2009. május 20., szerda

FROM BEYOND (1986)

Stuart Gordon, USA


A RE-ANIMATOR-ral Stuart Gordon a Fangoria-generáció egyik legígéretesebb horrorstilisztájaként mutatkozott be, egy vadiúj, félelmet nem ismerő James Whale. Ehhez képest olyan a filmográfiája, amilyen. Valami egészen furcsa vérszerződésben állhatott az Empire Pictures-szel, hogy még annak bukását követően is maradt az Empire romjain alakult (és még annál is cikibb) Full Moon-nál, mintegy bebiztosítva magának a videotékáknak rendező DTV-státuszt. Mindenesetre a Freddyvel és Jasonnal boltoló konformista stúdiórendszer Gordonból köszönte, de nem kért. Maradt Charlie és Bandája, akikkel belevágott egy, a RE-ANIMATORnál jóval ambiciózusabb projekt megvalósításába.


Azzal nem mondok újat, hogy a FROM BEYOND nem olyan jó, mint a RE-ANIMATOR, de a nagyságra való potenciál végig benne van. Például a rózsaszínű főcímig tartó bevezetőben, melybe Dennis Paoli forgatókönyvíró és Gordon belesűrítették a címadó, pár oldalas H.P. Lovecraft novellát. Az őrült prof és asszisztense letesztelik saját fejlesztésű gépezetüket, a Rezonátort, mely átjárást biztosít két dimenzió közt. Az odaát élősködő szörnyek egyike leharapja a tudós fejét, a tanítvány észvesztve menekül a helyszínről, egyenesen az elmegyógyintézetbe. A nagyszerűen levezényelt öt perc rögtön konfirmálja, hogy Gordon rengeteget tanult a filmkészítésről az elmúlt egy év alatt, a kamera mögött immáron egy magabiztos, 'megcsinált' rendező áll. Említésre érdemes, hogy nem ez volt második filmje, ugyanis az Olaszországban felépített díszletek közt először a később bemutatott DOLLS-t készült el, melynek mesés színvilágú textúrája a FROM BEYOND-ot is átszövi. Ha végig kitart eme barokkos grand guignol mellett, akkor most a RE-ANIMATOR-hoz méltó folytatásról emlékeznénk meg, de ehelyett tendenciózusan átmegy "rágógumihorrorba".


A pszichiátrián játszódó, szintén telibe talált kitérő után visszatérünk a balul elsült kísérlet kísérteties helyszínére, ahol aztán az akkoriban rendkívül divatos monszter-FX viszi a prímet. Pontosan a hektoliterszámra folyó slejm az, ami a szépen felvázolt karikatúrakarakterekkel együtt elmossa azt az energiát, ami a RE-ANIMATOR-t végig az abszurditás csúcsán tudta tartani. A FROM BEYOND-ban Carpenter THE THING-jének egyszerre jótékony (látványos) és káros (de túlburjánzó trükkfelvételek) hatása érvényesül.
Ha viszont átszakítjuk a latex-maszlagot, a lovecrafti őshorrort a vulgáris nyolcvanas évekhez ismét kiváló érzékkel igazító Paoli olyan területre visz minket, ahová az Ácsjánosok legfeljebb csak álmaikban jutnak el. Mint a hasonlóan veszélyes vizeken evezgető HELLRAISER-nél, itt is a szex tölti be a katalizátor szerepét. A "beyond" egy olyan létállapot, melyben mindenkire permanensen felturbózott szexdrive vár, a központi szerepet betöltő tobozmirigy - egy kis bigyó a homloklebeny mögött, mely befolyásolja nemi ösztöneinket - nem más, mint egy megdicsőült fasz.


A deviáns művészetekkel régóta foglalkozó rendező groteszk, perverz humorával még tovább feszíti a cenzori húrokat, amiket aztán sorjában el is szakít; tanúk rá azok a kivágott jelenetek, amelyek csak a tavalyelőtti dvd-kiadáson láttak újra napvilágot. A női főszereplőt - ugyanazt, akit a RE-ANIMATOR-ban egy levágott fej kinyalt - itt megujjazza egy mutáns. Nem tudom Lovecraft melyik novellájában szerepelt fingering, de tökmindegy, a Stuart Gordon féle gourmet-trash nem feltétlenül irodalomtörténészek asztalára való.