2016. augusztus 28., vasárnap

True Mob Story - előszó hongkongi gengszterfilmekhez


A hongkongi gengszterfilm (kantoni gyűjtőnevén "hak bong" - hak = fekete, bong = banda) a harcművészeti filmekhez képest viszonylag rövid múltra tekint vissza. Ennek fő oka, hogy a hetvenes éveket megelőzően a kormány nem engedélyezte a helyi bűnözési szokások (prostitúció, drogkereskedelem, szervezett bűnözés) tényszerű bemutatását a mozikban. A gengszterizmust legfeljebb "szociális problémaként" lehetett ábrázolni, filmekben a létező triád-szervezetek puszta említése is tilos volt. Ettől függetlenül születtek gengszter-melodrámák, általában olyan morális dilemmákkal küszködő bűnözőkről, akik tisztességes útra akarnak lépni.


A kantoni mozi nagy szívtiprója, Patrick Tse Yin (a kantopop/filmsztár Nicholas Tse édesapja) főszereplésével készült filmek közül több is inspirációként szolgált a "heroic bloodshed" fázisába ért John Woo-nak. A THE DREADNAUGHT-ban (1966 - aka. A GO-GO TEENAGER) a gengszterként tevékenykedő Ho legjobb gyerekkori barátja, Chow rendőrnek áll, miután nyomozóként dolgozó nevelőapját meggyilkolja az a triádbanda, aminek Ho is a tagja. Amikor Chowt el akarják tenni láb alól, Ho siet a segítségére, és egy lövöldözés során megmenti az életét. Az ellentétes táborba került vértestvérek kibékülnek, Ho felhagy bűnöző életmódjával. De még mielőtt karaktere jó útra térne, a napszemüveg - sportzakó összeállításban flangáló Patrick Tse megteremtette a karizmatikus, cool gengszter hongkongi prototípusát.


Jóllehet A BETTER TOMORROW a THE STORY OF A DISCHARGED PRISONER (1967) adaptációja, a fekete-fehér társadalmi drámában Patrick Tse börtönből szabadult főhősét (akit Woonál Ti Lung alakít) megkörnyékező gengszterek egytől-egyig negatív figurák, a csatlakozási ajánlatuk egyértelmű visszautasításra talál. Ez természetesen különbözik A BETTER TOMORROW-tól, amiben a főszereplők sikeres gengszterekként mutatkoznak be.


- A tisztesség és becsület még érvényes a te szakmádban? 
- A világ megváltozott, nagyon kevesek hisznek már benne. 
John Woo's THE KILLER

Ebben a világban az győz, akinél a fegyver van. 
Az számít, hogy mid van, és nem az, hogy hogyan szerezted.
HARD BOILED

A fekete-fehér korszak egyetlen igazi gengszterfilmje a TRADITION (1955). A második világháború kitörésekor játszódó alkotásban az idős keresztapa halálát követően a fogadott fia veszi át a vezetést, akinek a pénzsóvár családtagokkal gyűlik meg a baja. A TRADITION narratívája példaértékűnek bizonyult a jövő számára: a yi qi, vagyis a testvérek közötti lojalitáson alapuló becsületkód szerint működő bűnszervezet összeütközésbe kerül valamelyik rivális bandával vagy bandataggal, aki(k) kizárólag a profitban és az erőszakban hisznek. Az előző generációhoz tartozó nagyfőnököt eltakarítják az útból, a régi erkölcs (testvériesség, önmérséklet, hierarchia) helyét átveszi az újak kapzsisága, hatalomvágya. A yi qi tradíciójához hű maradó főhős a történet végén erőszakkal vet véget a morális hanyatlásnak.  A TRADITION-ből egyetlen képet találtam a neten, íme:


Összességében elmondható, hogy a rendőrség által delegált tagot is magában foglaló cenzorbizottság lehetetlenné tette az olyan triád-akciófilmek létrejöttét, amilyenekről Hong Kong később elhíresült.

"Általában nemkívánatos azon filmek engedélyezése, amelyek túlzott mennyiségű realista erőszakot mutatnak be, különösen akkor, ha a befolyásolható fiatalságot felbátoríthatja arra, hogy azonosuljon és imitálja a vásznon megjelenő "nehézfiúkat". Továbbá nem kívánatosak olyan jelenetek megengedése, melyek utánzásával erőszakos bűncselekményt követhetnek el lőfegyverekkel vagy más veszélyes eszközökkel. (...) Helytelen lenne megengedni azt a benyomást, hogy a rendőrséggel büntetlenül lehet packázni, hogy a bűnözés kifizetődő."
- Filmcenzorok Bizottságának Általános Alapelvei

1968 után, amikor az Egyesült Államokban bevezették a korhatár-besorolást, Hong Kongot is elárasztották a csak felnőtteknek szóló hollywoodi filmek. Mivel a kolónián nem volt korhatáros rendszer (csak a nyolcvanas évek végén vezették be), ezeket a külföldi filmeket lényegében bárki megtekinthette. A forgalmazók és gyártók, többek közt a Shaw Brothers stúdió, egyre több panasszal éltek amiatt, hogy az importból származó produktumokhoz képest filmjeik szigorúbb cenzori elbánásban részesülnek, akadályozva a hazai filmipar fejlődését és versenyképességét. Végül ez a „cenzúra-krízis” tette lehetővé, hogy a helyi filmesek direktebben fogalmazhassák meg mondanivalójukat, szabadabb kezet kapva az erőszak (majd a szex) terén.


A lazuló cenzúra mellett a hetvenes évek villámgyors gazdasági fejlődése kellett ahhoz, hogy alvilági figurák (anti-)hősökként elfogadottá, mi több, popkulturális ikonokká váljanak. A modernizáció háttérbe szorította a tradicionális értékeket, új társadalmi konfliktusokat hozva létre (elidegenülés, mértéktelenség, egzisztenciális szorongások). A "győzzön a legerősebb" túlélési technikát a kungfu filmek tolmácsolták a legütőképesebben. A gengszterfilmek előfutára és megalapozója két Chang Cheh rendezte Shaw Brothers kungfu produkció volt, a THE DUEL (1971) és a THE BOXER FROM SHANTUNG (1972). Utóbbiban a valóban létezett harcművész/maffiózóról mintázott főszereplő (kungfu sztár Chen Kuan Tai) egyszeri segédmunkásként kezdi pályafutását, majd vasöklének és határtalan ambíciójának köszönhetően a sanghaji szindikátus csúcsára tör. Az individualista, önpusztító felemelkedést az elkerülhetetlen bukás követi. A bűnös nagyvárosban a gengszter  tragikus hősként távozik az élők sorából.


Talán furcsának hangzik, de a hetvenes években népszerű shaolinos kungfu filmek is egyfajta triádtörténetekként foghatók fel. A legenda szerint a kínai alvilági szervezetek ősét, a Hung Szövetséget öt harcművész szerzetes alapította, akik túlélték a Shaolin templom felgyújtását. A FIVE SHAOLIN MASTERS (1974, r. Chang Cheh) ennek a kalandos körülményeit meséli el. A történészek szerint (értsd: akik nem kungfu filmekből tájékozódnak) a Hung Szövetséget Csing-dinasztia ellenes felkelők hozták létre, és az alapítóknak semmi közük nem volt a Shaolinhoz. A Ming-dinasztia visszaállításáért küzdő titkos politikai mozgalom az elnyomás alatt kriminalizálódott.


A kantoni dialektusban forgatott, aktuális társadalmi konfliktusoktól fűtött THE TEAHOUSE (1974) korszerűsítette és lokalizálta a gengszterfilmet. A kommunista Kínából elmenekült Boss Cheng (ismét Chen Kuan Tai) Hong Kong munkáskerületében nyit teaházat. A fiatalkorú elkövetőkkel szemben impotens igazságszolgáltatást látva Cheng és munkatársai felveszik a kesztyűt a környék young & dangerous elemeivel szemben. A teaház kis világa akkor áll végleg a feje tetejére, amikor a talpig becsületes, szociálisan érzékeny Chenget a 18K triádbanda rivális gengszterfőnöknek nézi.
A Shaw Brothers sikerfilmje egy alvilágban játszódó novellasorozat, az Egy gazember hősies tetteinek "legalizált" adaptációja. Az eredeti novellában a címszereplő alvilági figura, egy Robin Hood-szerű bandafőnök, a filmben viszont a Teaház keresztapája egy törvénykezésből kiábrándult vigilante, aki saját erkölcsi normáit követve próbál új rendet felállítani a mikroközösségben. A fatalista bűndráma végül kudarcba fullasztja az utópiát, a törvény és a törvénytelenség harapófogójába került Chengnek ott kell hagynia a környéket.


Amellett, hogy a kasszarobbantó film a rendőrséget hatástalannak állította be és nyíltan propagálta az önbíráskodást (példamondat: "Ha a törvény csődöt mond, akkor az ököl a legjobb megoldás."), Kuei Chih Hung, a Shaw újító szellemiségű rendezője mutatta meg először a triádok titkos ceremóniáit és zsargonját (lásd azt a részt, amikor Cheng ellátogat a 18K búvóhelyére). Harminc év múltán a DVD-kiadás Cat.III besorolást kapott. Ma már nem eget rengető mesterműként pereg le, de a maga idejében bátor, formabontó alkotás lehetett. A nyitány másfél perces megszakítatlan snittje vagy a lassítva felvett tömegverekedés olyan kilencvenes évekbeli triádfilmek esztétikáját villantja fel, mint a YOUNG & DANGEROUS és a TOO MANY WAYS TO BE NO. 1. 


Miután a helyi média egyre több leleplező riportot közölt a szervezett bűnözésről, illetve a rendőrségen belüli korrupcióról, a jó üzleti érzékkel rendelkező filmproducerek figyelme is a megtörtént bűntények irányába terelődött. A true crime/expozé trend első nagy sikere a Shaw Bros. KIDNAP-je volt 1974-ben. A független producer Ng See Yuen rendezte ANTI-CORRUPTION (1975 – a frissen alakult Korrupcióellenes Bizottság nyomán) és MILLION DOLLARS SNATCH (1976 - egy televízióban élőben közvetített bankrablás dramatizációja) szintén hatalmas közönségsikereket arattak. A realista bűnfilmezés a televíziót sem hagyta hidegen, a Rediffusion Television 1975-ben tűzte műsorára Johnny Mak Ten Sensational Cases sorozatát. Nagyvásznon hasonló antológiát a Shaw Bros. indított útjára THE CRIMINALS címen 1975-77 között.


Ami a konkrét gengszterfilmeket illeti, a hetvenes évek második felében Chung Kwok Yan producer ért el velük korrekt nézőszámokat (IRONSIDE 426, GODFATHER'S FURY, DOUBLE-CROSS, PAYOFF stb.). Chung filmjeinek vonzereje az volt, hogy állítólag belső információkat tartalmaztak. Példának okáért az IRONSIDE 426 címében a "426" egy alvilágban használatos számkód, ami a bűnszervezetben betöltött tisztségre utal.

(IRONSIDE 426 mozielőzetese)


Az időszak másik emblematikus figurája Alan Tang. A 80/90-es évek hongkongi felhozatalán pallérozódottak Tangot független producerként (Wong Kar Wai első két rendezése), illetve heroic bloodshedek karakterszínészeként ismerhetik. Az 1987-es FLAMING BROTHERS-béli partnere, Chow Yun Fat egy évtizeddel korábban még nyeretlen tévészínész volt, amikor Alan Tang a gengszterfilmek ikonjaként feszített a moziplakátokon.


A tajvani romantikus drámák egykori szépfiúja a bátyjával közösen alapított The Wing-Scope Co. produceri irodán keresztül vette ki a részét a triádfilmes színtérből. Tangéknak is megvoltak a maguk alvilági kapcsolatai, így első kézből kaphattak anyagot a forgatókönyvekhez. A triádok jóváhagyása nélkül egyébként is könnyen bajba kerülhettek az ilyesfajta filmekkel foglalkozó, egymással rivalizáló producerek. Filmes berkekben keringett a következő történet: egy tapasztalt forgatókönyvíró el akarta adni sztoriját a Wing-Scope vezérének. "Főnök, van egy tuti tippem" - mondja a nagyfőnök irodájába belépő író. "Csinálnunk kéne egy gengszter-komédiát!" Ahogy elkezdi előadni a történetet, a cég fellelkesült munkatársai összegyűlnek az irodában. Hamarosan a nagyfőnök arca elkomorodik, majd öklével az asztalra csap. Mielőtt kirúgná az írót, rámordul: "Hogy merészelsz gúnyt űzni a triádokból?!"


A Wing-Scope 1977-82 közti felhozatalában volt a THE DISCHARGED (1977) és a THE RASCAL BILLIONAIRE (1978), két életrajzi sztori közismert maffiózókról, a keresztapa-szerű LAW DON (1980), ABSOLUTE MONARCH, valamint DON'T KILL ME, BROTHER (1981), melyben a Kínából illegálisan érkezett főszereplő egy hongkongi triádbanda élén végzi. Az Alain Delonra hajazó Alan Tanggal az élükön forgatott akciófilmek a yi qi becsületkódját magasztalják, míg a törvény másik oldalán álló rendőrök mind erkölcstelen pribékekként jelennek meg. A rendőrségen belüli korrupciós botrányoknak köszönhetően a bűnüldöző szervek közmegítélése rendkívül rossz volt akkoriban, a felbátorodott filmesek pedig nem fogták vissza magukat. A beszédes című THE LEGAL ILLEGALS-ban Alan Tang egy felügyelőt alakít, aki a felettesei folyamatos szemrehányásait megelégelve otthagyja a rendőrséget és magánnyomozóként az alvilágon keresztül válik sikeremberré.


Az igazsághoz tartozik, hogy kezdetleges mivoltukból fakadóan sem Chung Kwok Yan filmjei, sem a Wing-Scope produkciók esetében nem beszélhetünk színvonalas munkákról, mint ahogy a gengszterfilmes piac is még mindig csak egy aránylag kicsiny szelete volt a virágzó hongkongi filmiparnak. A minőségi ugrást az újhullámos rendezők hozták el olyan sötét, cinikus hangnemben fogant bűnügyi thrillerekkel, mint a JUMPING ASH, THE SYSTEM, DANGEROUS ENCOUNTER - 1ST KIND, COPS AND ROBBERS, MAN ON THE BRINK, THE LONG ARM OF THE LAW és a triád-stílusnak formailag vérfrissítést adó THE CLUB.

A folytatásban: The Sensational Case of Johnny Mak

Az összeállításban segítségemre volt: 
Always in the Dark: A Study of Hong Kong Gangster Films 
(Hong Kong Filmarchívum, 2014)

2016. augusztus 19., péntek

THE DEVIL BAT {ÖRDÖGI DENEVÉR} (1940)

Jean Yarbrough, USA


A Poverty Row horror a háborús idők hollywoodi rémfilm-iparának mellékutcája volt, két független stúdióval az élen. A kisebb produkciós cégek konglomerátumaiból létrejött Monogram Pictures és Producers Releasing Corporation (PRC) celluloid-malmaiban a mamutvállalatoknál nagyságrendekkel kevesebb költségvetésből őröltek, innen a már működésük alatt rájuk ragadt gúnynév. A westerneket, vígjátékokat, mystery sorozatokat is gyártó "szegénysoriak" forgalmazási lehetőségei a negyvenes évek elejére beszűkültek, új produkcióikat leginkább csak a városok független filmszínházai (az akkori grindhouse mozik) tűzték műsorra, általában valamilyen "double feature" keretén belül. 

A PRC főhadiszállása Hollywoodban


A  Poverty Row cégek boldogulását a horrorpiacon elsősorban azoknak a szabadúszó horrorsztároknak köszönhették, akiket párezer dolláros csekkek meglobogtatásával magukhoz édesgettek. A Monogram THE APE-jében Boris Karloff majomkodott, majd ugyanabban az évben a PRC az ÖRDÖGI DENEVÉRrel vágott bele a műfajba, főszerepben Lugosi Bélával. Ha csak egyetlen Poverty Row "horror klasszikus" megtekintését tervezzük, ezt válasszuk. Most jóval olcsóbb!


A matinéműsorba kívánkozó ÖRDÖGI DENEVÉR relatív ártalmatlanságát gyönyörűen abszurd történet ellensúlyozza: Dr. Carruthers (Lugosi) egy piacvezető kozmetikai cégnek dolgozik, amely milliókra rúgó bevételét a "jóságos öreg doktor" által kifejlesztett arckrémnek köszönheti. A kisváros szélén magányosan éldegélő kémikus annak idején potom pénzért adta el a formulát munkáltatójának, ami miatt máig eszi a kefét titkos laboratóriumában. Ahelyett, hogy pocsék üzleti érzékét okolná a történtekért, az ötezer dolláros bónusz-csekkel tovább hergelt doki inkább elképesztő bosszúhadjáratba kezd: új arcszeszének illatára támadó óriásdenevérét ("my friend") rárepteti a cégvezetőkre és azok családtagjaira. Dörzsölje be vele a nyaka érzékeny részét... Good-bye!


Az ÖRDÖGI DENEVÉR a Poverty Row rémisztgetés mintadarabja, egy gyermekdeden egyszerű történetvezetésű kis huncutság (emitt tudományos-fantasztikus, vámpíros elemekkel), filléres díszletek között. A forgatásra szűk hetet engedélyező ütemterv nyomása alatt a gyorsan lefilmezhető megoldások részesültek előnyben, a rendező (akinek a nevét a főcímen elírták) inkább színre visz, mintsem rendez. Állj ide, ülj oda, csapó. E tekintetben komikus véletlen, hogy a filmbéli fényképész beceneve One Shot. A korabeli Variety írta: "Még a leghitványabb kettős vetítések elvárásainak is alig felel meg". Az Ed Wood által is csodált hitványság olyannyira életképesnek bizonyult, hogy készült hozzá kvázi-folytatás (THE DEVIL'S BAT DAUGHTER) és kvázi-remake (THE FLYING SERPENT), sőt, a PRC következő rettenete, a THE MAD MONSTER - melyben Lugosi helyett egy másik boogeyman, George Zucco veszi Sértődött Őrült Tudósra a figurát, denevér helyett farkasemberével végeztetve el a piszkos munkát - is variációnak tűnik az ÖRDÖGI DENEVÉRre.


A filmben több korra jellemző típusfigura megfordul (szenzációhajhász riporter és pojáca munkatársa, bajba került szépasszony, cserfes cselédlány), 1940-es keltezéséből adódóan háborús xenofóbiát is bele lehet látni. Utóbbi az USA hadba lépését követően bizonyos Poverty Rowkban még szembeötlőbbé fog válni; példának okáért a BLACK DRAGONS (1942 - Monogram) apropóján Lugosi plasztikai sebészt alakít, aki japán szabotőröket szab át amerikai gyáriparosokká! Ehhez képest az idegen hanghordozású Dr. Carruthers és vadászbombázója ("Utálod ezt a különös keleti illatot") még csak a fenyegetettség árnyékában megbúvó rémképek. 


A címszereplő bájos egy teremtmény (premier plánokban régi dokumentumfelvételből beollózott bőregér, totálokban vállfára akasztott bábú), a show egészét azonban a mi Bélánk viszi el. Szegény Béla nimbuszán már elkezdtek csattani a poénok, mint a Monogram ócska Lugosi-zombihistóriájának végén, amikor a forgatókönyvíró főhős producere asztalára hajítja legújabb szkriptjét:
- Főnök, itt a horrorfilmje. 
- "Voodoo Man"... És ki lenne benne a Vudu Ember? 
- Miért nem próbálja meg leszerződtetni azt a színészt, Bela Lugosit? Éppen neki való!

A nagy stúdiók kis filmjeiben (FEKETE PÉNTEK) akkortájt másodhegedűsnek alkalmazott Lugosi nyomorult főszerepét oly meggyőződéssel alakítja, akcentussal tökélyre pallérozott szövegeit oly kajánsággal tolmácsolja, mintha a bosszúállás személyes ügy lenne számára.





Indíd, máj frend: adott egy kivételes képességekkel rendelkező művész, a magyar színpadok egykori hősszerelmese, aki annak idején fix honoráriumért eladta magát Hollywoodnak. Míg a stúdióvezetők jól megszedték magukat a bevételekből, a jóságos öreg színész egy évtizeddel a DRAKULA diadalmenete után ilyen büszkeséget tépázó produkcióban kénytelen kamatoztatni a Lugosi-formulát. "Ötezer dollár... mint csont a hűséges kutyának." Mielőtt befejezi röptét a denevér, valóságos tragikomédia bontakozik ki.

Kapcsolódó termék:


2016. augusztus 6., szombat

Video Play



1990-91 között megjelent magazin, az azonos című nyugatnémet kiadványból fordított cikkekkel. Az egész oldalas Vico hirdetéseket leszámítva a magyar olvasó hiába kereste a hazai mozikban vagy videokölcsönzőkben az újságban szereplő aktualitásokat, ez a "programm magazin" (a Popó Magazin kiadójától) sokkal inkább a hangalámondásos feketepiacnak csinált reklámot. 
















A német változat reklámja: