2021. augusztus 1., vasárnap

BORN FOR HELL (1975) + bónusz: PARAPSYCHO - SPEKTRUM DER ANGST

Denis Héroux, kanadai – német – francia - olasz

 

 

Szegény, szerencsétlen vietnami veterán. Nem elég, hogy hazatérését nem fogadta népünnepély, a filmvásznon sem bántak vele kesztyűs kézzel. Amit az orvostudomány poszttraumás stressz szindrómaként diagnosztizált, az az amerikai (horror)filmekben dühöngő pszichopátiaként nyilvánult meg. A DEATHDREAM-től a STREET TRASH-ig a háborús veterán társadalomtól elidegenedett, közveszélyes szörnyalakként jelenik meg. Aztán jött, látott, győzött Rambo Kettő és Braddock ezredes, és a gyilkológépek végre megkapták a hősöknek járó kitüntetést.

Az 1975-ös copyrighttal ellátott BORN FOR HELL a Vietnami Veterán Pszicho™ egyik időszerű színre lépése volt (lásd FORCED ENTRY; DON’T ANSWER THE PHONE), és még csak nem is az USA-ban született. Québec-i rendező, német, francia, olasz színészek (mindenki angol utószinkront kapott), a nevében magyar virtust sejtető "Geza von Radvany" ötlete alapján. Te Géza, ez nem a... De igen, Radványi Gézáról, a VALAHOL EURÓPÁBAN Kossuth-díjas alkotójáról beszélünk. A forgatókönyv egy Chicagóban elkövetett sorozatgyilkosság rémtetteit dramatizálta, ugyanazt, amitől a japán Koji Wakamatsu ihletett állapotba kerülve leforgatta a VIOLATED ANGELS-t 1967-ben. A nyolc nővérke életét követelő bűneset az adaptálás során átkerült a terrorizmustól feldúlt Észak-Írországba, megspékelve a vietnami háború toposzával. Ezt figyeld: Saigonban leszerelt amerikai sorkatona úton hazafelé Belfastban köt ki. A háborús állapotokat látva az ágról szakadt fiatalember rugós késével egyszemélyes támadást indít... egy nővérszálló ellen.

Az exploitation-veteránoknak már a főcím betűtípusa láttán át fog jönni, hogy a korabeli tévéhíradók tudósításait tematizáló „szociodrámával” a többségi tulajdonos NSZK producereknek egy echte Sex und Gewalt botránymozi volt az öncéljuk (Amerikában Naked Massacre-ként is forgalmazták). A Die Hinrichtung (A kivégzés, ez a német cím) kezdetben az IRA terrorja alatt álló városból közvetít életképeket; pokolgép robban a katolikus templomban, a parkban játékfegyverekkel végzik ki egymást a gyerekek, a kocsmában helyiek vitatkoznak. A fiatal ápolónők a jövőjüket tervezik, miközben odakint káosz és nyomor. Egyik háborús pokolból a másikba vetődő amerikai a hajléktalanszállón összeismerkedik egy vietnami menekült fiúval. "Itt az érdemrendem, nesze, neked adom." Aztán az egész politikai látlelet sutba vágódik, és a hadszíntéren átveszi az irányítást egy egészen másfajta terror, a nőgyűlölet szította erőszak.

 

A  nővérszállón játszódó második félidő a  THE LAST HOUSE ON THE LEFT elviselhetőség határáig vitt szadizmusával vetekszik, még úgy is, hogy a legvéresebb pillanatoktól megkímélték a nagyérdeműt. Matthieu Carriére nyugtalanító semmilyenséggel eljátszott veterán-mumusa az átlagnál valamennyire előzékenyebbnek mutatkozik ("Sajnálom, most meg kell titeket kötöznöm... ha nem bánjátok."), de ettől még teljesen reménytelen eset; egy beteg lelkületű közkatona, akit a parancsnokai (a filmesek) egy utolsó, öngyilkos bevetésre küldtek. Elfojtott homoszexualitás, szabadjára engedett szadista hajlamok, koszos tornacipő... Az áldozatok sem menekülhetnek az előítéletek elől, az egyikük várandós, a másik leszbikus - tippelj, melyikük éli túl a nővérszálló megszállását. 

Ha a 68 éves Radványi Géza magvas gondolatokat hintett el a forgatókönyvben a háborúk lélekromboló hatásáról, akkor "könyörgöm, akasszuk fel!" A pszichopata Pokolra Született tetoválással az alkarján alighanem Vietnamot megkerülve is ugyanazt az utat járná be, ahogy a chicagói esetnek sem volt semmi köze a háborúhoz. A Vietnam-Belfast szövegkörnyezet inkább kirakatként szolgál az erőszakkal teli, zűrzavaros időszakról szóló példabeszédhez. 

Műfaji szempontból a rendezés hagy minket kétségek között gyötrődni. Monsieur Héroux és a forgatást a németek megbízásából aktívan felügyelő Radványi úr (Carriére visszaemlékezése szerint Radványi volt a főrendező) a neorealizmus jegyében álltak hozzá a roughie-exploitationbe torkolló vállalkozáshoz, ami - Virág elvtárs szóhasználatával élve - ideológiailag nehezen összeegyeztethető. Egyvalamit azonban el kell ismernem: ez az alattomosan támadó film aknára vitt, és most számolnom kell a poszttraumás következményekkel. Mint egy elcseszett háború rossz emléke, a BORN FOR HELL még egy ideig ott fog kísérteni a rémálmaimban.

És a rémálom folytatódik, a paramilitárist felváltja a parapszichológia. Szintén '75-ben, ugyanez a müncheni produkciós cég a brit Amicus stúdió horrorfilmjeinek a mintájára legyártott egy antológiát, melyet az osztrák Peter Patzakkal rendeztettek meg. A PARAPSYCHO - SPEKTRUM DER ANGST három paranormális jelenséget illusztrált három morbid történeten keresztül.

Az első (Reinkarnáció) egy öreg sötét házas kísértethistória, lehetséges tisztelgés a hatvanas évekbeli olasz gótikus horrorfilmek előtt, Marisa Mell vendégszereplésével. A második (Metempszichózis) szerelmi bosszútörténete a lélekvándorlást helyezi középpontba, a főszerepben William Berger és a lánya, a BORN FROM HELL-ben az egyik nővért játszó Debra Berger.

A harmadik történetben (Telepátia) Matthieu Carriére megint egy szenvtelen pszichopatát alakít. A bizonyára Uri Gellerről mintázott parafenomén (elhangzik utalás Geller tévés szerepléseire) telepátia és hipnózis segítségével rabol el fiatal nőket, akiket aztán paraszex-rabszolgaként tart a markában. "Minden nőt meg kell szereznem, mert egyet sem kaphatok meg" - magyarázza a kézrátételes szex impotens fenoménje. Mindhárom epizód tartalmaz meztelenkedést, és teljesen váratlanul szembe jön egy sokk-jelenetet, amit ma már elképzelhetetlen lenne viszont látni egy nagyközönségnek szánt mozifilmben. 

Különösen a harmadik epizódja révén a PARAPSYCHO tartalmában és formailag is passzol a BORN FOR HELL mellé. A rendezői ambíció (a Haneke fémjelezte érfelvágós osztrák művészmozi réme) találkozik az NSZK bűnügyi tévésorozatok (Derrick) prózai tárgyilagosságával a boncasztalon, a producerek okkult/szex reportázs-exploitation igényeinek szem előtt tartásával. Az ábrázolt természetfeletti jelenségek hitelességéről győzködő sajtóanyagból: "Az egymástól független epizódok témái parajelenségekről szóló tudományos művek és tényadatok sorozatából lett kiválogatva, dramaturgiailag feldolgozva, majd  a forgatókönyvíró Géza von Radványi és Peter Patzak által játékfilmes formába öntve." Radványi Géza német B-filmiparban végzett tevékenysége további tudományos tényfeltárást igényel.