TOMIE – FORBIDDEN FRUIT (2002)

Shun Nakahara, japán

Olcsójános megvalósítás, hamar kiszakállasodó sokk-taktikák, vérszegény tempó – a kortárs japán kaidan kvázi bannolva van a Delirián, de hétfőn kaptam egy titokzatos e-mail üzenetet: amennyiben egy héten belül nem írok egy J-Horrorról, szörnyet fogok halni.

És hogy múlik el a világ dicsősége! Nemzetközi szinten ma már valószínűleg a kutyát sem érdekli a J-Horror, a dvdék illegális szemétlerakóhelyeken nyugszanak, és ha azt mondom Tomi(e), előbb ugrik be a mosópor, mintsem a horror-manga egyik legeredetibb szerzőjeként ünnepelt Junji Ito (UZUMAKI) képregényeiből készült filmsorozat.

-----------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------

Az egyik első mozgóképre adaptált japán szellemtörténetben egy szolgálólány véletlenül kettétör egy értékes kerámiatányért. A szamuráj mérgében bedobja a lányt a kútba, aki eztán minden éjjel szellemként tér vissza, hogy szép lassan őrületbe kergesse volt főnökét.

Aztán ott van Oiwa, akit galád férjeura mérgezett meg. A hosszú fekete hajú lidérc legfőbb ismérve a méregtől eltorzult, permanensen felfelé tekintő bal szeme.

Ezeknek az Edo-korabeli kísértethistóriáknak műszaki cikkeken előadott variánsa a RINGU, és a TOMIE sem más, mint a „bosszúszomjas szellemlány” ősrégi toposzának urbanizált, beszari tinilányok lelki világához igazított updatelése. Hála Junji Ito eszelős agytekervényeinek, a címszereplő ezúttal mégsem egy szimpla yurei (szellem), hanem egy elbűvölő gimnazista lány bőrébe bújt bakemono (démon), akit hiába szeletelnek darabokra a csáberejétől meghibbant fiúk, az önmagát bármelyik testrészéből regenerálni képes "szörnyella fatale" újra és újra (és újra) visszatér.

A Gamerának is otthont adó Daiei (azóta Kadokawa) stúdió saját Jason/Freddyjeként használta ki Tomie végtelenségig sequelizálható figuráját, a szóban forgó FORBIDDEN FRUIT (az eredeti címben "Az utolsó fejezet”) a videóra készült oldalhajtásokat nem számolva már a negyedik mozifilm (jé, a Péntek 13. negyedik része is Az utolsó fejezet alcímmel futott; mondanom sem kell, hogy egyik széria sem a negyedikkel ért véget). Míg az előző epizódokat olyan fiatal horroristákra bízták, mint a JU-ON V-Cinemáival berobbant Takashi Shimizu, a japán horror-boom végén készült FORBIDDEN FRUIT-ot egy díjnyertes leszbi-dráma, a lánykollégiumban játszódó THE CHERRY ORCHARD (1990) veteránnak számító rendezője vette kezelésbe. Ez rányomja bélyegét szinte az egész filmre, amely a karakterek közti bensőséges viszonyokat használja fantasztikuma motorjául.

Tomie, a félénk középiskolás állandó célpontja osztálytársai tettlegességig fajuló gúnyolódásainak. Az özvegy apjával élő lány saját költésű gótikus vámpírfikcióiba menekül megaláztatásokkal teli hétköznapjai elől, mígnem egy szép őszi napon összefut a hasonló korú, de nálánál jóval magabiztosabb Tomie-val. A két Tomie között bimbódzó kapcsolat oly empátiával van kezelve, amelyet csak a Felkelő Nap és Bugyiautomaták országában tudnak ehhez hasonlóan ábrázolni.

A melankólikus hangulatban fogant lányregény közben felsejlik a sorozat természetfeletti slasherekre jellemző logikája: a halhatatlan Tomie egykoron Tomie apjának kedvese volt, és most visszatért, hogy ott folytassák, ahol huszonöt évvel azelőtt drámai körülmények között abbahagyták. Tomie-nak ehhez el kell tüntetnie az útból Tomie-t (velem vagy még?), terve azonban visszájára fordul, és lefejezve egy patak partján végzi. A finoman szólva kimért tempójú, a kötelező J-Horror elemeket ironikus módon villantgató ("Az a folt a plafonon úgy néz ki, mint egy arc.") kisrealista dráma ekkor átcsúszik morbid humorú képregényhorrorba, és ezzel már eleve érdekesebb utat jár be, mint a banális ijesztegetésre kihegyezett társai.

Nem véletlen, hogy az azóta hetedhét részre bővült sorozatból éppen ezt a meglehetős érzékenységgel felrajzolt és eljátszott epizódot szemelte ki magának Paul Schrader (ÖRDÖGŰZŐ: A KEZDET V.1.0) az azóta abortált amerikai remakehez -

Described as a supernatural Fatal Attraction, when a young man brings his fiancée home for the first time, his father is stunned. She's the same girl he loved- and killed - 25 years ago. Now she wants him back. Tomie pits father against son in a deadly battle for her love.

Azzal, hogy Schrader a képmutató hollywoodi igényekhez igazodván az egyik Tomie-ból fiút csinált, tulajdonképpen „kiherélte” a film legpikánsabb, a plakáton is főszerepet kapó szelling-pointját.

A saját kis japán kulturgutjában létező, és emiatt az amerikai horrorfilmekkel nehezen összeegyeztethető FORBIDDEN FRUIT-ot a magam részéről csak ajánlani tudom, méghozzá azon egyszerű okból kiindulva, hogy a HIRUKO-val ellentétben a megnézése után nem akartam legszívesebben saját kezűleg letolni a dvdét a rendező torkán. És még valami: aki elolvasta ezt a bejegyzést, azt három nap múlva elüti a Miskolc - Baktalórántháza között közlekedő intercity. Arigato!