Bo A. Vibenius, svéd XXX
„Akarod, hogy megbasszam a sebváltót?”
Azt hiszem, több pornófilmet kellene néznem. A BREAKING PONT – PORNOGRAFISK THRILLER-ről nem gondoltam volna, hogy maró gúnnyal elkövetett provokatív társadalom-szatír-a lesz, azon kívül riasztó, mint az ANGST, artisztikus, mint valami elcseszett Ingmar Bergman dráma, és hatásvadász, akár egy (szintén elcseszett) BOSSZÚVÁGY ripoff. Egyértelmű, hogy Deliriára való cucc!
A svéd exploitation, gyűjtőnevén sensationfilm a hetvenes években járatódott a csúcsra. Nem volt szexuális tabu, ami ne lett volna ledózerolva, a zugmozik állat- és gyerekpornókat vetítettek, a politikusok kurváztak, a liberalizmus nevében Svédországban, a civilizált világ irigyelt jóléti társadalmában egy időre viszonylagossá vált a morál. (Tegyük hozzá, a szex-térképeken a Color Climax hazájaként feltüntetett Dánia még északi szomszédját is lepipálta obszcenitásban.)
A svéd exploitation, gyűjtőnevén sensationfilm a hetvenes években járatódott a csúcsra. Nem volt szexuális tabu, ami ne lett volna ledózerolva, a zugmozik állat- és gyerekpornókat vetítettek, a politikusok kurváztak, a liberalizmus nevében Svédországban, a civilizált világ irigyelt jóléti társadalmában egy időre viszonylagossá vált a morál. (Tegyük hozzá, a szex-térképeken a Color Climax hazájaként feltüntetett Dánia még északi szomszédját is lepipálta obszcenitásban.)
Paradox módon a helyi cenzúra az erőszakot kevésbé tolerálta a filmekben, mint a szexet, arra sarkallva néhány gátlástalan rendezőt, hogy a hírhedtséget pénzre váltva (ha egy film fennakadt a svéd cenzorok rostáján, azt rögtön mindenki meg akarta nézni) előálljon néhány grindhouse modorban megfogalmazott erőszakos szexmozival. Az egyik ilyen alakot Bo Arne Vibeniusnak hívták.
A dvd megjelenésekor rögtön kultikussá avanzsált THRILLER – A CRUEL PICTURE (1974) egy amerikai séma szerint forgatott rape n’ revenge, amit az egykoron Ingmar Bergmannak asszisztáló rendező fagyos skandináv légkörrel tett sajátossá. Ugyan az American International Pictures nyereségesen forgalmazta az Egyesült Államok autósmozijaiban, a várt anyagi siker odahaza elmaradt. Mielőtt végleg abbahagyta volna a filmrendezést, mérgében Vibenius két nap alatt megírt forgatókönyvvel a kezében még egyszer és utoljára munkához látott. A BREAKING POINT-ot kétféle, egy szoft és egy hard változatban forgatta le, külhoni grindhouse-turné reményében (a DEEP THROAT-tal kezdődött pornóláz kellős közepén vagyunk) a dialógusait angol nyelven, utószinkronnal rögzítették. A tengeren túlra tudomásom szerint nem jutott el, svédéknék betiltották, hivatalos dvdje nincs. Erényöveket bekapcsolni, politikai korrektségünket félretenni, most elmondom, miről szól minden idők egyik leghírhedtebb sensationsfilmje ---
A dvd megjelenésekor rögtön kultikussá avanzsált THRILLER – A CRUEL PICTURE (1974) egy amerikai séma szerint forgatott rape n’ revenge, amit az egykoron Ingmar Bergmannak asszisztáló rendező fagyos skandináv légkörrel tett sajátossá. Ugyan az American International Pictures nyereségesen forgalmazta az Egyesült Államok autósmozijaiban, a várt anyagi siker odahaza elmaradt. Mielőtt végleg abbahagyta volna a filmrendezést, mérgében Vibenius két nap alatt megírt forgatókönyvvel a kezében még egyszer és utoljára munkához látott. A BREAKING POINT-ot kétféle, egy szoft és egy hard változatban forgatta le, külhoni grindhouse-turné reményében (a DEEP THROAT-tal kezdődött pornóláz kellős közepén vagyunk) a dialógusait angol nyelven, utószinkronnal rögzítették. A tengeren túlra tudomásom szerint nem jutott el, svédéknék betiltották, hivatalos dvdje nincs. Erényöveket bekapcsolni, politikai korrektségünket félretenni, most elmondom, miről szól minden idők egyik leghírhedtebb sensationsfilmje ---
Sötétben figyelő szemüveget látunk, viselője egy bevásárlásból hazatérő nő lakásába bejutva megerőszakolja és agyonüti áldozatát, nem egészen ebben a sorrendben. A középkorú, reménytelenül átlagos külsejű Bob Bellings (Anton Rothschild – a stáblista tele van ilyen idétlen álnevekkel) aktakukacként dolgozik egy nagyvállalat irodájában, ő a mi ügyeletes szexőrültünk. Könyvelői munkája nagyjából abból áll, hogy kimutatásokat lapoz át és pecsétel. Kifejezéstelen arcára csak akkor rakódik valami érzelem, mikor elsétál előtte egy női munkatárs – „Kurva...” motyogja megvetéssel. Munkaidőn kívül napjai magányosan telnek, esténként vasútmodellekkel szórakozik, elalvás előtt hobbijáról szóló szakújságot lapozgat s közben túrja az orrát.
Rendben, ilyesmivel (gyermek és felnőtt lét között megrekedt, egyedülálló férfi, mint szexuális ragadozó/skizofrén pszichopata) már találkozhattunk előtte és utána is, a roughiektól kezdve a slasherekig, de hallgassuk csak, mit mond a tévéhíradó: a városban garázdálkodó „jogosulatlan állampolgárról” szóló tudósításban Dr. Sigmund, a csatorna pszichiátere azt javasolja a női nézőknek, ha ép bőrrel akarják megúszni a támadást, semmiképpen se tanúsítsanak ellenállást. „Csak őrizzék meg a nyugalmukat és hagyják, tegyen, amit akar.” Egyébként is, a felmérések szerint a nők 89% százaléka már fantáziált arról, hogy megerőszakolják őket → ebből következik, hogy az erőszakoskodó tulajdonképpen azt nyújtja nekik, amire mindig is vágytak! Innentől (tizedik perc) kezdve világossá válik, hogy Vibenius kafkai utópiájában az egyhangú mindennapjaiból a szexgyilkosságok izgalmaiba menekülő antihős torz szemüvegén keresztül látjuk a világot. A BOSSZÚVÁGY inverzében az átlagember dühe azzal a társadalommal szembe irányul, ami őt unalmas, ösztöneit gúzsba kötő kispolgári létezésre ítéltette.
A szövegkörnyezetet annak dekódolása nélkül könnyedén össze lehet téveszteni egy rape-propagandával, pedig pontosan a szubjektivitása miatt lesz a film visszataszítóan mulatságos, szándékosan provokatív. A médián keresztül sulykolt tanácsot a nők szemmel láthatólag megfogadták, Bellingsznek eztán elég annyit mondania, hogy „Vetkőzz!” és már peregnek a pornójelenetek, mindkét fél legnagyobb megelégedésére. Csupán egyetlen nő renitenskedik, ollóval tökön szúrja támadóját, mire elkezdődik egy autós üldözés, aminek a végén egy egész tűzoltószázad vonul ki! A tempóval {pacing} hadilábon álló Vibenius előszeretettel dobta fel szerény költségvetésű, morózus filmjeit ilyen amerikai stílű akciózásokkal, lásd a THRILLER slo-mo lövöldözéseit. A sztori már csak azért sem válik kiszámíthatóvá, mert sosem lehet tudni, milyen messzire megyünk el a következő jelenetben. A játszótér környékén ólálkodó Bellings magával csal egy hatéves forma kislányt, bérelt kocsijával kiviszi az erdő szélére. A kitartott nagytotálban a havas tájon parkoló Volvót látjuk – a film ezen pontján már bármi megtörténhet...
Mindeközben a kormánynak az a zseniális ötlete támad, hogy a mániákus megfékezésére a lakosság között ingyenesen kézifegyvereket osszanak szét. A kipostázott utalványból persze Bellings is kap egyet, be is váltja egy .38-asra, a reakciós fegyverkereskedő még egy doboznyi dumdum töltényt is rátukmál. A pisztoly majd akkor jön igazán kapóra, amikor a munkából hazafelé bankrablók túszul ejtik. Tarantino-paródiaként induló, VANISHING POINT homázsként végződő kis etűdben a rapista átvedlik Charles Bronson-i akcióhőssé, a kezébe adott fegyverrel rosszfiúkat mészárol, helikopterre lövöldöz, sportkocsival rodeózik az utakon.
A pszichothrillerek magányos lúzer kliséjét kiforgató befejezésben Bellings kimegy a repülőtérre, a váróteremben kocsijának leszerelt sebváltógombját szaglássza, amin előzőleg egy lány maszturbált (van még egy másik, felettébb ízléstelen szokása is, de azt inkább nem írom le). A nyaralásból megérkezik kis famíliája, egy feleség és egy kisgyerek. „Na, hogy mennek a dolgok?” kérdi a asszony, mire a családapa lakonikusan: „Tudod jól, hogy ebben a szaros városban sohasem történik semmi.” VÉGE.
Hogy a megelőző napokban a főszereplő ébren álmodozott, vagy ténylegesen kiélte szex- és akciófilmes vágyait, nem válik egyértelművé, de nem is igazán számít; a figura a küldetését (a közönség és cenzorok sokkolása) sikerrel beteljesítette.
Hogy a megelőző napokban a főszereplő ébren álmodozott, vagy ténylegesen kiélte szex- és akciófilmes vágyait, nem válik egyértelművé, de nem is igazán számít; a figura a küldetését (a közönség és cenzorok sokkolása) sikerrel beteljesítette.
Ellentétben a hardcore-inzertekkel toldozott THRILLER-rel, a BREAKING POINT pornográfiája szerves részét képezi az anyagnak, viszi előre a sztorit, jobban van lefilmezve. A szex csak egy ízben igazán hajmeresztő, a film végi gyorsmontázsban bevillan, ahogy Bellings fegyvere csövét feldugja az autóstoppos lány vaginájába. Valószínűleg az egyetlen film, amiben pöcsre rászálló legyet mutatnak szuperközelin. Speciális effektusok: Urban Hitler.
Bellings-t, ezt a csodálatos elmét, Mr. Bean gonosz unokatestvérét, a svéd Gusztávot (a "Gusztáv mindenkit megbasz" című epizódban) Andreas Bellis, a THRILLER-t is fényképező operatőr alakítja. Fene tudja, hogyan tudott egyszerre tevékenykedni a kamera két oldalán, szinte végig képben van, mindenesetre mindkét poszton derekasan helyt állt, beleértve a férfiasságát is. Akárcsak Frank Zito a MANIAC-ben, Bob Bellings ott jön veled szembe a metró mozgólépcsőjén, ott ül az íróasztala mögött az okmányirodában, és ha nem vigyázol magadra, egy hosszú, monoton munkanap után ott fog állni előtted, amikor belenézel a tükörbe...
Bellings-t, ezt a csodálatos elmét, Mr. Bean gonosz unokatestvérét, a svéd Gusztávot (a "Gusztáv mindenkit megbasz" című epizódban) Andreas Bellis, a THRILLER-t is fényképező operatőr alakítja. Fene tudja, hogyan tudott egyszerre tevékenykedni a kamera két oldalán, szinte végig képben van, mindenesetre mindkét poszton derekasan helyt állt, beleértve a férfiasságát is. Akárcsak Frank Zito a MANIAC-ben, Bob Bellings ott jön veled szembe a metró mozgólépcsőjén, ott ül az íróasztala mögött az okmányirodában, és ha nem vigyázol magadra, egy hosszú, monoton munkanap után ott fog állni előtted, amikor belenézel a tükörbe...
Bellisnek sikerült, ami Vibeniusnak nem, és szép folyamatos filmes karriert futott be. Na nem mint pornósztár, hanem operatőrként. Szülőhazájában, Görögországban elsősorban Nico Mastorakis mellett dolgozott. Jut eszembe: 1976-ban, tehát egy évvel később Mastorakis is rendezett egy BREAKING POINT-hoz hasonlatos csúnyaságot, a perverziókat halmozó ISLAND OF DEATH-t, amelynek főszereplőjét úgy hívják... Bob Belling! (Lásd a magyar vhs borítót.) Ezen a bájos homázson kívül Gaspar Noé is hivatkozott a BREAKING POINT-ra, a francia provokatőr munkásságát ismerők bizonyára fel fogják fedezni a párhuzamokat.
Svédországnál maradva: az ANITA kapcsán már megjegyeztem, a hetvenes évek Stockholmja valóban úgy fest, mint a mai Budapest bizonyos részei.
Svédországnál maradva: az ANITA kapcsán már megjegyeztem, a hetvenes évek Stockholmja valóban úgy fest, mint a mai Budapest bizonyos részei.
A hangulatra ez a svéd borongós, mélabús környezet telepedik rá, a karakterek alig kommunikálnak egymással, a hallóidegeket A HARMADIK EMBER citerázása zsib-bassza, ezek után képtelenség lesz ugyanúgy viszonyulni Orson Welles klasszikusához. Az egészen szimultán röhögsz, borsódzik a hátad és elszégyelled magad. Elmegyógyintézeteken kívül társaságban is érdemes levetíteni, műkedvelő barátainknak mondjuk azt, hogy a rendezője Ingmar Bergman segédje volt a PERSONA forgatásán. Csak aztán ne csodálkozzunk, ha a meghívottak soha többé nem fognak szóba állni velünk.