LADY FRANKENSTEIN (1971)

Mel Welles, olasz

Ha létezik Drakula grófné, miért ne lehetne lédi Frankenstein? Welles (nem Orson, Mel) "silány Hammer-utánzatának" (Aurum Encyclopedia) sosem volt túl jó sajtója, pedig igenis megvannak a maga érdemei, nem utolsó sorban az, hogy a gótikus rémdráma feldolgozásainak sorát egy pervertált feminista olvasattal gazdagította. Csak az általa teremtett szörny tudta kielégíteni különös vágyait! (plakát-szlogen)

Az első meglepő tény eme bájosan abszurd italohorrorral kapcsolatban, hogy egy amerikai rendezte. Az eredeti Mushnick, azaz a RÉMSÉGEK KICSINY BOLTJA tulajdonosának szerepében megismert Welles a hatvanas évek elején a televíziós munkákat megelégelve szedte a sátorfáját, és családjával együtt átköltözött Európába, "ahol még csináltak mozifilmeket". A larger-than-life alkatú karakterszínész Rómában szinkronstúdiót alapított, emellett a klasszikus rémfilmek szerelmeseként '67-ben megrendezhette spanyol-olasz-német társprodukcióban első horrorfilmjét.

A Roger Corman-iskola veteránjának mindössze három hét kellett ahhoz, hogy összehozza a LA ISLA DE LA MUERTE-t. Következő, egyben utolsó dobása a műfajban a szín olasz stábbal forgatott LADY FRANKENSTEIN volt. Megbízója egy Rómában dolcse vítázó amerikai befektető, aki címszereppel kívánt kedveskedni szíve hölgyének.

A számítás bejött, Rosalba Neri hozzáment feleségül Harry Cooke Cushing IV-hez. És boldogan éltek, amíg kis idő múltával el nem váltak...

Egyik tündérmeséből a másikba, most kapcsoljuk a De Paolis stúdió B termét:

Frankenstein báró hullarablókkal üzletel - a kastély laboratóriumában folytatott titkos kísérleteihez megint szükség lesz egy frissen kiásott tetemre. A véres testrészekkel teli dolgos hétköznapok végre meghozzák az eredményt, a báró (szabvány-szerepét extra adag emberséggel felruházó Joseph Cotten) életre kelti a Szörnyeteget. Cotten sztárgázsiját fizető producer legnagyobb örömére a teremtmény azonnal elpusztítja teremtőjét, és elindul a faluba elégtételt venni azokon, akik felelősek sorsáért.

Miközben nyomoz a helység rendőrkalapácsa (Hargitay Miki, az ugyanebben a kastélyban és környékén forgatott BLOODY PIT OF HORROR sztárja), a báró szentségtelen praxisát az orvosi egyetemet kitűnő eredménnyel elvégző lánya veszi át. Lady Frankenstein (Rosalba Neri) apjától örökölt elhivatottsággal veti bele magát a munkába, némi-nemi hátsó szándékkal: az ütődött szolga (Marino Masé - ió,  ció...) fitt fizikumát a nyomorék asszisztens (Paul Müller) briliáns agyával összeoperálva meg akarja alkotni a Tökéletes Szeretőt! 

Tükrözve az éppen aktuális Hammer-Frankensteint (THE HORROR OF FRANKENSTEIN, 1970), melyben az idős bárót lecserélték fiatal képmására, a LADY FRANKENSTEIN egy lépéssel tovább megy, és megteremti a női Frankenstein mítoszát. A feminizmus rémével fenyegetőző hetvenes években elképzelt nőalak a patriarchális berendezkedésű 19. századi közegben kívánja kielégíteni vágyait, így válik a szuverén, céltudatos teremtés férfinépet manipuláló főgonosszá. "Ismerem a fajtáját; tönkre tudja tenni a férfit, és még élvezné is!" A szexhorror modern Prométeuszaként Rosalba Neri istenien néz ki kosztümben vagy anélkül, emellett elismerésre méltó alakítással emeli a kopottas horror-ünnep fényét. A szereposztás amúgy kifejezetten ügyesnek mondható, az osztrák Herbert Fux mint hullarabló banda feje wunderbar.

A Universal Monster-hagyományokat tiszteletben tartó Welles színre vitte a maga mennydörgéssel kísért "It's alive!" nagyjelenetét, külön figyelmet szentelve annak, hogy a laboratórium felszerelése korhű legyen; Alessandro Volta és Luigi Galvani nevét felemlegetik, utóbbit tévesen, hiszen mi, magyarok tudjuk, hogy a galvánelemet Galván Elemér találta fel. A ’31-es alapművet visszaidézve van vízbe dobott kislány (itt meztelen szőke nő!) és fáklyákkal hadonászó parasztság. Csíkos nadrágjában, krumpli fejével (Carlo Rambaldi fx) a Szörny nem nyújt épületes látványt, ezért is szerencsés, hogy inkább a körülötte legyeskedőkön van a hangsúly. A legemlékezetesebb gyilkosság egy gyönyörűen perverz intermezzo, amiben egyáltalán nem vesz rész a monstrum.

Igazi gótikus meséhez illően minden kudarcra ítélt karakter valaminek/valakinek a megszállottja: az akadémikus körökből kiutált báró az élet teremtését tűzte ki célul, 

a lányát Erósz (vágyakozás) és Thanatosz (pusztítás) vezérli, 

a decens asszisztens egy reménytelen szerelem rabjaként veszíti el az eszét, 

a hullarabló drogja a pénz.

Az emberi lélek kollektív sötétségét a nyilvános akasztás szemlélteti, a "törvényes gyilkosság" látványa a nem éppen finnyásságáról híres Frankensteint is undorral tölti el. Talán Welles szinkronrendezői énjéből fakadt, hogy az angol szövegkönyv a szokásosnál valamivel igényesebben lett megfogalmazva, igaz, a bő lére eresztett és a szélrózsa minden irányába tartó történet feltornázza a játékidőt 100 percre. Az amerikai változatot forgalmazó Roger Corman negyed óra kivágását rendelte el - problem solved. Frankenstein lányának megjelenésére leggyorsabban a mexikóiak reagáltak, a következő évben már mozikban volt a SANTO CONTRA LA HIJA DE FRANKENSTEIN. 

A Frankenstein-filmek erdejében a LADY FRANKENSTEIN hasonló eltévelyedés, mint a nyomában érkezett FLESH FOR FRANKENSTEIN vagy a húsz évvel későbbi FRANKENHOOKER. Bármit is mondjon a jó doktor, egy kis perverzió nem árt meg a klasszikusoknak.