2022. november 20., vasárnap

CIRCLE OF FEAR (1992)

 
Ha-ha, át lettél verve, amico mio, ez bizony egy olasz film. Az álnevek a késes figurával a háttérben nyomban megteremtik a megfelelő hangulatot ehhez a  buddy cop-serial killer-thrillernek álcázott giallóhoz, melyben az olaszok Hannibal Lecter szerepét Annie Girardot-ra osztották. A zenét a Duce fia szerezte. És akinek neve láttán a depressziós italotrash rajongó tuttira jobb kedvre derül:

Aldo Lado alias George B. Lewis a Nocturno magazinban: „A produkció már menetkészen állt, nekik csak egy rendezőre volt szükségük. Próbáltam kicsit kipofozni a forgatókönyvet, de reménytelen esetnek bizonyult. Forgatás közben megkértek, hogy rendezzek nekik egy másik filmet is. Odaadták a könyvet, aminek lapjait a kertben szórtam szét, akkora baromság volt. Sergio Sollima csinálta meg helyettem (BERLIN ’39). Értsék meg, hogy egy Sollimának vagy egy Ladónak is szüksége van pénzre... és ilyenkor csinálnak egy olyan filmet, mint az ALIBI PERFETTO.

A Tökéletes alibi, alias CIRCLE OF FEAR vagy ahogyan én hívom: A selejt bosszúja egy külföldi videopiacra szánt P.A.C. filmcsomag részeként látta meg a napvilágot, rögvest a Bava jr. rendezte BODY PUZZLE után. Luigi Kuveiller operatőr egy másik giallo-veteránnal az élen veselkedett neki újból a feladatnak, ránézésre még kevesebb költségvetésből. A hetvenes években három remekbe szabott krimit rendező Aldo Lado (a ’75-ös NIGHT TRAIN MURDERS-t annak idején a P.A.C. forgalmazta) az ínséges időkben is rajta tartotta szemét a nemzetközi filmes trendeken, legalábbis rendszeresen látogatta a sarki videotékát – megjött az új John Woo per favore?

Kínai étteremben üzletelő drogkereskedők és a magukat személyzetnek álcázó zsaruk között lövöldözés tör ki. Az akciókoreográfia hagy némi kívánni valót maga után, viszont a kezében csirkét szorongató, végig hangosan szitkozódó kínai szakács nagyot alakít.


Öngyilkosságot mímelve a maffiózónak sikerül kereket oldania, minek után a jóképű férfi - szexi girl with gun ügynökpáros alapos fejmosásban részesül.

  

„A legjobb ügynökeim viselkedjenek zsaruként, ne Rambo-koppintásként!” De főnök, én Sonny Crockettet utánozom - vághatna vissza a jóképű, de ők csak azért sem hagyják elrontani a napjukat és az ágyban folytatják az akciózást, doggy style. Fedezz, drágám!

Másnap a válóperes ügyvédtől jövet napszemüveges alak tüzet nyit az ügynökre, 

 
a vele lévő feleségét meggyilkolják.

Válóper elintézve. Minden jel a gengszterek bosszúhadjáratára mutat, de a háttérben konspiráló olasz giallo-veteránok egy múltbéli szörnyűségeket rejtő Öreg Sötét Házba terelik a bűnügyet.

Halála előtt az ingatlanügynökként dolgozó asszony az ominózus villa kertjében készített fényképeket.

Állj!
Nagyítsd fel ezt a képet.

Vajon ki lehet az a napszemüveges alak az ablak mögött?

A magánnyomozásba fogó nyomozó az elhagyatott épületben mumifikálódott holttestre bukkan. A DEEP RED-redux (mondanom sem kell, de azért mondom, hogy a két filmet ugyanaz az operatőr fényképezte) kibontakozása során képbe kerül a ház tulajdonosnője, az elmegyógyintézetbe zárt grófné. 

Mit is kezdenék az Új Filmlexikonom nélkül?
 
Breaking news: 
a Full Moon Killer újra lecsapott! 

That motherfucker again...
Get this fucking corpse off the street!

(THE FULL MOON KILLER Fabrizio De Angelis producer nyolcvanas évek végén beharangozott, soha el nem készült farkasemberes projektje volt. Story by Dardano Sacchetti.) 
 
Elkeveredett a cetli, amire feljegyeztem, hogy a vörös hajú áldozatait teliholdkor lefejező farkasember sorozatgyilkos pontosan hogyan illeszkedik a cselekménybe, térjünk inkább vissza a kínai étteremből meglógott maffiózóhoz. Don Mancini ideje nagy részét a limuzinjában tölti egy konzumnő társaságában.

 

Megelégelve a nagyfőnök telefonhívásait, embereivel együtt az éj leple alatt megpróbálja kilopni a rendőrség széfjéből a lefoglalt árut. A hollywoodi sztárvendég Burt Young úgy adja elő magát, mintha egy békebeli gengszterkomédiába hívták volna szerepelni.

  Hé, fiúk, legyünk barátok!
Vegyetek fel a tanúvédelmi programba, oké?

Feltételezésem szerint Dardano Sacchetti giallo-sztorijával távoli viszonyt ápoló drogkereskedős szálat azért kötötték be a filmbe (a stáblista még három írót tüntet fel), hogy helyet kapjon az éppen Olaszországban állomásozó Burt bácsi. A megátalkodott gengszterek autóstul rontanak rá az éppen romantikus borvacsorájukat töltő zsarupárosra, a tűzharcban ripityára lövik a puccos vendéglőben felszolgált finomságokat.


A rákövetkező jelenetben hőseink házhoz rendelt pizza és sör társaságában szomorkodnak a rákok sorsa felett.

Ekkorra már tényleg nem lehet eldönteni, hogy eredetileg giallót tettünk be a lejátszóba, vagy a Csupasz Pisztoly 8 és felet. De mit látnak szemeink: az "extremely dangerous" grófné kiszabadult az elmegyógyintézetből és már be is jutott a zsaru lakásába!

Blockbusterek ikonikussá vált pillanataiból és műfaji klisék túlzásba vitt halmozásából összefűzött kavalkád. Ami a definíció szerint az amerikaiaknál filmparódia, az itt egy mozibubus olasz rendező megélhetési bűnözése. Hitchcock, Argento, a rendezői álnévvel ráutalt Joseph H. Lewis B-noirjai, Dr. Caligari (az elmegyógyintézet szemmel láthatóan elmebeteg igazgatója), A BÁRÁNYOK HALLGATNAK egyik kulcsjelenete, hongkongi akciófilmek - mindez kábeltévén futó rendőrsorozatok és cicivillantós erotikus thrillerek virtuális mátrixába helyezve.

A lehetetlen küldetésen túl, hogy a forgatókönyvet koherensnek tűnő egésszé rendezze össze, Ladónak arra is oda kellett figyelnie, hogy a Rómában forgatott produkció kellően amerikanizálva legyen. Alfa Romeóval és Fiattal behajtani tilos! A karakterek neveivel ellenben nem vacakoltak (Elvi, Marco, Giorgio). Romano Mussolini és Szalonzenekara a szvingkorszakot megidézve ellenpontozza a suspense-t, a típusfigurák hardboiled dumákat nyomnak. "-Megyek ebédért, kérsz valamit? - Egy doboz cigit. - Hülye kérdés volt." Furcsamód a láncdohányos zsarut a páros nőtagja hozza, míg a hímtag rántottát készít a konyhában és minden vágya, hogy legyen egy kutya a ház körül. Ezt nem sokkal a doggy szexjelenet után jelenti be - megint egy poén, amiről fogalmam sincs, hogy szándékos vagy a véletlen szülte. A nemcserés támadás a főcímen elszpojlerezett végkifejletben éri el csúcsát,


mikoris Sacchetti, egyem a szívét, A BLADE IN THE DARK leleplezését hasznosítja újra. Rejtély, volt-e szerkesztői szándék amögött, hogy az elején és végén két különböző karakter ugyanazt a ’nem ér a nevem, főbe lőttem magam’ trükköt alkalmazza, mindenesetre így zárul be a Félelem Köre. Nahát, a végére csak sikerült valami értelmet kisajtolnom az angol címből.


A BODY PUZZLE minden szempontból színvonalasabb krimi volt, ha jól emlékszem, abban egyszer vagy kétszer emberi érzelmek is megnyilvánultak. A CIRCLE OF FEAR modell-színészei vért izzadva sem lennének képesek hitelesen megnyilvánulni. Nomen est omen, Michael Woods fából faragott királyfiként David Hasselhoffra emlékeztet, a japán-amerikai származású Kay Sandvik cheungsam kosztümben úgy fest, mint valami hongkongi sztár. 

Az illúzió addig tart, amíg ki nem nyitja a mocskos száját ---
FFFFuck off! Playing with my ass every fucking night,
You think I was having a good time?!

 Also starring:

egy rohadtul pipa Philippe Leroy

Bobby Rhodes, a patológus

Giallo Joe a liftben

Mi tagadás, van a dolognak szórakoztatóértéke, a kettő-az-egyben jelleg bármennyire "reménytelen eset", éppen az menti meg a filmet az unalomtól. Csak közben próbáljuk feledni, hogy a SHORT NIGHT OF GLASS DOLLS és a WHO SAW HER DIE rendezője követte el.

2022. november 13., vasárnap

BROTHERHOOD (1986)

 Stephen Shin, 香港


A BETTER TOMORROW bemutatója után néhány hónappal mozikba került bűnügyi dráma Hong Kong Film Awards jelölései (legjobb film, rendező, színész) túlzónak tűnnek, de a maga idejében valóban egy jól sikerült közönségfilmnek számíthatott. A kritikusok a szociológiát végzett rendező társadalmi érzékenységét fedezhették fel benne, Danny Lee pedig a LAW WITH TWO PHASES után egy újabb drámai szereppel fényezhette saját és a Royal Hong Kong Police nimbuszát.


A forgatókönyvet (ami nem kapott jelölést) hongkongi módra jelenetírók kalapálták össze sablonos buddy cop alapkonfliktusból kiindulva. Két utcai nyomozó, egy tűzön-vízen át tartó barátság. Az egyik zsaru nyugodt alaptermészetű (Danny Lee), a másik csupa ideg, túlkapásra hajlamos (Alex Man). Utóbbi adósságcsapdába kerül, otthagyja a jardot és a jiang hu útjára lép. Rendőrként megszerzett tapasztalatait kamatoztatva csatlakozik egy bűnbandához, akaratlanul maga után rántva barátját, amikor az szemtanúja lesz az ékszerbolti rablásnak. Alulfizetett közszolgálati állás vagy gyors pénzszerzési lehetőség? Törvénytisztelet vagy lojalitás? A karakterek által megjelenített morális dilemmákat csakis egy kültelki leszámolásban lehet feloldani, egyszer és mindenkorra.

兄弟 Hing dai (kínai cím). Aki eredeti kantoni nyelven fogyasztja a hongkongi bűnfilmeket, annak ismerősen cseng a férfiemberek között használatos ’testvér’ megszólítás. A rendőrség és a triádok között ingázó BROTHERHOOD a wuxia lovagregények testvériség ideálját ragadja meg a pénz körül forgó kapitalista nagyvárosban. Az egyik rendőr ráadásul meg van verve a testületnél szolgáló öccsével; az akadémiát végzett, emiatt a tapasztaltabb, de alulképzett bátyjánál magasabb beosztásba került nyomozótiszten keresztül a film egy igazi testvérpár közti konfliktust is felmutat. Hollywoodi sztoriként egy szavát sem hinném, a kungfuciánusoknál viszont valahogy adja magát, hogy egy fiú azért áll bűnözőnek, mert finanszírozni akarja halálos beteg apja kórházi kezelését. A két vezető színész alakításának köszönhetően a szélsőséges érzelmekben dúskáló fatalista melodráma magával ragad, de ha mégsem, akkor sincs veszve a bűnügy: a sikátorokban, nyílt utcán, forgalmas felüljárón, és végül a kültelken ott figyelnek lesben az akciójelenetek.


A koreográfia a LONG ARM OF THE LAW realizmusára emlékeztet, mint ahogy a mindenre elszánt suttyókból álló banda megjelenítése is a Johnny Mak-iskolát követi  ☞ A társa vérétől átitatott pólóban reszkető rabló a szajrét szorongatva keresi a többieket.

A főszereplők eltérő habitusát szemléltető nyitánytól kezdve a fókuszáltság jellemzi a filmet. Nincs szerelmi szál, nincs jópofáskodás, a DVD/Blu-ray kópiából (84 perc) még a maradék "felesleges" részeket is eltávolították (eredetileg kilencvenvalahány perces). A rendezést noirosan komponált éjszakai képek ruházzák fel esztétikai értékkel.  Érdemei elismeréseként a D&B produkciós cég (YES, MADAM!) tulajdonosa Stephen Shin rendezőt nevezte ki ügyvezető igazgatónak. Shin egészen a cég 1992-es megszűnéséig maradt a posztján, közben rendezőként a felemásra sikerült BLACK CAT 1-2 akciófilmekkel rukkolt elő. Hozzájárulását a heroic bloodshed műfajához csak ajánlani tudom testvéreimnek.

2022. november 2., szerda

HONG KONG SHOW GIRLS (1996)

John Hau, 香港

’No Review’ Challenge
Imdb/Letterboxd adatlapján jelenleg nincs kritika.
Kópia: angol feliratos lézerlemez-rip.


Joggal hihetnénk, hogy a HONG KONG SHOW GIRLS valami erotikus kóceráj lesz Paul Verhoeven  ’95-ös hasoncíműje után szabadon. Hát nem egészen. 
 
A hongkongi filmszakmában uralkodó áldatlan állapotokat tükröző filmben Joe, a sikertelen színházi producer-rendező (a mostanra befutott Gordon Lam - lásd LIMBO) elkeseredésében a lelki segélyvonalat tárcsázza fel, hogy segítsenek neki finanszírozni „Az élet geometriája” című absztrakt színdarabját. 

Az idealista értelmiségi fiatalembert volt egyetemi professzora világosítja fel a dolgok szomorú állásáról: ha nem akarsz éhen halni, bizony alább kell adnod a művészi ambícióidból – ahogyan ő is tette, amikor szponzorok felkérésre megírta a  „Show Girls”-t. A tanár némi filozofikus handabandázással meggyőzi Joe-t, hogy hozza tető alá a zenés-táncos-erotikus szórakoztatóipari terméket. A kizárólag fiatal lányokat toborzó szereplőválogatás és az azt követő próbák a város legolcsóbban bérelhető "kultúrházában", egy szexmoziban zajlanak három napon át éjféltől hajnalig. Akárhányszor valamelyik lány kimegy a folyosó végén található mellékhelyiségbe, kísérteties dolgok történnek...


A versenyben ketten maradnak talpon (két legendás szexbomba, Veronica Yip és Diana Pang), a rendező az utolsó napon mégis úgy dönt, hogy profi táncosra bízza a főszerepet. 


A profiknak is ki kell menniük vécére, így végül valaki más ugrik be a főszerepre. Egy kísértet!


A hongkongiak - legalábbis a filmekben - ilyenkor Gvajjaaa! felkiáltással pánikrohamot kapnak, mindenki fut, amerre lát. 
 
 
A produkciós asszisztens fakeresztet eszkábál magának, a kosztümös néni kísértetnek öltözik, a koreográfus két széksor közé esik. Kedves nézőink, az Encounter of the Spooky Kind nimbuszából 1996-ra ennyi maradt:

 
Végre-valahára (1óra20perc) lerántódik a lepel a szexmozi lakat alatt őrzött titkáról. Az egykoron kantoni operaházként működő intézmény idős alkalmazottja meséli el, hogy negyven évvel korábban történt tűzvész áldozatainak szellemei kísértik a helyszínt. A megboldogult előadóművésznő (egy másik Cat.III sztár, Pauline Chan) egyetlen vágya, hogy újra a világot jelentő deszkákra léphessen túlvilági közönsége előtt. 
 
Az előadás befejeztével a jó szándékú fantom hátrahagy egy szövegkönyvet,


amit a társulat – immáron fizető nézők előtt – színpadra állít. Aki nem tudná, az I Have A Date With The Spring a kilencvenes évek legnépszerűbb hongkongi színdarabja volt, még filmre is adaptálták. Tapsvihar, jöhet az egyperces végefőcím a szponzorokkal.

Ha valaki idáig eljut, az nemcsak a Coronával, de az összecsapott hongkongi filmekkel szemben is immunissá válik. Legyünk jó szándékúak és tételezzük fel, hogy az előadás a feladatra alkalmatlan rendezővel, három fős stábbal, újsághirdetésben összeverbuvált amatőr szereplőgárdával önreflektív szatírája akart lenni azoknak a korabeli hongkongi produkcióknak, melyeket komoly befektetők híján a lehető legköltséghatékonyabb módszerekkel hoztak létre. 
 
 
A forgatás egy ezer férőhelyes szexmoziban zajlott záróra után, három Cat.III dívával a főszerepben, meztelenkedés nélkül (IIA besorolás). A Budapest TV késő esti vonaglásaira emlékeztető modern táncokat inkognitóban Donnie Yen koreografálta, a forgatókönyvet, ha ugyan volt ilyen, a horrorkomédiával (1:00AM), illetve szexfilmmel (DAZE RAPER) debütáló Wilson Yip jegyezte. Az akciókoreográfus sztár és a tehetséges rendező ezen alkalommal ismerkedett össze és kötött életre szóló barátságot. A hongkongi filmgyártás aranykorában látvány- és jelmeztervezőként dolgozó John Hau Wing Choi a kilencvenes évek közepétől saját maga producereként kezd el rendezni, nem sok sikerrel. PASSION UNBOUNDED (1995) című erotikus thrillerjében ismét jelmeztervezői énje kerekedett felül, a film kapcsán leginkább a parókát és napszemüveget viselő Carrie Ng gyapjas kabátjára emlékszem. 

 
Wilson Yippel közös próbálkozása egy szexi horrorkomédiára szintén leszerepelt a pénztáraknál, de ez nem volt akadálya annak, hogy pár hónapra rá mozikba kerüljön egy másik, háromkategóriás HONG KONG SHOW GIRL ---
Na tessék, ehhez sincsen megjegyzés az Imdb-n. 
Imádom a hongkongi showgirlöket, de mára ennyi elég volt belőlük.