(Egy igaz történet alapján.) Kövér Cheung szerencsés kisembernek mondhatja magát: van szép feleség, cuki kislány, aggódó mama és egy saját propán-bután gázpalackokat forgalmazó vállalkozás. Talán még ma is boldogan élnének, ha nem lennének szereplői egy háromkategóriás színjátéknak, aminek első felvonása azzal kezdődik, hogy Cheung inflagrantin kapja asszonyát a szomszéd zöldségessel. A világéletében jámbor és teszetosza férfi ahelyett, hogy ellátná a bajukat, dühét az italba fojtja. Az éjszakai szórakozóhelyen ("1997 Bár") holtrészegen megbíz egy bérgyilkosságra specializált triád untermant, hogy intézzék el feleségét. A szerencsétlen balek hamarosan két mindenre elszánt vietnami bűnbanda metszéspontjában próbálja menteni a menthetetlent. ---> ugyanez drámaibban előadva a vhsborítón ITT
A DR.LAMB mesterkélt true crime szadizmusa után Billy bá' egy nem kevésbé mesterkélt, ám jóval összeszedettebb akció-horrorral vágott vissza, és ha csak egyetlen film erejéig is, de bebizonyította, hogy a kilencvenes évek legjobb hongkongi rendezői közt lett volna a helye. Tetszik vagy sem, a RUN AND KILL a maga műfajában a tökélyre van rendezve, átgondolt vizuális megvalósítása (fényképezés, vágás) túltesz az akkortájt videotékákat megtöltő amerikai akcióthrillereken. A karakterépítéssel felvezetett történet félúton Cheung mamájával együtt a józan észt is kivágja az ablakon, egyáltalán nem felelve meg a plakátokon hirdetett "megtörtént eset" kritériumának, ahhoz viszont bőven elég, hogy a hongkongi bosszúfilmek fatalizmusát egy látványos cat.III cirkusz keretében a csúcsra vigye.
Kent 'Fatty' Cheng és Simon 'Psycho' Yam fuss és játssz! vezényszóra feszülnek rá szerepükre, még a legutolsó statiszta is megpróbálja a tőle telhető legnagyobb vehemenciával meresztgetni szemeit, mielőtt átvágná torkát a Néphadseregben gyilkológéppé kiképzett Yam impozáns Rambo-kése. A folyamatos helyszínváltások is ráerősítenek az apokaliptikus hangulatra. Az egyik pillanatban a kommunista Kínában vagyunk, egy snittel odébb már egy cat.III mozi sötétjében szabadulnak el az indulatok. Ha úgy vesszük, a RUN AND KILL-ben már meg is történt a rettegett handover.
A katarzishoz mindig szükség van legalább egy olyan jelenetre, ami a főhőst (és vele együtt a nézőt) átlöki a másik oldalra, oda, ahonnan már nincs visszatérés. Kész szerencse, hogy Tang szocio-horrorjai nem a neorealista iskolát képviselik - a kék tónussal nyakon öntött személyes pokol van annyira szürreális és abszurd, hogy még az a bizonyos jelenet is része maradhat a cat.III-entertainmentnek, miközben valami kimondhatatlanul elvetemült dologról van szó (a kisgyerekkel kapcsolatban, legyen ennyi elég).
Érdekes módon ez a hiperintenzív és szupererőszakos, ámde szexmentes film nem volt kimondottan sikeres, alig a felét produkálta a DR.LAMB bevételeinek. A producer/rendező páros talán ezért is tért vissza a szexploitation kategóriába tartozó true crimerekhez, jött a BROTHER OF DARKNESS, majd ennek a vakvágánynak a terminálja, a RED TO KILL.