Douglas McKeown, USA
A jó öreg, és mostanában igencsak túllihegett nyolcvanas évek még mindig tartogat meglepetéseket. Az általam eleddig ismeretlen ismerősként (régi Fangoria cikkek, egy soha meg nem tekintett német kazetta a pincében) kerülgetett THE DEADLY SPAWN olyan lelkes amatőrök által összebarkácsolt 16mm-es csodák társaságába kívánkozik, mint a THE EVIL DEAD és a BAD TASTE. Annak tükrében, hogy a több mint két évnyi hétvégét felölelő forgatás összköltsége még az említett garázseposzok büdzséjének tizedét sem érte el (számszerűsítve: 25.000 USD!), A halálos ivadék eszmei értéke szememben csak még nagyobbra nőtt...
és nőtt........
és nőtt.........
Az álmos amerikai kisváros határába meteorit csapódik. A benne érkező nagyétkű űrmutáns két kempingező elfogyasztása után egy közelben lévő családi ház pincéjében petézik le. Az otthoniak közül mom & dad az első két áldozat, majd jön a villanyszerelő, végül a család legkisebb tagjára, egy horrorfilmekben jártas gyerkőcre hárul a feladat, hogy szembeszálljon a szörnnyel, még mielőtt az bekebelezné egész New Jersey-t.
 |
| IT Came From 25 Grand |
Az ALIEN után napvilágot látott B sci-fi/horrorokkal (GALAXY OF TERROR, X-TRO, INSEMINOID) ellentétben a Z-kategóriás SPAWN nem pusztán opportunista cash-in, hanem felmenőit, az ötvenes évek űrinváziós matinéit szeretettel, és a mostoha körülményeihez képest figyelemre méltó elhivatottsággal megközelítő fan fiction. Vegyük rögtön a főcímzenét, ami tulajdonképpen a szokásos 80s szintetizátor prüntyögés, de mivel megfejelték egy helyes kis theremin-futammal, máris lehet asszociálni az IT CAME FROM OUTER SPACE-re.
 |
| The KIDS are back in town |
A PHANTASM-tól a MONSTER SQUAD-on át a FRIGHT NIGHT-ig a nyolcvanas évek amerikai horrorfilmjeiben új trendként jelenik meg az olyan képregénykultúrán és késő éjjeli televízióadásokon nevelkedett kiscsávók főszerepeltetése, akik az alienes/zombis közegben jóval leleményesebbnek bizonyulnak, mint a körülöttük lévő, fantáziátlan felnőttek. Hollywoodnak rövid időn belül ezt is sikerült elnyálaznia (INVADERS FROM MARS remake; THE LOST BOYS), a SPAWN-nál viszont pont a Famous Monsters-t bújó, szörnymaszkokat készítő tizenegy éves fiú figuráján keresztül válik hitelessé az alapanyag gyermekdeden egyszerű mivolta, de úgy ám, hogy közben azért kiérdemli az R-besorolását is.
 |
| What about the GORE? |
Az f/x, vagyis a produkció egyetlen professzionálisnak nevezhető résztvevője szemet gyönyörködtetően véres, a címszereplő korának legemlékezetesebb szörny-kreációival is versenyre kelhetne. A komoly dentúrával felszerelt ivadékból van egy nagyon nagy (fun fact: a munkájába belefeledkezett trükkmester műhelyajtaján nem fért ki, ezért szét kellett fűrészelni szegényt) és sok kicsi. A vegetáriánus nyugdíjasokat mószeroló, arctépő kreatúrák organikus kézzelfoghatóságával nem vetekedhet komputer animáció. Ezeknél a monszter-szcénáknál a nem kifejezetten kreatív (nevezzük nevén: dilettáns) rendezés is összeszedi magát, a pincében zajló jelenetek Gonosz halottas hangulatot árasztanak.
 |
| Are You down there, ASH? |
Hogy az egymást követő felvételek közt akár hosszú hónapok is eltelhettek, arról az egyenetlen, kaotikus szerkezet árulkodik. Ha egy Sam Raimi/Frank Henenlotter szintű tehetség forrasztotta volna egybe a darabokat, akkor most nem is kéne ajánlanom, mert ugyanolyan evidens kultusza lenne, mint teszem azt a BASKET CASE-nek. Erről azért nincs szó, mert se nem úttörő, se nem elég sokkoló ahhoz, hogy szobrot állítsunk neki. Ellenben a "csináld magad" igyekezete olyannyira szimpatikus ennek az iciripiciri filmnek, hogy számos hibája ellenére is (például az ügyetlen kezdés) legalább egy fejhosszal - és nagyon sok foggal - kiemelkedik a nyolcvanas évek direct-to-video szörnyedvényei közül. Még egy érv mellette: Angliában betiltották!