2018. október 28., vasárnap

ABSURD (1981)

Peter Newton, olasz


Személyes ügy: egy németül beszélő Pokol szülötte videokazetta jelentette számomra a belépőt az (olasz) horrorfilmek világába. A progresszív rocktól sújtott regresszív embertelenséggel újra szembesülve azt nyugtáztam, hogy bár lehetett volna valami szebbel, jobbal kezdeni, alapozásnak ad absurdum nem volt rossz.


"Peter Newton" hamis látszatokat árult, de nem zsákbamacskát: az amerikai body count picture-ként eladott ABSURD (ROSSO SANGUE), mint az a bizonyos munkásököl, oda csap, ahova köll. És ha már felkerült a marxista szemüveg, melyen át minden konfliktus osztályharcnak tűnik, kövessük a láncait vesztett proletárt, ahogyan elindul elégtételt venni a kertvárosi burzsoázián. Melyik autóval menjünk a partira drágám, a tieddel, vagy azzal, amivel hazafelé elütöttem egy szerencsétlen csórót? A katolikus pap és a nyugdíjazás előtt álló rendőr tehetetlenül loholnak a szakállas, farmeres, fehér Puma cipős gyilkológép nyomában, míg végül a családi házban otthon hagyott csemetéknek kell felvenniük a csatabárdot a túlélésért. „Olyan iszonytató volt, hogy aki ránézett, az nyomban kővé vált. De jött Perszeusz, és levágta a rettegett fejet.
A HALLOWEEN bevezetőjét tükröző befejezés a görög mitológiai utalással oda kívánkozik a PÉNTEK 13. és a SLEEPAWAY CAMP mellé, mint a slashereket záró legemlékezetesebb pillanatképek egyike. 


A thrash metal szakon végzett farmeres, fehér Puma cipős NSZK anthropológusok vágják, hogy egy Joe D'Amato rettenet továbbgondolásáról van szó - az ANTHROPOPHAGUS (1980) hajótörött kannibálja génmódosított pokolfajzat alakjában tért vissza, az egzotikus görög szigetvilág lecserélődött a szuburbiák, bébiszitterek és Super Bowl közvetítések Amerikájára, ahogyan azt az álnevek mögé bújt spagettizabálók elképzelték maguknak Róma külvárosában. A film nemcsak a HALLOWEEN-vonatra váltott jegyet*, de a fantasztikumba tartó ZOMBI-buszra is fel akart szállni azzal, hogy rémemberét kizárólag az agya kiiktatásával lehet elpusztítani.


Adóhivatal legyen a talpán, amelyik követni tudja a munkásságát, mindenesetre az Imdb szerint Aristide Massaccesi alias Joe D'Amato alias Peter Newton 1981-ben nyolc filmet rendezett, ebből héttel a szexmozik igényeit elégítette ki. A szélsőségekre fogékony, tucatnyi mondo és erotikus filmen edződött iparosé az első hivatalos olasz pornófilm, a '78-ban forgatott SESSO NERO, melyből egy szalonképes részletet az ABSURD-ban is elcsíphetünk egy televíziókészüléken keresztül. A pornográfus erőszakpornójába nem tuszkolt bele semmiféle szexuális tartalmat (a BUIO OMEGA nekrofil perverzióinak híre-hamva), de maga a működési elv párhuzamba állítható azzal, ahogy a hardcore próbált megbirkózni az egész estés játékfilm formátumával. George Eastman sémákban gondolkodó forgatókönyve szemlátomást úgy lett megszerkesztve, hogy minden üresjárattal felhizlalt tekercs (10-15 perc) végén legyen egy "ejakuláció", valamilyen véres haláleset, majd az egész tetőzzön egy "orgiába" a boogeyman és a final girl között.


A pornófilmeké az a szuperközeli bámészkodás is, amivel a kamera rögzítette a szadista technikaórát fúrással, faragással, fűrészeléssel. A hatalmasat alakító Luigi Montefiori (alias George Eastman) a slasher Rocco Siffredieként hatol a testekbe egy-egy keze ügyébe akadó munkaeszközzel. A feladatát lelkiismeretesen végző monstrum akkor sem esik ki a szerepéből, amikor éppen nem akad a keze ügyébe semmi; egyszerűen a hóna alá csapja a megmunkálandó anyagot, beviszi a konyhába, és fasírtot csinál belőle. A gázrezsó belsejébe pozicionált gépálláson keresztül közvetített főzőshow - igazi tour-de-force a filmen belül - Lucio Fulcit sem hagyhatta hidegen, mert TOUCH OF DEATH című kései darabjában újrajátszatta a jelenetet.


A bérmunkásként kiváló operatőri képességekről tanúbizonyságot tett Massaccesi (mamma mia, ő fényképezte a SOLANGE-t!) saját rendezésébe csak a szükséges minimumot forgatta bele, jóformán az egyetlen képileg frappáns megoldás az az, hogy Montefiorit sokszor alsó szögből fényképezi, ezáltal még irdatlanabbnak tűnik a vásznon. A jellegtelen szereplőket mozgató rendezés/forgatókönyv, megspékelve Carpenter szintetizátorzenéjének kíméletlen megerőszakolásával, adja ki a már-már hátborzongató ürességet, amit nevezhetünk a film stílusának. A Massaccesi-Montefiori páros számára az előadásmódot egy epizódszerepben felbukkanó fiatalember fogja felruházni azzal az érzékenységgel, intelligenciával, amely in extremis tökélyre viszi az euro-slashert: Michele Soavi's STAGEFRIGHT.

* A kórházas jelenetei, valamint a "lesül a bőr a képéről" effekt miatt könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy az ABSURD megszületésekor a HALLOWEEN 2 is ott bábáskodott. Valójában az olaszok jóval az amerikai film októberi bemutatója előtt belekezdtek a munkálatokba.