2016. április 16., szombat

The Touch of Her (Hungarian) Flesh - Roberta Findlay


Rendező, producer, operatőr, vágó, színész - autodidakta mindenes, az amerikai exploitation színtér veteránja, az első női pornográfusok egyike. A Bronxban Roberta Hershkowitzként anyakönyvezett Roberta Findlay mindkét szülője magyar volt, vidéki zsidó emberek, akik a második világháború idején a deportálások elől  az Egyesült Államokba menekültek. A koncertpianistának nevelt Roberta tizenhat évesen lépett le otthonról, és hamarosan összejött a filmművészet és a filmezés iránt érdeklődő Michael Findlayvel. 


Anna Riva művésznéven 1964 és 68 között szerepelt a férje írta és rendezte New York-i roughie-kban (fekete-fehér pszichoszex drámák). A forgatásokon ha szükség volt rá, Roberta kezelte a kamerát, bár emlékezete szerint még nem ő volt az operatőr. A  Findlay-filmeket az OLGA sorozatról elhíresült American Film Distributing Corp. forgalmazta az arra kijelölt grindhouse intézményekben.



Findlayék közreműködésével készült THE LUSTING HOURS (1967) egy másik legendás szexploitation páros, az Amero fivérek munkája. A fenti plakát közepén női ruhában, korbáccsal a kezében az egyik fivér látható. Ameróék a kezdetektől fogva (BODY OF A FEMALE) dolgoztak Findlayékkel, közösen alakítva ki extrém stílusukat.

John és Lem Amero, Roberta és Michael Findlay


A Hús-trilógiával (THE TOUCH OF HER FLESH, THE CURSE OF HER FLESH, THE KISS OF HER FLESH) a Findlay házaspár alighanem megalkotta a roughie háromszoros csúcspontját. Roberta meg volt győződve róla, hogy ha ír katolikus családból származó férje - akit a trilógia főszereplőjeként is láthatunk - nem filmekkel foglalkozik, akkor a való életben sorozatgyilkosként élte volna ki elfojtott mániáit ("sosem ütött meg... de néhányszor megpróbált megfojtani"). 


A THOUSAND PLEASURES (1968) elején a főhős (M. Findlay) egy böllérkéssel lemészárolja hárpia feleségét (R. Findlay), a holttestet a kocsija csomagtartójába rejti. Útközben két leszbikus autóstoppost vesz fel, akik elcsalják félreeső helyen álló, "ezernyi" perverziónak otthont adó házukba. A leszbi-dominák a férfi spermáját akarják megszerezni a mesterséges megtermékenyítéshez.


Operatőrként Roberta fényképezte a Manson-gyilkosságokat meglovagló  Slaughtert, amiből Allan Shackleton forgalmazó utólagos módosításokat eszközölve megcsinálta a korszak legnagyobb visszhangot kiváltó amerikai exploitation-botrányát, a SNUFF-ot. A tetemes bevételből Findlayék egy centet sem láttak.


Miután faképnél hagyta férjét (Michael Findlay néhány évvel később, a Pan Am felhőkarcoló tetején történt helikopter balesetben szörnyet hal), a 49. utcai Circus szexmozi pénztárosaként dolgozó Roberta összeáll Shackletonnal és fejest ugrik a szexfilmezésbe. Rendező-író-operatőr-vágóként először csak szoft, majd a piaci igényekhez igazodva kemény pornográfiát művel. 


A WOMEN'S TORMENT-et (1976) egyes szakértők az érdekesebb pornói közé sorolják. A "hardcore Psychóban" a korábbi roughie-k szex-erőszak szimbiózisa köszön vissza, ezúttal női nézőpontból.

 

Az alávaló, gyűlöletes figura hírében álló Shackletonnal való szakítása után ("beleöklözött a szemembe") Roberta a pornóiparban új producerre és férjre talált a neves szintetizátor fejlesztő/zeneszerző/hangmérnök, Walter Sear személyében (a Wikipédia és az Imdb szemlesütve feledkeznek meg róla, de Sear szexfilmekkel is foglakozott, természetesen álnéven). Közösen megalapították a Reeltime Distributing Corporation-t, melynek irodája a híres New York-i hangstúdió, a Sear Sound mögött működött. A 10-12 ezer dolláros pornókban Sear egyebek mellett gyártásvezetői és másodoperatőri feladatokat is ellátott. 


Utolsó pornójukat, a SHAUNA: EVERY MAN'S FANTASY-t egy korábbi, Shauna  Grant főszereplésével készült filmjük kimaradt jelenetiből állították össze azzal a szándékkal, hogy a drogos pornósztár halála körül csapott botrányból profitálhassanak - that's exploitation! 


A video térnyerése miatt a nyolcvanas évek közepén már nem érte meg 35mm-es pornókat forgatni. Ekkor kezdődött a még mindig csak a harmincas éveiben járó Roberta filmes karrierjének utolsó fázisa, az R-besorolású horrorok rendezése a Reeltime égisze alatt.



Roberta hozzáállása a horrorfilmezéshez nem sokban különbözött a pornózástól, egy újabb meló a szórakoztatóiparban ("Két hetes forgatások - te jó ég!"). A felhozatalból említést érdemel a GAME OF SURVIVAL (1985 - alias TENEMENT), amiben a 13-AS RENDŐRŐRS OSTROMA találkozik a BOSSZÚVÁGY 3-mal, bár utóbbi bemutatóját hónapokkal beelőzte. Igazi elvhű exploitation: ostoba, vulgáris és kőkemény. Az MPAA X-kategóriába akarta sorolni, ezért inkább hivatalos besorolás nélkül jelentették meg.
Lepukkant bronxi bérház pincéjében meghúzódó drogos bűnbandára az egyik lakó ráhívja a rendőrséget. A vegyes etnikumú és életkorú kis közösség öröme nem tart sokáig, aznap este a banda tagjai visszatérnek, és elkezdődik a túlélési játszma, ahogy a lakókat emeletről emeletre egyre feljebb szorítják a felfegyverzett, vérszomjas csövesek. A seprűnyeles jelenet bizonyára közre játszott abban, hogy Nagy-Britanniában a cenzorbizottság azonnal betiltotta.


A videotékás keresletnek köszönhetően a pár százezer dolláros költségvetésű filmek szolid nyereséget termeltek, egészen az 1989-es BANNED-ig. A zenés vígjáték olyannyira rosszul sült el, hogy még kazettán sem tudták piacra dobni, a Reeltime belebukott. Roberta Findlay munkássága ezzel a dobozban maradt filmmel véget is ért, az azóta eltelt időben a Sear Sound-ban dolgozott titkárnőként, majd ügyvezetőként.


A minimális önbecsüléssel rendelkező hölgy nem az a nyilatkozgatós fajta, a régi filmjei után érdeklődőket őrülteknek vagy terroristáknak nézi. A The Rialto Reportnak valahogy sikerült őt szóra bírnia, az egész életutat felölelő, magánéletet sem kímélő másfél órás interjú letölthető innen: 
http://www.therialtoreport.com/2015/08/16/roberta-findlay/ 
Cinizmusban Roberta gond nélkül felveszi a versenyt az exploitation legkeményebb fából faragott férfiaival, egy ponton Donald Trumphoz hasonlítja magát. Kiemelkedik az az epizód, amikor Michael Findlay halálhírére Roberta és Sears ügyvédhez rohantak, hogy kártérítést pereljenek ki a balesetet szenvedett helikopter üzemeltetőjéből!


--- Déjà vu rovat ---
Képanyag gyűjtése közben lettem figyelmes az alábbi Roberta Findlay rendezte szexfilm (pornó?) plakátjára:

Kutya legyek, ha nem Barbara Bouschet látható rajta.
A ROSEBUD 1972-es, az alatta lévő kép a MILANO CALIBRO 9-ből való, tehát nagyjából stimmel az időpont. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Bouchet kiruccant pornózni Amerikába, de az olaszok szexszimbólumának arcával pofátlanul visszaéltek. Na igen, that's exploitation...