Wes Craven, USA
Tobe Hooper és Wes Craven a mai amerikai horror koósjánosai. Kettejük közül Craven a szerencsésebb alkat, neki évtizedenként egyszer összejön egy sláger (a SCREAM 1996-os), míg a Cannon-évek óta (LIFEFORCE, TCM2) semmi érdemlegeset nem csináló Hooper nevével a sarki videotékákban lehet továbbra is üzérkedni (TOOLBOX MURDERS - A Tobe Hooper Film). A hetvenes évek nonkomformista hajójában is együtt eveztek: THE LAST HOUSE ON THE LEFT - THE TEXAS CHAINSAW MASSACRE; THE HILLS HAVE EYES - EATEN ALIVE - ezek a filmek rokon lelkekről árulkodnak. Ha a TCM Hooper válasza a LAST HOUSE-ra, akkor a HILLS-szel Craven a TCM-re reagált. Különben mi a fenének szerződtették volna le Bob Burns-t, a Texasi Mészárlás látványfelelősét, ha nem azért, hogy rájátszanak a még '77-ben is a vidéki mozikban berregő láncfűrészesre?
A lakókocsis survival dramaturgia (ref.: RACE WITH THE DEVIL, 1975) útnak indít egy éppen megválasztott amerikai elnökről elnevezett öttagú családot Kalifornia felé, hogy azok a sivatag közepén beleszaladjanak egy kőkorszaki körülmények között élő emberevő famíliába. A környéken végzett atomkísérletek következményeként mutánsokká degenerálódott Kannibálék az Amerikai Álom által mintapolgárokká evolvált Carterékkel csapnak össze - a két patriarchális közösség közti látszatkülönbség akkor kezd elmosódni, amikor már csak a túlélés az egyetlen tét.
Craven a középosztály civilizációs mázát kaparta le első két filmjében, egyszersmind tökön ragadva a városlakók vidékundorát. A HILLS-ben ezt lehet, hogy nem annyira jól csinálja, mint Hooper kolléga, de a szintén közös nevezőként használt 16 milliméteres kapkodás (amit sokan az amatőrizmussal azonosítanak - hát legyen, nekik ott vannak a rimékek) elementáris erejű képsorokat szül. A kisbaba elrablása, az az öt pokoli perc, egyszerűen homokba döngöli a kompetisönt.
A LAST HOUSE-nál profibban van összerakva, miközben éppolyan faragatlan, mint egy elsőfilm, végig feszesen és izgalmasan engedelmeskedve a drive-in játékszabályainak. Éppen emiatt csak egy ügyes terrorfilmről beszélhetünk, nem többről, ráadásul Jupiter és pereputtya közel sem annyira félelmetesek, mint Bőrpofáék; néhol inkább viccesnek hatnak frédibénis gönceikben. Az aranyszívű barbár lány és az akcióhős farkaskutya sejtetni engedi, amit ma már tudunk: ezek a vietnami háborútól dühkitörést kapott fiatal rendezők hamarosan bele fognak simulni a gépezetbe. És lőn a HILLS HAVE EYES 2...
Double-bill a javából:
