2014. szeptember 30., kedd

Sok olasz horror egy helyen is elfér

Helyszín: Villa Parisi - Frascati, Olaszország

A főbejáraton megyünk be, megnézzük a nagytermet, belesünk mindkét fürdőszobába, a zombik elől a lépcsőn át  a konyhába menekülünk és a folyosón keresztül távozunk. Aki lemarad, magára vessen. 

LE NOTTI DEL TERRORE (1980 - Andrea Bianchi)
BLOOD FOR DRACULA (1974 - Paul Morrissey)

  
DEATH SMILES ON A MURDERER (1973 - Aristide Massaccesi)
LE NOTTI DEL TERRORE 

PATRICK VIVE ANCORA (1980 - Mario Landi)
HATCHET FOR THE HONEYMOON (1969 - Mario Bava)
- két ellentétes oldalról van fényképezve -


IL TERZO OCCHIO (1966 - Mino Guerrini) 
PATRICK VIVE ANCORA (1980 - Mario Landi)


BLOOD FOR DRACULA
PATRICK VIVE ANCORA


DEATH SMILES ON A MURDERER
LE NOTTI DEL TERRORE 


BLOOD FOR DRACULA
LE NOTTI DEL TERRORE


IL TERZO OCCHIO
PATRICK VIVE ANCORA
LE NOTTI DEL TERRORE


LE NOTTI DEL TERRORE 
BAY OF BLOOD (1971 - Mario Bava)

További összefüggések: a LE NOTTI DEL TERRORE (BURIAL GROUND) és a PATRICK VIVE ANCORA ugyanannak a producernek készült. A DEATH SMILES ON A MURDERER zenéjét Berto Pisano szerezte, a LE NOTTI DEL TERRORE  főcíme alatt Burt Rexon muzsikál - a két személy egy és ugyanaz. Az IL TERZO OCCHIO fürdőszobajelenetében Franco Nero látható, a PATRICK VIVE ANCORA-ban egy Franco Nero imitátor. Az IL TERZO OCCHIO-t később a DEATH SMILES ON A MURDERER rendezője forgatta újra. A BAY OF BLOOD és a BLOOD FOR DRACULA maszkmestere Carlo Rambaldi volt. Mindenki J&B-t ivott.

"THIS CLOTH SMELLS OF DEATH"
Olasz horror híján mostanság  divatkampányt rendeznek a villában:

2014. szeptember 27., szombat

HUMAN LANTERNS (1982)

Sun Chung, 香港


A keleti nyitás jegyében kapcsoljuk a Shaw testvérek filmstúdióját, ahol ezúttal Sun Chung mester foglal helyet a rendezői székben. Chua Lam, a Shaw Brothers egykori producere: "Sun csinált pár filmet Tajvanon, mi egy okos fiatalembert láttunk benne és áthoztuk Hong Kongba. Valóban nagyon okos volt... és rendkívül makacs. Tajvanon politikát is tanult, abban az iskolában, ahol a kémeket képzik ki! Megtanulják a módját, hogyan használják ki mások akaratát a saját céljaik elérésére. Egyik pillanatban neked ugrott, a másikban kedves volt veled. Az ilyen karaktert a hongkongiak nem könnyen fogadják el."


Shaw Brothers munkásságát egy misztikus wuxiával (DEVIL'S MIRROR, 1972) kezdő Sun pályatársainál, például az akciójelenetek megrendezését a koreográfus-csapatra hagyó Chang Cheh-nél hitelesebben próbálta ábrázolni az erőszakot. Akciókoreográfusait szoros felügyelet alatt tartva akkor sem riadt vissza, amikor egy színész vagy kaszkadőr súlyosan megsérült, egy jó felvételért szinte bármire képes volt. Néhány szemtanú vérszomjas szadistaként emlékszik vissza rá, a kritikusok a feszültség mesterének kiáltották ki. A nagyközönség főleg wuxiáiról ismeri, élükön a DVD-n nálunk is megjelent A BOSSZÚÁLLÓ SASOK-kal. Bő évtizedet átívelő (1972-85) SB-filmográfiája párhuzamokat mutat a stúdió másik "őrültjével", Kuei Chih Hunggal, amennyiben őt is sorban bízták meg modern exploitation darabok levezénylésével (THE SEXY KILLER, BIG BAD SIS, THE CRIMINALS antológia epizódjai).


A maga korában technikai újdonságokra nyitott, progresszív mesterembernek számított, az első hongkongi rendező, aki a dinamikusabb kameramozgásokhoz steadicamet használt. Több SB-veteránnal ellentétben pályafutása nem ért végett a stúdió megszűnésével, leigazolt a Cinema Cityhez, ahol visszavonulásáig forgatott heroic bloodshedet a SZEBB HOLNAP sztárjaival (CITY WAR), tajvani stílusú bosszú-thrillert Brigitte Lin főszereplésével (LADY IN BLACK), valamint egy szektás detektív-noirt Anthony Wonggal (ANGEL HUNTER). Ma már a Cinema City sem létezik, mint ahogy Sun Chung kaliberű filmesekből sem sok szaladgál Hong Kongban. Legyen ez az ő bajuk, mi most az eltűnt idők nyomában térjünk vissza 1982-be.


A nyolcvanas évek elején, a gore-piac fellendülésekor Sun két kosztümös horrorfilmet vállalt el. A REVENGE OF THE CORPSE-t követő HUMAN LANTERNS a stúdió egyik leghírhedtebb rémfilmje, az SB-archívum feltárásakor nem véletlenül volt az első DVD-re került ilyen jellegű alkotás. Ami a 7 ARANY VÁMPÍRnak nem igazán sikerült, az itt zökkenőmentesebben válik eggyé, a harcművészeti akciómoziba egy lidérces, proto-Cat.III sorozatgyilkos-horror fészkelte be magát. Azt azért tegyük hozzá, hogy a "Wuxia Bőrpofa" csak a két, eredendően eltérő jellegű műfajt egy csárdában megtűrő ínyenceket tudja magával ragadni. Anno nem is teljesített túl fényesen a mozipénztárakban, a hongkongiak inkább a horror-kungfu komikusabb fajtáját (THE DEAD AND THE DEADLY) részesítették előnyben.


A mindvégig sötét árnyalatú film felütésének párhuzamos montázsa szimbolikus jelentéssel bír: tükör előtt feleség szépítkezik, illegeti-billegeti magát, miközben a ház másik felében kardforgató ura pózol csillogó-villogó fegyverei között. A feudális Kínában két gazdag és rendkívül mód hiú elöljáró rivalizál egymással, féltékenységből fakadó ellentétük az évek során mindennapokat mérgező gyűlöletig fajult. A Lámpás Fesztivál közeledtével Tan Fu közszemlére teszi a szépségversenyen induló impozáns lámpását, egyúttal bejelenti, hogy ágyasává teszi riválisa, Lung Shuai ex-szeretőjét. A felhergelt Lung elhatározza, minden áron ő nyeri meg az idei fesztivált, és egy szép summa fejében megbízza az évekkel azelőtt általa legyőzött és megszégyenített kardozóból lámpagyártó kisiparossá alacsonyodott Chaot, hogy készítse el neki a falu legszebb lámpását.


A vízimalom mélyén berendezett műhelyében magányosan éldegélő kézműves a felkérést összeköti hét éven át forralt bosszújával. A társadalom (és helyrajzilag a falu) peremére száműzött nyomorult a kardforgatással ugyan felhagyott, de helyette elsajátította a kevésbé elegáns "őrült majom" kungfu stílust. Démoni majomkosztümjébe bújva elrabolja megbízója és annak ellenfelének női hozzátartozóit, tovább fokozva az egymást gyanúsító Tan és Lung közti konfliktust (= a YOJIMBO-trükk). Chao a beígért csodalámpásról sem feledkezik meg, az áldozatok miniatúráit ábrázoló lampion-szoborcsoport a megnyúzott nők hamvas bőrétől lesz még szebb.


A két nemesembert alakító Tony Liu és Chen Kwan Tai, valamint a bérgyilkosként vendégszereplő "mérges shaolin" Lo Meng hozzák a kötelező formát, a kard-specialista Tang Chia koreografálta akciójelenetek wuxia-fantáziához illően fittyet hánynak a gravitáció szabályaira (a kevés szabad ég alatt lezajló párbajok egyike King Hu bambuszerdei harcaira hajaz). Az ördöngős lámpakészítő szerepében a gonoszkodást tökélyre fejlesztő Lo Lieh és szörnykosztümbe bújt dublőre, az akrobatának és karakterszínésznek egyaránt remek Yuen Wah nemes egyszerűséggel elbitorolják a színpadot. -Pénz, hírnév, csak üres szavak... A szélsőséges érzelmekből összeálló világban a figurák önző, arrogáns viselkedése független attól, hogy övék a hatalom vagy mindenüket elvesztették, a gyűlölet mindenkit bedarál. Példamutató, szimpatikus karaktert nélkülöző, maszkos gyilkosát az első tekercs után leleplező HUMAN LANTERNS nem jiang hu hőseposz és nem whodunit krimi – annál inkább egy exploitation-példamese a hiúság (ön)pusztító erejéről.


A nagy európai horrorszakikat (Fisher, Bava) és Chu Yuan legjobb wuxiáit idéző színes-barokkos rendezés ékesen bizonyítja Sun Chung átlagon felüli tehetségét. Shaw Scope kompozíciói folyamatosan izgalmasak, gyakran alkalmaz lendületes kocsizásokat (steadicam?), akciók közben belassításokkal él. Láthatólag nem derogált neki egy ilyen „éjféli” programot lebonyolítani, beleadott apait-anyait. A stilizáció túlmutat puszta esztétikai megfontolásokon, mindig az adott jelenet drámaiságát hivatott felfokozni, maximálisan kihasználva a stúdióban felépített játszóteret. A Shaw Bros. lakberendezője különösen jó munkát végezett a malom otthonossá tételével sorozatgyilkosunk számára, a rémálomba (és a TCM 2-be) illő halálbarlang a film horrorisztikus oldalának meghatározó tényezője.


Tán valami régi kínai Ed Gein-legendán alapuló, szado-erotikával fűszerezett bőrnyúzáshoz Ni Kuang, a BLACK MAGIC 1-2 forgatókönyvírója egy "előjátékot" is kitalált, még perverzebbé téve a sebészi beavatkozás: Chao először a hajas fejbőr tetejét metszi be, a sebre higanyt önt, vár egy darabig, míg hat a méreg és csak ezután kezd hozzá a bőr eltávolításához. A hongkongi DVD cenzúrázott, az angol/amerikai kiadás a hosszabb változatot tartalmazza, de még ezek az amúgy káprázatosan felújított lemezek sem tűnnek vágatlannak. 


A mesebeli környezet és a színészi játék teatralitása miatt a HK Újhullám kellős közepén bemutatott film a gyártási dátumához képest úgy öt-hat évvel korábbinak hat, a zene - többek között - egy két évtizeddel azelőtt készült japán szörnyfilmből (DAIMAJIN) van elcsenve. A tér-időből való kizökkentsége a mű "klasszikus" jellegét erősíti, és mivel annak idején nem özönlötték el wuxia-horrorok a mozikat, a film a mai napig egzotikus, ritka csemegének számít.

2014. szeptember 17., szerda

PSYCHOMANIA (1972)

Don Sharp, brit acél



Éjszaka - temető  - gitár riff - motorosok. Ez nem egy NWOBHM videoklip, bár nem is járunk olyan messze az igazságtól. Azt hiszed, már mindent láttál? rovatunkat ezúttal a

nemtámogatta.

A hatvanas években menő vadmotoros mozik és AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA után csak idő kérdése volt, hogy valaki kombinálja a két exploitation toposzt, és íme, a zombi-motoros film, méghozzá Nagy-Britanniából, egy veterán Hammer-rendező tolmácsolásában. Biker-horrorként az amerikai WEREWOLVES ON WHEELS egy évvel beelőzte, viszont az hétszentség, hogy a PSYCHOMANIA a legbizarrabb áldozata ennek az eleve kárhozatra ítélt műfaji karambolnak.


A vidéki Anglia nyugalmát halálfejes bukósisakokat viselő motorosok zavarják meg, a The Living Dead-banda portyára indul. Csibefutamuk legfrissebb áldozata egy szabályosan közlekedő taxis. – Látnod kellett volna - dicsekszik anyjának Tom, a banda arisztokrata családból származó vezére -, a szélvédőn keresztül repült ki! A fiatalember a "crossover" megszállottja: életcélja, hogy egy nap valódi élőhalottként folytathassa motoros pályafutását. Gondoljunk csak bele: egy zombinak nem kell tartania a közlekedési balesetektől, és valószínűleg bírságokat sem postáznak ki a temetőbe.


Az egyesült királyságbeli horrorokra jellemzően a gonoszságot a felmenők ruházzák át az utódokra. Az okkult szeánszokkal foglalatoskodó özvegy édesanya annak idején eladta Tom lelkét az Ördögnek, cserébe az örök élet titkáért. 18 évesen a gyerek meg akarja próbálni azt, ami öngyilkosságot elkövetett apjának nem sikerült: visszatérni a halálból. Egy varangyos békát és a megboldogult fater SZTK-szemüvegét igénybe vevő hókuszpókusz után már csak elhatározás és bátorság szükségeltetik; két dolog, aminek nincs híján a pszichomániás fiú.


Tom elviszi galerijét egy kisvárosi törő-zúzó körútra (bevásárlókocsikat és terelő bójákat borítanak fel az átkozottak), aminek a végén mindenki szeme láttára szándékosan lehajt a hídról és szörnyet hal. Kedvenc tanyájukon, a solymári Sztónhendzsre emlékeztető druida temetőben a motorján ülve elföldelt vezéregyéniség néhány nap múlva gázt ad, és kinyargal a sírjából. A képsor pop-trashkulturális hatását két ismert hard rock videoklip, meg egy olasz horrorfilm tanúsítja.*


Tom, a living dead rögvest halálra gázol egy éppen arra járó fazont, aztán feltankol, megöli a benzinkutast, és mint minden jól nevelt angol Hell’s Angels, a legközelebbi pubból felhívja édesanyját: -Halott vagyok, anya, de ezt leszámítva jobban már nem is lehetnék! Az amúgy teljesen vértelen film sokkal inkább az okkult horrorok divatját lovagolja meg, mintsem Romero sikerét, ebből következik, hogy a zombi sem bomló testű rémalakként van megjelenítve. A halott Tom semmiben sem különbözik élő megfelelőjétől, sőt, néhány vele szembejövő epizodista jóval félelmetesebb látványt nyújt:



Akkoriban dohányos voltam és szerettem füstölni a filmekben, mert olyankor ingyen kaptam a cigit. – meséli a Tomot alakító Nicky Henson. Az egyik jelentnél rágyújtottam, mire a producer rám szólt: Oltsd el a cigarettát! Mondom neki, miért? Mert ha dohányzol, sosem fogjuk tudni eladni a filmet a televíziónak. -De épp az előbb gázoltam át egy babakocsin! -Az rendben van, de a dohányzást nem tűrik.


A tévés normákat betartva (szex sincs) a PSYCHOMANIA élő-halottjai a konszolidált környék legközveszélyesebb motorosai akarnak lenni az idők végezetéig, és ehhez a halhatatlanságon keresztül vezet a legrövidebb út. A vágyálmát beteljesítő Tom ráveszi társait, ők is kövessenek el öngyilkosságot. -Hogy visszatérjetek a halálból, csak hinnetek kell benne! mondja, és két észlény azon nyomban belehajt a forgalomba, de csak egyikőjük tér vissza (a másik félt a haláltól, ezért belehalt az ütközésbe). A koporsóból motorra pattanó The Living Dead-ek hamarosan a nevükhöz méltóan randalíroznak tovább, egyedül Tom barátnője vonakodik fejjel a falnak menni. A rendőrség, hogy megállítsa az ámokfutást, csalinak használja fel a lányt.


Akár a skizofrén pszichopatáknál, a legjobb rosszfilmek motivációit sem lehet ésszerűen megmagyarázni első látásra. Lehet zombi-allegória az unalom elől a nihilizmusba vágtató fiatalságról, az előző évben kijött MECHANIKUS NARANCS akció-horror parafrázisa (Tom egy ízben a rendszer megdöntéséről fantáziál), esetleg simán csak egy fillérekből összehozott akció-horror, mellyel a tanácstalan producer a jó öreg gótikus rémmesékre ’72-ben már nem igazán vevő kölyköket akarta megetetni. Hasonló kísérletből vagy egy totálisan elhibázott sületlenség születik (THE SATANIC RITES OF DRACULA), vagy egy "fekete komédia", az agyament kultfilmek kedvelőinek legnagyobb örömére.


A forgatókönyvet a HORROR EXPRESS író-párosa jegyzi, két, egykoron fekete listára tett amerikai kommunista-szimpatizáns (vonjál le ebből olyan következtetést, amilyet akarsz). A vonaton játszódó okkult-horror dinamikája bizonyos fokig a PSYCHOMANIA-t is jellemzi, a cselekmény állandó mozgásban van tartva, még ha nincs is ki mind a négy kereke. A HORROR EXPRESS-ben sem kapott túl nagy szerepet a racionalitás, itt meg aztán úgy kivágták az ablakon, mint a felesleges koncot, gondolván, a zombi-motoros ötlet van olyan újszerű és meglepő, hogy a nézők lenyelik a békát (Der Frosch a német cím).


A stáblistát böngészve számos elismert szakember nevére bukkanhatunk. A saját meghatározása szerint pre-punk trash-rock zenét John Cameron szerezte, az operatőr a szintén Oscar-díjas, az első hét James Bondot is fotografáló Ted Moore. A GYÉMÁNTOK AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGNAK után egy ilyen "gagyi" produkció elvállalása mögött vastagon benne volt a brit filmipar hetvenes évek elején elkezdődött válsága. Ide vágó anekdota, hogy a motorozást kedvelő Henson azért vállalta el Tom szerepét, mert a forgatókönyvben menő Harley Davidsonokkal száguldoztak a karakterek. A forgatáson azonban ütött-kopott, negyvenes években gyártott Triumph motorbicikliket állítottak csatasorba, beindítani is alig lehetett őket.


A tíz évvel korábban még míves Hammer-horrorkat (THE KISS OF THE VAMPIRE; RASPUTIN - THE MAD MONK) rendező Don Sharp az ipar régi motorosaként gyakorlatiasan, látványos kaszkadőrjelenetek alkalmazásával úgy oldotta meg a feladatot, hogy a már önmagában is nevetséges, horror és vadmotoros filmként egyformán működésképtelen történetet átlökte az abszurdumba. Az öngyilkossági jelenetek, a szupermarket feldúlása, vagy amikor a hullaházban egyenruhás bobbyk feküdnek be a jégre, az angol humor gyöngyszemei, Monty Python szkeccsek (Hell's Grannies - A Pokol Nagyijai) nevető-sáv nélkül. Bármekkora sznobságnak hangzik, I don't care, a film egyetlen okból maradt nézhető: mert Made in England


A mozivásznon kívül történt tragédia kellően morbid csattanót szolgáltatott, amit persze rendesen ki is használtak a pimaszabb kritikusok. Történt, hogy az örökkévalósághoz az öngyilkosságon át vezető utat megnyitó inas szerepét játszó színész (George Sanders - a PSYCHOMANIA tele van Oscar-díjasokkal) a forgatás befejeztével öngyilkos lett, maga után hagyva egy búcsúlevelet: "Kedves Világ, elmegyek, mert annyira unatkozom." Nem jött vissza motorbiciklin - írta a Psychotronic Encyclopedia. A PSYCHOMANIA nem a brithorror csúcsa, de azért annyira nem rossz, én közben legfeljebb csak egyszer foglalkoztam az öngyilkosság gondolatával.


* Meat Loaf: Bat out of Hell és Motörhead: Killed by Death ; a sírjából kirepülő motoros a DELLAMORTE DELLAMORE-ban.