2008. január 14., hétfő

THE NIGHT OF THE SORCERERS (1973)

Amando De Ossorio, spanyol egzotika

Bumbasa elátkozott dzsungelében, ahol vududobok hangja tölti be a napsütéses éjszakát, él Leopárdnő, a vérszomjas fenevad. Nappal vadmacska, éjszaka szuperszexi vérszívó nőként tengeti egyhangú életét, míg egy nap Nagy Fehér Felfedezők érkeznek vadászterületére. A turistacsoport két szőke nője közül a szőkébbik lesz az első áldozat.

A VAKHALOTTAK sorozat atyjának vámpír/zombi szafarija súlyos hendikeppel indul: az afrikai fauna reprodukálása egy kora őszi spanyol közparkban teljes csőd, pedig még elefántokat is bevágnak valami régi természetfilmből, hogy elhiggyük, hol is kéne lennünk. De amikor leszáll az éj, a film életre kel...

Ossorio sosem tudott mit kezdeni a drámával (akár a TOMBS-ban, a nappali jelenetek itt is összecsapottak), de ha horrorról van szó, akkor nem tréfált: slow-motion vámpírattak őrjítő párducmintás bikiniben, sírjaikból lassan kimászó bennszülött zombik, szadista rituálék  - ezek mind 'vakhalottasan' effektívek, és jelen esetben ennyi elég is, hogy elvigyék a teljes showt.
Sajnos azt a tényt, hogy az éjszakai jeleneteket is nappal vették fel (a negatív utólagos lesötétítése régi low-budget trükk ) az új HD kópia csak kiemeli, mivel elfelejtették korrigálni a transzfert.


Sebaj, a SORCERERS múlt század eleji Tarzan-regényeket megidéző primitív világnézete hispán vérmérséklettel tálalva perfekt B-kategóriás matinéműsor késő estére. És ha kérditek, na milyen volt Afrika? Aha-ha...