2009. május 28., csütörtök

SIN IN THE SUBURBS (1964)

Joe Sarno, USA

A később pornográfiában is utazó Sarno majdnem-roughie melodrámájában, negyvenvalahány évvel a Született Feleségek előtt, az unatkozó kertvárosi feleségek ó-de-tragikus sorsáról rántja le a leplet. Egy igaz történet alapján.


Revolutionary Road

Nyugis szuburbia valahol Amerikában: a férjek búcsút intenek feleségeiknek, sietnek, hogy elérjék a héthuszonegyest. Sarno 7:22-kor rázoomol azokra a nőkre, akiket ezek a derék, keményen dolgozó férfiak hátrahagytak. Lisa portája előtt munkások dolgoznak, az egyik megkéri, hagy dugja be slagját kerti csapjába. Megengedi. A szomszéd Geraldine tinédzser lányának fiújával kezd ki. Eközben Yvette, a városrész egyetlen feslettnek tűnő nőszemélye élettársával közösen belekezd az évszázad bizniszének bizonyuló vállalkozásba: jó pénzért anoním szexklubbot szerveznek a környék háztartásbeli asszonykáinak.


Eyes Wide Shut
Elkészültének idején a celluloiderotika ártatlan macsófantáziákban merült ki, ezeknek a nudie cutieknak a parafrázisát a nyitó jelenetben lehet nyakon csípni. Yvonne a hozzá becsöngető végrehajtónak saját testével egyenlíti ki a számlát. A szarkazmus azonban rögvest heavy drámába fordul, mikor Geraldine tinédzser lányának ártatlansága kerül reflektorfénybe.

American Beauty

A kis cheerleader szombat estéjét először barátja teszi tönkre egy kis tettleges bántalmazással, aztán hazatérve rajtakapja szüleit egy orgia kellős közepén. Testi-lelki degradációja Yvonne körömlakktól bűzlő karmai között folytatódik. Nemcsak épülő prostituált-hálózatába szervezi be, de az élet pofonjaitól összezavart kiskorút szeretőjévé teszi. Az erkölcsi antiklimax az álarcos szexpartin megy végbe, a lány saját anyjának asszisztál egy nemi aktushoz. Mikor a felek rádöbbenek hová is süllyedtek, a filmszalag szinte szétszakad a szégyentől.


Desperate Housewife

Sarno az erotikus filmek NIGHT OF THE LIVING DEAD-jét csinálta meg, amikor glamour és mindenféle cécó nélkül kiteregette az Amerikai Álom mögött felgyülemlett szennyest. Az, hogy "erotikus" jelen esetben csak katalogizálásra alkalmas, hiszen a film kábé annyira szexi, mint egy vonatbaleset. A low-tech rendezés csiszolatlansága és az állandóan bömbölő kozmo-tribal (vagyis a jazz) talán zavaró lehet, de valójában ezek a tipikusan roughies kvalitások hozzák ki az 'elemi ösztönt' a szubverzivitástól sem mentes anyagból. Az alakítások is jobbak, mint ami ezen a szinten megszokott volt, a tinilányt játszó színésznő egyenesen briliáns!
A fehér, angolszász kispolgárság saját démonaival való szembesülése egy ideje újból téma lett az amerikai filmekben, a SIN IN THE SUBURS ennek a trendnek a pionírja, egy azok közül a kis off-Hollywood mozik közül, amik kitaposták az ösvényt és szinte észrevétlenül megváltoztatták a normákat.
----------------------
Egy filmtörténelmi képkocka: Yvonne szerepében Dyanne Thorne, vagyis ILSA (balra), Geraldine pedig Audrey Campbell, aki OLGA néven vonul majd be a grindhouse-köztudatba. Az Olga szériáról majd később...

2009. május 26., kedd

Musica Deliria: Il Volo

Gondoltam nyomok valami filmzenét,de aztán arra jutottam,hogy inkább olasz fúziós progrockkal fárasztom a jónépet. Én azóta kúrálom magam progresszív rockkal,mióta meghallgattam az Oasis új lemezét. Most már nemcsak olaszul akarok megtanulni,de basszusgitározni is. Naszóval,ennek az Il Volo nevezetű formációnak annyi köze azért van a cinemához,hogy a szinti mögött az a Vince Tempera állt,aki Bixioval közösen jópár filmzenét is komponált (például EZT),és van néhány trekk a lemezen,amit úgy lehetne körülírni,hogy 'Nico Fidenco on crack'. Két lemezt adtak ki összesen,ez pontosan egyel több,mint ami olasz progrockformációknál szokásos volt (Alphataurus, Maxophone, La Locanda Delle Fate, Etna, Blocco Mentale mind egylemezes csodák). Tehát Il Volo:"Essere o non essere",1975 - a képre kattintva lejön.


2009. május 25., hétfő

2009. május 23., szombat

For our foreign visitors

The collector's archive, featuring Hungarian VHS-covers can be found here:

Mon-Sun 00:00-24:00
4€ + Taxes/person.
We accept all major credit cards.
Please visit our other attractions such as the "Where have I seen this before?" dept.:

Thank You and have a pleasant stay.

2009. május 20., szerda

FROM BEYOND (1986)

Stuart Gordon, USA


A RE-ANIMATOR-ral Stuart Gordon a Fangoria-generáció egyik legígéretesebb horrorstilisztájaként mutatkozott be, egy vadiúj, félelmet nem ismerő James Whale. Ehhez képest olyan a filmográfiája, amilyen. Valami egészen furcsa vérszerződésben állhatott az Empire Pictures-szel, hogy még annak bukását követően is maradt az Empire romjain alakult (és még annál is cikibb) Full Moon-nál, mintegy bebiztosítva magának a videotékáknak rendező DTV-státuszt. Mindenesetre a Freddyvel és Jasonnal boltoló konformista stúdiórendszer Gordonból köszönte, de nem kért. Maradt Charlie és Bandája, akikkel belevágott egy, a RE-ANIMATORnál jóval ambiciózusabb projekt megvalósításába.


Azzal nem mondok újat, hogy a FROM BEYOND nem olyan jó, mint a RE-ANIMATOR, de a nagyságra való potenciál végig benne van. Például a rózsaszínű főcímig tartó bevezetőben, melybe Dennis Paoli forgatókönyvíró és Gordon belesűrítették a címadó, pár oldalas H.P. Lovecraft novellát. Az őrült prof és asszisztense letesztelik saját fejlesztésű gépezetüket, a Rezonátort, mely átjárást biztosít két dimenzió közt. Az odaát élősködő szörnyek egyike leharapja a tudós fejét, a tanítvány észvesztve menekül a helyszínről, egyenesen az elmegyógyintézetbe. A nagyszerűen levezényelt öt perc rögtön konfirmálja, hogy Gordon rengeteget tanult a filmkészítésről az elmúlt egy év alatt, a kamera mögött immáron egy magabiztos, 'megcsinált' rendező áll. Említésre érdemes, hogy nem ez volt második filmje, ugyanis az Olaszországban felépített díszletek közt először a később bemutatott DOLLS-t készült el, melynek mesés színvilágú textúrája a FROM BEYOND-ot is átszövi. Ha végig kitart eme barokkos grand guignol mellett, akkor most a RE-ANIMATOR-hoz méltó folytatásról emlékeznénk meg, de ehelyett tendenciózusan átmegy "rágógumihorrorba".


A pszichiátrián játszódó, szintén telibe talált kitérő után visszatérünk a balul elsült kísérlet kísérteties helyszínére, ahol aztán az akkoriban rendkívül divatos monszter-FX viszi a prímet. Pontosan a hektoliterszámra folyó slejm az, ami a szépen felvázolt karikatúrakarakterekkel együtt elmossa azt az energiát, ami a RE-ANIMATOR-t végig az abszurditás csúcsán tudta tartani. A FROM BEYOND-ban Carpenter THE THING-jének egyszerre jótékony (látványos) és káros (de túlburjánzó trükkfelvételek) hatása érvényesül.
Ha viszont átszakítjuk a latex-maszlagot, a lovecrafti őshorrort a vulgáris nyolcvanas évekhez ismét kiváló érzékkel igazító Paoli olyan területre visz minket, ahová az Ácsjánosok legfeljebb csak álmaikban jutnak el. Mint a hasonlóan veszélyes vizeken evezgető HELLRAISER-nél, itt is a szex tölti be a katalizátor szerepét. A "beyond" egy olyan létállapot, melyben mindenkire permanensen felturbózott szexdrive vár, a központi szerepet betöltő tobozmirigy - egy kis bigyó a homloklebeny mögött, mely befolyásolja nemi ösztöneinket - nem más, mint egy megdicsőült fasz.


A deviáns művészetekkel régóta foglalkozó rendező groteszk, perverz humorával még tovább feszíti a cenzori húrokat, amiket aztán sorjában el is szakít; tanúk rá azok a kivágott jelenetek, amelyek csak a tavalyelőtti dvd-kiadáson láttak újra napvilágot. A női főszereplőt - ugyanazt, akit a RE-ANIMATOR-ban egy levágott fej kinyalt - itt megujjazza egy mutáns. Nem tudom Lovecraft melyik novellájában szerepelt fingering, de tökmindegy, a Stuart Gordon féle gourmet-trash nem feltétlenül irodalomtörténészek asztalára való.

2009. május 17., vasárnap

VHS-archívum: színes,szinkronizált kiadás


Pronto ad uccidere - Franco Prosperi (1975)



Gambling City - Sergio Martino (1975)


Gli Amici di Nick Hezard - Fernando Di Leo (1976)

Squadra antiscippo - Bruno Corbucci (1976)

Sedia elettrica - Demofilo Fidani (1969)


Milano,Il clan dei Calabresi - Giorgio Stegani (1974)



Il cappotto di legno - Gianni Manera (1981)


Sangue di sbirro - Alfonso Brescia (1976)



Città violenta - Sergio Sollima (1970)




Delitto sull'autostrada - Bruno Corbucci (1982)




Arrivano Joe e Margherito - Giuseppe Colizzi (1974)


Uranium Conspiracy - Gianfranco Baldenello/Menahem Golan (1978)




Il cacciatore di squali - Enzo G. Castellari (1979)



Cobra Nero - Stelvio Massi (1987)



Carlos,el terrorista - Rene Cardona jr. (1979)



Satanik - Piero Vivarelli (1968)



La notte dei diavoli - Giorgio Ferroni (1972)


Jóvenes viciosas - Manuel Iglesias (1980)



Il dolce corpo di Deborah - Romolo Guerrieri (1968)



The Black Cat - Lucio Fulci (1981)



Suor Omicidi - Giulio Berruti (1978)




Commando Mengele - Andrea Bianchi (1987)





The Sweet House of Horrors - Lucio Fulci (1989)

Halloween - első kiadás (feliratos mozikópia)

Halloween - szinkronos

Demonoid: Messenger of Death - Alfred Zacharias (1981)

(A borítókat Viktor "kurvajó a cikk" Vittorio bocsátotta a Deliria rendelkezésére.)

--------------------------