Amando De Ossorio, spanyol
Vade Retro Satan vallási műsorunk korábbi adásában I. Paul Naschy horrorpápa tiszteletére küldtünk a pokolba egy Ördögűző-koppintást (EXORCISMO), most Amando De Ossorio testvér azonos indíttatásból keletkezett művén a sor. A még javában a mozik műsorán lévő, illetve Spanyolhonban a cenzori hercehurcák miatt még bemutatás előtt álló hollywoodi blockbuster villámgyorsan összerántott átirata a Vakhalottak széria szerzőjétől pont annyira provinciális, ahogy azt egy hetvenes évekbeli spanyol horrortól várjuk, NA DE birtokában van annak a természetfeletti képességnek, hogy bűnös élvezetet nyújtson a híveknek. Itt most különösen azokra gondolok, akiket elbűvölt De Ossorio THE NIGHT OF THE SORCERERS-je, merthogy közel hasonló kaliberű nonszenszről van ám szó.
Templomfosztogatás vádjával a rendőrök letartóztatják a város szélén tanyázó cigányasszonyt. A gyerekrablással is meggyanúsított sátánista boszorka kihallgatása közben öngyilkosságot követ el, szelleme átköltözik a rendőrparancsnok tízéves forma kislányának testébe. A szerepet egyébként nem bízták a véletlenre, a WHO CAN KILL A CHILD-ban is látható Marián Salgado Linda Blair spanyol szinkronhangja volt.
A gazdag családi fészek jól nevelt gyermeke elkezd minősíthetetlenül viselkedni, olyan akrobatikus mutatványokat végez, mintha látta volna AZ ÖRDÖGŰZŐ kimaradt jelenetét ("spider walk"). A mocskos szájánál is rosszabb, hogy éjszakánként a halott boszorka képében feketemiséket celebrál kisbabákat feláldozó szektája élén. A tudomány embere ("Adjon be neki gyorsan klórpromazint!") orvosi esetként próbálja magyarázni a történéseket, a fiatal pap sátáni erőkre gyanakszik. Az örökkévalóságig (három perc) tartó hitvitára az apa tesz pontot: "Gyógyszerek vagy ördögűzés... Számomra lényegtelen, hogy elmebeteg vagy lepaktált az ördöggel, nincs szükségem se mágikus, se logikus magyarázatokra - véget kell vetnünk ennek a borzalomnak!" Ámen.
Hispán mivoltát két bazinagy amerikai tragaccsal és angolszász karakternevekkel leplezni próbáló LA ENDEMONIADA (spanyol cím) felelősei pont annyi alkotóelemet raboltak össze, hogy filmjüket ránézésre össze lehessen téveszteni az eredetivel - e tekintetben a bejegyzést indító grafika önmagáért beszél. Az egyezés csak még jobban rávilágít a két kultúrkör közti különbségekre: az amerikaiak racionális, pszichologizáló szemléletmód mezsgyéjén haladva vonszolták át a publikumot a természetfelettibe, míg a "maradi" spanyoloknál - ahol a vándorcigányok csecsemők vérét isszák - az anyag habozás nélkül átadja magát az irracionalitásnak, pszichodráma helyett a moralizálás jegyében. Egy olyan filmben, amiben a sátánimádók kizárólag nők, Karras atya bűntudattal terhelt lelki válsága spanyol fordításban a katolikus nőfóbia szerves részévé válik ("Miattad váltam kurvává!” hányja az ex-barátnő a cölibátust választó pap szemére). A jelenség nemi szerves apoteózisában a démoni kislány lenyisszantja áldozata péniszét, a véres ereklyét díszcsomagolásban adja át a férfi kedvesének. Speciel ilyenre AZ ÖRDÖGŰZŐ rendezői változatából sem emlékszem.
A templom egerének Ördögűzője valójában egy boszorkánymese, ami ripoff ide vagy oda, belesimul De Ossorio "mesés" filmográfiájába. A rendező a vakhalottak után ismét egy felettébb groteszk szörnyeteggel állt elő, a bibircsókos vénasszonyból és a furcsa ábrázatú kislányból összegyúrt mini-boszi maga a testet öltött rémálom.
