2012. január 4., szerda

HANDS OF THE RIPPER (1971)

Peter Sasdy, angol



Sásdy Péter 1956-ban, 21 évesen hagyta el Magyarországot*. Kényszerű távozásának végül az angol horrorfilmgyártás lett a nyertese: nagy-britanniai karrierjét sikeres televíziós rendezőként megalapozó Sasdy első három nagyjátékfilmje a Hammer stúdiónak készült. A TASTE THE BLOOD OF DRACULA (DRAKULA VÉRÉNEK ÍZE, 1969), a Báthory Erzsébet legendáját feldolgozó COUNTESS DRACULA (1970) és a HANDS OF THE RIPPER  kosztümös történeteiben az elnyomást jelképező apa/anya figurák a fiatalságon, a következő generáción keresztül tartják életben a „dicső múlt” perverzitását. Sasdy, aki maga is egy paternalista önkényuralmi rendszer menekültje, legjobban sikerült munkája PEEPING TOM-hoz fogható keserűséggel illusztrálja, hogyan száll apáról fiúra (ez esetben lányra) az a megfoghatatlan valami, ami a Deliriát is születése óta hatalmában tartja. [inzert sátáni kacaj]


Egyik éjjel a hasfelmetszésből hazatérő Jacket kérdőre vonja felesége. Sorozatgyilkosunk nem a szavak embere, magyarázkodás helyett inkább tőrt ránt és szívtájékon szúrja a kotnyeles asszonykát. Hasfelmetsző Jack - mert hogy róla, a whitechapeli rémről van szó - még utoljára átöleli a gyilkosságot végignéző kislányát, Annát, majd elhúzza a csíkot.


Az árvaházban nevelkedett, csodaszép kamaszlánnyá cseperedett Anna az eltelt tizenöt év alatt sem volt képes kilépni kámforrá vált apja árnyékából. A kés pengéjének villanása és az atyai búcsúcsók együttes megidézése felszínre hozza Jack szellemét, az öntudatlan állapotba kerülő Annát apuci szörnyű tettek elkövetésére buzdítja...


A szerencsétlen sorsú teremtést egy Freudra esküsző pszichológus, a középkorú, idejekorán megözvegyült Dr. Pritchard veszi pártfogásába. Míg mások, mint például az egyik gyilkosság részesévé vált konzervatív parlamenti képviselő kötél után kiált, a páciense múltjáról mit sem sejtő doktor meg van győződve róla, hogy egy kis agyfürkészéssel rálelhet a lány antiszociális viselkedésének okaira, esélyt teremtve a gyógyulásra. Mellékhatás: Pritchard környezetében Hammer filmekben is ritkán látható kegyetlenséggel halnak szörnyet az emberek.


A negyedóránként hatást vadászó gyilkossági jelenetek, karöltve a gyerekkori traumával Dario Argento munkásságát idézik (különös párhuzamot mutatva a STENDHAL SZINDRÓMA tematikájával), ám ezt a Hammert mindenek felett a hibátlanul eljátszott karakterei adják el, és az az ambivalencia, amivel a forgatókönyv viseltetik irántuk. A tűzzel Frankenstein doktor módjára játszó Prichard haladó szellemisége képmutatást, meggondolatlan viselkedése egy újabb rögeszméktől sújtott apafigurát takar.


A ripper gonosz tréfájának köszönhetően a történet Szörnye (Anna) a morálisan legtisztább szereplő. A múltja kísértetétől szabadulni képtelen lány a PEEPING TOM Markjához hasonlatos freudi áldozat, kinek egyszerre szeretetre méltó és életveszélyes volta adja a film horror-faktorának élét.

A századfordulós korra jellemző témák megjelenítéséhez is szokatlan kétértelműség társul, a spiritizmus vagy pszichoanalízis mellet még a szüfrazsettek** is tiszteletüket teszik egy sikátor falára felpingált jelmondat erejéig - a „Votes For Women” kissé ironikusan hangzik egy gyilkolászó nőszemélyről szóló moziban, nemde? Sasdy a végső konklúziót sem zárja kulcsra, nagyvonalúan a néző képzeletére bízza, fantasztikumot látott-e vagy orvosi esettanulmányt.


A rendező szakmai múltjából fakadó drámatagozatos BBC-szofisztikáltság mellett jól megfér a suspense és a vér – ezek a klasszikus Hammer-stílusjegyek teszik a Hasfelmetsző Jack legendáját eredeti módon újrahasznosító pszicho-horrort szép, kerek 82 perces egésszé. Apropó, újrahasznosítás: a londoni miliő a SHERLOCK HOLMES MAGÁNÉLETE, Billy Wilder nagyköltségvetésű produkciójának hátrahagyott díszletei között lett megteremtve, kifogástalanul.

Ami már korántsem ilyen csodálatra méltó, azok Sasdy Hammertől való távozása után készült horrorfilmjei.
Nehéz elhinni például, hogy a Rosemary gyermeke és a Kannibál bébi születik szentségtelen keresztezéséből világra jött, bűnrossz I DON'T WANT TO BE BORN (1975 - aka. THE DEVIL WITHIN HER)  ugyanennek az embernek a keze munkája. Sasdy 1980-ban tért vissza a Hammer brandhez, a HAMMER HOUSE OF HORROR tévésorozat három epizódját ő jegyzi.

Sásdy ebben a magyar nyelven készült interjúban mesél emigrációjának mikéntjéről és az angliai kezdetekről:
BBC Vasárnapi Interjú

** A szüfrazsettek a századeleji Anglia radikális feministái voltak. A nőknek korlátozva voltak a jogaik, ebből fakadóan a HANDS OF THE RIPPER-ben a gyengébbik nem háztartásbeli - cseléd - kurva szerepkörben van jelen, más karrierválasztási lehetőség ugyanis nem nagyon volt számukra. A párhuzam Anna karaktere az egyre agresszívebb nőmozgalmak között egy új értelmezési lehetőséget ad a filmnek, erről a későbbiekben Aranka, a Deliria nőtagozatának vezetője fog értekezni, amint megadom neki a hozzászólás jogát.