2017. október 22., vasárnap

Aki berúgta a Halálbarlang hátsó ajtaját - interjú L.M. Kit Carsonnal (in memoriam Tobe Hooper)


Bájosan elmebeteg gondolatokat felszínre hozó beszélgetés a TEXASI LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS 2 forgatókönyvírójával. De mi mást várnánk a kibaszott - egyesek szerint elbaszott - TEXASI LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS 2 forgatókönyvének az írójától? A Mad Movies 1986 novemberi számában megjelent interjú készültekor az újságírónő (Maitland McDonagh) még nem látta a szóban forgó folytatást. 


- Beszéljen először a Dead and Alive projektről, amin Tobe Hooperrel közösen dolgozott a hetvenes évek végén a Warner Bros. megbízásából.

Tobe ötlete volt. Két idős hölgy lelkeket gyűjt, amiket aztán játékkártyákként csereberélnek tovább. Nyilván ez azzal járt, hogy fiatal lányokat kellett elrabolniuk.

- Nyilván... és kampókra akasztják őket.

Los Angeles-i csajok, akik a Rodeo Drive-on vásárolgattak.

- Nem is tudtam, hogy azoknak az embereknek van lelkük.

Yeah, ezért jöttek kapóra, mert az övék ráfér egy kártyára. Szóval bezárja őket egy elektromos áram alatt lévő ketrecbe, ami mágneses térrel van körülvéve, így a lelkük sem tud megpattanni. Lyukakat fúr a homlokukba, kinyitja a tobozmirigyüket, aztán be kell adni nekik zenovonzant, azt a szert, amit a nácik is használtak, attól rögtön elfelejtik, hogy lyuk tátong a fejükön.


- Mi történt ezzel a filmmel?

Annyira beteges volt, hogy a Warnernél senki sem tudta elképzelni ezeket a ketrecbe zárt fiatal lányokat, amint összenyálazzák a 12-es számú műtermüket. Mi segítőkészen berendeztünk egy kis helyszínt egy félreeső részen, ott állítottuk fel a ketrecet. Eleve bizarr volt, és minél többet agyaltunk rajta, annál őrültebbé vált a dolog. 

(Hooper három filmre szóló Warner-szerződését producerként William Friedkin intézte. A Salem's Lot moziadaptációját magába foglaló projektek egyike sem vált valóra - a szerk.)

- Szóval ott kezdődött a munkakapcsolata texasi barátjával.

Hoopernek van egy mutatványa, amit nem sokan tudnak, be tudja rúgni azt a hátsó ajtót, ami a színtiszta őrülethez vezet, elvisz téged ebbe a hátborzongató helyre. Baromi jól szórakoztam.

- Ezt kihallani. 1985 karácsonya környékén belépett az életébe a TEXASI LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS folytatása. Mesélje el, hogyan.

Tobe-nak 1972 karácsonyán jutott eszébe az ötlet. 

---------------------
Dallas egyik bevásárlóközpontjában a karácsonyi vásárlók rohama a szerszámrészlegbe sodorta Hoopert. A különböző típusú láncfűrészektől roskadozó polcok láttán arra gondolt, hogy a legkönnyebben úgy tudna eljutni a kijárathoz, ha fogna egy láncfűrészt, és átvágná magát vele a tömegen.
---------------------
Tizenhárom karácsonnyal később megkérdezte: "Szeretnéd ezt megcsinálni?" Hazamentem Dallasba, hogy gondolkodjak rajta. Elmentem ugyanabba a bevásárlóközpontba, ebbe a juppiknak épített kaptár-szerűségbe. Figyeltem őket, ahogy lecsapnak a halomba tett szvetterekre -  Dallasban csak ilyeneket hordanak - és mondtam magamnak: "Íme, az áldozatok." Nagyjából mindenki meg akar szabadulni a juppiktól. Felhívtam Hoopert, hogy közöljem vele, meg akarom csinálni a filmet. Tudja, Amerikában mindenféle fogyasztói csoport előfordul. Mi megtaláltuk azokat, akiket habozás nélkül le lehet mészárolni, így már készen álltunk.


- Utálja annyira a juppikat, mint Steven Spielberget?

Először is honnan veszi, hogy én utálom Spielberget?

- Egyik cikkében kétszer is előfordul a neve, és nem bánik vele kesztyűs kézzel. Azt írja, Spielberg a POLTERGEIST producereként megpróbálta ellesni Hoopertől, hogyan kell valódi, tébolyodott horrort csinálni. Nem sikerült neki. És hogy (a POLTERGEIST) a juppik értékrendjét tükrözi, amit Spielberg a rá jellemző művies ragyogással vont be.

Mondjuk úgy, nem utálom Spielberg személyét, inkább az ő koncepciója a moziról az, amit nem becsülök sokra, az a mód, ahogy csak a szórakoztatás szempontjai alapján képzeli el a filmeket. Vannak jó dolgok a karrierjében, A CÁPA például, az nagyon is jó volt. De szerintem a mozi nem egy egészségügyi sétából kell, hogy álljon, nem úgy kell kijönnöd egy vetítésről, ahogyan bementél. 

- Biztos, hogy nem egy forgatókönyvíró hangzatos szavait halljuk?

Biztosíthatom róla, hogy én ezt komolyan gondolom.


- Látta már a TEXASI 2-őt? Meglepte a végeredmény?

Három hete részt vettem egy vetítésen. Ami megdöbbentett, az az volt, hogy a nézők végig nevettek. Azon részek alatt is röhögtek, ahol elvileg félniük kellett volna. A filmet el is nevezték a horror Kacsalevesének, megtalálható benne az a nem várt téboly, és ez igazán viccessé teszi.

- Az eredeti TEXASI alatt is nevet a közönség. Felkacagnak, amikor a lányt üldöző Bőrpofa megsebesíti saját magát a láncfűrészével.

Ja, de nem biztos, hogy a hasukat fogták a nevetéstől az emberek, amikor először látták. A film ma már réginek számít, az évek során a közönség távolságtartó lett a műfajjal szemben. Oly sokszor leutánozták az eredetit, hogy nem hat annyira nyomasztóan, mint annak idején. A Chop Topot alakító Bill Mosley tucatszor látta, és az első két alkalom rázta meg igazán, mert olyan embereket vonultatott fel a film, amilyeneknek nem szabadna létezniük. Megértem ezt az érzést. Ez a család annyira istentelenül gonosz módon viselkedik... Vegyük azt a jelenetet, amikor a Szakács beteszi a zsákba Sallyt, és elkezdi egy bottal ütlegelni - ha a nézők nevetnek rajta, az azért van, mert zavarba jönnek, érti? Talán azért is nevetnek, mert szeretnének a Szakács helyében lenni: "Bárcsak én is annyira aljas tudnék lenni, mint ő." Ebben a filmben tényleg belevonnak minket ebbe a családba... és ez a család problémás eset!


- A családból ki maradt meg és mi lett belőlük?

A Stoppost, mint tudjuk, elütötte egy kamion, belőle nem sok maradt. A Szakács még mindig itt van, ő szintet lépett, igazi kis cégvezetővé vált. A Stoppos ikertestvére visszatért Vietnamból, ahol elvesztette a maradék eszét is. Egy bábot (muppetet) csinált a testvéréből. Bizonyos értelemben a család rajta keresztül tud alibit találni a tetteire, azt állítva, hogy a bábú, vagyis a Stoppos követi el őket.

- Hogy van a Nagypapa?

Köszöni jól. 137 évesen is kirobbanó formában van, köszönhetően a kizárólag folyadékból álló étrendjének.

- Mi történt a köztes generációval, hová tűnt az apa meg az anya?

Jó kérdés, valahol nyomuk veszett. Ezért hoztam be a képbe Leftyt, a texasi rangert, akit Dennis Hopper alakít. Övé a moralizáló, büntető Apa szerepe. 


Tizenhárom éve keresi a családot, és amikor végre megtalálja őket, annyit képes mondani, hogy "Fiúk, soha nem lett volna szabad ilyeneket tennetek..." 

- Ez jobb, mint a "Nézd mit csinált az öcséd az ajtóval!"

Lefty a film szimbolikus apája.

- Beszéljünk a tatukról. Texasi fickóként az Ön szemében mit képviselnek ezek az állatok?

A tatuk. Ó, egek... Texas nagyon primitív környék, egy mészárlást követően alapították meg. Meg vagyok róla győződve, hogy ha Bőrpofa az alamói csata idején él, akkor Davy Crockett oldalán harcolt volna. Ezek legendás hősök, őshonos texasiak, megvolt az a szokásuk, hogy pengeélen táncoltak. Szerintem ez a család képviseli az igazi Texast, az igazi Amerikát. Őket kéne elküldeni tárgyalni Kadhafival.


- Rendben, de megfeledkezett a tatukról.

Az ősvilágból maradtak vissza. Jó régen itt vannak, és véleményem szerint nem is fognak kipusztulni még jó darabig. Maga honnan való?

- New Yorkból jöttem.

A fantasztikus mozi a specialitása?

- Igen, mondhatjuk.


Tudna nekem egy összegzést adni az első TEXASI LÁNCFŰRÉSZESről?

- Természetesen. AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA által elindított hullámon érkezett, amit pedig olyan pionírok előztek meg, mint a BLOOD FEAST. Azok közé a filmek közé sorolható, melyekben a korábban csak sugalmazott erőszak elárasztotta a vásznat. A szükséges minimumra korlátozott forgatókönyvébe nagy adag, akkor divatos nihilizmust fecskendeztek. Az elsők között fejlesztette ki a mai amerikai horrorfilmek központi témáját, nevezetesen, hogy a szörnyek nem kívülről érkeznek, hanem az amerikai társadalom által leginkább becsben tartott értékekből törnek elő.

A bennünk szunnyadó szörnyeteg.

- Egészen pontosan a saját családunkban. A szörny, ami bennem és Önben lakozik legfeljebb annyit jelképez, hogy valami nem stimmel velünk, míg a családi szörnyeteg arra céloz, hogy Amerika fundamentumában romlott el valami.

A filmen dolgozva arra gondoltam, ha hű képet akarunk kapni 1985 Amerikájáról, akkor azt nem a HEARTBURN-ben fogjuk megtalálni (középosztálybeliekről/nek szóló, a korszakra jellemző hollywoodi "dramedy" - szerk.). Ezzel szemben a TEXASI 2-ben megízlelhetjük az igazi zamatát...


- ... szóviccen kívül.

A film a teljes Reagan-periódust felöleli. Egyik toposza az üzleti világ. Azt látjuk, milyen nehéz a túlélés egy kisvállalkozás számára, a Szakács állandóan erről panaszkodik. Amikor a ranger felbukkan, egyből azt hiszi, biztos egy nagy cégcsoport küldte őt, hogy felvásárolja a vállalkozását. Lefty oldalán láncfűrészek lógnak, meg a kezében is tart egyet. "Na, itt a konkurencia" gondolja a Szakács. Az ember nem akar egyezkedni, hanem belekezd az aprításba. Furcsa módja a tárgyalásnak, de így viselkednek az üzleti életben. A rangert ugyanabból a fából faragták, mint mondjuk Rambót, az a típus, aki mindenre lő, ami mozog. Tudja, azzal kezdi, hogy "bárcsak elkaphatnám a gazfickót", aztán a cél érdekében válogatás nélküli erőszakhoz folyamodik.


- Dennis Hopper, mint Rambo. Már megéri a mozijegy árát.

Majd meglátja! Bőrheveder a mellkasán, a revolverek helyén két mini láncfűrész, és egy harmadik, bazi nagy a kezei között. 

- És azt mondja "Senki se mozduljon, ez egy bankrablás!"

Úgy van. Vagyis nem, megelégszik azzal, hogy "boys, boys, boys..." A filmben módomban állt az elmúlt öt esztendő három fő jelmondatát illusztrálni: 1. ki vagyok éhezve a sikerre; 2. ki vagyok éhezve a vérre; 3. ki vagyok éhezve a szexre. Ez ösztönzött arra, hogy beleszőjek egy szerelmes történetet, olyat, amilyet mindenki átélt. 


- A legrosszabbra számítunk. Én legalábbis a legrosszabbra gondolok.

De ez természetes dolog, ha belegondol. Bőrpofa előbb-utóbb bele fog futni egy lányba anélkül, hogy az sikítva menekülőre fogná. Napjainkra a nők erőszakossá váltak. A lány rájön, hogy ha nem fél tőle, akkor nem fogja tudni megölni. Bőrpofa ráveti magát, de kicsúszik a kezei közül, hoppon marad. Ettől még jobban felizgul, és nem tud mit kezdeni a helyzettel. Később, miután sikerül elfognia, megpróbálja saját nőideáljának a képére formálni. Ilyet már láthattunk, ez történik a SZÉDÜLÉS meg a FRANKENSTEIN MENYASSZONYA esetében. A férfi megkísérli átváltoztatni a nőt - Bőrpofa ezért nyúzta le egyik áldozatának az arcbőrét, hogy aztán feltehesse a kedvesére, hogy hasonlítson rá. James Stewart ugyanezt csinálta a SZÉDÜLÉSben. (Nevet) 

(Transzgresszív par excellence: a szexuálisan zavarodott Bőrpofa "nőideálja"egy férfi, az ő arcát illeszti a főhősnőre - szerk.)

Szerencsésnek érzem magam, mert eleddig igazán eredeti filmeken dolgozhattam, erre viszont különösen büszke vagyok. Teljesen eltér a megszokottól, és remélem, a közönség értékelni fogja.