy magyar emigránssal rendeztette meg. André de Toth (szül. Tóth Endre) korábban nem készített horrort és fél szemére vak volt - egyszóval ideális választás egy térhatású horrorfilm dirigálására. A stúdió fejesei Tóthnak természetesen levetítették az eredetit, melynek legemlékezetesebb mozzanatai 3D-ben köszönnek vissza; a szekrényből a hulla ezúttal egyenesen a közönség ölébe dől. A többség a felújítást részesíti előnyben, a Warner Home Video A panoptikum rejtélyét csupán ráadásként mellékelte a Viaszbabák háza nálunk is megjelent dvdjén, magyar felirat nélkül. Kertész munkája Hollywood legizgalmasabb időszakában készült (mondok egy másik, '33-as évjáratú klasszikust: KING KONG), Tóthé a televíziózástól sújtott ötvenes évek szülötte. Egymás után megtekintve a kettőt feltűnhet, hogy "mai szemmel” a jól (jobban?) megcsinált, forradalmian új szórakoztatóipari csodákkal felszerelt Viaszbabák mennyivel hagyományosabban viselkedő darab, nem csak horrorfilmként.


Kertésznél a zsurnaliszta főszereplő a Nagy Gazdasági Válság talpraesett screwball-csaja, aki argóban löki a szöveget és úgy bánik férfi partnerével, mint a beosztottjával (-Tegyél ki a sarkon és várj meg). Tóth századelőre helyezett kosztümös változatában Glenda Farell és Fay Wray szőke karaktereit a forgatókönyvíró egyetlen barnává fésülte össze, olyanná, aki teljes mértékben megfelel a háború után konszolidálódott társadalom elvárásainak. Az éppen munka nélküli, vidékről a nagyvárosba feljött nebáncsvirág ha bajba kerül, sikítva rohan a legközelebbi férfi karjaiba. Történetesen az üldözős nagyjelenetet Mario Bava is felidézte a BARON BLOOD-ban. A mexikóiaktól (SANTO EN EL MUSEO DE CERA, MUSEO DEL HORROR) az olaszokon át (MILL OF THE STONE WOMEN, WAX MASK) a 2005-ös névleges remake-ig agyonhivatkozott Viaszbabák háza nagyságrendekkel befolyásosabbnak bizonyult elődjénél.


Egyfelől világra szóló horrorsztárt faragott a szobrászt szimpátiával vegyes elvetemültséggel alakító Vincent Price-ból (+ a süketnéma segédjét játszó Charles Buchinsky is itt lépett a charlesbronsonság felé vezető rögös útra), másrészt hatalmas kasszasikerként felcsillantotta a kosztümös horror létjogosultságát egy olyan időszakban, amikor a műfaj átmenetileg kiment a divatból. Ez a fecske még nem csinált nyarat, a rákövetkező évben bemutatott két 3D produkció, a Viszbabák útmutatásait követő PHANTOM OF THE RUE MORGUE (Warner) és a Vincent Price szolgálatait igénybe vevő ripoff THE MAD MAGICIAN (Columbia Pictures) nem részesült kitörő fogadtatásban. Az újabb horror-hullámot a Hammer Drakula/Frankenstein felújításai és Roger Corman Poe-adaptációi fogják elindítani az évtized végén, 2D-ben.


Kicsit savanyú, kicsit sárga, de a mienk. Az összes illusztráció a Linda tévésorozat Panoptikum című epizódjából.

További pre-kód móka a Delirián: THE UNHOLY THREE