2009. június 23., kedd

A Kirk Wong Ügyosztály


Kirk Wong a hongkongi új hullám vége fele kezdte játékfilmes pályáját (THE CLUB - lásd a bejegyzés alján), nevét mégis elsősorban a kilencvenes évek police procedural filmjeihez, az OCTB-szériához kapcsolják, melyek közül a legelső, a CRIME STORY már nálunk is elérhető dvdén (KEMÉNY HALÁL - Budapest Film). A valóban létező Organized Crime and Triad Bureau-t (kantoniul "O-kei", vagyis O-Ügyosztály) 1991-ben hozták létre, akkor, amikor a triádok aktivitása '97 közeledtével megerősödött. Ez az osztály a rendőrség szervezetén belüli banánköztársaságként működik, amelyik bármit megtehet, hogy kézre kerítse a bűnözőket. A filmbéli OCTB nem ismeri az "ártatlanság vélelme" kifejezést, nem bíznak a többi hivatalos szervben, még az elvileg feddhetetlen Korrupcióellenes Bizottságot (ICAC) is rossz szemmel nézik. A ROCK N' ROLL COP azon kevés '97 előtti zsaruthrillerek egyike, amely pozitívan néz elébe a rendszerváltásnak - ha minden jól megy, az egész rendőrség át fog alakulni egyetlen nagy OCTB-vé.


A több tévésorozatot is fialó trend a Danny Lee rendezte háromkategóriás TWIST-ben kulminált, amiben az OCTB-team középkori inkvizítorok módjára verik ki Simon Yamból és barátnőjéből a beismerő vallomást. Amikor a néző kezdi megsajnálni a kegyetlen elbánásban részesülő delikvenseket, érezni, hogy valami itt nem stimmel. Lehetséges, hogy egyes OCTB-tagok fantáziája elevenedik meg a vásznon, de a triádokkal valamelyest szimpatizáló Kirk Wong nem fest ennyire fekete-fehér képet. Az ORGANIZED CRIME AND TRIAD BUREAU-ban Danny Lee elszánt zsarujával szemben Anthony Wong és Cecilia Yip űzött vadakként tiszteletre méltó pátosszal fejezik be bűnözői pályafutásukat.


(Az interjút egy 1997-ben megjelent HK Film Connection magazinból fordítottam.)

A televíziónál kezdte rendezői karrierjét.

Igen, egy ideig ott dolgoztam, néha videón, néha filmen forgattunk. Megpróbáltam úgy intézni a dolgokat, hogy minél többet használhassak celluloidot. Videón sokkal hatékonyabban tudtam dolgozni, de a két formátum között akkoriban óriási volt a minőségbeli különbség. Képes voltam több órányi filmet elhasználni egy helyszínen, és ezért mindenki utált, a színészek megállás nélkül panaszkodtak rám. Aztán hirtelen kaptam egy ajánlatot, hogy rendezzek egy mozifilmet. A rendező és a producer egy héttel a forgatás megkezdése előtt összeveszett, ekkor kerültem én a képbe. Elolvastam a forgatókönyvet és megállt bennem az ütő, megmondtam nekik, hogy ebből nem csinálhatunk filmet. Megkértem néhány televíziós írót, hogy segítsenek ki. Annyira jól ment a munka, hogy mindannyian feladtuk állásainkat, bezárkóztunk egy hotelszobába egy hétre, és megírtuk a THE CLUB könyvét.

Hallott már az "újhullámos rendező" kifejezésről?

Igen, azt hiszem én is az egyikük voltam, az utolsó.

Mit jelentett a maga számára?

Csak annyit, hogy más filmeket csináltunk, mint a stúdiók. Helyszínen forgattunk, és általában kortárs témákat dolgoztunk fel. A közönségnek tetszett ez az új stílus, realisztikusabbnak találták. Nem arról van szó, hogy a stúdiófilmek rosszak lettek volna, csak a mieink hozzájuk képest frissnek, izgalmasnak hatottak.


Chan Wai Man-t azért választotta első filmjének, a THE CLUB-nak a főszerepére, mert valaha ő is triádvezér volt? 

Majdnem mindenki gengszter volt a stábban, még a produkciós asszisztens is - mindannyian ebben a világban éltünk. Az egész napos forgatás után ugyanazokba a bárokba és fürdőkbe mentünk mi is, amik a filmben láthatóak. Ugyanazt az életstílust éltük, mint a szereplőink. Esténként találkoztunk új emberekkel, akiket másnapra meghívtunk dolgozni a filmbe. Igaziak, hitelesek voltak, ezért volt szükségünk rájuk. A THE CLUB-ban sok kungfu veterán kapott szerepet: Chan Wai Man, Philip Ko Fei, Tsui Siu Keung. Az igazi szupersztár akkor éppen Tsui Siu Keung volt, de Chanban megláttam valamit, amit még nem használtak ki a filmesek. Meg kellett küzdenem azért, hogy ő lehessen a főszereplő.

A THE CLUB után ment a Cinema City-hez?

Még nem, előbb megcsináltam a HEALTH WARNING-ot, de bukás volt.


Fura egy film...

A THE CLUB után rengeteg ajánlatot kaptam stúdióktól, producerektől, hogy rendezzek meg egy igazán nagy filmet. Én meg arra gondoltam, hogy inkább csinálok egészen kis költségvetéssel valami kísérletezős dolgot. Mint kiderült, a nézőknek túl kísérletezősre sikerült, de a mai napig sokan mondják, hogy a HEALTH WARNING volt karrierem legérdekesebb filmje. Annyira kicsi volt a költségvetés, hogy anyám varrta a kosztümöket és a haverjaim vezették a teherautót. Őrült volt a forgatás ('crazy shoot').

Ha visszagondol, inkább valami mainstream ajánlatot kellett volna elvállalnia?

Nem is tudom. Ha a THE CLUB után rögtön csinálok egy nagyköltségvetésű közönségfilmet, akkor a következő tizenöt évben csak olyanokat kellett volna rendeznem. Nem akartam ugyanazt az akciófilmet megcsinálni újra és újra, habár most már tényleg szeretnék összehozni valami nagyszabású akciófilmet.



Honnan jött az ötlet a GUNMEN-hez, szerintem nagyon eredeti.

Nem volt az annyira eredeti, mert Tsui Hark (a producer) ötlete egy Kevin Costner filmre hasonlított (AKI LEGYŐZTE AL CAPONÉT). Eredetileg egy tévésorozat feldolgozása lett volna, de Tsui inkább az amerikai filmre szeretett volna hajazni. Mondtam is neki, hogy felőlem okés, legalább nem kell végignéznem azt a sorozatot! Így hát áttettük a harmincas évekbe az egészet, és a bűnüldöző csapat ötlete is Costner filmjéből van véve.

Igaz, hogy Tsui Hark olyan szoros ellenőrzés alatt tartja a produkcióit, hogy sokszor még a rendezést is átveszi? Mi volt a tapasztalata Tsuival?

Nagyra tartom a munkásságát, de számomra nem volt valami jó választás. Mindkettőnknek megvolt a maga elképzelése, ezért aztán fájdalmas volt vele együttműködni. Minden nap veszekedtünk, szerintem egy idő után már neki is kínossá vált a dolog. Nagyon önző ember vagyok, de azt mondtam: rendben, csináljuk ahogyan ő akarja, elvégre tapasztalt, nagyszerű filmes. Aztán odajön hozzám és azt mondja: jól van Kirk, most te csináld - és akkor én dirigáltam. Állandóan változtattuk a könyvet és két hét után megint elkezdtünk veszekedni. Már nem is azon, hogy ki rendezzen, hanem hogy milyen irányba menjen a történet. Ha az ő filmje készül el, az is bizonyára olyan jó lett volna, mint amit én képzeltem el magamnak, de két teljesen más filmet láttunk magunk előtt. Mindketten respektáljuk egymást és egyikünk sem az a megalkuvó típus, így aztán nehéz volt együttműködni.


Karrierje újabb fordulatot vett, amikor mások produkcióiban kezdett el szerepelni, mint ellenszenves gonosztevő.

Michael Mak hívott fel és szerepet ajánlott. Kérdeztem tőle, miért éppen rám gondolt, van egy rakás színész, aki el tudná játszani a karaktert, különben sem érek rá, mert éppen forgatni készülök. Aztán egy hét múlva újra kezdett hívogatni és megint megkérdeztem "miért?!". Azt mondta, volt valami víziója, és nekem kell eljátszanom a figurát. Ezt elég furának találtam, de aztán elvállaltam, már csak poénból is. Egy igazi seggfejt játszottam, akit a nézők imádtak gyűlölni (LONG ARM OF THE LAW 2, 1987). Innentől nem volt megállás, annyira lekötött a színészkedés, hogy még ügynököt is kellett szereznem!

Eközben próbált egy Jet Livel közös projektet összehozni, ez volt a CRIME STORY. Miért gondolta, hogy Li a megfelelő ember a főszerepre?

Volt egy bizonyos kvalitása, amit még senki sem aknázott ki. Nem nagyon szerepelt kortárs környezetben játszódó filmekben, Li maga is nagyon bizonytalan volt az ötlet hallatán. Rendkívül sikeres volt, mint Wong Fei Hung, és valóban rizikós lett volna elvállalnia egy ilyen szerepet. Éppen a stúdióval vitatkozott a fizetéséről, Tsui Harkkal is megromlott a viszonya. Elvittem ruhapróbára, fodrászhoz, aztán másnap közölte, hogy nem fogja elvállalni. Pont ekkor kezdődtek a problémái (Li menedzserét lelőtték). A TWIN DRAGONS forgatásán elmeséltem Jackie Chan-nek, hogy van egy ambiciózus projektem Li-vel. Li akkoriban Chan legnagyobb riválisának számított. Nagyon kíváncsi lett a dologra, így aztán előadtam neki valamit, ami rettentően tetszett neki. Nem mondtam el a sztorit, mindössze egyetlen jelenetet, amiben a főhős több száz emberrel szembeszáll egy rúddal. Másnap kaptam egy hívást a Golden Harvest-től, hogy Jackie-t érdekli a dolog. Akkor leültünk és elkezdtünk komolyan beszélni róla. Ez volt a fordulópont a karrieremben.


Jackie Chan ismerte a stílusát, tudta, hogy Ön az, aki a THE CLUB-ot rendezte?

Nem tudom, ezt tőle kéne megkérdezni.

Szerintem fogalma sem volt róla... (Wong nevet) A film eléggé összefüggéstelen képet mutat. Az eleje Kirk Wong, aztán lassan elveszti a határozottságát. A pszichiáter eltűnik, és a végére az egész egy Jackie Chan Filmmé válik. Hogyan alakultak a dolgok a forgatáson?

Egy rakás jelenetet kivágtak, amiben a pszichiáternő szerepelt. Úgy érezték, hogy túl sok időt szántunk neki, mint amennyi szükséges egy Jackie Chan filmben. Egyszerűen odajöttek, és kivágtak mindent.

Bosszús volt azért, amilyen formában a CRIME STORY mozikba került?

Igen, mert nem értették meg, mit akartam kezdeni vele. A végső verzió 70%-a az, amit meg tudtam valósítani. Sok tervem volt a filmmel kapcsolatban, amiket aztán a rövidlátásuk miatt nem sikerült megcsinálnom. Arthur Wong operatőr jó munkát végzett, tetszett a bunyó a végén.

Ön csinálta azt az akciójelenetet?

Ott Jackie volt a főnök, én akkor nem voltam oda érte. Úgy gondoltam, hogy önismétlés az, amit csinál és elkövettem azt a hibát, hogy ezt meg is mondtam neki. Nem volt személyes, de egy ekkora sztárral szemben talán túl őszinte voltam a kelleténél. Elmondtam neki, hogy amit ott művel, az unalmas és hogy a film többi része sokkal eredetibb. Nem mondott erre semmit, de biztos zokon vette.


Érdekes módon a CRIME STORY, ami a milliárdos Teddy Wang elrablását dolgozza fel, elindította a true crime/police procedural zsánert.

Az egész azzal kezdődött, hogy összebarátkoztam egy rendőrrel. John Woo-nak szüksége volt anyagra egy rendőrsztorihoz, ezért felhívtam ezt a rendőrt és bemutattam Woo-nak. Pár héttel később megkerestem Woo-t, megkérdeztem, hogy fog-e dolgozni ezzel a fickóval. Amikor nemet mondott, arra gondoltam, hogy akkor majd én fogom használni valamire. Ez a zsaru nemcsak a CRIME STORY írója lett, hanem ő maga a történet főszereplője is, ugyanis ő volt az a nyomozó, akit Jackie Chan eljátszott. Azok az írók, akik elkezdték a CRIME STORY-t, nem váltak be. Állandóan fel kellett hívnom ezt a zsarut, hogy meséljen az ügyről, és amit ő mondott, az sokkal érdekesebb volt, mint amit a forgatókönyvírók leírtak. Talán túl lecsiszolt volt a könyv, hiányzott belőle a realizmus. Végül behívtam a rendőrt, hogy írja meg az egész átkozott forgatókönyvet. Akkor már rendszeresen zaklattam telefonon mindenféle kérdésekkel, akár hajnali négykor is, míg végül azt mondta: 'Hé, senki sem fizet nekem ezért! Azt hittem elmondom a sztorit és kész, te meg állandóan hívogatsz!' Megkértem, hogy mellékállásban jöjjön el, és csinálja meg a könyvet. A fickó aztán megírta az ORGANIZED CRIME AND TRIAD BUREAU-t is, ami szintén vele történt meg.

Tényleg annyira kegyetlenek a hongkongi rendőrök a letartóztatottakkal?

Bizony! És ez a fickó, az én íróm, hírhedt volt erről. Talán a legkegyetlenebb az összes közül!


Az ORGANIZED CRIME AND TRIAD BUREAU-t teljes kontroll alatt tartotta?

Igen, a CRIME STORY-hoz képest ez a film jobban egyben van.

Mi van ezzel a Danny Lee féle zsaru-fétissel?

Miről beszél? Ő tényleg azt hiszi magáról, hogy rendőr! Ha meglát az utcán egy zsarut, akkor szalutál neki, azok meg visszaköszönnek. Vagy odamegy hozzájuk és elbeszélget velük. Az egész élete erről szól ('"the role of his life"').

Mondjon valamit filmjei szereplőiről, nekem úgy tűnik, mindannyian zavarodott antihősök. Ön nem kedveli a tipikus jó fiú-rossz fiú felállást?

A világ, ahogyan én látom, nem ilyen élesen körülhatárolható. Nincs 100%-os igazság, megeshet, hogy éppen a törvény másik oldalán állónak van igaza. A való életben is megtörténik, hogy egy rendőr gengszterhez fordul védelemért. El tudja képzelni, hogy ez mennyire ironikus.

Sokat használ kék filtert, honnan ez a stílus?

Szeretem a kéket, a világoskéket. Számomra ez a szín egyszerre realisztikus és romantikus. Ha belegondolunk, ezzel a színnel nemigen találkozunk a mindennapokban, de mégis van egy bizonyos valószerűsége.


Utolsó hongkongi filmje a POLICE CONFIDENTAL, aminek Ön a producere.

Ugyanazzal az íróval dolgoztam, akiről beszéltem. Addigra már egy egész csapatnyi zsarut hoztam össze, hogy írjanak nekem forgatókönyveket. Amikor nem voltak szolgálatban, eljöttek az irodámba és nálam lógtak. Volt amelyikük egyenruhába jött! Aztán filmfesztiválokra is együtt mentünk el. Hong Kong kicsi, nálunk a filmkészítés egy életstílus, mindenki mindenkinek a szomszédja.

Ennyi rendőrrel körülvéve nem is kellett tartania a filmprodukciókat kipécéző triádoktól?

Próbáltak jönni, de mondtam nekik, hogy annyi zsaru jött ki a forgatásra, hogy nem tudok nekik fizetni. Mindannyian azt gondolták, hogy rohadék vagyok, de azért megértették. A film rendőrökről szólt, és rengeteg rendőr volt a helyszínen. Ha fizetek a triádoknak, akkor ezzel a zsarukat hozom kellemetlen helyzetbe.

Melyik rendező volt Önre a legnagyobb hatással?

Tényleg nincs ilyen. Azokból a filmekből tanulok, amiket nézek, még egy unalmasabb film is adhat valamit. Fellinit nagyon szeretem.

Kirk Wong filmográfia:
THE CLUB (1981)
HEALTH WARNING (1983-akció/sci-fi)
LIFELINE EXPRESS (1985-horror/vígjáték)
TRUE COLORS (1986)
GUNMEN (1988)
TAKING MANHATTAN (1992)
CRIME STORY (1993)
LOVE TO KILL -producer- (1993-cat.III, r.:Billy Chung)
ORGANIZED CRIME AND TRIAD BUREAU (1994)
ROCK N'ROLL COP (1994)
POLICE CONFIDENTAL -producer- (1995-r.:Raymond Lee)
THE BIG HIT (1998-USA)
-----------------------------------------------------------

THE CLUB (1981)

Kirk Wong bemutatkozó nagyjátéka azon ’79-’82 között készült hongkongi újhullámosok számát gyarapítja, amelyek sosem jelentek meg DVD-n, és ezzel a jelentőségük is háttérben szorult más, később készült produkciók javára. John Woo nosztalgikus mimózalelkével összehasonlítva Wong egy punk; a THE CLUB státusza a kínai gengszterfilmek Chang Cheh kosztümös wuxiáitól a YOUNG & DANGEROUS sorozatig terjedő evolúciós folyamatába helyezve válhat mérföldkő-szerűséggé.


A kowlooni éjszakák szülte történetben - mely alapjaiban nem sokban különbözik egy rivális klánok közti konfliktusokkal operáló  kungfu/wuxiától - egy gengszterfőnök jól menő klubjára akarja rátenni enyves kezeit két rivális banda. Wong filmje első felét a klub, vagyis az alvilág felskiccelésére szánja, majd miután kellően be lett lakva a hely férfiakkal és kurvákkal (a szebbik nemet kizárólag ők képviselik), a szúrós pillantásokat tettlegesség követi. Egy kirívóan brutális jelenetben a főnököt elteszik láb alól, a lojális beosztott (Chan Wai Man) és valamivel higgadtabb társa (az egyetlen nagyobb nevű sztár, a villámszerepben sertepertélő Norman Chu) bosszúért kiáltanak.


LONG ARM OF THE LAW operatőrének kiváló munkáján túl ennek a független produkciónak egy másik, különleges erénye, hogy a kamera mindkét oldalát, a producertől kezdve a statisztákig autentikus alvilági figurák népesítik be. Félreértés ne essék, ez nem rögrealista dokudráma, hanem egy könyvtárból kikölcsönzött zenével (Tangerine Dream) aláfestett B-mozi egyszerű lelki világú karakterekkel. A műfaji "újhullámosítás" az akkor modernnek számító filmezési technikák mellett talán abban az elszántságában van, amivel demoralizálja a (Shaw) Brother Cheng nagyvárosi gangsztavilágát. Egy középszintű gengszter gondolkodásmódját híven tükrözve a film tudomást sem vesz a törvény másik oldaláról (olyat, hogy rendőr még mutatóba sem kapunk), az utolsó szó joga itt mindig azé, aki nagyobb erővel vágja bele a hentesbárdot a másik pofájába.


Ezt a gengsztert úgy hívják Chan Wai Man. A profi bokszoló/trádtagból lett kungfuszínész (Hálózat Tv’s KÍNAI HERKULES, 1973) valódi hírnévre legyőzhetetlen utcai harcosként tett szert. Elmondása szerint „Hong Kong első igazi gengszterfilmje”, vagyis a THE CLUB saját élményei alapján íródott, a lőfegyvereket száműző, de minden más szúró-vágó eszközt, köztük hajómotor propellereket is bevető akciójeleneteket ő maga koreografálta. Chan ego-tripje és Kirk Wong negyvenedik perc után seek & destroy fokozatba kapcsoló rendezése maró vegyületet alkot.