2010. december 28., kedd

TAXI HUNTER (1993)

„A hetvenes évektől kezdve a premier előtti éjféli vetítések rituálévá váltak Hong Kongban. Az alacsony reklámköltséggel működő filmiparban ezek a midnight showk indították útjára egy produkció jó vagy rossz hírét, itt kapták meg a filmkészítők az első visszajelzést a publikumtól. Egy idő után a producerek kötelezővé tették a rendezőknek, hogy megjelenjenek az éjféli vetítésen.
Kirk Wong: –Ha valami nem tetszett a közönségnek, akkor elkezdtek fújjolni rád, tudván, hogy te rendezted a filmet. Voltam olyan vetítésen is, ahol az emberek felállva követelték, hogy jöjjön ki a színpadra a forgatókönyvíró. „Ki írta ezt a szart? Kapjuk el!” Viszont ha jó a show, akkor hangosan éljeneznek és tapsolnak, az egész olyan, mint egy zendülés. Már a gondolatától is ideges leszel, hogy szemtől szembe fogsz kerülni azokkal a nézőkkel, de ha rendező vagy Hong Kongban, akkor ezt át kell élned.
Az éjféli showk a filmkészítés kreatív oldalát is befolyásolták. Ha kellett, akkor az elővetítés után megvágták a filmet, esetleg újraforgattak egy nem túl jól sikerült jelenetet. Ez a folyamat megedzette a rendezőket, akik képesek lettek saját munkájukat objektíven, a féltizenkettes közönség kíméletlen szemén keresztül értékelni. Sokan a rituálé hatására próbáltak olyan hiperaktív filmeket készíteni, amelyek minden pillanatukban lekötik a nézők figyelmét.” – Planet Hong Kong

„Tudod miért szereztem jogsit? Mert soha többé nem akartam taxiba ülni.” – Herman Yau, rendező


A hongkongi cenzorbizottságot bizonyára jókedvében találhatta meg a TAXI HUNTER, mert ennek a szociopata, politikailag abszolút inkorrekt midnight movienak csupán II-es besorolást osztottak ki. Nyugodtan aggassuk rá mi magunk a cat.III logót, és tekintsük a RUN AND KILL kistestvérének, vagyis true crime pszichopátia a jóravaló adófizető állampolgárról, aki egyszer csak bepöccen...


Akciójelenettel kezdődik, aminek ugyan nem sok köze van az egészhez, de legalább fájintos (Mennyi ideje volt a stábnak leforgatni egy ilyen tíz perces belvárosi akciójelenetet? - kérdezték Herman Yautól. "-Húsz perc."). Az ékszerrablók taxival (aha!) menekülnek a helyszínről, Chung, a szuperzsaru (Ru Yong Guang) hősiesen kivégzi a banditákat. Chungnak van egy gyerekkori barátja, a biztosítási ügynök Kin (Anthony Wong). Kin, ez a végtelenül bárgyú, légynek se ártó tapsifüles hazafelé menet nekiütközik egy eléje vágó taxinak. A taxisofőr rögtön a helyszínre hívja kollégáit, és annak ellenére, hogy ő okozta a koccanást (direkt), kiszed Kinből ezer dollárt, plusz még el is küldik a francba. A film folyamán felrajzolódik egy átlagos hongkongi taxisofőr fantomképe: csak oda visz el, ahová éppen kedve tartja, mindenért felárat számol, kerülőutakat választ, és eközben úgy viselkedik, mint egy tapló. Ez a realitás, a fikció csak most kezdődik.


Kin terhes felesége rosszul lesz, sűrgősen kórházba kell vinni. Taxit hívnak. A kiérkező kocsi az orruk előtt felvesz egy százassal többet ajánló utast. A következő nem engedi beülni a vérző nőt a kocsijába, rácsapja az ajtót és gázt ad. Az eső zuhog – a cat.III univerzumban ekkor történnek a legborzasztóbb dolgok -, a taxi maga után vonszolja az ajtóban ragadt nőt, aki a kórházban belehal sérüléseibe. Kin feneketlenül mély depressziójában különös vágyat érez arra, hogy megszabadítsa a várost a bunkó taxisofőröktől. Hamarosan meg is kezdi vendettáját, és hogy ámokfutásában cinkosra talál az állampolgárokban (a szemtanúk hallgatnak), az olyan vaskos szubverzivitás, mint az idegen szavak gyűjteménye, amiből ezt a szót kimásoltam.


Herman Yau egyike a hongkongi mozizás ismeretlen hőseinek. A kilencvenes évek eleje óta töretlenül dolgozó, évi átlag három címmel előálló rendező/operatőr filmjei túl lokálisak és kisköltségvetésűek ahhoz, hogy bekerüljenek a nemzetközi forgalmazásba, egyedül cat.III sokkerjeivel tudott némi kultuszra szert tenni a szélesebb látókörű horroristák körében. De nekik is könnyedén elmehet a fejük felett az az apróság, hogy a visszacsatolás után még egy protest kiáltványt (FROM THE QUEEN TO THE CHIEF EXECUTIVE, 2001) is vászonra küldő  Yau hajlamos aktuális társadalmi jelenségeket modellezni exploitation filmjein keresztül. Jelesül a  TAXI HUNTER ötlete egy lakosságot felháborító taxis sztrájk után született meg. 


A közhangulatot kizsákmányoló szatíra egyetlen értékelhető alakítását Anthony Wong nyújtja, az viszont olyannyira erős, hogy elsősorban őmiatta válik oly emlékezetessé. Yau és Wong régi barátok, közös munkáik (COP IMAGE, THE UNTOLD STORY, EBOLA SYNDROME) nemcsak a színész személyes kedvencei, de valóban ezekben nyújtotta annak idején a legerőteljesebb alakításait. A taxivadász Kin az Összeomlásból (Michael Douglas) és a Taxisofőrből (De Niro) lett egybegyúrva, az elkészült karakter azonban már hamisítatlan Made in Hong Kong fazon.


Ahogyan a THE UNTOLD STORY-ban a ripacskodó rendőrök, a TAXI HUNTER-nek is megvan a maga keresztje, úgy hívják Ng Man Tat. Stephen Chow egykori udvari bolondja egyike a kanto-kabarék  rutinos idiótáinak, rapper szerkóban félnótázó zsaruját végül sikerül egész szépen beledrótozni a cselekménybe, ahogy a két párhuzamosan futó zsáner (1. buddycop 2. pszichothriller) összeütközik az eszelős autós kaszkadőrmutatványt is felvonultató fináléban.

A (filmben látható) taxisofőrök a nagyvárosnak - HK, New York, Budapest - azt az embertelen, barbárkapitalista oldalát hozzák felszínre, amit racionális, civilizált módon lereagálni egyszerűen nem lehet. Yau sem kér bocsánatot senkitől, valószínűleg tisztában van azzal, hogy ha megtenné, a midnight show közönsége páros lábbal rúgná ki a moziteremből.

(A mellékelt képek csak illusztrációk
és nem a TAXI HUNTER-ből vannak.)

Tudtad-e, hogy... 
Dr. Lamb is taxisofőr volt?

2010. december 26., vasárnap

2010. december 25., szombat

2010. december 22., szerda

A sárga sír


Jó hír mindazoknak, akiknek ökölbe szorul a kezük a "giallo" szó hallatán! Az új médiatörvény ide vonatkozó szabályzata értelmében egy hónapban csak egyszer lehet giallóról írni a Deliria virtuális hasábjain.
Továbbá a 23. paragrafus 17. bekezdése rendelkezik arról is, hogy január elsejétől soha többé nem lehet megemlíteni Armando Crispino nevét.
Na ezzel nem lesz gond, ugyanis mindösszesen két giallót csinált, és a mai nappal – egy közös bejegyzés teteje alá hozva - mindkettő ki lett végezve. A meglehetősen zagyva, mondhatni crispínós iromány a fenti képre kattintva lájkolható.

2010. december 17., péntek

Vers, nem mindenkinek


A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,


akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,


nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,


gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?


Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,


lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?


Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,


hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?


Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?


Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?


Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?


Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?


2010. december 14., kedd

RUNNING OUT OF TIME (1999)

bemutatja:

Johnnie To, 香港

Nem is olyan rég a Milkyway Image Ltd. jelentette a gyengélkedő hongkongi mozi utolsó mentsvárát. Egyedi látványvilágú, noiros thrillerjeik éppen úgy megdolgozták az agyat, mint a szemet – a mai napig emlékszem a szélesvásznú A HERO NEVER DIES vcdéjének fejfájást okozó, apró betűs angol felirataira. Mivel a RUNNING OUT OF TIME-ot megelőzte pár komolyabb MW film (EXPECT THE UNEXPECTED, THE LONGEST NITE), a könnyedebb hangvétel akkor kisebbfajta csalódásként ért. Utólag persze kiderült, hogy ez volt az első jelentősnek számító közönségsikerük, kvázi megmentve a céget a csődtől. Innentől fogva a szemérmetlenül populista fársz (LOVE ON A DIET, MY LEFT EYE SEES GHOST) és a szerzői akcióthrillerek (PTU) között váltakozik a felhozatal, s közben - valahol a THE MISSION környékén - Johnnie To nemzetközi hírnévre is szert tesz, mint a John Woo féle heroic bloodshed tradíció látszólag egyedüli folytatója.


A ROOT cselekménye a THE LONGEST NITE nyomasztó rabló-pandúr kirakósát játékos heist-gyakorlattá szelídíti meg, csipetnyi hongkongi buzeránshumorral, valamint egy kifogástalan megjelenésű kanto-szupersztárral. Andy Launak csupán pár hete van hátra, de még mielőtt elvinné a rák, végrehajt egy profin kivitelezett gyémántrablást. A helyszínre odacsalogatja a sajátos túsztárgyalásairól elhíresült nyomozót (Lau Ching Wan), és elkezdődik egy macska–egér játék több fordulattal, mint egy twisztpartin. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez a lezser eleganciával szabott konfekció mindössze 89 percet vesz igénybe; ebből is látszik, hogy To és munkatársai nem rétestésztafeszítő kisiparosok, hanem a fényképezés és vágás dinamikáját virtuóz módon kiaknázó mesteremberek.


A két francia állampolgár által írt eredeti forgatókönyvben egyaránt felismerhető a Melville féle bűnügyi precizitás nyomai és Feuillade szürrealitása. A Fantomas sorozatban látható Párizs lehetne akár Johnnie To Hong Kongja: egy békebeli, modern nagyváros, aminek színfalai mögött a bűnözők és bűnüldözők közti versengés az egyszerű honpolgár számára csak ritkán (például bankrabláskor) látható alternatív univerzumot hozott létre. Az EXPECT THE UNEXPECTED-ben a szimpatikus rendőrök még egységben-az-erőként szállnak szembe  a városban garázdálkodó elvetemült rablókkal, a PTU (Police Tactical Unit) alakulata viszont már átesik a ló, vagyis a törvény másik oldalára, a felek közti különbség elmosódik az aszfaltdzsungel HKSC-kék éjszakájában.


A ROOT valahol félúton van a kettő között, a rendőrök vagy maguk is bűnözőnek állnak (lásd a nyitó bankrablást), vagy minden erejükkel délután öt órára koncentrálnak, ekkor jár le a munkaidejük. Egyedül Lau Ching Wan intellektuális elhivatottsága bizonyul méltónak a fatalista antagonistához, vagy ahogyan a dvdborító írja perfekt kínai angolsággal: „A game between two men of super talent!”. Kettejük násztánca John Woo THE KILLER-jére hasonlít, sajátos posztmodern felfogásban.
A nőnek öltözött Andy Laut megpusziló Lau Ching Wan a lehető legjobb indulatú fricska a férfibarátságról regélő akciófilmek irányába.

Ha csak a formát nézzük, ez egy menthetetlenül cool film; mint kés a puha vajban, oly könnyedén peregnek a képkockák. A sármos főszereplők és a Milkyway társulat ismerős arcai mellett feltűnik egy tekegolyó frizurájú Waise Lee (a bowling pályán) ...
... és említést érdemel az Andy Lau-rajongó  lányok bugyinedvesítésére kitalált buszos jelenet is, 
egy első ránézésre felesleges, hatásvadász közjáték, mely J.To kezei között Wong Kar Wai leginspiráltabb pillanataival vetekszik.


Annak ellenére, hogy nem ez a legjobb/legemlékezetesebb Milkyway produktum, high concept sztorija, irodaház-esztétikája, na meg a nem elhanyagolható bevételei (egy igen alacsony költségvetésű filmről van szó) együttesen olyan hatást gyakoroltak a szakmára, hogy azóta is az ilyesfajta agyas, mainstream zsarufilmek vannak műsoron Hong Kongban (INFERNAL AFFAIRS, HEROIC DUO - hogy két ismertebb címet említsek). Már csak Benny Chant kellene valahogyan lecserélni Johnnie Tóra, én akár felárat is hajlandó volnék fizetni!

2010. december 12., vasárnap

The Godfather of Boxszet


Értékét vesztett világban élünk, kedves barátaim! Nézzetek csak magatok köré - szellem itten nem sugárzik többé. Az elektromos médiumok szennycsatornáin keresztül az információs szupersztrádán át egészen a mozitermek talmi csillogástól zavaros vásznaiig ördögi hatékonysággal arat a globális ízlés- és jellemformálás pusztító gépezete!


Vegyük végre észre, kedves  elvtársak  egybegyűltek, hogy ez az előre megtervezett, külföldi nagytőke által finanszírozott támadás pontosan azon értékrendek fundamentuma ellen irányul, amit mi, maroknyi elkötelezetten hívő emberek oly hosszú időn át védelmeztünk, sokszor a saját testi-lelki épségünket sem kímélve!


Eme dollármilliókkal kistafírozott, hamis prófétáktól hemzsegő közeg láttán egyelőre nem tehetünk mást, mint hogy áhítattal vegyes csendességgel emlékezünk azon eleinkre, kik dacolva mostoha körülményeikkel, szorgos, kétkezi munkával képesek voltak maradandó értékeket létrehozni, lett légyenek bármily szerények is azok. Hadd idézzem Friedman atya örökbecsű szavait: "Ubique bone est, sed optimum est somting virde" - Mindenütt jó, de legjobb a  Something Weird