A magyar filmgyártás a LAURIN-nal került a legközelebb ahhoz, hogy egy horrorfilmet küldjön a nemzetközi porondra. A mindössze 25 éves német elsőfilmes rendező irányításával készült NSZK-magyar társprodukció jóllehet nálunk forgatott bérmunka volt, de a színészektől a vágón át az operatőrig a stáb jelentős része a hazai színeket képviselte.
Külföldi forgalmazás reményében a forgatáson angol vezérhangot használtak, a fonetikusan felmondott szöveget az utómunkálatok során angol anyanyelvű szinkronszínészekkel újravették. Az angol verziót a brit Redemption jelentette meg VHS-en a kilencvenes évek közepén, amikor egy Jess Franco filmeket tartalmazó csomag részeként megkapták a német jogtulajdonostól. Magyar változat soha nem készült, még a televízió megbízásából sem, ami már csak azért is szomorú, mert nem mindennap láthatjuk Szamócát pedofil, homoszexuális gyerekgyilkosként (takarásban szpojler).
A "pszichoszexuális tündérmese" egy múltszázad eleji észak-német falucskában játszódik, a hegyhátból kiemelkedő építményben Hollókő várát, a címszereplőben Szinetár Dórát vélhetjük felismerni. A kilenc éves Laurin tolószékhez kötött, alkoholizáló nagymamájával (Temessy Hédi) egyedül marad a családi házban, miután édesanyja szörnyet halt egy titokzatos balesetben, tengerész apja (Derzsi János) pedig hosszú hajóútra távozott. Laurin egyetlen barátja Stefan, a félárva osztálytárs (Tóth Barnabás), akit diáktársai előszeretettel terrorizálnak, mígnem új tanító érkezik a faluba. A tengerészettől leszerelt Van Rees úr (Eperjes Károly) rögtön felkelti az apahiányban szenvedő Laurin figyelmét, de a snájdig férfi inkább a matrózruhába bújtatott Stefan iránt mutat érdeklődést. Anyja halála óta Laurint rémálmok gyötrik, főszerepben a helyi sorozat-gyerekgyilkos vonzáskörzetébe került kisfiúkkal és a síron túlról beköszönő anyjával. Amikor Stefan eltűnik, a kislány a Zsákos Ember nyomába ered...
A kerekerdővel, öregtornyú várkastéllyal, temetővel szegélyezett film mágikus realista világát a képzelet és valóság közösen teremti meg. A fantázia a mesekönyvön nevelkedett gyermeki képzelet műve, a valóságot egy démonaival küzdő szörnyeteg uralja. A szörnyeteg, aki gyerekként maga is a gonoszság áldozatává vált, felnőttként pedig a tisztelet maszkja mögé bújva próbálja visszafojtani beteges hajlamait, mindhiába. Journey into death - az angol alcím utazását a világra kíváncsi gyermek teszi meg, az út a szülők elvesztéséből fakadó rémképeken át a Halállal való találkozásig tart.
Az egyik csúcsjelentben az őzike tekintetű Laurin benyit egy ajtón, és besétál a SÓHAJOK kulisszájába. Dario Argento a főszerepet egy gyermeki bájjal rendelkező felnőtt nőre osztotta. Robert Sigl rendező olyan gyerekszínészt keresett, akinek gyermeki bájából már kiolvashatóak a felnőtté válás szomorkás jelei. Mert a LAURIN többek között allegorikus felnövéstörténet akar lenni, a maga módján pont mint az előzőleg tárgyalt PHANTASM - egy másik huszonéves rendező munkája. Jobb is így, elvont síkon értelmezni, mert konkrét krimiként nem sok fejtörést okoz, elvégre gyerekjáték kitalálni az elkövető kilétét. A végig sejtelmes, melankolikus hangulatú film az utolsó tekercs során játssza ki suspense-kártyáit (Laurin a gyilkos barlangjában), a meglepően brutális végkifejlettel a rendező valószínűleg az elszenvedő és a szemtanú kettős tragédiáját kívánta nyomatékosítani. Ahogyan a hajdani popsláger megénekelte a szülők által hátrahagyott, hirtelen felnőni kényszerülő gyermek sirámát: Nincsen rémesebb, mint egy tönkretett lakás / Így hát buli után most takarítás.
A sötét romantikába ágyazott horror-thriller jellegzetesen európai ambíciókkal készült, azaz a szerző hagyományos elbeszélésmód alkalmazása helyett a formatudatosságra, az audiovizuális benyomásokra esküdött fel. Az elsőfilmes buzgalom a nyolcvan percet lényegében végigburkolja szimbóleummal, a kellékeknek (távcső, mesekönyv, fotográfia) "lelkük" van, a kosztümöknek színkódjai. Az amúgy kőkemény tabukat karistoló film kifejezésmódja ellenérzéseket válthat ki a kedélyeket durvább eszközökkel borzoló horrorfilmekhez szokott nézőből. "Olyasfajta film, amit csak a művészmozik ínyencei tudnának szeretni, vagy egyáltalán tolerálni" - írta a vontatottságra panaszkodó kritikus a Flesh and Blood magazinban. A rendezővel készült interjúban filmes mintaként a THE INNOCENTS kifinomult pszichológiai gótikája lett megemlítve, de a LAURIN részleteiben nem áll távol egy Mario Bava rendezte kísértetsztoritól sem. Bizonyos stílusjegyek, illetve maga a mystery témája - vidéki katolikus közegből sarjadt gyilkos perverzió - Pupi Avati nevét juttatták az eszembe. Több olasz giallóhoz hasonlóan a bűn ősforrása egy egyházi figura (Kátay Endre, a társulat Over Acting-díjas művésze) romlott lelkületében keresendő.
A fantasztikum korabeli állását tekintve a LAURIN a lehető legrosszabbkor látta meg a napvilágot, az ifjú rendező nagyjátékfilmes pályafutása ott és akkor véget is ért. Harminc évvel később érzésem szerint nagyobb esélye lesz arra, hogy megtalálja értő közönségét - erre találták ki a nemrég megjelent, német nyomású Blu-ray/DVD-t. Az utóbbi évek legszebb borítójával ellátott kiadványa már-már zavarba ejtően gyönyörű minőségű képpel kényeztet, a filmhez választhatunk angol vagy francia feliratot. A külön lemezt igénybe vevő extrákban több magyar résztvevő is megszólal. Jancsó Nyika operatőr keserűséggel a hangjában adja tudtunkra, hogy a hazai bemutatót a magyar fél szabotálta el az irigységével, egy hamvába holt filmsztár-karriert (Szinetár Dóra) és a hivatalos döntéshozók által a mai napig elutasított műfajt hagyva hátra. Mondanom sem kell, hogy aki áhítozik egy "ungarische horrorfilm" után, aminek ráadásul nem elhanyagolható, többszöri újranézéssel kibányászható értékei vannak, annak ajánlott beszereznie a gyűjteményébe.
(A bejegyzést a Bildstörung kiadó támogatta, de a szíves
közreműködésük nélkül is megszületett volna az írás. Wirklich!)
közreműködésük nélkül is megszületett volna az írás. Wirklich!)