Van abban valami eleve elrendeltetett, hogy a stiff upper lip britek felülmúlhatatlan szex-horrorját egy hispán loco csinálta meg. A VAMPYRES-ben Jess Franco, Jean Rollin és a Hammer stúdió elegye alkot kábító koktélt - nem biztos, hogy mindenkinek az ínyére lesz, de érdemes belekóstolnia azoknak, akik látni szeretnék, milyen mértékben fajzott el az euro-vámpírizmus a HORROR OF DRACULA óta.
Az alig kitapintható, még a funkcionalitás szerepét sem igazán betöltő történet úgy indul, hogy az ódon kastély falai közt lopakodó árnyék lelövi az ágyban szeretkező leszbikus párt. Ők voltak, vagyis lesznek, a vámpyrok, egy barna hajú biszex nő és valamivel fiatalabb szőke szeretője. Magukat autóstopposoknak álcázva, borkóstoló ígéretével esténként férfiakat csalnak a kastélyukhoz, és egy kiadós szeretkezés után megcsapolják őket. Az eseményeket egy bűvkörükbe került középkorú átutazó és a kastély parkjában letáborozó fiatal házaspár kíváncsi szemein keresztül követhetjük nyomon.
Mivel a rendezőn kívül mindenki angol állampolgárságú volt ebben a produkcióban, a filmet tekinthetjük egy szegénysori brit producer válaszának a Hammer 1970-72 között készült Karnstein-trilógiájára. A THE VAMPIRE LOVERS - LUST FOR A VAMPIRE - TWINS OF EVIL hármasban felütik bájos kis fejüket a leszbikus vámpírnők; a VAMPYRES-ben teljesen lecsupaszítva, zavarba ejtően naturálisan köszön vissza a Hammerekben finoman erotizált Carmilla-sztori. A természetfelettire csak ködös, megmagyarázatlanul hagyott utalásokat találunk, a Drakula-matinék denevéres, fokhagymás íze távoli emlékfoszlányként kísért egy-egy rövid képsor erejéig. Maga a kastély is egy Hammer-kísértet, hiszen egy darabig a stúdió főhadiszállásaként funkcionált, a viktoriánus korabeli épületet halacskás szökőkútjával jó néhány régebbi filmjükben láthattuk.
 |
| Vampyres |
 |
| The Plague Of The Zombies (1966) |
A vámpyrok hosszú szemfogak híján kannibál módjára esnek neki áldozataiknak, ahol és amivel éppen érik őket. Beleértve az erotikus jeleneteit is, van a filmben valami állatias barbarizmus, amit más rendezőknél valamelyest elfedett a gótikus elegancia (Hammer, Bava) vagy a művészi exhibicionizmus (Rollin, Franco, Harry Kümel). Larraznál módjával mindkettőre találhatunk példát, azonban helyenként olyan húsba vágó szex/erőszak szakítja meg az örökkévalóság monotóniáját (ez virágnyelv a "nem történik semmi"-re), ami már igencsak messze jár Hammerék olyan, 1974-ben műsoron lévő Drakula-próbálkozásaitól, mint a maga módján szórakoztató, de cseppet sem félelmetes VAN HELSING ÉS A 7 ARANY VÁMPÍR.
Főszerepben tehát a kendőzetlen karnalitás, és ha egy kortárs Francóval vetjük össze (FEMALE VAMPIRE, 1973), akkor azt is megállapíthatjuk, hogy Larraz jóval ésszerűbb módon súlyozta ki a szex és horror arányait, így bármennyire is elborult a filmje (az ám!), nem válik öncélú szoftpornóvá. Ezen kívül van még egy másik erénye is: mivel nem adja el kilóra misztikáját (hogyan váltak vámpírokká a lányok? ki küldte át őket a másvilágra? miért áll meg az áldozatok karórája?), hagy maga után egy kellemes kétértelműséget is - a titokzatosság varázsát.
Az interjúkban kissé hibbantnak tűnő barcelonai "Joseph Larraz” képregényrajzolóként kezdte, majd a cenzúra elől külföldre emigrált. A filmrendezés teljesen felkészületlenül érte, amikor divatfotósként Franciaországban dolgozva egy dán producer megbízza egy Angliában játszódó erotikus thriller elkészítésével (WHIRPOOL, 1969). „Leforgattam az első jelenetet, aminek az elején egy fickó lecsapta a csapót. Amikor ezt harmadszor is megcsinálta, beszóltam neki: Bocs, de ezt nem hagynád abba, mert baromira kezd idegesíteni... Mire ő úgy nézett rám, mint egy hülyére és elmagyarázta, hogy enélkül nem fogom tudni sorrendbe rakni a felvételeket. Hát ennyire nem volt fogalmam a dolgokról!”. Gyakorlat teszi a mestert, és három pszicho-thrillerrel később (DEVIATION, THE HOUSE THAT VANISHED, a Cannes-ban Arany Pálmára jelölt SYMPTOMS) a VAMPYRES-ben már azt is sikerül elfeledtetnie velünk, hogy korának egyik legkisebb költségvetésű brit horrorjához van szerencsénk. A fantasztikus külalakhoz a kitűnő operatőr, Harry Waxman (THE NANNY, THE WICKER MAN) is nagyban hozzájárult a lombhullatta temetők őszi hangulatával átitatott képeivel.
Larraz féltucat Angliában forgatott erotikus horror-thrillerjeinek megvannak a közös pontjai (vidéki kúriák/deviáns fúriák), tisztes minőségű dvdén egyelőre csak a fő művének tekinthető VAMPYRES és a nyolcvanas évek elején készült BLACK CANDLES érhető el. Ebben az okkult eurotrash-ben az egyik hölgyszereplő explicite nemi kapcsolatot létesít egy kecskével. Please excuse him, he's from Barcelona...
