AMUCK! ALLA RICERCA DEL PIACERE (1972)

Silvio Amadio, olasz

A gyönyör nyomában. Az irodalmi áthallású (Proust: Az eltűnt idő nyomában) címmel ellátott krimi Velence mocsaras lagúnavidékére invitálja nézőjét, ahol a bűnügy rejtélyével együtt feltárulkozik a dekadencia mocsarában fetrengő gazdagok és híresek titkos életvitele is. A jet set giallók komfortzónájában a háziasszonyok: Barbara Bouchet és Rosalba Neri. Közreműködik a Sumák Komornyik, a Féleszű Kertész, meg az a fickó a régi Hitchcock-filmekből.

Élek a gyanúperrel, hogy az erotikus thriller felütését a '69-es hollywoodi (egyáltalán nem erotikus) thrillerből, a WHAT EVER HAPPENED TO AUNT ALICE-ból vették át ezek a drága olaszok. A Londonból érkezett Greta Franklin (Bouchet) titkárnőként jelentkezik be a szigeten álló villába azzal a feladattal, hogy legépelje a sikeres regényíró (Farly Granger) prózáját. Valójában Greta azért vállalta el a munkát, hogy személyesen próbálja meg kideríteni, mi történt puszipajtásával, az előző titkárnővel. Mielőtt nyomtalanul eltűnt volna, szívszerelme utolsó levelében perverz gyönyörökkel kábító gonoszságról mesélt, aminek menthetetlenül a rabjává vált. 

"Ezek csak összefüggéstelen szavak" - vágja rá a bajuszos felügyelő, mintha tudná, hogy a hivatalos nyomozati szervek hatásköre meglehetősen korlátozott egy giallóban. A jól szituált erkölcsi fertő biszexuális úrnője (Neri) azonnal gyengéd kezelésbe veszi az új jövevényt, aki a perverziók spiráljába kerülve kénytelen részt venni egy drogmámoros pornófilmvetítésen - a házilag forgatott Piroska és a farkas átirat egyik szerepét az eltűnt lány alakítja. Greta fel sem ocsúdott a döbbenetből, a játékmester férj már elkezdi lediktálni legújabb whodunit novelláját a pórul járt gépírókisasszonyról, akinek meztelen holttestét a nádasba dobták be. "Egy gyilkosság, amit sohasem fognak kideríteni."

Kitalált vagy valós? - ez itt a kérdés. A hősnő, egyben a néző tényfeltáró munkáját írói képzelgésekkel elbizonytalanító forgatókönyvet lehetett volna feszesebbre összerendezni, de a műfaj barokkos túlzásaiért felelős részek a helyükön vannak. Mivel az író-rendező nem Dario Argento stílusára akart rálicitálni, véres gyilkosságok helyett inkább a túlfűtöttségre feküdt rá (Silvio Amadio nagy szoknyapecér hírében állt). Ilyen izgatásnak minősülő esemény a lassított felvételen megörökített leszbikus típusú találkozás a produkció két bombanője között, vagy a videoklipesen megrendezett sztriptíz, számtalan Cinecittá lounge válogatásra felkerült hipnotikus szerzeménnyel kísérve (sexually... again). A nagyjeleneteket leszámítva maga a murder mystery kevésbé hivalkodó stílusban, magabiztos eleganciával lett levezényelve. Az erotikus mézesmadzag és a bűnügyi szál összefonódásából teremtődik meg a nagyrészt egyetlen helyszínre szorítkozó film morbid mikroklímája.  

Bouchet-Neri robbanásveszélyes szőke/barna párosa mellett Farley Granger jelenléte adja a szereposztás pikantériáját. A homoszexualitását eltitkoló egykori Hitchcock-sztár fizetési csekktől motivált, flegma játékában megvan az a különcség, amivel sznob háziúr karaktere intellektuálisan felül tud emelkedni a körülötte meztelenkedő sziréneken. "Eleanora? Az érdeklődésem iránta kimerül a csodálatban." Ha eggyel hátrébb lépünk és a színész filmtörténetben betöltött szerepét vesszük figyelembe, akkor Granger giallói (többen is tiszteletét tette) ragyogóan illusztrálják, hogyan tudtak a klasszikus amerikai moziért rajongó olaszok hollywoodi álmot vásárolni maguknak egy-egy szebb napokat látott színészlegenda leszerződtetésével. A tökéletes gyilkosságon morfondírozó Granger ott folytatta, ahol annak idején, huszonévvel azelőtt A KÖTÉLben és az IDEGENEK A VONATONban abbahagyta.

Ha Hitchcock-rajongóknak nem is feltétlenül ajánlanám az AMUCK-ot, az eltűnt idők gyönyöreinek nyomába szegődött giallisták nyugodtan hozzáadhatják a gyűjteményhez, szexin fog mutatni a THE LICKERISH QUARTET mellett. Tipp: angol szinkronnal nézzük, lévén az a szövegkönyv eredeti nyelve, nem az olasz fordítás.