2014. szeptember 11., csütörtök

C.H.U.D. (1984)

Douglas Cheek, USA

--- In memoriam 9/11 , New York ---

Coca-Colát iszol, Nike-ban jársz, és ha hazaérsz a shopping centerből, valami amerikai B-filmmel butítod magad, mert az olyan cool. Mi vagy te, egy kibaszott chud? 


Alapelv a Delirián, hogy ismertető megírásakor kizárólag hiteles dokumentumokra támaszkodunk, ezért javaslom, először olvassuk el a Fangoria magazin egyik 1984-es számában nyilatkozó producer mondandóját: 

"A valaha készült legfélelmetesebb filmet akartam megcsinálni. (...) Minden filmet alaposan megvizsgáltam, olyanokat, amik működnek, legyen az világűrből jött szörnyekről szóló, vagy mint a PSYCHO és a CÁPA - a legjobbak. Megpróbáltam hajszálpontosan meghatározni, mitől hatásosak; tanulmányoztam Hitchcock technikáját, Ronnie Shusett és Dan O'Bannonét, amit A NYOLCADIK UTAS: A HALÁLhoz dolgoztak ki. Látni akartam, mik azok az alkotóelemek, amik valójában működtetik ezeket a mozikat, hogyan pakolhatnánk bele a legnagyobb, legfélelmetesebb ijesztegetéseket kilencven vagy száztíz percbe. És még ezen is túl akartam tenni."

Hitchcock, Spielberg, O’Bannon: boruljatok térdre a hatalmas C.H.U.D. előtt!


Az első és utolsó horrorisztikus (vagy bármilyen) produkcióját jegyző producert egyébként a DVD audiokommentárján úgy szidják, mint a bokrot; nem fizetett gázsit, átíratta a f.könyvet, ragaszkodott a gumiszörnyek szerepeltetéséhez stb. Talán a keserű tapasztalat az oka, hogy az ötletadó író és a rendező is egyfilmes maradt. Ami a valaha készült legfélelmetesebb filmre tett kísérletet illeti, nos, az nem más, mint a PIRANHA, ALLIGATOR, Q - THE WINGED SERPENT sort folytató öko-szörny-sci-fi-horror, mely plasztikusan/drasztikusan azt vázolja fel, mi fog történni, amikor majd Paks 2 fűtőelemeit a 4-es metróba rakják le. Senki sem fogja észrevenni, amíg…


A Nukleáris Biztonsági Hatóság a radioaktív hulladékot jobb híján a New York alatt lévő csatornarendszerben raktározza, az adófizető állampolgárok tudta nélkül. A sugárzástól az ott élő hajléktalan kolónia tagjai Cannibalistic Humanoid Undergroud Dwellers-ekké mutálódtak, nyálkás testű, karmos kezű szörnyekké, akik a földfelszínen gyanútlanul sétálgató városlakókkal táplálkoznak. A divatszakmát szociofotográfiára cserélő fényképész (John Heard), az ügyben személyesen érintett kerületi rendőrfőnök (Christopher Curry) és az ingyenkonyhát üzemeltető civil aktivista (Daniel Stern) megpróbálnak a titokzatos eltűnések végére járni. Amikor a problémát már nem lehet csak úgy a föld alá söpörni, a hatóságot képviselő hivatalnok az elgázosítás mellett dönt. A környék összes csatornafedelét lezárják, mialatt hőseink a vérszomjas chudokkal randevúznak odalent.


A radioaktivitás akkoriban benne lehetett a levegőben, a THE TOXIC AVENGER szintén 1984-ben került a nagyközönség elé. Mindazonáltal a C.H.U.D. mögött álló fazonok trash-vígjáték helyett a B-kategória magasabb régióit célozták be maguknak. Az eredeti helyszíneken felvett jelenetek életszagúan tárják elénk Manhattan alsó-felső szintjeit, az operatőr kifejezetten jó munkát végzett, a vágó csak egy lépésre volt az Oscar-díjától. A blődli történetet remek, később szép hollywoodi karriert befutó színészek adják elő, pár perc erejéig még John Goodman is felbukkan. A speciális effektusok minősége már hagy némi kívánnivalót maga után, ettől függetlenül a ’80-as években fabrikált gumiszörnyek iránt romantikus érzelmeket táplálók készíthetik a zsebkendőt.


Alapvetően egy klasszikus szabású, komoly képpel előadott szörnyfilmről beszélünk, akár a THE BOOGENS nagyvárosba költözött testvére is lehetne. Az ötvenes évek atomikus sci-fijeinek hagyományait az urbánus zsaru-thrillerek világába adaptáló írók sok meglepetéssel nem szolgáltak, legfeljebb sikerült megidézni Larry Cohen ugyanezeken az utcákon játszódó, karakter-központú munkáit, különösen a remek Q-t. A film legalább négy főszereplőt mozgat, rengeteg a dialógus (főképp expozíció), szatirikus intézmény-ellenességgel csipkézve. A szedett-vetett hősökkel szemben egy karót nyelt, öltönyös pacák feszül (George Martin épp a megfelelő mértékben karikatúra-szerű alakítása), ő a gazdasági érdekeket az emberi életeknél előbbre tartó Reagan-adminisztráció nyomeltakarítója.

- Maga őrült, az egész várost felrobbantja!
- Nem az egészet, csak a SoHo egy részét.

A STREET TRASH-hez hasonlóan a korszak súlyos hajléktalan-problémája csupán exploitation szinten jelenik meg. Az eredeti elképzelés szerint a chudok nem is világító szemű, zöld mutánsok lettek volna, hanem fedél nélküli emberek. Az egyik jelenetben látható is egy ilyen realisztikusabb chud, pillanatra felvillantva egy még hatásosabb, szubverzívebb film lehetőségét, amiben AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA találkozik a DEATH LINE-nal ('72-es brithorror klasszikus metróalagútban élő kannibállal). 


A kissé túlírt C.H.U.D.-ot (a Cannes-ban bemutatott premier-változat 110 perces volt, a forgalmazó New World Pictures kilencven perc alá kurtította, a DVD-n egy köztes megoldás látható) leginkább az a vád érheti, hogy a chudokra nem jut elég figyelem, nincs elegendő mennyiségű szörny-akció. Való igaz, egészen az utolsó harmadig várni kell, mire a címadó kreatúrák is határozottabban beleszólhatnak a cselekmény menetébe. Ekkor a trendnek megfelelően a női főszereplő (Kim Greist) letusol, átvedlik Ripley-karakterré és szamurájkardot ragadva lefejezi a lakásában rátámadó chudot. Talán pont ez hiányzik sok mai, hasonszőrű alkotásból: tusolós jelenet karakterek. Captain Bosch, Mr. Wilson, A.J. – még a nevek is olyan jól csengnek. Ehelyett az van, hogy négy-öt jellegtelen picsa lemegy a Barlangba, és megeszik őket a még náluk is jellegtelenebb szörnyek. Akkor inkább vessetek a chudok elé.


A tisztes haszon és mérsékelt kritikai siker (a New York Times dicséretre méltó, élvezetes horrornak nevezte) dacára nem készült hozzá folytatás, illetve dehogynem: öt évre rá napvilágot látott a C.H.U.D. 2: BUD THE CHUD. Az első rész nyitott befejezése a folytatásokban gondolkodó filmesek álma, lényegében bárhol, bármikor újra bevethetőek lennének a chudok. Erre fel a C.H.U.D. 2 (magyar tv-cím: Turbózombi, véruszkár) egy zombikomédia, és az égegyadta világon semmi köze az előzményhez. Bizonyos producerek egy jó címért bármire képesek vetemedni.