2012. március 25., vasárnap

DÉMONOK forevör

Kezembe került egy régi 'így készült' DÉMONOK cikk, ezt és a Mad Movies Argento Speciált felhasználva pár bekezdéssel kibővítettem a Lamberto Bava Interjú DÉMONOK 1 részét.
A fenti képre kattintva, onnantól pedig manuálisan a SZÖRNYCÁPA után. 

2012. március 23., péntek

MANSION OF THE DOOMED (1975)

Michael Pataki, USA


Charles Band, a majdani Empire Pictures császára (lásd DOLLS) főproducerként jegyzi ezt az 1976-ban bemutatott horrort, mely aztán hosszú évekig visszatérő vendég volt a vidéki autósmozik és városi grindházak műsorán. Az akkor még csupán 24 éves Charlie és Hollywood új generációját kinevelő Roger Corman közt meglévő elvi párhuzamot tovább erősíti a stáblista, az ugyanis tele van pelyhes állú, később szép hollywoodi karriert befutó játékosokkal: az operatőr Andrew Davis (A SZÖKEVÉNY), a vágó Herry Keramidas (VISSZA A JÖVŐBE), a speciális effektes Stan Winston (JURASSIC PARK), és nem állom meg, hogy ne említsem az egyik technikus, bizonyos Schmulik Firstenberg nevét, elvégre ő az AMERIKAI NINDZSA, a CYBORG ZSARU és más akciós vhs-slágerek rendezője. Band állítja, valójában John Carpenter (!) vágta a filmet, de ezt a másik fél egyenlőre még nem erősítette meg.


Jess Franco FACELESS-jéhez hasonlóan a történet a medico-horror még manapság is elővett (A BŐR, AMELYBEN ÉLEK) francia klasszikusát, az EYES WITHOUT A FACE-t viszi újból színre. Doktor Lon Chaney, a tekintélyes Los Angeles-i szemsebész professzor autóbalesetet szenved, az anyósülésen utazó lánya mindkét szemére megvakul. A retinacsere már nem lenne elegendő, komplett szemátültetésre van szükség, méghozzá élő donor felhasználásával.


A kezdeti állatkísérleteket követően a bűntudattól hajtott doki, odaadó felesége hathatós közreműködésével, munkához lát a saját házában berendezett műtőben. Az első áldozat a klinikán dolgozó munkatárs, a lány barátja, egy ismerős pofa: Lance Henriksen! Az operáció bíztató eredménye átmenetinek bizonyul, a prof megszállottan próbálkozik újra és újra, a pincében meg egyre csak gyűlnek a lépre csalt, szemgolyótlanított áldozatok, egészen a biblikus „szemet szemért” fináléig.


A főállásban színész Pataki Misi (a hajdanán nálunk is videókazettát látott bizarr vámpírfilm, a GRAVE OF THE VAMPIRE főszereplője) direktori munkája tartja magát az akkortájt készült amerikai B-horrorok zord, pinceszagú fílingjéhez, ami meglepetés lehet Charles Band későbbi, egyre gyermekdedebb produkcióinak tükrében. Hiába na, a videokorszak előtt még felnőttnek nézték a közönséget, kik rögtön a  főcím alatt valódi szemműtét képsorain szörnyülködhettek. A pince börtönében senyvedő üres szemgödrű férfiak és nők vérverejtékes kínlódásának helye van a hetvenes évek terrorfilmjeinek legerősebb tablói között. 


Sajnos a forgatókönyv már korántsem tud olyat mondani, amitől a MANSION felvenné a versenyt a legjobbakkal. Az akár még egy korai David Cronenberg test-horror felé is kinyitható történet inkább az ötvenes-hatvanas évek „őrült tudós” filmjeinek nyomvonalát tapossa, a többször megismételt műtét -> fail dramaturgia miatt a cselekmény repetitívvé válik, előre megjósolható végkifejlettel. Marad hát az a bizonyos korabeli (és máig hatásos) kilátástalan hangulat, Stan Winston hátborzongató "A Face Without Eyes" maszkjai, és egy bekezdésre érdemes színészi alakítás.


A hetvenes évek szegénysori exploitationjeinél tetten érhető egy kifizetődő szokás, mégpedig a sok ismeretlen arcot ellensúlyozó hétpróbás, fénykorán már túl lévő veterán sztár (fő)szerepeltetése. A Frederico Fellini és John Houston forgatásokat is megjárt Richard Basehart díjnyertesen* játssza Dr. Chaney-t, aki elvakultságában még attól sem riad vissza, hogy egy tízéves forma kislányt szedjen fel a parkban, annak „ártatlan” szeme világa megszerzése céljából. Hála a vérprofi Basehartnak, a rábízott Frankenstein-figura gátlástalanságával együtt is emberszabásúbb szereplő marad, mint a körülötte sertepertélők. Amellett, hogy a napsütötte Kaliforniában játszódik, azt hiszem ez ennek a sötét históriának a legSZEMbetűnőbb paradoxona.

* Sci-Fi és Fantasztikus Filmek Nemzetközi Fesztiválja, Párizs 1977 – legjobb férfi alakítás

2012. március 18., vasárnap

THE UNDYING MONSTER (1942)

John Brahm, USA

Sokat elmond rendezőnk ismertségéről, hogy a három filmjét egybecsomagoló díszdoboz "John Brahm Collection" helyett a "Fox Horror Classics" fejlécet viseli. Elvégre ki a fene az a John Brahm?


Amikor a horrorfilmektől amúgy idegenkedő 20th Century Foxnál tudomást szereznek a szomszédos Universal stúdióban készült THE WOLF MAN sikeréről, maguk is megpróbálkoznak egy hasonló rémtörténet piacra dobásával. Alapanyagnak egy 1922-ben megjelent detektívnovellát bányásznak elő, s remek intuicióról tanúbizonyságot téve a Németországból, vagyis az expresszionista horror őshazájából emigrált John Brahmra bízzák a rendezést.


A háborús költségvetésből kigazdálkodott B-film volt Brahm suspense-tikettje a Foxnál, megnyitva az utat két A-listás mesterművéhez:  az igényes kiállítású THE LODGER és ikerfilmje, a HANGOVER SQUARE a negyvenes évek kiemelkedő pszicho-horrorjai. A klasszikus hollywoodi stúdiórendszer megroppanása után Brahm a televízióban talált menedéket, néhány remek THE OUTER LIMITS-en és THRILLER-en kívül ő rendezte a legnagyobb becsben tartott ALKONYZÓNA epizódot, a szemüveges könyvmoly poszt-apokaliptikus kálváriáját elmesélő „Time Enough At Last”-ot.

Brahm egy vele készült interjúban az ég világon semmire sem emlékszik a THE UNDYING MONSTER kapcsán. A memóriazavar valahol érthető: első horrorja nem éppen világszám. Keresztezzünk Sherlock Holmes detektívkrimit (A sátán kutyája) Farkasember-mítosszal, és már meg is van a röpke egyórás mystery receptje.


A ködös Albionban évszázados átok sújtja a Hammond famíliát: a legenda szerint egykoron a családfő eladta lelkét az Ördögnek, onnantól kezdve fagyos éjszakákon a tengerparti szikláktól farkasüvöltésnyire álló Hammond Ház egyik titkos szobájából útjára indul a Bestia, hogy leszámoljon a család aktuális férfi tagjával. Most (1900-as évek eleje) éppen az utolsó férfi leszármazotton, Oliveren van a sor, kinek szkeptikus húga a Scotland Yardhoz fordul segítségért. Scooby Doo, where are You?


Kis asszociációs agymunkával egy másik tévésorozat is eszünkbe juthat: a helyszínre kirendelt, legújabb tudományos nyomozati módszereket is alkalmazó detektív és a természetfeletti dolgokra izguló asszisztensében egy századeleji X-AKTÁK páros veszett el. Itt éppenséggel a férfi képviseli a rációt, míg társa, a Yard által komolytalannak tartott nőszemély (egyben a film fő humorforrása) inkább "az igazság odaát van”-ra esküszik.


A THE UNDYING MONSTER még csak a harmadik werewolf-mozi volt a hangosfilm történetében, talán ebből adódik, hogy bár átemel bizonyos dolgokat a trendteremtő THE WOLF MAN-ból, éppen az azóta kőbe vésett, máig érvényben lévő szabályokat hagyja figyelmen kívül. Az átváltozáshoz nem szükséges telihold, és amikor eljő a pillanat, ezüst helyett mezei acélgolyó is megteszi. A végkifejlet fantasztikum-idegen magyarázata – egyébként ekkor hangzik el először a „werewolf” szó - kissé homályos: a likantrópiát valamiféle mentális betegségként próbálja feltüntetni, a páciens csak beképzelte magának, hogy lemegy kutyába. Ez tudományosan még rendben is volna, na de akkor ki volt az a szőrmók, akit néhány perccel azelőtt a saját szemünkkel láttunk?


Az áldozatot letámadó szubjektív kamerát vagy az egész hatásos speciális effektust felvonultató befejezést leszámítva a produkció inkább egy ki-a-tettes (whodunit) fele tendál, ennek megfelelően a plakáton amúgy már előre elszpojlerezett címszereplőről is csak a legeslegvégén rántódik le a lepel. „It’s as eerie as DRACULA! As chilling as FRANKENSTEIN!" hírdette a korabeli bemutató. Lám, ami annak idején hátborzongatásra lett kitalálva, az ma kifejezetten nyugtató hatású krimivé porosodott.


Ízlés dolga, ki mennyire kedveli az ilyen kedvesen korszerűtlen, komornyikos - kriptás - átkos detektívtörténeteket, amire viszont nem lehet egy rossz szavunk sem, az a rendezés, a kívül-belül gyönyörűséges díszletezés, és ami mindezt megörökítette: Lucien Ballard operatőri munkája. Ezek a külsőségek nemcsak elterelik a figyelmet az ebadta forgatókönyvről, de elég okot adnak a többszöri megtekintésre is.


Brahm és híres-neves operatőre rendkívül expresszív módon használják ki a gótikus dekorációt, a ködöt, az esőt, a sötétet, egy-egy barokkos beállítással próbálva hangulatossá tenni még a párbeszédeket is. A helyszínt bemutató stílusgyakorlat az elején különösen imponáló: a kastély nagytermét pásztázó kamera az éjfélt jelző ingaóra minden egyes ütésére megpihen valamin - egy tépett zászló, egy falon lógó címer, egy női kéz, egy kutya... Nem vitás, a THE UNDYING MONSTER virtigli mesteremberek keze nyomát őrzi.

2012. március 15., csütörtök

NÁJT OF THE VERVÚLF

Hátbozongató Naschy-mese szőrmentén, XVI. fejezet

Az dicső múltban megannyi legenda kitaláltatott, de amit most mondok néktek az olyan igaz, hogy ha mégsem, hát kössenek fel az első eperfára!


A máramarosi hágótól innén, a schengeni övezeten túl terülék el Szüzmária országa, Hungria. Ilyen országot biz nem ád az Úristen csak úgy jókedviben! Dolgos, szívességes népek lakoznak arrafele, az sem láccik rajtuk, hogy a kőcségvetési deficit meghaladá a kéccázhúsz százalékot.


Amikor az Úr kétezertizenvalahanyadik esztendejében a király kihírdeté, hogy egy ejróér ötszáznyi forintost adnak a pénzváltóban, csőstül kezdenek gyünni a külföldes turisták megnézni maguknak a megnéznivalót.


A legtöbbük Báthory Erzsébet grófné nyughelyét kutakodja, azt írá az utikönyv, hogy aki oda elmégy és kinyissa sírját, az olyat lát, hogy még soha!


Erika, Karen és Mirkaja is ez dolog végett utazott hetedhét határon át, nagyon fel vótak izgatódva már a gondolatára is, hogy egészen közelből megnézhetik maguknak Erzsébetjét.


Igen ám, de nem eccerü azt a sírt megtaláni! Az országnak útja csak Baliavastáig megyen, onnan aztán se fel, se le.


Már éjfelest ütött a botkos, midőn megérkezé a három jány a falu közepin álló Bánóczy vendéglőhöz. A teliholdas éccakán csak Daninsky Waldemár járkát arrafele, éppen farkasemberesre véve a figuráját, mer hát holdtölteskor azzá változék a szerencsétlen ördöge.


"Arrr...grrrr" Ilyenkor a saját megbódogult annya sem értené szava járását, nemhogy digó vagy polák. "Where is the crypt of Elizabeth Bathory?" tudálékolták tőle, az meg csak vakargatta a szőrét, mint tetves tót a szekerce élit. Kezesül meg lábasul azé csak elmagyarozta nékik, hogy mennyenek a Cseháti Jánoshoz, az majd ért a külföldi szóbul. Még a neve rendjét is fordítván íratta ki a portájára, hogy a kanadás rokonai megtalájják, ha majdan eccer arra járulnak.


"Gyüjjenek utánnam, plíz, arrr...ra!” mondotta Waldemár az istenvertül rossz angolulságával, azt mutatta az utat. Az öreg Cseháti derekas parasztember lévén rögvestül a tárgyra téretett: „Zimmer frei! Dollár, ejró oké!”


Két karton cigarettáé még azt is megmondá, merre vala a Báthorynak nyugvóhelye egész pontosággal. "Vissza az emnégyesire, azt az elággadzásnál balosra az erdűn által. Understander?" Másnap reggelén a früstük után a jányok tovább is automobiloztak, hogy még a setétnél elébb odajussanak a sírhoz.


De jaj! Aztat elfelejtették vélük megtudatni, hogy mióta Hungria kilépütt az Ejrópai Unijóból, a közbiztonságosság sem olyanos mint vót. Aki kimegyen az erdőbe napközében, az akár keresztet is vethet a porongyos életire!


"Heeeelp!" kijátozta a turistanép, mikor Harangozó Pista és bandája útjukat álloták. Még ha meghallaná is valakije a kajabálást, akkor se gyünne a segedelem, mer ahogy arrafele mongyák: csak a háromszéki macskának vala kilenc élete, segíccsen a rosseb!  


Hét nap és hét mennydörgedelmes éccaka keresgélték Erikát, Karent meg Mirkaját a csendőrök. Tán még ma is keresgélnék őket, ha nem tudná a falu mindenkije, hogy Baliavasta határjában temetették őket a főd alá, a bérelt automobilukat meg eladták a Csehátinak, azóta is azzal furikázza a pereputtyát a vásárnapi misére. Én biza még a rendcámára is jól emlékszek: CA-37-48.


Ha nem vakaródzik elhinni a történetem, jer komám magad is ide hozzánk Hungriába, nézzed meg tenned szemed világival. Csak aztán nehogy úgy járj, mint az Ötvös, ki kriptájából ki-be szökdös!

2012. március 10., szombat

THE MOON MASK RIDER (1981)

Yukihiro Sawada, japán


Minden Deliriát olvasó kisgyerek tudja, hogy a legtöbb televízióra alkalmazott szuperhős Japánban látta meg a napvilágot, azt azonban már nekem is a nagyokos barátném, Pédia Viki súgta meg, hogy Ultramantől Kamen Riderig mindannyian Gekko Kamen (Holdfény Maszk) vörös köpenyege alól bújtak ki. Na jó, volt előtte egy japán Superman-koppintás (a mozikban forgalmazott Super Giant széria), az "első televíziós szuperhős" titulust viszont a motorbiciklis igazságosztó birtokolja, kinek tiszteletére még szobrot is állítottak hazájában. Jó móka lehet gyereknek lenni arrafelé...


Az 1958-ban indult, kezdetleges 16mm-es technikával készült tévésorozat bő egy évig futott (5 fejezet, 130 epizódban elmesélve!), aztán egy rajongó a főszereplőt imitálva kiugrott a hatodikról, a programot meg levették a műsorról. Mindeközben a Toei stúdió gyors egymásutánban féltucat fekete-fehér, szélesvásznú adaptációt gyártott le a filmszínházak számára.


Az '58/59-es Gekko Kamen dömpinget követően a karakter képregények lapjain, illetve rajzfilmekben éli tovább világát, jellegzetes turbánját a Japán Közlekedésrendészeti Hivatal ajánlására egy sokkal biztonságosabb bukósisakra cseréli. Egészen 1981-ig kellett várni, hogy újra nagyvászonra kerüljön - ennek az utolsó egész estés Gekko Kamen kalandnak voltam szemtanúja egy a vhs-polc hátsó sorában megbúvó, debil angol szinkronnal felszerelt kazetta jóvoltából.


A legtöbb földi halandót eleve meghátrálásra késztetné az a tény, hogy az Imdb-n egyetlen kritikai észrevétel sincs róla, de nem Deliria Kapitányt, aki sugármeghajtású hatdioptriás szemüvegében készen áll, hogy igazságot szolgáltasson az elfeledett mesterműveknek! Őszintén, a "mestermű" jelzőt alanyunkra alkalmazni erős túlzás lenne, mert hát hogy is mondjam: nem az.


Vörös kámzsás bűnbanda kapitalista intézményeket fosztogat. A célpontok között van bankfiók, ex-politikus uzsorás, meg valami gazdag picsa drága ékszerrel a nyakában. Nagyon vagányul végzik a dolgukat: tetthelyen boomboxból zenét nyomnak, halottaskocsiban csempésznek - hol lehet csatlakozni, fiúk?


Holdfény Maszk begördül spéci motorkerékpárján*, előad néhány többé-kevésbé veszélyes kaszkadőrmutatványt és visszaszolgáltatja az ügyefogyott hatóságoknak a gazdagoktól eltulajdonított szajrét (10% jutalékot mindig levon, de egy szívszorító balladával kísért jelenetben elmegy adakozni a rászorulóknak - a hipokrita!). A rablások mögött egy fiatalokat toborzó szektavezér áll, aki szigetén egy boldogabb totalitárius társadalom felépítésén ügyködik (New Japanica). Mikor kezd forróvá válni Jim Jones-klónunk lába alatt a talaj, tömeges öngyilkossághoz tereli össze a szép új világ illúziójába ringatott híveit.


A '78-as guyanai tragédia mellett a japán ultrabalosok elszektásodása adhatta az ihletet az amúgy butuska képregény szintjén mozgolódó történethez, az egyik szereplőről például kiderül, hogy előzőleg a Japán Vörös Hadsereg terroristaszervezet aktivistája volt. Szuperhős kontextusban ugyan még nem láttam ilyet, de több japán film is foglalkozott a témával, kezdve a splatter-horrorba hajló KICHIKU-tól a UNITED RED ARMY-ig. A JVH-ról dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy az iszlám fundamentalisták ideológiáját tették magukéva, világmegváltó céljaik között a kapitalista intézményrendszerek megdöntése is szerepelt; ez abszolút rímel a filmben látható kommuna operatív frakciójára. Abba ne menjünk bele, hogy Holdfény Maszknak történetesen egy félhold a logója (iszlám jelkép), mert ezt még én sem tudnám kimagyarázni. Az ex-Nikkatsu pornográfus rendező - aki ebben a bérmunkájában a forgatókönyvet is társjegyzi - készítette a kultikus RETREAT THROUGH THE WET WASTELAND-et (1973), egy roman pornónak álcázott rendszerkritikus noir, bűnöző rendőrökkel a főszerepben.


A karizmatikus és szép Etsuko SISTER STREETFIGHTER Shihomi alakítja a szektavezér örökbefogadott lányát. Ez egyébként egy bazinagy szpojler volt ("Én vagyok... az apád!"), de rá se ránts; a lényeg, hogy a MOON MASK RIDER meg van ugyan verve egy személyiség nélküli, korlátozott különleges képességekkel bíró szuperhőssel, az alacsony költségvetéséből azért csak kigazdálkodja az ilyesfajta akciómatinékhoz elengedhetetlenül szükséges kellékeket: üldözések, kungfu, helikopteren csimpaszkodás


és két betétdal; az egyik a retrós, gyerekkórus által elénekelt főcímtéma, a másik egy akkori divatnak megfelelő rockdiszkó a Moon Mask Riders tribute band előadásában.

MOON MASK RIDER original soundtrack az eBayen
$129.00

Kár, hogy a készítők úgy döntöttek, kidobják az ablakon a régi sztorik igencsak kúlnak tűnő fantasztikumát.


"A Szellem Banda Visszavág", "A Kong Szörny", "A Sátán Karmai", "Az Utolsó Ördög" - az ötvenes évekbeli sorozat bizarr szörnyfiguráinak híre-hamva, helyettük - talán az időközben nagykorúvá érett Gekko Kamen-törzsközönség figyelmére apellálva - a nagyon is e világi vöröskámzsások között kialakuló feszültségre helyeződik a hangsúly. Ettől még kellően mozgalmas marad a dolog, de mint felnőtt- és gyerekfilm közti senkiföldjén megrekedt tokusatsu (élőszereplős sci-fi), szó szerint fantáziátlan mind a körítés, mind a megvalósítás; tipikusan annak az izgalmasabb napokat látott japán moziiparnak a terméke, ami a kábeltévé és a terjedőfélben lévő videopiac szorításában nehezen találta saját útját. Persze minden relatív, nálunk kábé ekkor mentek az Ötvös Csöpik, azokhoz képest a MOON MASK RIDER a filmvilág nyolcadik csodája.


De ki is valójában Holdfény Maszk? A rendőrfelügyelő újságíró fia? Esetleg a jóképű természetvédő szektatag? Nos, az optimista forgatókönyvírók homályban hagyták kilétét, maradjon valami izgalom a folytatásra is. Akkor még nem tudták, hogy filmjük óriásit bukik a mozipénztáraknál, minek után második részről szó sem lehetett. Én viszont lerántom a maszkot a bejegyzésről: eme kis írással korunk szuperhős divatját szerettem volna meglovagolni. Küldetés teljesítve.

-----------------------

* Motorbuziknak: Holdfény Maszk motorja egy Honda CB750F, amit Japán vezető versenyautó-tervező cége, a Mooncraft tuningolt fel szuperhős-kompatibilissá.

előtte:

utána:

2012. március 4., vasárnap

A komédia királyai

A Hongkongi Vígjátékfejlesztési Minisztérium
bemutatja,
a Cinema City produkcióját
Főszerepben:
Donnie Yen

Yuen Woo Ping

és a Nyolcvanas Évek: