James L. Conway, USA
A Utah állambeli Sunn Classic Pictures a hetvenes évek legsikeresebben működő amerikai független filmgyártó és forgalmazó cégei közé tartozott. A televíziós műsorok készítésével is foglalatoskodó vállalat egyedülálló forgalmazási módszerrel terjesztette a költséghatékonyan előállított, jelentős marketingkampánnyal megtámogatott filmjeit (melyekhez majd minden esetben járult egy-egy puhafedelű tie-in novellizáció is). A négyfalazásnak hívott terjesztés során országszerte saját maguk vettek bérbe filmszínházakat, hogy azokban pár hét erejéig kizárólag az éppen aktuális filmjüket vetítsék. Ezáltal a mozijegyekből származó bevétel teljes egésze egyenesen a cég kasszájában landolt, szép nyereségre téve szert. Lévén Utah a mormonok őshazája, a stúdió vezetősége és a munkatársak többsége - kik közül sokan később sikeres karriert futottak be Hollywoodban - a mormon egyházközösség tagjaiból került ki. G-besorolású, azaz korhatár nélkül megtekinthető, munkáscsaládok szórakoztatására szánt filmjeik fő profilja a természet lágy ölén játszódó kalandtörténetek,
valamint a szenzációs leleplezéseket ígérő dokudrámák voltak.
valamint a szenzációs leleplezéseket ígérő dokudrámák voltak.
Jetik (THE MYSTERIOUS MONSTERS), ufók (THE OUTER SPACE CONNECTION), látnokok (THE AMAZING WORLD OF PSYCHIC PHENOMENA), elnökök (THE LINCOLN CONSPIRACY), na és az a vicces, szakállas srác, akit úgy hívnak Jézus Krisztus (IN SEARCH OF HISTORIC JESUS). Ha eljön a szkeptikusok apokalipszise, a tévékben egész áldott nap Sunn klasszikusokat fognak sugározni.
Magyarországon a legismertebb Sunn produkció az átkosban nálunk mozikban landolt 1980-as HANGAR 18 (UFO Arizónában). A legfrissebb összeesküvés elmélet szerint a Roswell Incidens ihlette történet a CIA megrendelésére készült, a Sunn szorgos kis mormonjai mögött pedig egy jobboldali üzletember húzogatta a szálakat (magyar nyelvű cikk). Ha ez nem lenne elég bulvár-bizarr, a bibliai tárgyú ál-dokumentumfilmjeiben teremtéselméletet hirdető Sunn Classic alapító producer, a survivalizmust aktívan gyakorló Charles Edward Sellier 1984-ben megrendezi a vallásos körökben óriási felháborodást keltő télapó-slashert, a SILENT NIGHT DEADLY NIGHT-ot. A halloweent átvészelted. Most próbáld meg túlélni a karácsonyt.
A se nem vallásos, se nem (doku)drámai THE BOOGENS volt az akkor már a Taft International vállalatba olvadt Sunn Classic első R-besorolású horrorfilmje, melyet a műfajért bolonduló HANGAR 18 (és a hazánkban DVD-n megjelent, a televíziónak gyártott AZ UTOLSÓ MOHIKÁN) rendezője jegyzett, Sellier produceri felügyelete alatt. "Ajánlom a THE BOOGENS-t - féktelenül energikus szörnyfilm" - áradozott róla annak idején Stephen King Digging the Boogens című ajánlójában. Megjegyzem, a regényíró éppen akkoriban adta el a Sunn/Taftnak a Cujo megfilmesítési jogait.
A hatszázezer dolláros produkció több mint húszmilliót fialt az alkotóknak (elképesztő szám, ha ez igaz), aztán eltűnt a süllyesztőben, köszönhetően a videoforgalmazási jogokkal rendelkező Paramount Pictures nemtörődömségének.
A hatszázezer dolláros produkció több mint húszmilliót fialt az alkotóknak (elképesztő szám, ha ez igaz), aztán eltűnt a süllyesztőben, köszönhetően a videoforgalmazási jogokkal rendelkező Paramount Pictures nemtörődömségének.
A tavaly DVD/Blu-rayen újra előbányászott film a korszellemnek megfelelő slasher-jellegével együtt is lényegében egy ötvenes évekbeli creature feature felújítása. Vagy aki nem néz ősrégi B-filmeket, annak a TREMORS, AHOVÁ LÉPEK SZÖRNY TEREM, illetve a THE BLOB '88 is megfelelő párhuzam. A főcím újsághír-montázsából tudomást szerzünk a kisváros ezüstbányájának századeleji történetéről. Egy tragikus kimenetelű omlást követően a hetven évre bezárt helyszínre mérnökök érkeznek, hogy a nagyvállalat megbízásából újranyissák a bányát. Az egyik vájat végén felfedezett kis tavacskánál a hajdani katasztrófa áldozatainak csontvázaira bukkannak.
A maradványok természetellenes elrendezésén morfondírozó brigád a munkaidő leteltével elmegy biliárdozni a városba, a csápos szörnyek ellenben teljesen kiakadnak az élőhelyüket megzavaró robbantások láttán, és újra aktivizálják magukat. A földalatti barlangrendszeren kívül a titokzatos lényeknek szabad bejárásuk van annak a háznak a pincéjébe, ahol a két fiatal munkás, csinos barátnőik és egy kutyus került elszállásolásra. Senki sem számít a bányarémekre!, kivéve a képmezőbe rendszeresen betévedő zavarodott tekintetű remetét (a slasherek szabványos 'én előre megmondtam' mellékszereplője). A final girlt a SILENT SCREAM-ben már láthattuk, a másik csinibaba Michael Crichton majdani ex-feleségeként ismert. A színésznő a szerződésben foglaltak ellenére nem volt hajlandó levetkőzni a kamerának – ez a slasherfilmek egyik legprűdebb tusolós jelenetét eredményezte.
A THE BOOGENS akár iskolapélda lehetne arra, milyen körülmények között forgassunk alacsony költségvetésből szörnymozit. Hangulatos téli kolorlokál (a Sundance Filmfesztiválnak otthont adó utahi Park City), maroknyi lelkes színész, fiatalok és barázdált arcú veteránok vegyesen, és egy, azaz 1 db monszter. Állítólag nem futotta többre, és ami megadatott, azzal sem lehetett premier plánban dicsekedni (a SZÖRNYCÁPA effektus). Ilyenkor a rendező mi mást tehet, megpróbál kreatívan rendezni. A kamera gyakorta a boogenszek nézőpontját veszi fel, a rúdra rögzített gép miatt a THE EVIL DEAD-re emlékeztetnek ezek a földközelben manőverező POV képsorok. A vége felé a maga teljes valójában is megcsodálható bányarém azokkal a nagy, szomorú szemeivel inkább sajnálatot vált ki a nézőből, legszívesebben örökbe fogadnánk.
Félig kész boogens a maszkmester asztalán ©Fangoria |
"A vezető producer magához hivatott és megkérdezte, hogyan is néznek ki a szörnyek - meséli David O'Malley író. A forgatókönyvben szándékosan nem ecseteltem a szörny külsejét, inkább a nézők, a rendező és a maszkmester fantáziájára bíztam a dolgot. Megpróbáltam elmagyarázni a producernek, hogy a szörny olyasvalami, amitől a legjobban félünk. 'Ezt nem értem' - mondta, mire megkérdeztem tőle, mi az, amitől ő maga a legjobban fél. 'Hogy tönkre megyek' válaszolta. 'Na, pont úgy néz ki a szörny!"
Az audiokommentárból még az is kiderül, hogy a szkriptet Bob Hunt álnéven Jim Kouf doktorálta, a boogenszek pedig egy ősi skót legendán alapulnak ("...amit én találtam ki" teszi hozzá a humoránál lévő forgatókönyvíró). Csakúgy mint Kouf (THE HIDDEN, RUSH HOUR, A NEMZET ARANYA), a később kizárólag a televíziónak dolgozó James L. Conway rendező is hollywoodi sikergyárossá nőtte ki magát, egy ideig ő volt a Spelling Entertainment alelnöke, rendező/producerként többek közt a Star Trek, Bűbájos boszorkák, Odaát vagy a Smallville sorozatokban bukkan fel a neve.
Nem elveszett klasszikus és nem is megtalált "szarfilm", a THE BOOGENS előbbinek túlságosan lassú tempójú és konvencionális, Stephen King fentebb idézett idézete igazából csak a felpörgő fináléra illik rá. Ugyanakkor távolról sem cinikus trash, határozottan meglátszik rajta, hogy szeretetből készült, hátsó gondolatok vagy bármiféle kifogás nélkül. Például a környezetvédelem témája adná magát - boogens vs. kapzsi bányavállalat -, ha van benne ilyen, azt jó mélyre elásták. B-kategóriájában éppen kiszámíthatóságával nyeri el a szimpátiánkat, magyarán az első képkockától az utolsóig otthon érezzük magunkat benne, igen tisztességes körülmények között. A fényképezés profi, a korszak kispályás horrorjaira jellemző kellemesen szemcsés kép egész hatásossá teszi a bányában/pincében zajló jeleneteket. Ennyiszer csak a THE HOUSE BY THE CEMETERY-ben, esetleg a THE DEADLY SPAWN-ban, meg ugye a THE EVIL DEAD-ben küldték le a karaktereket a pincébe, itt már egyfajta pince-trendről beszélhetünk. Az alacsony költségvetésére rácáfoló szimfonikus zene príma, a díszletezés szintúgy: a faház belsőit stúdióban, a bányát a kis tavacskával egy használaton kívüli szupermarketben építették fel, de ezt meg nem mondanád a láttukon.
A készítők szavaival élve egy hagyományos szórakoztatás elvén nyugvó horrorfilm ez, némi vérrel, csipetnyi szexszel, rokonszenvesnek megírt figurákkal (az uszkáré az oszkár!) és ma már megengedhetetlen mennyiségben adagolt sejtetéssel. A mai nézőgyerekek valószínűleg unalmasnak fogják találni; a kevesebb néha több - szól mellette a kritikusi érv. A karakterek bájcsevegésére időt nem sajnáló THE BOOGENS (az emberarcú szörnyfilm?) esetében az a kevés éppen elegendő egy agysejtkímélő Halloween éji műsorhoz. Azért valamit csak tanultam belőle: Utahban nem maradtak rézbőrűek. Biztosan megették őket a mormonok boogenszek.
A készítők szavaival élve egy hagyományos szórakoztatás elvén nyugvó horrorfilm ez, némi vérrel, csipetnyi szexszel, rokonszenvesnek megírt figurákkal (az uszkáré az oszkár!) és ma már megengedhetetlen mennyiségben adagolt sejtetéssel. A mai nézőgyerekek valószínűleg unalmasnak fogják találni; a kevesebb néha több - szól mellette a kritikusi érv. A karakterek bájcsevegésére időt nem sajnáló THE BOOGENS (az emberarcú szörnyfilm?) esetében az a kevés éppen elegendő egy agysejtkímélő Halloween éji műsorhoz. Azért valamit csak tanultam belőle: Utahban nem maradtak rézbőrűek. Biztosan megették őket a