THRILLER: The Watcher (1960)

1960-62 között így festett az országos lefedettségű NBC csatorna kedd esti műsorsávja:

A két évadot megélt Thriller a közvetlenül előtte sugárzott Alfred Hitchcock Presents sikerét meglovagoló krimi-programként mutatkozott be az amerikai televíziózás hőskorában. Noha nézettsége meg sem közelítette a Hitchcock nevével fémjelzett műsorét, rossz nyelvek szerint a konkurenciától fázó mester igencsak neheztelt rá. Tucatnyi nem túl jól fogadott rész és egy producer-váltást követően a Thriller a rémület honában bolyongva találta meg önálló identitását, horrorshowként egyre több, főleg fiatalabb nézőt vonzott a képernyők elé.

Megint csak a rossz nyelvek, vagyis a Fangoriának nyilatkozó egyik producer feltételezése szerint korai megszüntetésében Hitch keze is benne volt. Tény, miután eltakarították az útból, az AHP harminc perces blokkját egyórásra növelték, ennél fogva gyanús elemeknek esélyük sem volt beférkőzni utána. A Thriller aránylag hamar kikerült a köztudatból, olyannyira, hogy egy brit sorozat gond nélkül elbitorolta a címét (az újságmellékletként nálunk is megjelent Thriller). A nyolcvanas évek revival-láza sem érte utol, a fizetős kábelcsatornákkal elkeseredett harcot vívó nagy TV-hálózatok nem újították fel, ahogy azt az Alfred Hitchcock Bemutatja vagy az Alkonyzóna esetében megtették. Legismertebb méltatója, a DVD-borítón idézett Stephen King a Danse Macabre vonatkozó fejezetében minden idők legjobb televíziós horror-sorozataként emlékszik vissza rá.

A XX. századi szerzők (Robert E. Howard, Richard Matheson, a Lovecraft tanítvány August Derleth) elbeszéléseit nettó ötven perces műsoridőkbe adaptáló antológiát a FRANKENSTEIN idős sztárja konferálta fel: - Olyan biztos, mint ahogy a nevem Boris Karloff: ez egy thriller.

A fekete-fehér nyersanyagra forgott epizódokat a Universal Stúdió hátsó udvarában készítették, így fordulhatott elő, hogy a The Purple Room kísértetházát a PSYCHO-rezidencia alakította,

vagy hogy a Robert Bloch tollából származó The Cheaters-en a PSYCHO stábja (operatőr, díszletes) ügyködött. A fejenként öt napos forgatási időből kigazdálkodott sorozat nyilvánvaló kompromisszumaival együtt is testamentum a Hollywood tévés szakosztályán tevékenykedő technikusok, rendezők magas szintű professzionalizmusáról, még mielőtt - valamikor a hetvenes években - az iparágban eluralkodott volna  az igénytelenség.

Némelyik méltányolandó epizód a harmincas évek horror-ponyvairodalmából, a weird menace/shudder pulp magazinokból vette alapanyagát, több sztori a legendás Weird Tales lapjain jelent meg először; nem csoda, hogy a hasonló ihletettségű EC képregényeken cseperedett Stephen King odavolt értük.

A tömegkultúra, amiből eme sorozat kinőtt tehát nagyon olcsó (10¢) és nagyon amerikai. Példának okáért Robert Bloch egyik rövid szellemtörténetét feldolgozó The Hungry Glass-ban kísérteties New England-i házba beköltöző újdonsült házaspárnak gyűlik meg a baja a tükröződő üvegfelületekkel. A meglepően gonosz végkifejletben William Shatner és kedves neje a másvilágon végzi.

"Az éhes üveg" legfeljebb egy újszülött horroristának és az OCULUS alkotóinak hathatott újdonságként, Bloch meséje mégis több egyszerű blöffnél, köszönhetően annak a fantasztikus háttértörténetnek, amit kitalált hozzá. Egy magát még mindig gyönyörűnek képzelő vénasszony addig-addig illegette magát a tükör előtt, míg szó szerint bele nem halt - a tükör a hiúság szimbólumaként kísért tovább. Az emberi szörny koncepció a Thriller egyik sajátossága volt: kis maszkmesteri rásegítéssel eleve furcsa kinézetű, rút színészeket alkalmaztak rémekként. Lásd a Well of Doom-ban Henry Daniell és a James Bond filmek vasfogú óriásaként ismert Richard Kiel weird menace címlapra termett párosát (a fentebb látható Thrilling Mystery magazin egyik novellájának megfilmesítéséről van szó). 

A sorozat kezdeti "bűnfilmes" szakaszában készült The Watcher Dolores Hitchens azonos című novelláját adaptálta. A nálunk teljesen ismeretlen amerikai krimiírónő egy másik könyvét később Jean Luc Godard hasznosította  a Külön bandához.

A természetfeletti jelenségektől mentes, inkább az Alfred Hitchcock Presents-re jellemző "mi tudjuk, amit a szereplők még nem" suspense-dramaturgiát alkalmazó epizód talán nem képviseli a leghűebben a Thriller stílusát, de mivel a Delirián éppen a klinikai szakpszichopaták szezonja van, valahogy ide kívánkozott.

A figyelemfelkeltő bevezetőben fiatal lányt fojtanak vízbe, a bűntény egyetlen szemtanúja a néző. Karloff felkonfjából megtudjuk, a rendőrség balesetként zárta le az ügyet. A tettes, a fanatikusan vallásos Freitag tanár úr nem sokáig bír a fenekén ülni, névtelen levélben figyelmezteti a seriffet, hogy amíg morálisan korrupt lakos él az idilli kis tengerparti üdülőhelyen, ő újra ölni fog.  

A szenvtelenséggel játszó színész jól hozza a figurát, emellett vállveregetést érdemel a díszletes, aki egy bekeretezett 'Home Sweet Home' hímzést rakott ki a falra. Csipkefüggönyös ablakán keresztül az önjelölt erkölcscsősz már ki is figyelte magának a szüleik akarata ellenére találkozgató szerelmespárt. A watcher veszi kalapját, és a reklámszünet után munkához lát…

Freitag zavarba ejtő beszélgetése Larryval a csónakházban, melyben megpróbálja a helyes útra téríteni a fiút, kis híján lerántja a leplet a keresztény túlbuzgóságból fakadó téboly igazi arcáról.

- An older man can sometimes help keep a boy straight.

A középkorú, egyedül élő férfi pokolian féltékeny, vagy inkább reménytelenül szerelmes a jóképű fiatalemberbe. Előző áldozata, a vízbe fojtott lány is a fiú körül legyeskedett, így könnyen lehetséges, hogy Freitag tulajdonképpen a jézebeleknek kikiáltott riválisait akarja eltüntetni az útból. A dolog pikantériája, hogy a Larryt alakító Richard Chamberlain annyira volt straight, mint ahogy az én nevem Boris Karloff ;)

A horrorkulissza fehér kerítéses kaliforniai kertváros, a felnőttek képmutató alakok, a szülői szigor a visszájára sül el, a PSYCHO-szomszéd egy minden gyanú felett álló bibliabúvár, akinek be sem kell hatolnia a házba, mert betessékelik. Hitchcock jut eszembe: "A TV visszahozta a gyilkosságot az otthonokba, ahová való." A The Watcher valóban az amerikai otthon-édes-otthonokba rakva foglalhatta el méltó helyét. Vajon felfogták a kis antennáikkal a "meleg" helyzetet?

Sorozatgyilkosos témában többszörös visszaesőnek számító John Brahm még a boldog háborús időkben rendezett néhány lenyűgöző viktoriánus thrillermozit a Fox stúdió számára. A veterán stiliszta a THE UNDYING MONSTER, THE LODGER, HANGOVER SQUARE árnyékos-borús atmoszféráját alkalmazta televízióra, erős képekkel facsarva ki a nem túl épületes történet suspense tartalmát. A pszicho-horror ebben a hatásvadász formájában már a slasherrel mutat átfedést, ha a befejezést rányomnánk indigópapírra, alatta HALLOWEEN-t találnánk.

Mr. Karloff, önnek igaza volt: ez egy thriller.