2013. április 25., csütörtök

CITY OF THE LIVING DEAD {ZOMBIK VÁROSA} (1980)

Lucio Fulci, olasz

(Dedicato a Dardano Sacchetti - csupán a véletlen műve, de áprilisban a Delirián szereplő mindhárom filmben benne volt az író keze.)


A félelem a kis bibliai szómeghatározó szerint a bekövetkező vagy bekövetkezhető baj elgondolásából származó nyugtalanító érzés. "Tágra nyílik a szem, kitágulnak a pupillák, az ajkak horizontális irányban megfeszülnek." PAURA.


Spontán módra feltűnő-eltűnő élőhulláival a Romero féle "lődd fejbe!" realizmusnak hátra arcot mutató, inkább a misztikus szellemtörténetekkel rokonítható CITY OF THE LIVING DEAD kimondva - kimondatlanul válasz volt Fulci nagy riválisának aktualitására, az INFERNO-ra. Dario Argento a lázálomszerű, horror-nagyjelenetek füzéréből álló kísérletében parkolópályára tette a narratív koherenciát, teljes gőzzel ráhajtva a rémálmok metafizikai síkjára. A ZOMBI után a "horrorfilmes" billoggal frissen megpecsételt Fulci három absztrakt térben mozgó, avantgárd jegyeket magán viselő zombi-horrorral állt elő. A CITY - THE BEYOND {A POKOL HÉT KAPUJA} - THE HOUSE BY THE CEMETERY trojkával a fáradhatatlan rendező nemcsak munkaköri kötelességét teljesítette, de mintha megcsókolta volna homlokát a fatalizmus múzsája, imitt-amott a horrorművészet szférájába csúsztatva át az iparűzést.


A kategóriájában bravúros teljesítménynek számító ZOMBI 1979-ben új fejezet nyitott az európai exploitation nagykönyvében. Az alacsony költségvetésű mozi sikerének kulcsa, az ultrabrutál erőszakábrázolás példát mutatott tucatnyi kisstílű producernek, hogy a gore, szerény anyagi ráfordítással, igen kifizetődő üzlet tud lenni. A ZOMBI bemutatását követő hónapokban a nyugat-európai mozikat elöntötte az Olaszországban palackozott splatter: HELL OF THE LIVING DEAD, CANNIBAL APOCALYPSE, CONTAMINATION... Túlmutatva mind a ZOMBI, mind az említett mestermunkák képregényes, kalandfilmes sármján, az általunk ismert univerzum rendjét felforgató erőktől duzzadó CITY fenségesen sötét tónusával, szándékosan fragmentált narratívájával feltűnő jelenség lehetett az Italo Gore '80 palettáján. A legmelegebb fogadtatásra a Párizsi Fantasztikus Filmek Fesztiválján talált, ahol a hatalmas Rex moziban kétezer néző tombolta végig az előadást, majd a hála jeléül a személyesen jelen lévő Fulcinak adták át a közönség nagydíját. "Az, hogy a film megkapta a közönségdíjat nem ezt a fércmunkát minősíti, hanem a közönséget." - írta róla a német Lexikon des Horrorfilms, nagyjából lefedve a korabeli kritikai fogadtatást.


A vég kezdete: Dunwich kisvárosának papja felakasztja magát saját parókiájának temetőjében, szentségtelen cselekedetével megnyitva a pokol kapuit. A halottak felkelnek sírjaikból, hogy a zombi-szellemként ténykedő pap irányítása alatt leszámoljanak az egykoron boszorkánypereket tartó közösség leszármazottaival. Jő mindenszentek napja, és a holtak átveszik a hatalmat az élők felett... Az apokaliptikus próféciával fenyegető eseménynek szemtanúja lesz egy New York-i spiritiszta szeánsz résztvevője. A fiatal nő rögtön a látomása után szívrohamban összeesik, majd tetszhalottként saját, elsietett temetésén tér magához. A film, és talán az egész Fulci-életmű egyik leghatásosabban összerakott jelenetében egy újságíró kimenti a nőt koporsójából, és elindulnak Dunwichbe megakadályozni a zombi-puccsot.


Fulci és az akkor már állandó ötletemberének számító, a horror műfajában nálánál sokkal jártasabb Dardano Sacchetti régi közös dolgaikból is merítve (a plot point-ot előre vizionáló médiumban például a THE PSYCHIC-re ismerhetünk) az inspirációk gazdag tárházát dobták a gore-effektektől fortyogó zombilevesbe: H.P. Lovecraft, Edgar Allan Poe, salemi boszorkányok, valamint egy ősi besztszeller, az Énok könyve. Az áldozatait delejező tekintetével hipnotizáló pap egyfajta Drakula-figura, a zombi-szabályzatot szegő befejezés, melyben a fakereszttel felnyársalt pap és követői a tűz martalékává válnak, a vámpírtörténetek sajátja. A klasszikus és modern elemekből összemismásolt alapanyag a rendező kezében egy egységes atmoszférájú filmmé válik, az abszolút főszerepben magával a  horrorral. Ha valóban egy rémálom leképezése volt a cél, akkor Fulcinak nem volt szégyenkeznivalója az anyagilag jobban eleresztett Argento mellett: az INFERNO giccsbe hajló barokk lányregény ahhoz képest, ami ebben az elemibben megfogalmazott, de legalább olyan különleges kameramunkával és hanghatásokkal operáló temetői fantazmagóriában folyik. Sergio Salvati lassú kocsizásai és Fabio Frizzi mellotronjából kimasírozó doom  - ilyen a SÁTÁNTANGÓ, zombikkal eltáncoltatva.


Mint a DON'T TORTURE A DUCKLING falusi népe vagy a THE NEW YORK RIPPER városlakói, a dunwichiek - a falu bolondja Bobtól a hulláit fosztogató temetkezési alkalmazottig - a kezdetektől fogva egy félelemtől mérgezett pokolban tengették életüket. Ha valaki innen szintet lép, vagyis zombivá lesz, azzal teljesül minden hívő katolikus rémálma: a lélek köddé válik, a test tovább él. Az undorral vegyes félelem a belső poklot tartalmazó emberi testtől Fulci zombifilmjeinek a "lelke", amihez emitt egy nagy adag, a katolicizmus Istenképét kikezdő provokáció társul, elég csak a Könnyező Madonna bélhányással felturbózott imidzsére gondolni. A látszólag teljesen értelmetlen jelenet, melyben Bob felfújható guminőjével randizván egy újszülött csecsemő rothadó hullájára bukkan, hasonlóan masszív asszociatív tartalommal bír szexről, születésről, halálról. Még mielőtt beáldoznánk az egészet a "művészi koncepció" oltárán (mindjárt), elsősorban egy szélsőségességével büntető gorefesztivál ez, a vallásos utalások valószínűleg inkább a hitükkel hadilábon álló szerzők tudattalanjából tört a felszínre. Fulciról tudjuk, amit tudunk, de Sacchetti sem egyszerű eset. A mélyen vallásos vidéki családban nevelkedett író nagyanyja háromszor temette el a nagyfatert, nehogy visszajöjjön.


A természetfelettit a hús nyers valóságával ütköztető Fulci ezúttal is látványos keretek között vágja tönkre az erőtlen, dicstelenségben leledző testet. A véres trancsírozás pálm de gore-ját a fejfúrás viszi el, egy nagyszerűen kivitelezett effekt. Amikor nem az agyvelőkben turkál, metafizikailag próbálja tökön ragadni a horrort, azt a tapasztalaton túli félelmet, ami a karakterek szemeiből tükröződik vissza. A kifejezést a szürreálisabb képekkel bombázó THE BEYOND-ra alkalmazta Fulci, de az egymásból nem feltétlenül következő incidens-mozaikokból álló CITY is egy "abszolút film", amiben a tartalomnál jóval fontosabb szerepet játszik a morbid hangulat állandó fenntartása. Bár magát a cselekményt ésszerűen is el lehetne mesélni - biztosan eredményezne egy teljesen átlagos, felejthető horrort -, Fulcinál éppen a dramaturgiát bomlasztó, a végén szó szerint apró darabokra hullató absztrakt formanyelv az, ami előidézi a zombifilmben elengedhetetlen apokaliptikus hatást. Mark Goldblatt, a hollywoodi vágó a közönség realitásérzékét célba vevő szerkezeten elmélkedve erre a végkövetkeztetésre jutott: "A CITY-ben nincs menekvés a sötét erők elől. Ahogy a Gonosz a szereplőket, úgy falja fel a film a nézőjét." Ámen.

----------------------------

Ha idáig elolvastad ezt a zagyvaságot (hé, ne engem okolj, hanem az alapanyagot!), akkor megérdemelsz egy kis extrát:

- Fulci egyszerűen FÉLELEM-nek akarta hívni filmjét, de a forgalmazó ragaszkodott hozzá, hogy a címben szerepeljen a morti viventi.

- A projekt már a THE SMUGGLER készítése közben zöld lámpát kapott. Hogy minél előbb belekezdjen horrorjába, Fulci a poliziescóját asszisztensével, Roberto Giandaliával fejeztette be.


- A külső jeleneteket egy keleti parti amerikai kisvárosban, Savannah-ban vették fel. Michele Soavi (a fenti képen balra): "Akkor még csak egy színész voltam, akit azért alkalmaztak, mert egy ál-amerikai filmhez szükségük volt "amerikaiasan" kinéző szereplőkre. Elutaztunk az Egyesült Államokba, ahol öt napot kellett dolgoznom, de a beosztás miatt három hétig ott dekkoltam. A legtöbbször csak lógattam a lábamat, úgyhogy odamentem a felvételvezetőhöz azzal a kéréssel, hogy szeretnék melózni a kamera mögött. Adtak naponta 30 dollárt, hogy segítsem a bühnéseket. Ez nagyon tetszett Fulcinak, mivel egy színész ilyeneket általában nem tesz. Attól fogva a kegyeibe fogadott."


- A nyitányt az öngyilkos pappal egy valódi temetőben vették fel. Amikor a stáb elkezdte felásni a temetőt, kidobták őket.


- Antonella Interlenghi színésznőt az amerikai forgatás során letartoztatták közszeméremsértésért. Az óvadékot a produkció fizette ki. Amúgy nincs a filmben meztelen jelenete :(


- Catriona MacColl nem volt képes nyitva tartani a szemét, amikor a koporsóban feküdve az arca előtt tíz centivel becsapódik egy csákány. A felbőszült Fulci beugrott helyette és élesben eljátszotta a jelenetet. „Látod milyen egyszerű? Vát iz jor problem?!”


- Fulci olyannyira megkedvelte MacCollt, hogy a zombi-trilógia mindhárom részében főszerepet adott az angol színésznőnek. Ellenben az amerikai tévészínészt, Christopher George-t ki nem állhatta, és csak szivarozó kutyának csúfolta (a kutya az olasz filmes szlengben tehetségtelen embert jelöl).


- Christopher George a „féregzivatar” forgatásakor férgeket csempészett Fulci pipájába. A rendező állítólag komoly tüdőfertőzést szedett össze emiatt.



- A mester a ZOMBIK VÁROSA közönségdíjának átvételekor. Pályafutásának meghatározó eseményén szembesült először azzal, hogy a horrorfilmjeinek komoly rajongótábora van. 

- A Fulci körül kialakult szerzői kultusznak Dardano Sacchetti a legnagyobb ellensége. Szerinte ő csak lerendezte a szkriptjeit, amikben már a legapróbb részletekig ki voltak dolgozva még a hírhedt gore-szcénák is. Sacchetti a gyerekszereplők gyakori feltűnését a Fulci-horrorokban is a saját poétikájának tulajdonítja. "Fulci nemhogy egy komplett forgatókönyvet, de egy treatmentet sem írt meg soha. Az összes olasz rendezőnek megvolt az a hitvány szokása, hogy engedély nélkül forgatókönyvíróként tüntették fel magukat a stáblistán. Ez egyfajta kifogás volt számukra, hogy a rendezés és írás között egyenlőségjelet tegyenek." ------------> Részlet Larry Ray, A POKOL HÉT KAPUJA producer-asszisztensével készült interjúból: "Ön azt mondja, számos jelenetet a forgatási helyszíneken találtak ki és vettek fel Fulciék. Ezeknek a felvételeinél jelen volt Dardano Sacchetti forgatókönyvíró? - Nem, erről a személyről nincsenek emlékeim. Leszámítva, hogy a neve rajta szerepelt a rövid forgatókönyv-vázlaton, nem emlékszem, hogy részt vett volna a produkcióban. (...) A forgatókönyv csak egy három oldalas outline volt, egy olyan történettel, ami nagyban eltért a kész filmtől. Fulci állandóan új ötletekkel állt elő."


- A nyolcvanas években Magyarországon feketén terjesztett német kópiáknak köszönhetően a ZOMBIK VÁROSA „Egy zombi lóg a harangkötélen”, A POKOL HÉT KAPUJA „Zombik szellemvárosa” címen volt ismert.