PHANTASM (1979)

Don Coscarelli, USA

Nincs figyelmeztető lövés. A figyelmeztető lövés baromság. Amennyiben a tizenhárom éves gyerekszereplőnek címzett "atyai" jó tanács nem dobbantja meg a szívedet, You're already dead. Jobblétre szenderült az a kisfiú, aki valaha voltál, ennélfogva süket fülekre és vak szemekre fog találni eme kultuszdarab. A minden értelemben fantasztikus PHANTASM ugyanis tisztára olyan, mintha egy tizenhárom éves gyerkőc álmodta volna vászonra, saját maga szórakoztatására. A serdülő álmodónak megvannak a maga problémái: szülei meghaltak, és most az imádott báty is magára  hagyja. A magánytól szorongó fiú szörnyekkel álmodik, a kisváros szélén álló díszletet a gyászmunka építette fel. Egy temető mauzóleummal, ahol a földöntúlian gonosz Magas Férfi Fekete Öltönyben élőhalott törpéket csinál a holttestekből. És apa meg anya? El kell kapnunk azt a magas fószert, a szart is kitapossuk belőle!

Ha világfájdalmunkat rémálomba csatornázzuk, akkor az legalább legyen cool. Száguldozzunk krosszmotorral, vezessünk izomautót, bitang nagy kaliberű fegyverrel lövöldözzünk, vészhelyzetben mi parancsolgassunk a lányoknak. Bátyánk rocksztár alkat, a felnőtt haver hivatásos Ice Cream Truck sofőr. A dialógusokat képregénybuborékokból másoljuk át ("Hétfőn temettük és nézd meg, mit műveltek vele!"), ne spóroljunk a csúnya szavakkal, az aláfestő zene úgy hangozzék, mint a SÓHAJOKban. Aztán a Magas Férfi néha változzon át Nagycsöcsű Nővé, mert a nagycsöcsű nők is félelmetesek. A főgonosz a zombi-szolgáin kívül rendelkezzen valami nagyon spéci fegyverrel, mondjuk egy repülő acélgolyó, fúrógéppel felszerelve. És a tévében volt az a régi sci-fi, amiben rovar-mutáns támadta a főszereplőket, olyan is kell. Meg egy kapu, amin keresztül átesünk egy másik univerzumba, ahol... Mi van, mit mondasz? Hogy ennek az ég világon semmi értelme? Ki nem szarja le, ez az én kibaszott tinédzser fantazmagóriám!

Az amerikai fantasztikum új aranykorának letéteményesei a függetlenek voltak. A HOLTAK HAJNALA a gore diadalát hirdette, a HALLOWEEN a slashernek adta meg a kezdő lökést, a fillérekből készült PHANTASM és annak globális sikere az elkövetkezendő évtized álomvilágba elkalandozó, szürrealista horrorfilmjeinek ágyazott meg (vö. RÉMÁLOM AZ ELM UTCÁBAN). A '77-ben forgatott műben olyannyira sajátos módon elegyedik a pár év múlva szárba szökő ifjúsági műfaji trend és az azt megelőző, komorabb hetvenes évekbeli hangnem, hogy istenigazából egyik időszakhoz sem lehet hozzárendelni. Mentes bármiféle (produceri) cinizmustól, az itt-ott barkácsjelleget mutató gépezetet egyes egyedül az alkotójának szenvedélye működteti.

Don Coscarelli 23 évesen írta, rendezte, fotografálta, vágta, teremtett mítoszt. A két ifjúsági nagyjátékfilmet már maga mögött tudó csodagyerek első horrorjához Ray Bradbury Gonosz lélek közeleg című regényét szerette volna felhasználni, de mivel a jogokat nem sikerült megszereznie, a könyv egyes elemeit átörökítve (Tall Man temetkezési vállalkozójában felsejlik a kisváros lelkeit begyűjtő Mr. Dark vándorcirkusz-igazgató figurája) kamaszkori rémálmaihoz nyúlt vissza. "Az egyikben láttam magamat, ahogy végtelenül hosszú  folyosókon át menekülök egy repülő gömb elől, amiből tűhegy áll ki és be akar csapódni a fejembe." Másik fő inspirációként Coscarellinek az amerikai temetkezési kultúra titokzatos világa szolgált, ahogy a hozzátartozók háta mögött az undertaker a rábízott elhunytat felkészíti a temetési szertartásra.

"Három hétre elvonultam egy faházba, hogy ott, a fenyegető légkörű helyszínen, teljes magányomban írjam meg a sztorit és találjam meg hozzá a megfelelő címet. Az "agyrém" szót gyakran alkalmazta Edgar Allan Poe a műveiben. Hogy őszinte legyek, a történet egyáltalán nem állt össze, a többször átírt forgatókönyv a vágás fázisában is tovább alakult. A munkakópia három órás volt, számos jelenetet kivágtunk belőle, másoknak megváltoztattuk a sorrendjét, lépésről-lépésre finomítottuk a film lidércnyomásos atmoszféráját. Az ésszerűségnek ellenálló struktúrára nagy hatást gyakorolt a SÓHAJOK, amit a munkálatok közben láttam a moziban."

Valóban, mintha ugyanabban a vákuumban létezne, mint a SÓHAJOK, a ZOMBIK VÁROSA vagy a Twin Peaks harmadik évada (the ball is back!) - rémálomszerű képfolyamok, melyek történetmesélés helyett inkább megtapasztaltatni akarják a nézővel a nehezen, vagy éppenséggel banális egyszerűséggel kimagyarázható cselekményüket. A jelentéstartalom ilyenkor gyakran lehet szimbolikus, esetünkben a képregényes víziót értelmezhetjük a fiatal főszereplő valós aggodalmainak kivetüléseként. A félelem a gyilkosod. Ahogy a jósnő tanácsolja a film egyik korai kulcsjelenetében, a saját szorongásunkat kell legyőznünk ahhoz, hogy tovább léphessünk az életben. Az azóta klisévé vált befejezés kaján vigyorral ehhez azért hozzáteszi, hogy a Halál karmaiból senki sem menekülhet.

A kissé európai ízű stílust leszámítva az elemi tini-félelmekkel szórakozó agyrém nem is lehetne amerikaibb. A PHANTASM a vele egy ligában játszó örökzöldekhez (GONOSZ HALOTTAK; RE-ANIMATOR) mérhető  leleménnyel és humorérzékkel nyúlt a klasszikus horror és sci-fi témákhoz, kettős funny/scary játékot űzve velük. You play a good game, boy!