Direccion de Alfredo B.Crevanna, luchador enmascarado de Mexico
Mire Santo találkozott a Földönkívüliekkel, már kétvállra fektetett egy tucatnyi karaktert, kik veszélyeztették a mexikói gyerekek jólétét. Az ezüstmaszkos díjbirkózót filmes pályájának csúcsán pécézték ki a marslakók, ők azért jöttek el Mexikóba, hogy megakadályozzák az Atomháborút és megteremtsék a Világbékét.
Legalábbis így próbálják eladni magukat a médiában, a tévénézők viszont teljes joggal gondolják, hogy az idióta kosztümben prédikáló izomemberek csupán színészek egy új sorozatban. Egyedül El Santo és professzor barátja fog gyanút, de az Idegenek akkorra már megkezdték az erődemonstrációt a sisakjukba épített asztrális szemmel. Később divatot váltanak, hogy így próbáljanak elvegyülni az emberiség között, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy Mexikóban senki sem visel görög mitologikus göncöket!
Eközben Santo keményen trenírozik sporttársaival a várható összecsapásra.A "keményen" nem irónia, mert ezekben a birkózós jelenetekben valóban a legvadabb lucha libréből kapunk ízelítőt. Santónak a galaxis legjobb szabadfogásúival kell majd megküzdenie: 
Még "A Náci" is gyerekjátéknak bizonyul a Mars-lányok csábító trükkjeihez képest, egyedül nekik sikerül Santóról levenni a maszkot. Ez óvatosan, hátulról van filmezve (dublőrrel!), a sport egyik aranyszabálya ugyanis, hogy a közönség egészen a visszavonulásáig nem láthatja a birkózó arcát (Santo 1982-es nyugdíjazása után is hordta maszkját).
A professzor "mentális vibrációt" érzékelő szerkezetével felszerelve (egy mezei táskarádió, amire rábuheráltak egy izzót)
Santo elindul, hogy összehozzon egy Santo vs Marcianos döntőt a város legnagyobb stadionjában.
Ez a sportfilm/fantasy igazi családi szórakozást jelentett annak idején, a gyerekek és asszonyok izgulhattak Santóért, a hombrék meg mereszthették szemüket a négy szexi marslakónőn. A látványos és kemény lucha libre köré kerekített sci-fi a Kilences Tervet súrolja (alulról!); szerencsére nincs teljesen komolyan véve a szkript, ami néhol egy kis (ön)gúnyt is megenged magának. Santón és társain látszik, hogy nem tanultak színiakadémián, de őszinte igyekezettel adnak bele mindent a szerepükbe, és ez a lelkesedés átjön a közönség felé. Nem csoda, hogy az egész ország imádta ezeket a mozikat.Öt évvel később...
Miguel M.Delgado, en COLORES!
Az Eastman-színes epizódban Frankestein ('n' nélkül!) lánya experimentál egy fiatalító szérummal, már csak Santo ritka egészséges vére hiányzik a tökéletes recepthez. Családi hagyományként ő is összetákolt egy szörnyet, a pincében pedig tart egy gorilla-génnel felturbózott vadembert. Ők majd fontos szerepet kapnak, mikor megérkezik Santo a tetthelyre, hogy kiszabadítsa kis barátnőjét.
Ismét sikerül lehúzni róla a maszkot, megint egy nőnek (hmm), de a végén mindenki le lesz teperve és a maskarás luchador visszatér a ringbe, hogy elkalapáljon egy japánt.
A marslakós kalandhoz képest haloványabb a birkózás, de a horror száz százalékos kihasználtsággal van prezentálva, a Frankenstein-parafernália teljes díszben pompázik temetőstül, kastélyostul (bocsánat, hacienda). Ehhez képzeljük oda Santót, amint meztelen felsőtesttel, ezüstmaszkban, bkv-nadrágban beront a laboratóriumba és nelson-fogással letámadja a kreatúrát. Na ezt kapd ki, Miss Shelley!
A Santo filmek - ha ez még nem derült volna ki - egyszerűen nagyszerűek, avagy maximálisan kiszolgálták a közönség minimális,de azt szigorúan elváró igényeit. Tették ezt oly ártatlan bájjal, melynek még ma is nehéz ellenállni. Az igazi, míves mexikói horrorfilmeket azonban máshol kell keresni... 