2018. november 24., szombat

BODY PUZZLE (1992)

Lamberto Bava, olasz


Amikor a Bárányok hallgattak, az olasz producerek giallóért kiáltottak. A hollywoodi blockbusterre Lamberto Bava adta meg az azonnali választ ezzel a Rómában játszódó sorozatgyilkosos krimivel. A gyártó P.A.C. patinás giallo-múlttal rendelkezett, a (h)őskorban ők rendelték meg a papa egyik moziját (5 DOLLS FOR AN AUGUST MOON). Még mielőtt hiú ábrándokat kergetnénk, nem árt korának kontextusába helyezni a művet. A kilencvenes évekre lényegében megkérdőjeleződött a horrorfilm létjogosultsága, a sajtótájékoztatón nem is győzték hangsúlyozni, hogy "ez egy olyan pszichothriller, amiben a hitchcocki feszültség kelti az atmoszférát, nem a véres speciális effektusok." A megváltozott időket jelezte, hogy az újságírók számon kérték, miért nem olasz színészeket szerződtettek a főbb szerepekre. A tengerentúlon nevet szerzett női sztárral nyilván a nemzetközi videopiac vizeire akartak kihajózni. A vér mégsem vált teljesen vízzé, a high conceptup market thriller bőven van annyira giallo, hogy számot tartson az érdeklődésünkre.


A következő jelenetet eleve nehéz lenne elképzelni amerikai kultúrkörnyezetben: a zenebolond pszichopata belép az édességboltba, és miközben fülhallgatóján Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című zeneműve harsog, konyhakéssel lemészárolja a tulajdonost. A másik furcsa bűntény a város temetőjében történt, ahonnét egy motorbalesetben szörnyethalt férfi tetemét lopták el. A két, egymástól látszólag független eset az eltűnt hulla fiatal özvegyének a hűtőszekrényében olvad eggyé, a tettes oda csempészi az áldozat levágott fülét a megboldogult férj kézírásával felcímkézett zacskóban. Szegény pára (Joanna Pacula - A világ 50 legszebb embere, People magazin 1990) belső úszómedencés luxuslakásából kénytelen átköltözni szülei üresen álló kertvárosi villájába. Mivel foglalkozik? - kérdezi a rendőrnyomozó. 
- Könyveket szerkesztek.

A könyvszerkesztő a bernáthegyijével maga a hatlábon járó '90s nőideál, nem csoda, hogy rendőrünk rámozdulna, ám végül az emancipált nő kezdeményez. A nyomozó (a THE CHURCH-ből ismerős Tomas Arana) kideríti, hogy a zongoraművész férjnek boldog házasságán kívül volt egy eltitkolt kábítószeres, biszexuális magánélete őrülten féltékeny hódolóval. A komolyzenére levezényelt csonkítások folytatódnak - egy kézfej, egy szemgolyó, egy ujj? Nem, az nem egy ujj... Hamarosan szükség lesz egy nagyobb hűtőre, konkrétan egy hatszáz literes fagyasztóládára, amibe kényelmesen belefér egy komplett hulla, az elkövetővel együtt!


A hűtőgépek kitüntetett szerepét vissza lehet vezetni egészen a MACABRE-hoz, luxusvilla környékén A BLADE IN THE DARK-ban sündörgött gyilkos. Amikor éppen nem saját magára hivatkozik Bava Jr., az aranykor B-filmes sztárjait küldi színpadra pár mondat erejéig (Gianni Garko a főkapitány, Erica Blanc a pszichológusnő, "Mario Fulci" a temetőigazgató). A darabolós horrorral borzolt nyomozós krimi forgatókönyve közhelyes fordulataival, gyengus párbeszédeivel együtt is jól ki lett fundálva. Különösen csalafinta módon oldották meg azt a bökkenőt, hogy hogyan leplezzünk le olyasvalakit, aki rögtön az elején farkasszemet néz velünk a maga teljes valójában. 


Egykoron művészi ambíciókat dédelgető rémalakjával a film pszichológiai síkon az Argento-iskolát követi, aggasztó átfedést mutatva a Delirián zajló ámokfutással: a lehetetlen utópiát kergető bomlott elme bármire képes annak érdekében, hogy a múlt széttört darabjaiból összerakja a jelent. A teljes kirakós láttán válik a BODY PUZZLE valamelyest különlegessé a giallók sorában, hiszen a bűncselekmény-sorozatot végső soron nem gonoszság, hanem a szeretet motiválta. A végkifejlet igazi coup de théâtre, ahogy az a kislexikonban le van írva. Hogy a látottak feldolgozása itt meg ott fennakadna a logikai teszten, csak  a dolog "giallo fantázia" jellegét erősíti. (Fogjuk rá.)   


A stáb két Argento-veteránja, Luigi Kuveiller operatőr (DEEP RED) és David Bassan látványtervező (OPERA) egy fokkal a tévéfilmes szint fölé próbálták fényezni a külsőt, mérsékelt sikerrel. A steadicam és a túlderített Kodak nyersanyag pont azt a közönségesen professzionális arculatot biztosítja, amit a kábeltévés világgal azonosítunk. A tiszta udvar, rendes ház kortünet amúgy is áthatja a nikotinmentes giallót, az egyetlen ágyjelenet az egészséges erotika fogalmát sem meríti ki. Bava emlékei szerint Joanna Pacula ridegsége a filmbéli fridzsiderével vetekedett, Tomas Arana meg azt a pár gesztussal dolgozó figurát hozta, amit olyannyira imádtak az olasz horrorrendezők. Az igazi szenvedélyt a gyilkosságok kivitelezésében kell keresni, mert ugyan előre gondoltak a cenzorok ingerküszöbére, mégis ott bujkál ezekben a nagyjelenetekben az a barokkos brutalitás, ami az olasz assassinókat mindig is jellemezte. Ékes példa erre a vak kisgyerekeket oktató tanárnő lemészárlása az osztály "szeme láttára".


A nézettségi adatokat látva a forgalmazó a filmet nem sokkal a bemutatója után visszahívta a mozikból, és alacsonyabb korhatár besorolással, megvágva, új címen (Misteria) ismét bemutatta, gyér érdeklődés közepette. Aztán jól eladták mindenféle tévécsatonának (én a Pro7-en láttam először). Követve az ingadozó minőséget felmutató filmográfia sormintáját, a kritikán aluli LA MASCHERA DEL DEMONIO után a BODY PUZZLE egy magabiztos ujjgyakorlat, amit ha épp nincs jobb (giallo-)dolgunk, műsorra lehet tűzni vasárnap délutánra. Időrendi sorrendben attól félek ez lesz az utolsó Lamberto Bava címkével ellátott bejegyzés, a rendező hosszú ideig nem készített/nem készíthetett több mozifilmet. 

2018. november 17., szombat

Mrs. Wardh - a bűnöd egy videokazetta


Ó, azok a Hungarovideo kazetták nyújtotta perverz kis örömök... 

Szerelmi vérszomj spanyol származású kópiája a maga 82 percével nem egyszerűen cenzúrázott, hanem egy revizionista törekvésekről árulkodó társproduceri változat. Az elbeszélés szempontjából feleslegesnek ítélték azokat az egymást követő epizódokat, amikben Mrs. Wardh kegyeibe férkőzik George (az éttermi jelenet, a motorozás stb.), ezért egy teljes tíz perces blokkot kidobtak a kukába. A prüdéria jegyében újraforgatott jelenetben Mrs. Wardh-on marad a köntös, míg a DVD-re került felvételen anyaszült meztelenül flangál a lakásban. A szemérmesebb erotika, a lerövidült játékidő és a választékos magyar szöveg miatt a film ebben a formájában valamelyest közelebb kerül egy vállalható Hitchcock-thrillerhez. Bárki bármit mond, ragaszkodjunk a régi kazettáinkhoz! (A neten fellelhető magyar szinkronos avi a vágatlan képhez lett igazítva.) 

Újranézve az is feltűnt, hogy két ízben az a bizonyos villa adott otthont a forgatásnak. Az egyik a fürdőszobás gyilkossági jelenet a bécsi bérházban, a másik Juhász Jean Jácint lakhelye ---

2018. november 11., vasárnap

MISS LESLIE'S DOLLS (1973)

Joseph G. Prieto, USA

/A történet egyik meglepetésfaktora le fog lepleződni. De mivel rögtön a film elején szemet szúr a turpisság, ennyi szpojlerezést megengedtem magamnak./


Ház a temető szélén. Sikoly az éjszakában. Hullarabló friss női testet kotor ki a koporsóból.

Kezdődjék a Miss Leslie Horror Picture Show!

A vénkisasszony édesanyja egykoron játékkészítő kisiparosként kereste kenyerét a városban, mígnem a babagyár - az anyával együtt - odaveszett a tűzvészben. Leslie a tragédia után költözött az elhagyatott környékre, minden idejét "az ismeretlen dolgok megismerésének" szentelve. Miss Leslie életnagyságú babái megdöbbentően valósághűek. Ahogy az a népmesékben meg van írva, viharos éjszakán nagyvárosból gyütt fiatalok keverednek a hajlékba...


Az olcsó szexről (hetero és leszbo) a fiatalság gondoskodik, a vendéglátó a horrorkliséket lapátolja egymásra, de úgy, mintha nem lenne holnap. A szerepet megformáló színésznek valóban nem volt, az Imdb szerint többet nem állt kamera elé. Micsoda őstehetség veszett el! A színpadias, camp performansz valóságos monodrámát csinál az előadásból, szánalmas próbababákká silányítva az önképzőkörös kollégákat. A horrormotívumok panoptikumában található öreg sötét ház viaszmúzeummal a hátsó szobában, gótikus Poe-tika túlcizellált monológokkal, anyakomplexusos gyilkolászás a PSYCHO után szabadlábon, okkult természetfelettibe kifuttatva. Annak idején az európaiak kevergették így a szexhorrort, néhol jessfrancós vibrálást érezni a levegőben.


A sokáig elveszettnek hitt MISS LESLIE'S DOLLS a semmiből jött és a semmibe megy, de hála a brit Network kiadónak, másfél órára mi is élvezhetjük Miss Leslie vendégszeretetét. A filmet kubai bevándorlók hozták tető alá egy kis floridai stúdióban, a felmutatott produkciós érték nagyjából másfél H.G. Lewis-zal egyenlő (nesze semmi).

Figyelem, hungarikum! 

Az operatőr magyar származású volt, a Kubában letelepedett, majd Castro rezsimje elől az USA-ba átköltözött Gregory Sandor.
Az operatőri végzettségét állítólag Magyarországon megszerző Sandornak nem sikerült bejutni a szakszervezetbe, ezért Hollywood peremén volt kénytelen folytatni karrierjét. Ő fényképezte Monte Hellman kultfilmjeit, másik nagy dobása a NŐVÉREK Brian De Palmának. Floridában a kubai bajtársait segítette ki egy-két szexkomédia és eme "grindhouse classic" (borítószöveg) erejéig.


A kezdetben időhúzásra berendezkedő rendezés nem igazán segít klasszikust avatni, ám a türelem szürrealitást terem. A színes-szagos LSD-trip jelenetben a mi Sándorunk is megcsillogtathatta tudását, a vége meg totál elmebaj. Ebből az egész grindhouse-rémálomból magunkhoz térve az a kósza gondolat merülhet fel, hogy a szintén floridai illetőségű Márta néni után újfent egy gender szakos esettanulmánnyal volt dolgunk.

Careful with that axe, Leslie!

Avagy hová fajulhat, ha valakire ráerőltetik a testileg meghatározott nemét, miközben az identitása már rég máshol lakozik.  "Anyám, ma éjjeltől nem leszek többé az a szerencsétlen teremtmény, akit a világra hoztál." A bábkészítő egyetlen vágya, hogy végre kiszabadulhasson biológiai börtönéből, és az idealizált önképét megtestesítő gyönyörű, fiatal női karosszériában éledjen újjá a lelke. Ez a nem-váltó fantázia ad némi(nemű) identitást a filmnek, s teszi mai felfogásban vállalhatatlanná. És hát nem pont a szalonképtelenségük okán vonzódunk az ilyen Ed Wood-i léptékkel mérhető vacakságokhoz? 


Klasszikus vagy sem, már pusztán azzal, hogy közszemlére került, a MISS LESLIE'S DOLLS az év szenzáció számba menő exploitation újrakiadásainak egyike. Külön üdvözlendő, hogy a lemezre vetítőgépeket megjárt kópia átirata került. Egy dollár kilencven centet teszek rá, hogy a viharvert minőség hűebben adja vissza a 42. utcai vetítések hangulatát, mint egy hibátlan negatívról készült felújítás.

2018. november 4., vasárnap

AMUCK! ALLA RICERCA DEL PIACERE (1972)

Silvio Amadio, olasz


A gyönyör nyomában. Az irodalmi áthallású (Proust: Az eltűnt idő nyomában) címmel ellátott krimi Velence mocsaras lagúnavidékére invitálja nézőjét, ahol a bűnügy rejtélyével együtt feltárulkozik a dekadencia mocsarában fetrengő gazdagok és híresek titkos életvitele is. A jet set giallók komfortzónájában a háziasszonyok: Barbara Bouchet és Rosalba Neri. Közreműködik a Sumák Komornyik, a Féleszű Kertész, meg az a fickó a régi Hitchcock-filmekből.


Élek a gyanúperrel, hogy az erotikus thriller felütését a '69-es hollywoodi (egyáltalán nem erotikus) thrillerből, a WHAT EVER HAPPENED TO AUNT ALICE-ból vették át ezek a drága olaszok. A Londonból érkezett Greta Franklin (Bouchet) titkárnőként jelentkezik be a szigeten álló villába azzal a feladattal, hogy legépelje a sikeres regényíró (Farly Granger) prózáját. Valójában Greta azért vállalta el a munkát, hogy személyesen próbálja meg kideríteni, mi történt puszipajtásával, az előző titkárnővel. Mielőtt nyomtalanul eltűnt volna, szívszerelme utolsó levelében perverz gyönyörökkel kábító gonoszságról mesélt, aminek menthetetlenül a rabjává vált. 


"Ezek csak összefüggéstelen szavak" - vágja rá a bajuszos felügyelő, mintha tudná, hogy a hivatalos nyomozati szervek hatásköre meglehetősen korlátozott egy giallóban. A jól szituált erkölcsi fertő biszexuális úrnője (Neri) azonnal gyengéd kezelésbe veszi az új jövevényt, aki a perverziók spiráljába kerülve kénytelen részt venni egy drogmámoros pornófilmvetítésen - a házilag forgatott Piroska és a farkas átirat egyik szerepét az eltűnt lány alakítja. Greta fel sem ocsúdott a döbbenetből, a játékmester férj már elkezdi lediktálni legújabb whodunit novelláját a pórul járt gépírókisasszonyról, akinek meztelen holttestét a nádasba dobták be. "Egy gyilkosság, amit sohasem fognak kideríteni."


Kitalált vagy valós? - ez itt a kérdés. A hősnő, egyben a néző tényfeltáró munkáját írói képzelgésekkel elbizonytalanító forgatókönyvet lehetett volna feszesebbre összerendezni, de a műfaj barokkos túlzásaiért felelős részek a helyükön vannak. Mivel az író-rendező nem Dario Argento stílusára akart rálicitálni, véres gyilkosságok helyett inkább a túlfűtöttségre feküdt rá (Silvio Amadio nagy szoknyapecér hírében állt). Ilyen izgatásnak minősülő esemény a lassított felvételen megörökített leszbikus típusú találkozás a produkció két bombanője között, vagy a videoklipesen megrendezett sztriptíz, számtalan Cinecittá lounge válogatásra felkerült hipnotikus szerzeménnyel kísérve (sexually... again). A nagyjeleneteket leszámítva maga a murder mystery kevésbé hivalkodó stílusban, magabiztos eleganciával lett levezényelve. Az erotikus mézesmadzag és a bűnügyi szál összefonódásából teremtődik meg a nagyrészt egyetlen helyszínre szorítkozó film morbid mikroklímája.  


Bouchet-Neri robbanásveszélyes szőke/barna párosa mellett Farley Granger jelenléte adja a szereposztás pikantériáját. A homoszexualitását eltitkoló egykori Hitchcock-sztár fizetési csekktől motivált, flegma játékában megvan az a különcség, amivel sznob háziúr karaktere intellektuálisan felül tud emelkedni a körülötte meztelenkedő sziréneken. "Eleanora? Az érdeklődésem iránta kimerül a csodálatban." Ha eggyel hátrébb lépünk és a színész filmtörténetben betöltött szerepét vesszük figyelembe, akkor Granger giallói (többen is tiszteletét tette) ragyogóan illusztrálják, hogyan tudtak a klasszikus amerikai moziért rajongó olaszok hollywoodi álmot vásárolni maguknak egy-egy szebb napokat látott színészlegenda leszerződtetésével. A tökéletes gyilkosságon morfondírozó Granger ott folytatta, ahol annak idején, huszonévvel azelőtt A KÖTÉLben és az IDEGENEK A VONATONban abbahagyta.

Ha Hitchcock-rajongóknak nem is feltétlenül ajánlanám az AMUCK-ot, az eltűnt idők gyönyöreinek nyomába szegődött giallisták nyugodtan hozzáadhatják a gyűjteményhez, szexin fog mutatni a THE LICKERISH QUARTET mellett. Tipp: angol szinkronnal nézzük, lévén az a szövegkönyv eredeti nyelve, nem az olasz fordítás.