Lamberto Bava, olasz
Amikor a Bárányok hallgattak, az olasz producerek giallóért kiáltottak. A hollywoodi blockbusterre Lamberto Bava adta meg az azonnali választ ezzel a Rómában játszódó sorozatgyilkosos krimivel, melynek alapötletét egy régi spanyol thriller adhatta (Vicente Aranda: LAS CRUELES). A gyártó P.A.C. patinás giallo-múlttal rendelkezett, a (h)őskorban ők rendelték meg a papa egyik moziját (5 DOLLS FOR AN AUGUST MOON). Még mielőtt hiú ábrándokat kergetnénk, nem árt korának kontextusába helyezni a művet. A kilencvenes évekre lényegében megkérdőjeleződött az olasz horror létjogosultsága, a sajtótájékoztatón nem győzték hangsúlyozni, hogy "ez egy olyan pszichothriller, amiben a hitchcocki feszültség kelti az atmoszférát, nem a véres speciális effektusok." A megváltozott időket jelezte, hogy az újságírók számon kérték, miért nem olasz színészeket szerződtettek a főbb szerepekre. A vér mégsem vált teljesen vízzé, a high concept / up market thriller bőven van annyira giallo, hogy számot tartson az érdeklődésünkre.
A következő jelenetet eleve nehéz lenne elképzelni amerikai kultúrkörnyezetben: a zenebolond pszichopata belép az édességboltba, és miközben fülhallgatóján Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című zeneműve harsog, konyhakéssel lemészárolja az eladót. A másik furcsa bűntény a város temetőjében történt, ahonnét egy motorbalesetben szörnyethalt férfi tetemét lopták el. A két, egymástól látszólag független eset az eltűnt hulla fiatal özvegyének a hűtőszekrényében olvad eggyé, a tettes oda csempészi az áldozat levágott fülét a megboldogult férj kézírásával felcímkézett zacskóban. Szegény pára (Joanna Pacula - A világ 50 legszebb embere, People magazin 1990) belső úszómedencés luxuslakásából kénytelen átköltözni szülei üresen álló kertvárosi villájába. Mivel foglalkozik? - kérdezi a rendőrnyomozó.
- Könyveket szerkesztek.
A könyvszerkesztő a bernáthegyijével maga a hatlábon járó '90 nőideál, nem csoda, hogy rendőrünk rámozdulna, ám végül az emancipált nő kezdeményez. A nyomozó (a THE CHURCH-ből ismerős Tomas Arana) kideríti, hogy a zongoraművész férjnek boldog házasságán kívül volt egy eltitkolt kábítószeres, biszexuális magánélete őrülten féltékeny hódolóval. A komolyzenére levezényelt csonkítások folytatódnak - egy kézfej, egy szemgolyó, egy ujj? Nem, az nem egy ujj... Hamarosan szükség lesz egy nagyobb hűtőre, konkrétan egy hatszáz literes fagyasztóládára, amiben kényelmesen elfér egy komplett hulla, az elkövetővel együtt!
A hűtőgépek kitüntetett szerepét vissza lehet vezetni egészen a MACABRE-hoz, luxusvilla környékén A BLADE IN THE DARK-ban sündörgött sorozatgyilkos. Amikor éppen nem saját magára hivatkozik Bava Jr., az aranykor B-filmes sztárjait küldi színpadra pár mondat erejéig (Gianni Garko a polgármester, Erica Blanc a pszichológusnő, "Mario Fulci" a temetőigazgató). A darabolós horrorral borzolt nyomozós krimi forgatókönyve közhelyes fordulataival, gyengus párbeszédeivel együtt is jól ki lett fundálva. Különösen csalafinta módon oldották meg azt a bökkenőt, hogy hogyan leplezzenek le egy olyan gyilkost, aki rögtön az elején farkasszemet néz a közönséggel a maga teljes valójában.
Művészi ambíciókat dédelgető rémalakjával a film pszichológiai síkon az Argento-iskolát követi: az utópiát kergető bomlott elme bármire képes annak érdekében, hogy a múlt széttört darabjaiból összerakja a jelent. A teljes kirakós láttán válik a BODY PUZZLE valamelyest különlegessé a giallók sorában, hiszen a bűncselekmény-sorozatot végső soron nem gonoszság, hanem a szeretet motiválta. A végkifejlet igazi coup de théâtre, ahogy az a kislexikonban le van írva. Hogy a látottak feldolgozása itt meg ott fennakadna a logikai teszten, csak a dolog "giallo fantázia" jellegét erősíti. (Fogjuk rá.)
A stáb két Argento-veteránja, Luigi Kuveiller operatőr (DEEP RED) és David Bassan látványtervező (OPERA) egy fokkal a tévéfilmes szint fölé próbálták fényezni a külsőt, mérsékelt sikerrel. A steadicam és a túlfényelt Kodak nyersanyag pont azt a professzionális arculatot biztosítja, amit a kábeltévés világgal azonosítunk. A tiszta udvar, rendes ház kortünet amúgy is áthatja a nikotinmentes giallót, az egyetlen ágyjelenet alig meríti ki az egészséges erotika fogalmát. Bava emlékei szerint Joanna Pacula ridegsége a filmbéli fridzsiderével vetekedett, Tomas Arana meg azt a pár gesztussal dolgozó figurát hozta, akit olyannyira imádtak az olasz horrorrendezők. Az igazi szenvedélyt a gyilkosságok kivitelezésében kell keresni, mert ugyan előre gondoltak a cenzorok ingerküszöbére, mégis ott bujkál ezekben a nagyjelenetekben az a barokkos brutalitás, ami az olasz assassinókat mindig is jellemezte. Ékes példa erre a vak kisgyerekeket oktató tanárnő lemészárlása az osztály "szeme láttára".
A nézettségi adatokat látva a forgalmazó a filmet nem sokkal a bemutatója után visszahívta a mozikból, és alacsonyabb korhatár besorolással, megvágva, új címen (Misteria) ismét bemutatta, gyér érdeklődés közepette. Aztán jól eladták mindenféle tévécsatonának (én a Pro7-en láttam először). Követve az ingadozó minőségű filmográfia sormintáját, a kritikán aluli LA MASCHERA DEL DEMONIO után a BODY PUZZLE egy magabiztos ujjgyakorlat, amit ha épp nincs jobb giallo-dolgunk, műsorra lehet tűzni vasárnap délutánra. Időrendi sorrendben attól félek ez lesz az utolsó Lamberto Bava címkével ellátott bejegyzés, a rendező hosszú ideig nem készített/nem készíthetett több mozifilmet.