2010. október 25., hétfő

VAMPYRES (1974)

José Ramón Larraz, angol

Van abban valami eleve elrendeltetett, hogy a stiff upper lip britek definitív szex-horrorját egy hispán loco csinálta meg. A VAMPYRES-ben Jess Franco, Jean Rollin és a Hammer stúdió elegye alkot furcsa koktélt - nem biztos, hogy mindenkinek ínyére lesz, de érdemes belekóstolni azoknak, akik látni szeretnék, milyen mértékben fajzott el az euro-vámpírizmus a HORROR OF DRACULA óta.


Az alig kitapintható, még a funkcionalitás szerepét sem igazán betöltő történet flashbackkel indul: ódon kastély falai közt lopakodó árnyék lelövi az ágyban szeretkező leszbikus párt. Ők voltak, vagyis lesznek, a Vámpyrok, egy barna hajú biszex nő és valamivel fiatalabb szőke szeretője. Magukat autóstopposoknak álcázva cserkésznek be magányos átutazókat, elcsalják a nem messze található kastélyukhoz, és egy kiadós szeretkezés után megcsapolják őket. Az eseményeket egy fogságukba/bűvkörükbe került középkorú férfi és a kastély parkjában letáborozó fiatal házaspár kíváncsi szemein keresztül követhetjük nyomon.


Mivel a rendezőn kívül mindenki angolszász ebben a produkcióban, a filmet tekinthetjük egy szegénysori brit producer válaszának a Hammer Ltd. 1970-72 között készült Karnstein-trilógiájára. A THE VAMPIRE LOVERS - LUST FOR A VAMPIRE - TWINS OF EVIL hármasban felütik bájos kis fejüket a leszbikus vámpírnők, a VAMPYRES-ben pedig teljesen lecsupaszítva, zavarba ejtő naturalisztikussággal köszön vissza a Hammerekben finoman erotizált Carmilla-sztori. A természetfelettiségre csak ködös, megmagyarázatlanul hagyott utalásokat találunk, a matinék denevéres, fokhagymás íze távoli emlékfoszlányként kísért egy-egy rövid képsor erejéig. Maga a kastély is egy Hammer-kísértet, hiszen egy darabig a stúdió főhadiszállásaként funkcionált, a viktoriánus korabeli épületet halacskás szökőkútjával jónéhány régebbi filmjükben láthattuk.

Vampyres
The Plague Of The Zombies (1966)

A vámpyrok hosszú szemfogak híján kannibál módjára esnek neki áldozataiknak, ahol és amivel éppen érik őket. Beleértve az erotikus jeleneteit is, van a filmben valami állatias barbarizmus, amit más rendezőknél valamelyest elfedett a gótikus elegancia (Hammer, Bava) vagy a művészi exhibicionizmus (Rollin, Franco, Harry Kümel). Larraznál módjával mindkettőre találhatunk példát, azonban helyenként olyan húsbavágó szex/erőszak szakítja meg az örökkévalóság monotóniáját (ez virágnyelv a "nem történik semmi"-re), ami már igencsak messze jár Hammerék olyan, 1974-ben műsoron lévő Drakula-próbálkozásaitól, mint a maga módján szórakoztató, de cseppet sem félelmetes VAN HELSING ÉS A 7 ARANY VÁMPÍR.


Főszerepben tehát a kendőzetlen karnalitás, és ha egy kortárs Franco-val vetjük össze (FEMALE VAMPIRE, 1973), akkor azt is megállapíthatjuk, hogy Larraz jóval ésszerűbb módon méri ki a szex és horror arányait, így bármennyire is elborult a filmje (az ám!), nem válik öncélú szoftpornóvá. Ezen kívül van még egy másik erénye is: mivel nem adja el kilóra misztikáját (hogyan váltak vámpírokká a lányok? miért áll meg áldozataik karórája?), hagy maga után egy kellemes kétértelműséget is - a titokzatosság varázsát.


Az interjúkban kissé hibbantnak tűnő barcelonai "Joseph Larraz” képregényrajzolóként kezdte, majd a cenzúra elől külföldre emigrált. A filmrendezés teljesen felkészületlenül érte, mikor divatfotósként Franciaországban dolgozva egy dán producer megbízza egy Angliában játszódó erotikus thriller elkészítésével (WHIRPOOL, 1969). „Leforgattam az első jelenetet, aminek az elején egy fickó lecsapta a csapót. Amikor ezt harmadszor is megcsinálta, beszóltam neki: - Bocs, de ezt nem hagynád abba, mert baromira kezd idegesíteni... Mire ő úgy nézett rám, mint egy hülyére és elmagyarázta, hogy enélkül nem fogom tudni sorrendbe rakni a felvételeket. Hát ennyire nem volt fogalmam a dolgokról!”. Gyakorlat teszi a mestert, és három pszicho-thrillerrel később (DEVIATION, THE HOUSE THAT VANISHED és a Cannesban Arany Pálmára jelölt SYMPTOMS) a VAMPYRES-ben már azt is sikerül elfeledtetnie velünk, hogy korának egyik legkisebb költségvetésű brit horrorjához van szerencsénk. Igaz, a fantasztikus külalakhoz a kitűnő operatőr, Harry Waxman (THE NANNY, THE WICKER MAN) is nagyban hozzájárult lombhullatta őszi temetők hangulatával átitatott képeivel.


Larraz féltucat Angliában forgatott erotik-horror-thrillerjeinek megvannak a közös pontjai (vidéki kúriák/deviáns fúriák), tisztes minőségű dvdén egyelőre csak a fő művének tekinthető VAMPYRES és a nyolcvanas évek elején készült BLACK CANDLES érhető el. Ebben az okkult eurotrashben az egyik hölgyszereplő explicite nemi kapcsolatot létesít egy kecskével. Please excuse him, he's from Barcelona...