2018. november 24., szombat

BODY PUZZLE (1992)

Lamberto Bava, olasz


Amikor a Bárányok hallgattak, az olasz producerek giallóért kiáltottak. A hollywoodi blockbusterre Lamberto Bava adta meg az azonnali választ ezzel a Rómában játszódó sorozatgyilkosos krimivel. A gyártó P.A.C. patinás giallo-múlttal rendelkezett, a (h)őskorban ők rendelték meg a papa egyik moziját (5 DOLLS FOR AN AUGUST MOON). Még mielőtt hiú ábrándokat kergetnénk, nem árt korának kontextusába helyezni a művet. A kilencvenes évekre lényegében megkérdőjeleződött a horrorfilm létjogosultsága, a sajtótájékoztatón nem is győzték hangsúlyozni, hogy "ez egy olyan pszichothriller, amiben a hitchcocki feszültség kelti az atmoszférát, nem a véres speciális effektusok." A megváltozott időket jelezte, hogy az újságírók számon kérték, miért nem olasz színészeket szerződtettek a főbb szerepekre. A tengerentúlon nevet szerzett női sztárral nyilván a nemzetközi videopiac vizeire akartak kihajózni. A vér mégsem vált teljesen vízzé, a high conceptup market thriller bőven van annyira giallo, hogy számot tartson az érdeklődésünkre.


A következő jelenetet eleve nehéz lenne elképzelni amerikai kultúrkörnyezetben: a zenebolond pszichopata belép az édességboltba, és miközben fülhallgatóján Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című zeneműve harsog, konyhakéssel lemészárolja a tulajdonost. A másik furcsa bűntény a város temetőjében történt, ahonnét egy motorbalesetben szörnyethalt férfi tetemét lopták el. A két, egymástól látszólag független eset az eltűnt hulla fiatal özvegyének a hűtőszekrényében olvad eggyé, a tettes oda csempészi az áldozat levágott fülét a megboldogult férj kézírásával felcímkézett zacskóban. Szegény pára (Joanna Pacula - A világ 50 legszebb embere, People magazin 1990) belső úszómedencés luxuslakásából kénytelen átköltözni szülei üresen álló kertvárosi villájába. Mivel foglalkozik? - kérdezi a rendőrnyomozó. 
- Könyveket szerkesztek.

A könyvszerkesztő a bernáthegyijével maga a hatlábon járó '90s nőideál, nem csoda, hogy rendőrünk rámozdulna, ám végül az emancipált nő kezdeményez. A nyomozó (a THE CHURCH-ből ismerős Tomas Arana) kideríti, hogy a zongoraművész férjnek boldog házasságán kívül volt egy eltitkolt kábítószeres, biszexuális magánélete őrülten féltékeny hódolóval. A komolyzenére levezényelt csonkítások folytatódnak - egy kézfej, egy szemgolyó, egy ujj? Nem, az nem egy ujj... Hamarosan szükség lesz egy nagyobb hűtőre, konkrétan egy hatszáz literes fagyasztóládára, amibe kényelmesen belefér egy komplett hulla, az elkövetővel együtt!


A hűtőgépek kitüntetett szerepét vissza lehet vezetni egészen a MACABRE-hoz, luxusvilla környékén A BLADE IN THE DARK-ban sündörgött gyilkos. Amikor éppen nem saját magára hivatkozik Bava Jr., az aranykor B-filmes sztárjait küldi színpadra pár mondat erejéig (Gianni Garko a főkapitány, Erica Blanc a pszichológusnő, "Mario Fulci" a temetőigazgató). A darabolós horrorral borzolt nyomozós krimi forgatókönyve közhelyes fordulataival, gyengus párbeszédeivel együtt is jól ki lett fundálva. Különösen csalafinta módon oldották meg azt a bökkenőt, hogy hogyan leplezzünk le olyasvalakit, aki rögtön az elején farkasszemet néz velünk a maga teljes valójában. 


Egykoron művészi ambíciókat dédelgető rémalakjával a film pszichológiai síkon az Argento-iskolát követi, aggasztó átfedést mutatva a Delirián zajló ámokfutással: a lehetetlen utópiát kergető bomlott elme bármire képes annak érdekében, hogy a múlt széttört darabjaiból összerakja a jelent. A teljes kirakós láttán válik a BODY PUZZLE valamelyest különlegessé a giallók sorában, hiszen a bűncselekmény-sorozatot végső soron nem gonoszság, hanem a szeretet motiválta. A végkifejlet igazi coup de théâtre, ahogy az a kislexikonban le van írva. Hogy a látottak feldolgozása itt meg ott fennakadna a logikai teszten, csak  a dolog "giallo fantázia" jellegét erősíti. (Fogjuk rá.)   


A stáb két Argento-veteránja, Luigi Kuveiller operatőr (DEEP RED) és David Bassan látványtervező (OPERA) egy fokkal a tévéfilmes szint fölé próbálták fényezni a külsőt, mérsékelt sikerrel. A steadicam és a túlderített Kodak nyersanyag pont azt a közönségesen professzionális arculatot biztosítja, amit a kábeltévés világgal azonosítunk. A tiszta udvar, rendes ház kortünet amúgy is áthatja a nikotinmentes giallót, az egyetlen ágyjelenet az egészséges erotika fogalmát sem meríti ki. Bava emlékei szerint Joanna Pacula ridegsége a filmbéli fridzsiderével vetekedett, Tomas Arana meg azt a pár gesztussal dolgozó figurát hozta, amit olyannyira imádtak az olasz horrorrendezők. Az igazi szenvedélyt a gyilkosságok kivitelezésében kell keresni, mert ugyan előre gondoltak a cenzorok ingerküszöbére, mégis ott bujkál ezekben a nagyjelenetekben az a barokkos brutalitás, ami az olasz assassinókat mindig is jellemezte. Ékes példa erre a vak kisgyerekeket oktató tanárnő lemészárlása az osztály "szeme láttára".


A nézettségi adatokat látva a forgalmazó a filmet nem sokkal a bemutatója után visszahívta a mozikból, és alacsonyabb korhatár besorolással, megvágva, új címen (Misteria) ismét bemutatta, gyér érdeklődés közepette. Aztán jól eladták mindenféle tévécsatonának (én a Pro7-en láttam először). Követve az ingadozó minőséget felmutató filmográfia sormintáját, a kritikán aluli LA MASCHERA DEL DEMONIO után a BODY PUZZLE egy magabiztos ujjgyakorlat, amit ha épp nincs jobb (giallo-)dolgunk, műsorra lehet tűzni vasárnap délutánra. Időrendi sorrendben attól félek ez lesz az utolsó Lamberto Bava címkével ellátott bejegyzés, a rendező hosszú ideig nem készített/nem készíthetett több mozifilmet. 

2018. november 17., szombat

Mrs. Wardh - a bűnöd egy videokazetta


Ó, azok a Hungarovideo kazetták nyújtotta perverz kis örömök... 

Szerelmi vérszomj spanyol származású kópiája a maga 82 percével nem egyszerűen cenzúrázott, hanem egy revizionista törekvésekről árulkodó társproduceri változat. Az elbeszélés szempontjából feleslegesnek ítélték azokat az egymást követő epizódokat, amikben Mrs. Wardh kegyeibe férkőzik George (az éttermi jelenet, a motorozás stb.), ezért egy teljes tíz perces blokkot kidobtak a kukába. A prüdéria jegyében újraforgatott jelenetben Mrs. Wardh-on marad a köntös, míg a DVD-re került felvételen anyaszült meztelenül flangál a lakásban. A szemérmesebb erotika, a lerövidült játékidő és a választékos magyar szöveg miatt a film ebben a formájában valamelyest közelebb kerül egy vállalható Hitchcock-thrillerhez. Bárki bármit mond, ragaszkodjunk a régi kazettáinkhoz! (A neten fellelhető magyar szinkronos avi a vágatlan képhez lett igazítva.) 

Újranézve az is feltűnt, hogy két ízben az a bizonyos villa adott otthont a forgatásnak. Az egyik a fürdőszobás gyilkossági jelenet a bécsi bérházban, a másik Juhász Jean Jácint lakhelye ---

2018. november 11., vasárnap

MISS LESLIE'S DOLLS (1973)

Joseph G. Prieto, USA

/A történet egyik meglepetésfaktora le fog lepleződni. De mivel rögtön a film elején szemet szúr a turpisság, ennyi szpojlerezést megengedtem magamnak./


Ház a temető szélén. Sikoly az éjszakában. Hullarabló friss női testet kotor ki a koporsóból.

Kezdődjék a Miss Leslie Horror Picture Show!

A vénkisasszony édesanyja egykoron játékkészítő kisiparosként kereste kenyerét a városban, mígnem a babagyár - az anyával együtt - odaveszett a tűzvészben. Leslie a tragédia után költözött az elhagyatott környékre, minden idejét "az ismeretlen dolgok megismerésének" szentelve. Miss Leslie életnagyságú babái megdöbbentően valósághűek. Ahogy az a népmesékben meg van írva, viharos éjszakán nagyvárosból gyütt fiatalok keverednek a hajlékba...


Az olcsó szexről (hetero és leszbo) a fiatalság gondoskodik, a vendéglátó a horrorkliséket lapátolja egymásra, de úgy, mintha nem lenne holnap. A szerepet megformáló színésznek valóban nem volt, az Imdb szerint többet nem állt kamera elé. Micsoda őstehetség veszett el! A színpadias, camp performansz valóságos monodrámát csinál az előadásból, szánalmas próbababákká silányítva az önképzőkörös kollégákat. A horrormotívumok panoptikumában található öreg sötét ház viaszmúzeummal a hátsó szobában, gótikus Poe-tika túlcizellált monológokkal, anyakomplexusos gyilkolászás a PSYCHO után szabadlábon, okkult természetfelettibe kifuttatva. Annak idején az európaiak kevergették így a szexhorrort, néhol jessfrancós vibrálást érezni a levegőben.


A sokáig elveszettnek hitt MISS LESLIE'S DOLLS a semmiből jött és a semmibe megy, de hála a brit Network kiadónak, másfél órára mi is élvezhetjük Miss Leslie vendégszeretetét. A filmet kubai bevándorlók hozták tető alá egy kis floridai stúdióban, a felmutatott produkciós érték nagyjából másfél H.G. Lewis-zal egyenlő (nesze semmi).

Figyelem, hungarikum! 

Az operatőr magyar származású volt, a Kubában letelepedett, majd Castro rezsimje elől az USA-ba átköltözött Gregory Sandor.
Az operatőri végzettségét állítólag Magyarországon megszerző Sandornak nem sikerült bejutni a szakszervezetbe, ezért Hollywood peremén volt kénytelen folytatni karrierjét. Ő fényképezte Monte Hellman kultfilmjeit, másik nagy dobása a NŐVÉREK Brian De Palmának. Floridában a kubai bajtársait segítette ki egy-két szexkomédia és eme "grindhouse classic" (borítószöveg) erejéig.


A kezdetben időhúzásra berendezkedő rendezés nem igazán segít klasszikust avatni, ám a türelem szürrealitást terem. A színes-szagos LSD-trip jelenetben a mi Sándorunk is megcsillogtathatta tudását, a vége meg totál elmebaj. Ebből az egész grindhouse-rémálomból magunkhoz térve az a kósza gondolat merülhet fel, hogy a szintén floridai illetőségű Márta néni után újfent egy gender szakos esettanulmánnyal volt dolgunk.

Careful with that axe, Leslie!

Avagy hová fajulhat, ha valakire ráerőltetik a testileg meghatározott nemét, miközben az identitása már rég máshol lakozik.  "Anyám, ma éjjeltől nem leszek többé az a szerencsétlen teremtmény, akit a világra hoztál." A bábkészítő egyetlen vágya, hogy végre kiszabadulhasson biológiai börtönéből, és az idealizált önképét megtestesítő gyönyörű, fiatal női karosszériában éledjen újjá a lelke. Ez a nem-váltó fantázia ad némi(nemű) identitást a filmnek, s teszi mai felfogásban vállalhatatlanná. És hát nem pont a szalonképtelenségük okán vonzódunk az ilyen Ed Wood-i léptékkel mérhető vacakságokhoz? 


Klasszikus vagy sem, már pusztán azzal, hogy közszemlére került, a MISS LESLIE'S DOLLS az év szenzáció számba menő exploitation újrakiadásainak egyike. Külön üdvözlendő, hogy a lemezre vetítőgépeket megjárt kópia átirata került. Egy dollár kilencven centet teszek rá, hogy a viharvert minőség hűebben adja vissza a 42. utcai vetítések hangulatát, mint egy hibátlan negatívról készült felújítás.

2018. november 4., vasárnap

AMUCK! ALLA RICERCA DEL PIACERE (1972)

Silvio Amadio, olasz


A gyönyör nyomában. Az irodalmi áthallású (Proust: Az eltűnt idő nyomában) címmel ellátott krimi Velence mocsaras lagúnavidékére invitálja nézőjét, ahol a bűnügy rejtélyével együtt feltárulkozik a dekadencia mocsarában fetrengő gazdagok és híresek titkos életvitele is. A jet set giallók komfortzónájában a háziasszonyok: Barbara Bouchet és Rosalba Neri. Közreműködik a Sumák Komornyik, a Féleszű Kertész, meg az a fickó a régi Hitchcock-filmekből.


Élek a gyanúperrel, hogy az erotikus thriller felütését a '69-es hollywoodi (egyáltalán nem erotikus) thrillerből, a WHAT EVER HAPPENED TO AUNT ALICE-ból vették át ezek a drága olaszok. A Londonból érkezett Greta Franklin (Bouchet) titkárnőként jelentkezik be a szigeten álló villába azzal a feladattal, hogy legépelje a sikeres regényíró (Farly Granger) prózáját. Valójában Greta azért vállalta el a munkát, hogy személyesen próbálja meg kideríteni, mi történt puszipajtásával, az előző titkárnővel. Mielőtt nyomtalanul eltűnt volna, szívszerelme utolsó levelében perverz gyönyörökkel kábító gonoszságról mesélt, aminek menthetetlenül a rabjává vált. 


"Ezek csak összefüggéstelen szavak" - vágja rá a bajuszos felügyelő, mintha tudná, hogy a hivatalos nyomozati szervek hatásköre meglehetősen korlátozott egy giallóban. A jól szituált erkölcsi fertő biszexuális úrnője (Neri) azonnal gyengéd kezelésbe veszi az új jövevényt, aki a perverziók spiráljába kerülve kénytelen részt venni egy drogmámoros pornófilmvetítésen - a házilag forgatott Piroska és a farkas átirat egyik szerepét az eltűnt lány alakítja. Greta fel sem ocsúdott a döbbenetből, a játékmester férj már elkezdi lediktálni legújabb whodunit novelláját a pórul járt gépírókisasszonyról, akinek meztelen holttestét a nádasba dobták be. "Egy gyilkosság, amit sohasem fognak kideríteni."


Kitalált vagy valós? - ez itt a kérdés. A hősnő, egyben a néző tényfeltáró munkáját írói képzelgésekkel elbizonytalanító forgatókönyvet lehetett volna feszesebbre összerendezni, de a műfaj barokkos túlzásaiért felelős részek a helyükön vannak. Mivel az író-rendező nem Dario Argento stílusára akart rálicitálni, véres gyilkosságok helyett inkább a túlfűtöttségre feküdt rá (Silvio Amadio nagy szoknyapecér hírében állt). Ilyen izgatásnak minősülő esemény a lassított felvételen megörökített leszbikus típusú találkozás a produkció két bombanője között, vagy a videoklipesen megrendezett sztriptíz, számtalan Cinecittá lounge válogatásra felkerült hipnotikus szerzeménnyel kísérve (sexually... again). A nagyjeleneteket leszámítva maga a murder mystery kevésbé hivalkodó stílusban, magabiztos eleganciával lett levezényelve. Az erotikus mézesmadzag és a bűnügyi szál összefonódásából teremtődik meg a nagyrészt egyetlen helyszínre szorítkozó film morbid mikroklímája.  


Bouchet-Neri robbanásveszélyes szőke/barna párosa mellett Farley Granger jelenléte adja a szereposztás pikantériáját. A homoszexualitását eltitkoló egykori Hitchcock-sztár fizetési csekktől motivált, flegma játékában megvan az a különcség, amivel sznob háziúr karaktere intellektuálisan felül tud emelkedni a körülötte meztelenkedő sziréneken. "Eleanora? Az érdeklődésem iránta kimerül a csodálatban." Ha eggyel hátrébb lépünk és a színész filmtörténetben betöltött szerepét vesszük figyelembe, akkor Granger giallói (többen is tiszteletét tette) ragyogóan illusztrálják, hogyan tudtak a klasszikus amerikai moziért rajongó olaszok hollywoodi álmot vásárolni maguknak egy-egy szebb napokat látott színészlegenda leszerződtetésével. A tökéletes gyilkosságon morfondírozó Granger ott folytatta, ahol annak idején, huszonévvel azelőtt A KÖTÉLben és az IDEGENEK A VONATONban abbahagyta.

Ha Hitchcock-rajongóknak nem is feltétlenül ajánlanám az AMUCK-ot, az eltűnt idők gyönyöreinek nyomába szegődött giallisták nyugodtan hozzáadhatják a gyűjteményhez, szexin fog mutatni a THE LICKERISH QUARTET mellett. Tipp: angol szinkronnal nézzük, lévén az a szövegkönyv eredeti nyelve, nem az olasz fordítás.

2018. október 28., vasárnap

ABSURD (1981)

Peter Newton, olasz


Személyes ügy: egy németül beszélő Pokol szülötte videokazetta jelentette számomra a belépőt az (olasz) horrorfilmek világába. A progresszív rocktól sújtott regresszív embertelenséggel újra szembesülve azt nyugtáztam, hogy bár lehetett volna valami szebbel, jobbal kezdeni, alapozásnak ad absurdum nem volt rossz.


"Peter Newton" hamis látszatokat árult, de nem zsákbamacskát: az amerikai body count picture-ként eladott ABSURD (ROSSO SANGUE), mint az a bizonyos munkásököl, oda csap, ahova köll. És ha már felkerült a marxista szemüveg, melyen át minden konfliktus osztályharcnak tűnik, kövessük a láncait vesztett proletárt, ahogyan elindul elégtételt venni a kertvárosi burzsoázián. Melyik autóval menjünk a partira drágám, a tieddel, vagy azzal, amivel hazafelé elütöttem egy szerencsétlen csórót? A katolikus pap és a nyugdíjazás előtt álló rendőr tehetetlenül loholnak a szakállas, farmeres, fehér Puma cipős gyilkológép nyomában, míg végül a családi házban otthon hagyott csemetéknek kell felvenniük a csatabárdot a túlélésért. „Olyan iszonytató volt, hogy aki ránézett, az nyomban kővé vált. De jött Perszeusz, és levágta a rettegett fejet.
A HALLOWEEN bevezetőjét tükröző befejezés a görög mitológiai utalással oda kívánkozik a PÉNTEK 13. és a SLEEPAWAY CAMP mellé, mint a slashereket záró legemlékezetesebb pillanatképek egyike. 


A thrash metal szakon végzett farmeres, fehér Puma cipős NSZK anthropológusok vágják, hogy egy Joe D'Amato rettenet továbbgondolásáról van szó - az ANTHROPOPHAGUS (1980) hajótörött kannibálja génmódosított pokolfajzat alakjában tért vissza, az egzotikus görög szigetvilág lecserélődött a szuburbiák, bébiszitterek és Super Bowl közvetítések Amerikájára, ahogyan azt az álnevek mögé bújt spagettizabálók elképzelték maguknak Róma külvárosában. A film nemcsak a HALLOWEEN-vonatra váltott jegyet*, de a fantasztikumba tartó ZOMBI-buszra is fel akart szállni azzal, hogy rémemberét kizárólag az agya kiiktatásával lehet elpusztítani.


Adóhivatal legyen a talpán, amelyik követni tudja a munkásságát, mindenesetre az Imdb szerint Aristide Massaccesi alias Joe D'Amato alias Peter Newton 1981-ben nyolc filmet rendezett, ebből héttel a szexmozik igényeit elégítette ki. A szélsőségekre fogékony, tucatnyi mondo és erotikus filmen edződött iparosé az első hivatalos olasz pornófilm, a '78-ban forgatott SESSO NERO, melyből egy szalonképes részletet az ABSURD-ban is elcsíphetünk egy televíziókészüléken keresztül. A pornográfus erőszakpornójába nem tuszkolt bele semmiféle szexuális tartalmat (a BUIO OMEGA nekrofil perverzióinak híre-hamva), de maga a működési elv párhuzamba állítható azzal, ahogy a hardcore próbált megbirkózni az egész estés játékfilm formátumával. George Eastman sémákban gondolkodó forgatókönyve szemlátomást úgy lett megszerkesztve, hogy minden üresjárattal felhizlalt tekercs (10-15 perc) végén legyen egy "ejakuláció", valamilyen véres haláleset, majd az egész tetőzzön egy "orgiába" a boogeyman és a final girl között.


A pornófilmeké az a szuperközeli bámészkodás is, amivel a kamera rögzítette a szadista technikaórát fúrással, faragással, fűrészeléssel. A hatalmasat alakító Luigi Montefiori (alias George Eastman) a slasher Rocco Siffredieként hatol a testekbe egy-egy keze ügyébe akadó munkaeszközzel. A feladatát lelkiismeretesen végző monstrum akkor sem esik ki a szerepéből, amikor éppen nem akad a keze ügyébe semmi; egyszerűen a hóna alá csapja a megmunkálandó anyagot, beviszi a konyhába, és fasírtot csinál belőle. A gázrezsó belsejébe pozicionált gépálláson keresztül közvetített főzőshow - igazi tour-de-force a filmen belül - Lucio Fulcit sem hagyhatta hidegen, mert TOUCH OF DEATH című kései darabjában újrajátszatta a jelenetet.


A bérmunkásként kiváló operatőri képességekről tanúbizonyságot tett Massaccesi (mamma mia, ő fényképezte a SOLANGE-t!) saját rendezésébe csak a szükséges minimumot forgatta bele, jóformán az egyetlen képileg frappáns megoldás az az, hogy Montefiorit sokszor alsó szögből fényképezi, ezáltal még irdatlanabbnak tűnik a vásznon. A jellegtelen szereplőket mozgató rendezés/forgatókönyv, megspékelve Carpenter szintetizátorzenéjének kíméletlen megerőszakolásával, adja ki a már-már hátborzongató ürességet, amit nevezhetünk a film stílusának. A Massaccesi-Montefiori páros számára az előadásmódot egy epizódszerepben felbukkanó fiatalember fogja felruházni azzal az érzékenységgel, intelligenciával, amely in extremis tökélyre viszi az euro-slashert: Michele Soavi's STAGEFRIGHT.

* A kórházas jelenetei, valamint a "lesül a bőr a képéről" effekt miatt könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy az ABSURD megszületésekor a HALLOWEEN 2 is ott bábáskodott. Valójában az olaszok jóval az amerikai film októberi bemutatója előtt belekezdtek a munkálatokba. 

2018. október 25., csütörtök

Havi DVD/Blu-ray agybaj: driller killerek és egyéb állatfajták


French touch

1€ eBay
A MONKEY SHINES-t, Romero hitchcocki ihletettségű filmjét érdemes újra felfedezni, mert izgalmasabb, mint azt a híre alapján gondolnánk 

Lásd az előző bejegyzést

2018. október 18., csütörtök

SHOCK WAVES (1976)

Ken Wiederhorn, USA


Totenkorps - talán hallottál róla a történelemtanulmányaid során. A második világháborúban a németek a tökéletes emberi fegyver kifejlesztésén munkálkodtak; misztikus praktikák segítségével olyan se nem élő, se nem halott katonákat hoztak létre, akik képesek voltak bármilyen körülmények között harcolni, bármiféle fegyverzet és ellátás nélkül. Korábban a Magyar Királyi Honvédség próbálkozott hasonlóval, amikor hadsereget küldtek a Don-kanyarba. A kísérlet a náciknak sem volt diadalmenet, a csatatérre tartó hajóúton a Halálhadtest tagjai irányíthatatlanná váltak és a sajátjaik ellen fordultak. A parancsnok végül elsüllyesztette a tengerjárót a Karibi-szigetvilágban. 


Innen veszi fel a fonalat a fikció, amint évtizedekkel később a hajótörést szenvedett turisták a lakatlan szigeten álló Öreg Sötét Hotelben összefutnak az egykori SS-parancsnok szerepére besorozott Peter Cushinggal. A part menti sekélyesben sertepertélő élőhalott alakulat pedig alig várja, hogy kijöhessen a hullámsírból egy kis öldöklés erejéig... Achtung! Rated PG.


A vérengzéstől mereven elzárkózó SHOCK WAVES mintha két sikerfilm, AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA és a CÁPA szerelemgyereke lenne, legalábbis látszólag, mert a floridai forgatás '75 nyarán, a Spielberg-film bemutatójának a környékén már javában zajlott.

Eközben, valahol a spanyol partoknál ---

Az újdonságot a náci zombik jelentették, hozzájuk hasonlót korábban csak egy-két ósdi poverty row horrorban vetettek be hányaveti módon. A második világháború alatt készült REVENGE OF THE ZOMBIES őrült náci doktora - a SHOCK WAVES egyik mellékszerepében látható John Carradine - titkos laboratóriumában állítja elő zombikatonáit, akik segítségével győzelemre akarja vinni a Harmadik Birodalmat. (Szpojler: nem sikerül.)


A hetvenes évek közepén a militáns zombulás egy társadalmi folyamatokra érzékenyebb amerikai rendező kezében akár az elszúrt vietnami háború kiprovokálta zsigeri reflexként is működhetne (lásd DEATHDREAM), csakhogy Ken Wiederhornt egyáltalán nem olyan fából faragták, mint mondjuk George A. Romerót. A horror műfajától saját bevallása szerint mindig is idegenkedő rendező (aki később full paródiába fullasztotta AZ ÉLŐHOLTAK VISSZATÉRNEK második részét) lelki szemei előtt egy 16mm-re forgatott kis B-film jövedelmezőségének a kilátása lebegett. A megérzése beigazolódott, később a videotékákban is rendkívül kelendőnek bizonyuló film bevételeit a mai napig számolják a könyvelők.


Az elsőfilmes és munkatársai a szűkös erőforrásaikhoz képest egyáltalán nem végeztek rossz melót, a minimálelektro zene, a szörnymaszkok különösen hatásosak. Vágó gyakornok: Gárdos Éva. Ami az ilyesfajta zombifilmekben másodlagos szerepet játszó színészeket illeti, Peter Cushing a hidegvérű brit profizmusát egy rangon aluli produkcióban is meg tudta őrizni, a másik horrorveterán, a hajóskapitányt alakító John Carradine a rendező szerint már fél lábbal a sírban volt, amikor leszerződtették. "Tíz évvel később forgattam vele!" - kontráz rá az audiokommentárban Fred Olen Ray (aki a standfotós volt). És ha már sztárokról van szó: The Girl in the Visible Yellow Bikini. Itt bontogatta szárnyait Brooke Adams, A HOLTSÁV csinos női főszereplője.


A történetet sejtelmesen felvezető természeti jelenségen keresztül visszaköszön az akkor ismét az érdeklődés középpontjába került Bermuda-háromszög rejtélye; Olaszországban, ahol több producer is meglovagolta a témát, A háromszög szeme címen forgalmazták a filmet. Apropó, olaszok: ha egyenként számba vesszük az összetevőket - szellemhajó, vízizombi, trópusi szigetre vetődő turisták, a kreatúrák áldozatává váló "őrült doktor" –, szépen összeáll a ZOMBI jelentős része. Lucio Fulci víziója azonban egy kontinenseken átívelő splatter-akció orgia a SHOCK WAVES együgyűségéhez képest. 


A néhány beállítással összegezhető koncepció (az óceánból kimasírozó szőke, egyenruhás élőhalottak nyújtotta hátborzongató látvány) rabjaként jobb híján ide-oda futkározással bekkelték ki a játékidőt. Most szólj hozzá, az egyik ilyen előremenekülős jelenetben a nácik elől hőseink egy égetőkemencébe bújnak be. Az agyzsibbasztó hullámokat generáló vontatottság láttán egyeseknek a ZOMBInál még nyilvánvalóbb európai koppintások rémképe derenghet fel; az OASIS OF THE ZOMBIES (Franco) és a ZOMBIK TAVA (Rollin) okozta sokk után a SHOCK WAVES megtekintése katonadolog.