Tárgy: bűnügyi krimi
Jelentés: fent nevezett spanyol állampolgárságú gyanúsított skizofrénia tüneteit mutatja. Először angolnak képzelte magát, majd olaszként kezdett el viselkedni. Az ügy további kivizsgálást igényel.
Jelentés: fent nevezett spanyol állampolgárságú gyanúsított skizofrénia tüneteit mutatja. Először angolnak képzelte magát, majd olaszként kezdett el viselkedni. Az ügy további kivizsgálást igényel.
Anglia, valahol Spanyolországban. Ügyvéd férje halálának második évfordulóján a fiatal özvegy (Patty Shepard – a MY DEAR KILLER fúrógépes áldozata) meghívja vidéki házába mindazokat, akiknek szerinte köze lehetett a repülőgép-szerencsétlenségnek álcázott gyilkossághoz. A díszes társaságban van nőfaló playboy (a haláli giallók veteránja, Simón Andreu - DEATH WALKS ON HIGH HEELS, DEATH CARRIES A CANE), hamisításból élő festőművész (kultarc Jack Taylor), szőke pincérnő (May Heatherly, a CANNIBAL APOCALYPSE nővérkéje), idős mama pornólapokat bújó felnőtt fiával, újgazdag konzervgyáros fiatal feleséggel. Az özvegy magánnyomozása során kiderítette, hogy a jelen lévő személyek bármelyikének volt indítéka meggyilkolni a nem éppen szentéletű elhunytat.
A különleges közreműködő Paul Naschy a sofőrt alakítja, és csak ritkán kerül a kamera látóterébe, hamarosan elárulom ennek különleges okát is. Persze nem hívnák Paul Naschyt Jacinto Molinának, ha nem sikerülne még így is megdöntenie az egyik szemrevaló kis színésznőcskét.
A Naschy-kultuszt ápoló ápoltak zárt körében Javierre Aguirre rendező előző két filmje, a DRACULA'S GREAT LOVE és a THE HUNCHBACK OF THE MORGUE miatt tett szert elismertségre. Egy újabb horror-kisiparos nímand, aki Naschy széles vállain kapaszkodott fel az uborkafára - gondolhatnánk. No nem egészen, ugyanis az Új Spanyol Film egykori reménysége a spanyol avantgárd mozgalom kísérleti mozgóképes részlegének a vezéregyéniségeként is nevet szerzett magának. A filmnyelv határait kutató művész Anti-Cine címen jelentette meg kiáltványkötetét a hetvenes évek elején. Egy használható nyom, amin el lehet indulni! - kiáltott fel örömében Ms. Marple. A gyilkos a tizenhárom között van tulajdonképpen felfogható kísérleti anti-filmként: az utolsó harmadáig kell várni, míg végre valahára eltesznek valakit láb alól. Hát mi ez, ha nem kísérletezés a néző tűrőképességének a határaival?
A spangol krimi a Tíz kicsi néger sémáját alkalmazva vészeli át az első egy óráját. 5 DOLLS FOR AN AUGUST MOON, 9 GUESTS FOR A CRIME... Agatha Christie nem is sejtette, sikerkönyvével mekkora szívességet tesz majd a szegénysori krimi/giallo producereknek. A bodycount alapmű variációinak megfilmesítéséhez elég volt kibérelni egyetlen helyszínt és egy maroknyi színészt, megfelelő mennyiségű alkohol társaságában ment minden, mint a karikacsapás. Itt éppen Simón Andreu teszteli az ellátmányt:
A szereplők kedélyesen bemutatkoznak egymásnak (Andreu és Jack Taylor a THE NIGHT OF THE SORCERERS szafariján is együtt lógtak), aztán a rendező a vacsoraasztal köré ültet mindenkit, és egy újabb negyed óráig tartó, színházi olvasópróbára emlékeztető jelenetben felmondatja velük a tényállást egészen "a gyilkos köztünk van" bekezdésig. Némi stílussal a botcsinálta giallo-rendezők is próbálták feldobni a látványt (spanyol példának ott A gyilkos arca), Aguirre realista formanyelve azonban makacsul nemet mond az esztétizálásnak. Furcsa, mert a DRACULA'S GREAT LOVE-ot ugyanezen, kétségkívül tehetséges rendező szemrevaló képekkel illusztrálta. Szerencséjére a whodunit irodalom jellemző tulajdonságai egy kisstílű filmben felhasználva is képesek lekötni az olvasók, pontosabban a nézők figyelmét. Egy ideig. Közben nem árt egy jó erős kávét meginni, nehogy úgy járjunk, mint a férj, aki elaludt magánrepülőgépének vezetése közben...
Paul Naschy titkos találkára hívja a cselédlányt, árgus szemek a háttérből figyelik az aktust. Sajnos a spanyol, "felöltözött" DVD-változat erotikus élményt nem kínál se kukkolónak, se nézőnek. Eljött az idő, valakinek biztosan kinyílik a bicska a zsebében...
De nem, a kísérlet a nézői türelemmel másnap reggel zökkenőmentesen folytatódik. Az (anti)narratívából zátonyra futott házasságok, megcsalások, freudi esetek bontakoznak, miközben úrnője megbízásából a komornyik bűnjelek után kutat a vendégek szobáiban. Ha az arcokon kívül volna mit fényképezni, akkor azt is mondhatnánk, hogy az operatőr egészen korrekt munkát végzett, és a különféle spanyol horrorokból ismerős színművészek sem rosszak. Az amerikai születésű Patty Shepard különleges szépség, hosszú, fekete hajával, hosszúkás arcélével Barbara Steele-re emlékeztet.
De nem, a kísérlet a nézői türelemmel másnap reggel zökkenőmentesen folytatódik. Az (anti)narratívából zátonyra futott házasságok, megcsalások, freudi esetek bontakoznak, miközben úrnője megbízásából a komornyik bűnjelek után kutat a vendégek szobáiban. Ha az arcokon kívül volna mit fényképezni, akkor azt is mondhatnánk, hogy az operatőr egészen korrekt munkát végzett, és a különféle spanyol horrorokból ismerős színművészek sem rosszak. Az amerikai születésű Patty Shepard különleges szépség, hosszú, fekete hajával, hosszúkás arcélével Barbara Steele-re emlékeztet.
E tulajdonságát Paul Naschy ki is használta, midőn ráosztotta Nádasdy grófné szerepét a LA NOCHE DE WALPURGIS-ban.
Az imponáló pofaszakállt és gülüszemeket viselő Eduardo Caldo (THE BLUE EYES OF THE BROKEN DOLL, A DRAGONFLY FOR EACH CORPSE) alakításáért megkapta az év legjobb mellékszereplője díjat a Nemzeti Szórakoztatóipari Szakszervezettől. Egy állami ellenőrzés alatt álló, falangista szervezetről van szó - ebből is látszik, hogy a Franco-rezsim kezdett belülről bomlani Spanyolországban. Egy másik, anekdotikus vonatkozású díj is fűződik a filmhez: Naschynak a forgatás kellős közepén a Párizsi Fantasztikus Filmek Fesztiváljára kellett elutaznia, hogy átvegye a legjobb alakításnak járó díjat (a THE HUNCHBACK OF THE MORGUE címszerepéért kapta az elismerést). Állítólag ezért hiányzik a film nagy részéből.
1:00:42 Giallo Time! A fekete kesztyű a húrok közé csap. Oly hirtelen és oly brutálisan súlyt le a kés - balta - kötőtű, hogy az áldozatokkal együtt a félálomból felriadt közönség is csak kapkodja a fejét.
A képkockákon észrevételezzük a brutálisan ízléstelen lakberendezést, egy másik spanyol jellegzetesség a korszakból. A falra ragasztott kerámiatányérokon és a fürdőszoba csempéinek meztelen angyalkáin túl van valami egészen sajátos bája annak, ahogyan a spanyolok lefilmezték splatter-effektusaikat. Lehet, hogy csak az alapanyag teszi (spanyol viasz!), de más az "íze", mint az olasz trükköké.
A távozni készülő vendégek gépjárműveit elszabotáló Paul Naschy összeverekszik a pofaszakállassal, mire fel agyoncsapják egy méretes csavarkulccsal. Nem csoda, hogy a főszerepekhez szokott horrorsztár rühellte a dolgot. "Csak a pénzért vállaltam el" - jelentette ki egyik interjújában.
A film angolosan távozik a színről: the butler did it < szpojler. A tettes foglalkozása arról árulkodik, hogy Aguirre igenis tisztában volt a tizenhárom kicsi négeres forgatókönyvének elcsépeltségével. Na ja, elvégre ő írta. A detektívregények árulkodó bűnjele, a halott markában maradt gomb™ A DRAGONFLY FOR EACH CORPSE-ban is megjelenik. A kettő közül én a szitakötősre szavazok, Leon Klimovsky próbálkozása a giallóra vígjátéknak sem utolsó. A tapasztalat mondatja velem, hogy a hetvenes évekbeli spanyol giallókhoz bizony szükség van bizonyos mértékű mazochizmusra a befogadói oldalon. Különösen igaz ez erre a korrektül induló, közepén lyukas, a végére jól belehúzó bűnügyre, mely során avantgárdra utaló megoldásokra is bukkanhatunk. Elő a nagyítókkal!*
----------------------------
Javier Aguirre ez idő tájt készült experimentális rövidfilmjei:
Underwelles
Ez a film kizárólag kézi eszközökkel lett megmunkálva. A 13.832 darab képkockát egyenként manipulálta az alkotó a legkülönfélébb eljárásokkal, úgymint olajfesték, tinták, filctollak, lakk, fúró eszközök, lyukasztók, reszelők, dörzspapír, matricák, ragasztók, festékszóró és így tovább, maradéktalanul kihasználva a celluloidon történő manuális munka adta lehetőségeket.
"Humoros és szatirikus, egy elragadó film." - Susan Sontag
"Humoros és szatirikus, egy elragadó film." - Susan Sontag
Vau Seis
"Film a hang nélküli képről és a kép nélküli hangról, melyeknek fúzióját a néző dolgozza fel a fejében." - J. Aguirre
Tautologo Plus X
A tautológia (egy fogalom meghatározása önmagával) a kamerán keresztül jön létre, mely saját magát filmezi.
"Aguirre elképzelése belehelyezi a szerzőt a filmbe, a kamera képét tükrözteti vissza. A filmművészetben szokatlan ötletet századokkal korábban Velazquez valósította meg, amikor lefestette Az udvarhölgyeket." - S. Sontag
Forrás: http://www.javieraguirre-anticine.com/
*