2016. február 14., vasárnap

THE GHASTLY ONES (1967) - Mesterkurzus Andy Milligannel

Úgy néz ki, mint egy házilag készült film az elmegyógyintézetből,
amit egy piszkos fürdőkádban hívtak elő.
– Joe Dante

 

New York alternatív színházi világából érkezett Andy Milligan a grindhouse hőskorszakának elfeledett, majd a Something Weird Video és egy életrajzi könyv (The Ghastly One: The Sex-Gore Netherworld of Filmmaker Andy Milligan) jóvoltából újra felfedezett figurája, egy koromfekete bárány a fekete bárányok között. A termékeny gutter trash filmes nem csupán műveivel képviseltette magát a Negyvenkettedik utcában, maga is a környéken élt.


Filmjeit saját maga írta, rendezte, fényképezte, vágta, díszlet- és kosztümtervezte, effektelte, hangszerelte (a lemezgyűjteményéből). A forgatás befejeztével nem készült munkakópia, a technikai dolgokhoz türelmetlen Milligan egyből készre szabta az anyagot. „Andy vágási módszere puszta kezű tépés – csapás volt. Az a három másodperc is gyötrelmes volt számára, ami alatt a ragasztó megszáradt.


Sokáig egy 16mm-es Auricon hangosfilm felvevő géppel dolgozott. Ezt a típusú kamerát híradókhoz használták, játékfilmezésre nem tartották alkalmasnak. Egy átlagos költségvetés 10.000 dollár körüli összegre rúgott, amely tartalmazta a resztliből összekapart nyersanyagot, valamint a kópia 35mm-esre való felnagyításának az árát. A spórolás jegyében a forgatókönyvből egyetlen írógépelt példány készült.


A THE GHASTLY ONES viktoriánus korabeli szex-kriminek indult, majd a producer parancsára a stáb visszatért a helyszínre - Milligan agyrémesen kitapétázott Staten Island-i ingatlanába -, hogy az egészet átalakítsák egy véres "öreg sötét ház" horrorfilmé.


A sikeren felbuzdulva Milligan kosztümös horrorfilmekre állt rá. TORTURE DUNGEON; BLOODTHIRSTY BUTCHERS; THE BODY BENEATH; THE RATS ARE COMING! THE WEREWOLVES ARE HERE!; GURU THE MAD MONK... Fekete-fehér roughie-kat is forgatott (DEPRAVED; THE DEGENERATES; GUTTER TRASH), legjobbnak tartott munkája sem horrorfilm (FLESHPOT ON 42ND STREET), de az exploitation-legendáriumba a brutális képsorokkal tarkított, színes horrorjaival írta be a nevét.


Egy londoni forgalmazó meghívására öt fős stábjával és Auricon kamerájával Angliába látogatott, ahol nyolc hónap alatt négy horrort forgatott le klasszikus rémalakok szedett-vedett variánsainak főszereplésével (Sweeney Todd, Jekyll/Hyde, vámpírok, farkasember). Az volt a meggyőződése, hogy egy XIX. században játszódó rémtörténetet az aktuális divatoktól függetlenül bármikor újra és újra be lehet majd mutatni a mozikban. "Mint a Hammer filmeknél: mindegyik kosztümös és történelmi. Nem is tudod megmondani, mikor készültek."


A kapzsi producer-forgalmazók olyan szerződéseket írattak alá Milligannal, hogy később ne kapjon százalékot a bevételekből. Amikor maga próbálta értékesíteni filmjeit, a mozitulajdonosok átverték és nem voltak hajlandóak visszaadni a kópiákat. Egyik legtöbbet vetített filmje, a THE GHASTLY ONES az évek során közel egymillió dollárt hozott a forgalmazó konyhájára, miközben a készítője alig tudott megélni. Némi profit reményében Milligan tíz évvel később a saját szakállára megcsinálta  a remake-et. A LEGACY OF BLOOD azonnal megbukott.

 

Audiokommentár-eszmecsere Frank Henenlotter és Milligan állandó munkatársa, Hal Borske (a nyúlzabáló púpos) között: „A 42. utcában néztem meg először egy double-billen. Te láttad a Negyvenkettediken?” Borske: „Nem, nem volt pénzem mozijegyre.” (Röhögés)


A nyomorúságos díszletezés tudatában a szereplők körül imbolygó operatőr (Milligan) szűk keretbe szorította a képet, akaratlanul is kellemetlen, klausztrofób érzést keltve a nézőben. A felvételek túl vagy alul vannak exponálva. A fura, vagy csak szimplán elcseszett plánozások tömkelege a filmes alapszabályok ismeretének és egy fénymérőnek a hiányát feltételezi. "A filmes iskolák a világ legveszélyesebb helyei. Megtanítanak a túlköltekezésre, a lassúságra, hogy pedáns legyél és beszűkülten gondolkodj. Csak szerezz egy kamerát és menj forgatni - sokkal többet fogsz tanulni, mint az iskolában."


Az underground esztétikára emlékeztető rendezés egyik sajátossága, hogy amikor a hisztéria eléri csúcspontját, a kézi kamera elkezd vadul kőrkörös mozgásokat végezni. Az örvényszerű képsort a forgatókönyvek előre jelezték: "Business - Swirl Camera". (Az "ügylet" itt az erőszakos jelenetek szinonimája.)


Az amatőr megvalósítás miatt Milligan mészárszékei alkalmasint snuff jelleget öltenek. Fülelj jól, és a THE GHASTLY ONES-t nyitó kettős gyilkosság alatt hallhatod, ahogy a rendező a kamerája mögül lihegi az utasítást ("Cutting away, move!"). Az utólag hozzácsapott prológus a filmtörténet égbekiáltó narratív bakijai közé kívánkozik: a szemünk láttára gyilkoló karakterről a krimi végén kiderül, hogy ártatlan... 

 

Ha elkezdünk az agyatlan pszicho-nihilizmus mélyére ásni, a rabszolgahajcsár hírében állt Milligan magánéleténél lyukadunk ki. Egy igazi klinikai esetről van szó, szörnyű gyerekkorral - elmebeteg, alkoholista anyját különösen gyűlölte. Homoszexualitását, egyházellenességét, önpusztító neurózisát visszaöklendezték rettenetes (ghastly) alkotásai. 


A THE GHASTLY ONES sztorija dióhéjban: a boldogtalan házasságban élt és meghalt családfő végakarata szerint mielőtt szétosztanák az örökséget, három leánygyermekének el kell tölteni a szülői házban három napot, "szexuális harmóniában" a férjeikkel. Az elhagyatott szigeten álló kúriát egy házvezetőnő testvérpár és félkegyelmű öccsük gondozzák. A rokonok megérkezését és játékidő-húzást követően a hentesbárddal, vasvillával, fafűrésszel felfegyverkezett kámzsás alak (aki egyszerre idézi a régi, fekete-fehér rémfilmek fantomjait és a majdani slasherek mészárosait) nekilát bestiális módon kivégezni a házaspárokat.


A család, az otthon, a házasság Milligan eltorzult optikáján keresztül a gonoszság melegágyai. A férjek közül az egyikről rögtön az elején kiderül, hogy mielőtt megházasodott volna, intim viszonyba került meleg bátyjával. A férfiak megkötözésével és félmeztelenre vetkőztetésével járó gyilkosságok a rendező szado-mazo hajlamairól árulkodnak, az erotikusnak semmiképp sem nevezhető hetero ágyjelenetek mintha vitriolban hemperegnének.


"Amikor végre láttam őket, el voltam képedve. Először azon, milyen otrombák, aztán hogy milyen nehéz végigülni ezeket. Ugyanakkor rájöttem, hogy ez az ember a maga módján, a saját feltételei szerint készített filmeket. Olyasvalamire használta a médiumot, amibe bele tudta áramoltatni a tudatát, és ezt lenyűgözőnek találtam.”  - Nicolas Winding Refn


A pincében lámpással a kezében bóklászó fazon ismerősnek tűnt, de az Imdb szerint Bruce Campbell nem szerepelt a THE GHASTLY ONES-ban. Az egyik férjet (akit gúzsba kötnek és kibeleznek) alakító Richard Romanus viszont szép kövér szerepet kapott az ALJAS UTCÁKban. Valakinek Andy Milligan társulatából sikerült karriert csinálnia!


A nyolcvanas évek közepén Milligan New York pöcegödréből a napfényes Los Angeles-be költözött, a filmezést Hollywood peremén folytatta tovább eladhatatlannak bizonyuló horrorokkal. Elszegényedve, AIDS-ben hunyt el 1991-ben. Két filmcím az utolsó időkből tömören összefoglalja hagyatékát: MONSTROSITY;  THE WEIRDO.


"Ha Andy Milligan-rajongó vagy, nincs számodra remény." - Psychotronic Video