2018. január 24., szerda

LAURIN (1988)


A magyar filmgyártás a LAURIN-nal került a legközelebb ahhoz, hogy egy horrorfilmet küldjön a nemzetközi porondra. A mindössze 25 éves német elsőfilmes rendező irányításával készült NSZK-magyar társprodukció jóllehet nálunk forgatott bérmunka volt, de a színészektől a vágón át az operatőrig a stáb jelentős része a hazai színeket képviselte.


Külföldi forgalmazás reményében a forgatáson angol vezérhangot használtak, a fonetikusan felmondott szöveget az utómunkálatok során angol anyanyelvű szinkronszínészekkel újravették. Az angol verziót a brit Redemption jelentette meg VHS-en a kilencvenes évek közepén, amikor egy Jess Franco filmeket tartalmazó csomag részeként megkapták a német jogtulajdonostól. Magyar változat soha nem készült, még a televízió megbízásából sem, ami már csak azért is szomorú, mert nem mindennap láthatjuk Szamócát pedofil, homoszexuális gyerekgyilkosként  (takarásban szpojler).


A  "pszichoszexuális tündérmese" egy múltszázad eleji észak-német falucskában játszódik, a hegyhátból kiemelkedő építményben Hollókő várát, a címszereplőben Szinetár Dórát vélhetjük felismerni. A kilenc éves Laurin tolószékhez kötött, alkoholizáló nagymamájával (Temessy Hédi) egyedül marad a családi házban, miután édesanyja szörnyet halt egy titokzatos balesetben, tengerész apja (Derzsi János) pedig hosszú hajóútra távozott. Laurin egyetlen barátja Stefan, a félárva osztálytárs (Tóth Barnabás), akit diáktársai előszeretettel terrorizálnak, mígnem új tanító érkezik a faluba. A tengerészettől leszerelt Van Rees úr (Eperjes Károly) rögtön felkelti az apahiányban szenvedő Laurin figyelmét, de a snájdig férfi inkább a matrózruhába bújtatott Stefan iránt mutat érdeklődést. Anyja halála óta Laurint rémálmok gyötrik, főszerepben a helyi sorozat-gyerekgyilkos vonzáskörzetébe került kisfiúkkal és síron túlról beköszönő anyjával. Amikor Stefan eltűnik, a kislány a Zsákos Ember nyomába ered...


A kerekerdővel, öregtornyú várkastéllyal, temetővel szegélyezett film mágikus realista világát a képzelet és valóság közösen teremti meg. A fantázia a mesekönyvön nevelkedett gyermeki képzelet műve, a valóságot egy démonaival küzdő szörnyeteg uralja. A szörnyeteg, aki gyerekként maga is a gonoszság áldozatává vált, felnőttként pedig a tisztelet maszkja mögé bújva próbálja visszafojtani beteges hajlamait, mindhiába. Journey into death - az angol alcím utazását a világra kíváncsi gyermek teszi meg, az út a szülők elvesztéséből fakadó rémképeken át a Halállal való találkozásig tart.


Az egyik csúcsjelentben az őzike tekintetű Laurin benyit egy ajtón, és besétál a SÓHAJOK kulisszájába. Dario Argento a főszerepet egy gyermeki bájjal rendelkező felnőtt nőre osztotta. Robert Sigl rendező olyan gyerekszínészt keresett, akinek gyermeki bájából már kiolvashatóak a felnőtté válás kissé szomorkás jelei. Mert a LAURIN többek között allegorikus felnövéstörténet akar lenni, a maga módján pont mint az előzőleg tárgyalt PHANTASM - egy másik huszonéves rendező munkája. Jobb is így, elvont síkon értelmezni, mert konkrét krimiként nem sok fejtörést okoz, elvégre gyerekjáték kitalálni az elkövető kilétét. Az alapvetően sejtelmes, melankolikus hangulatú film az utolsó tekercs során játssza ki a suspense-kártyáit (Laurin a gyilkos barlangjában), a meglepően brutális végkifejlettel a rendező valószínűleg az elszenvedő és szemtanú kettős tragédiáját kívánta nyomatékosítani. Ahogyan a hajdani popsláger megénekelte a szülők által hátrahagyott, hirtelen felnőni kényszerülő gyermek sirámát: Nincsen rémesebb, mint egy tönkretett lakás / Így hát buli után most takarítás.


A sötét romantikába ágyazott horror-thriller jellegzetesen európai ambíciókkal készült, azaz a szerző hagyományos elbeszélésmód alkalmazása helyett a formatudatosságra, az audiovizuális benyomásokra esküdött fel. Az elsőfilmes buzgalom a nyolcvan percet lényegében végigburkolja szimbóleummal, egymást tükröző motívumokkal, a kellékeknek (távcső, mesekönyv, fotográfia) "lelkük" van, a kosztümöknek színkódjai. Az amúgy kőkemény tabukat karistoló film kifejezésmódja ellenérzéseket válthat ki a kedélyeket durvább eszközökkel borzoló horrorfilmekhez szokott nézőből. "Olyasfajta film, amit csak a művészmozik ínyencei tudnának szeretni, vagy egyáltalán tolerálni" - írta a vontatottságra panaszkodó kritikus a Flesh and Blood magazinban. A rendezővel készült interjúban filmes mintaként a THE INNOCENTS kifinomult pszichológiai gótikája lett megemlítve, de a LAURIN részleteiben nem áll távol egy Mario Bava rendezte kísértetsztoritól sem. A gyermeki nézőponttól eltekintve bizonyos stílusjegyek, illetve maga a mystery témája - vidéki katolikus közegből sarjadt gyilkos perverzió - Pupi Avati nevét juttatták az eszembe. Több olasz giallóhoz hasonlóan a bűn ősforrása egy egyházi figura (Kátay Endre, a társulat Over Acting-díjas művésze) romlott lelkületében keresendő.


A LAURIN a fantasztikum korabeli állását tekintve a lehető legrosszabbkor látta meg a napvilágot, az ifjú rendező nagyjátékfilmes pályafutása ott és akkor véget is ért. Harminc évvel később érzésem szerint nagyobb esélye lesz arra, hogy megtalálja értő közönségét - erre találták ki a nemrég megjelent, német nyomású Blu-ray/DVD-t. Az utóbbi évek legszebb borítójával ellátott kiadványa már-már zavarba ejtően gyönyörű minőségű képpel kényeztet, a filmhez választhatunk angol vagy francia feliratot. A külön lemezt igénybe vevő extrákban több magyar résztvevő is megszólal. Jancsó Nyika operatőr keserűséggel a hangjában adja tudtunkra, hogy a hazai bemutatót a magyar fél szabotálta el az irigységével, egy hamvába holt filmsztár-karriert (Szinetár Dóra), és a hivatalos döntéshozók által a mai napig elutasított műfajt hagyva hátra. Mondanom sem kell, hogy aki áhítozik egy "ungarische horrorfilm" után, aminek ráadásul nem elhanyagolható, többszöri újranézéssel kibányászható értékei vannak, annak ajánlott beszereznie a gyűjteményébe.

(A bejegyzést a Bildstörung kiadó támogatta, de a szíves 
közreműködésük nélkül is megszületett volna az írás. Wirklich!)