2017. április 30., vasárnap

THE 13 COLD-BLOODED EAGLES (1993)

Chui Fat, 香港


Egy kiváló Shaw Brothers kungfumozi újhullámos wuxia átdolgozásaként az Új Bosszúálló Sasoknak (~kínai cím) kis túlzással annyi köze van a DVD-n nálunk is megjelent elődhöz, mint Sas Józsefnek az Eagles of Death Metalhoz. Tekintetünket vessük inkább a BASTARD SWORDSMAN, vagy még inkább a SWORDSMAN 2 (Kard mestere 2.) irányába - a Shaw stúdió veterán szakmunkásaiból verbuvált készítők is azt sasolhatták a forgatás előtt. A Tsui Hark Produkció sikere nyomán született harcművészeti fantáziában csiricsáré jelmezekbe öltöztetett karakterek repkednek vadregényes tajvani tájakon. A másodvonalbéli előadóművészek közül kettőt az egyszeri Hong Kong-filmrajongó is be tud azonosítani:
Cynthia Khan, az IN THE LINE OF DUTY girls with guns sorozat sztárja, az akrobatikus tehetségét kosztümös kalandfilmekben is kamatoztató tajvani üdvöske;

Waise Lee, A BETTER TOMORROW rosszgengsztereként színre lépett karakterszínész. Belőle ugyan nem lett vezető sztár, de mennyiség tekintetében nem lehetett oka panaszra, a '92/93-as szezonban legalább két tucat szerep után vehetett fel gázsit.

Martial arts carnage at its best - írja a THE 13 COLD-BLOODED EAGLES-ről az Eastern Heroes Essential Guide to Hong Kong Movies. Nota bene: az Eastern Heroes jelentette meg videokazettán.


Sashegyen álló kastélyában egy hadúr tizenhárom árvát harcossá nevel fel, ők a Hidegvérű Sasok, akiknek az a feladatuk, hogy leszámoljanak a dzsiang hu gonosznak kikiáltott elemeivel.  Legújabb missziójukban nevelőapjuk parancsára egy Shinshu Szörny névre hallgató klánfőnököt kell kivonniuk a forgalomból, egyúttal meg kell kaparintaniuk a Szörny által félig sikeresen elsajátított "vérző-csillag kungfu szkill" leírását tartalmazó papírtekercseket. Ha nem hiszed, írásban adom:

A küldetésben megsebesült főhős (számomra ismeretlen színész) életét miszticista harcművésznő (Cynthia K.) menti meg. Midőn a Sasfőnök tudomására jut a legyőzhetetlenség titkát tartalmazó tekercs másik felének holléte, arra utasítja csapatát, hogy öljenek meg egy jóravaló idős mestert. Akinek a lánya az említett művésznő. Itt halványan feldereng A BOSSZÚÁLLÓ SASOK konfliktusa, amikor főnöki utasításra Ti Lungnak kellett likvidálnia az őt megmentő családot. Arra viszont nem emlékszem az eredetiből, hogy valaki csata során barlangba esett volna, melynek mélyén egy vén kungfus raboskodik - márpedig ez történik Waise Lee saskarakterével. Jön egy BASTARD SWORDSMAN-flash (Én vagyok az apád!), és a megvilágosodás: "Eagles Castle are doing evil deeds under the name of kind action" (felirat). A sablonos wuxia/kungfu történetek szitáján átlátó néző persze már az elejétől fogva sejtette, hogy a főgonosz valójában a Sasok nevelőapja, aki fiait és lányait kihasználva akar a jiang hu legyőzhetetlen urává válni. Azért jut meglepetés a végére: színre lép a 13 Hidegvérű Sasfióka!


A mozgalmas film azon kilencvenes évek eleji wuxiák egyike, amelyik régisulisan, mondhatni Shaw Brotherszesen komolyan vette a dolgát, a komédiáért egyedül az angol feliratok a felelősek (a Monster többször is Manster-nek van írva, ami egy régi szörnyfilm címe). A maga idejében tizenhárom-egy-tucat iparosmunkának tűnt drótfu kaland abba a '97 előtti korszakba repít vissza, amikor még más politikai szelek fújtak. A paradigmaváltást megelőző wuxia univerzumban (aminek egyik meghatározó kortárs szerzője Ni Kuang volt, a Kínában betiltott anti-kommunista író) az uralkodók a legnagyobb szarkeverők, ők azok, akik ujjal mutogatással, agymosással és egyéb fondorlatos módszerekkel törnek tejhatalomra, saját hűséges alattvalóikat sem kímélve. A vakon engedelmeskedés hátulütőire figyelmeztető sztorik mintha mindig ugyanazzal a beállítással végződének: a gazdátlanul maradt főhős belelovagol a naplementébe.


A THE 13 COLD-BLOODED EAGLES egy akkori Tsui Hark vagy akár Wong Jing produkció minőségéhez mérten bizony alacsonyabb kategória. A kosztümök, díszletek az olcsóság benyomását keltik, több helyütt kilátszik a drót, a filmzene archív, a korra jellemző wuxia-vizuál (döntött kameraállások, nagylátószögű objektívek, gyors vágás) megrekedt az utánzás szintjén.


A tajvani stábbal elkészített akciófilmben a harcművészetet az abszurditásig felgyorsították. A CGI előtti időkben a koreográfusok gyakorta trükköztek az undercranking technikával - lásd Yuen Woo Ping korabeli munkáit -, itt még a lovagolós jeleneteket is lassabb sebességgel forgó kamerával rögzítették. Mindeközben az általam nézett VHS-kópián egy másik hősies küzdelem is zajlott a 4:3 transzfert felügyelő operátor és a lefelé csúszó kép között. Ennek a képernyő legalján elhelyezkedő feliratok látták a kárát. Ilyenkor jön jól a kizárólag idős HK-filmnéző mesterek által ismert "rokkant-felirat-olvasó kungfu szkill".


Az opuszt csak keménykötésű wuxia-sasoknak merném ajánlani, esetleg a tökkelütött tajvani akciófilmek kedvelőinek, illetve a Shaw Brothers Egyetem végzős nézőinek. Utóbbiak talán tudják, hogy a rendező-koreográfus Chui Fat egykoron a stúdiónál volt alkalmazásban mellékszereplőként, az eredeti BOSSZÚÁLLÓ SASOKban ő volt a tizenharmadik sas az utolsó sor jobb szélén.
Chui Fatot ne tévesszük össze Chung Fattal, a Sammo Hung oldalán gyakran felbukkant karakterszínésszel. Két C. Fat nem fér meg egy csárdában? Dehogynem: Chung Fat játssza Shinshu Szörnyet ---
Why must You kill me?

2017. április 16., vasárnap

RED HEAT 1.0

Lehetséges, hogy egy másik Vörös Zsaru is forgott Magyarországon? 


RED HEAT (1985) 
amerikai-német-osztrák koprodukció
Filming Locations: Mafilm, Budapest, Hungary 



Linda Blair (AZ ÖRDÖGŰZŐ) Nyugat-Németországba utazik meglátogatni ott állomásozó katona vőlegényét. Az NSZK romantikát NDK-ás kommunisták zavarják meg, akik az USA-ból jött lányt CIA-ügynöknek nézik, elrabolják, és börtönbe vetik. Üdvözlünk a WIP-pokolban. A Szadista Leszbikus Börtönigazgatónővel pariban lévő elítéltet a szebb napokat látott Sylvia 'Emmanuelle' Kristel alakítja. Erőszak, perverzió, cicaharc, tusolás - a börtönélet a vasfüggöny mögött sem volt különb. 


- Szálljanak le rólam! Már tízszer elmondtam: amerikai egyetemista vagyok Pennsylvaniából! Hát nem érted, te baromarc?! 

Az ebédlőben a konyhás Linda Blair képébe hányja a zöldborsólevest. (Az Ördögűző bosszúja!) A menyasszonya kiszabadításán ügyködő amerikai katona haverjaiból és keletnémet ellenállókból fegyveres kommandót szervez. Persze, hogy a VÖRÖS BÖRTÖN is a Vico filmje ---



Az "erotikus töltetű, lélegzetelállító akciófilm" nagy része a "brutalitásáról és lelki terrorjáról hírhedt Zwickau-i börtönben" játszódik. Hacsak az Imdb nem hamiskodik, a fegyház díszletét építhették meg a Mafilm stúdiójában. 
A Wartburgokkal, Ladákkal tarkított külső felvételeket szemlátomást Bécsben rögzítették. A stáblistán semmilyen magyar vonatkozás nincs. Ha valóban tőkés bérmunkáról van szó, akkor ezt az anti-kommunista propagandának beillő exploitation produkciót fű alatt, keményvalutával puhított elvtársak beleegyezésével tudták elkészíteni. A filmet Arnold Kopelson prezentálta, de a nagykutya producer (SZAKASZ, ÖSSZEOMLÁS, HETEDIK stb.) nevét hiába keressük a RED HEAT Imdb-oldalán. Ha nem akarod végignézni az egészet, a két és fél perces előzetes tökéletesen visszaadja a lényeget. Tangerine Dream-rajongók előnyben ---

2017. április 5., szerda

THE WARRIOR (1981)

Sisworo Gautama Putra, indonéz


Bekezdésnyi indonéz exploitation-történelem: a délkelet-ázsiai szigetcsoport jakartai központú tömegfilmgyártása a hetvenes évek elején kapott újult erőre, amikor a külföldi filmdömping ellenében adót vetettek ki, a helyi filmes vállalkozásokat pedig állami hitellel támogatták. Egy kormányrendelet a forgalmazókat produceri feladatokra is kötelezte: minden ötödik import mellé egy saját gyártású produkciót kellett hozzácsapni. Mindezek, valamint a megengedőbb cenzúra folyományaként a következő évtizedben rengeteg olcsón legyártott indonéz exploitation látott napvilágot, főleg biztos megtérüléssel kecsegtető, külföldre is exportálható horror- és akciófilmek. A mára homályba veszett (a filmtekercsek tetemes része valóban az enyészeté lett) hőskorszak egyik túlélője a nyugati néző számára ismerős panelekből összerakott, egzotikus fűszerezésű, több hektoliter vérrel nyakon öntött THE WARRIOR.    


Az indonéz "szilat" (harcművészeti) kalandfilmek ékkövében Barry Prima (művésznév) testesíti meg Jaka Sembungot, a nép szabadságharcos fiát. A manapság alighanem radikális iszlamistának elkönyvelendő XIX. századi harcművész fiatalember Allahhoz imádkozva száll szembe a parasztokat rabigába hajtó gyarmatosítókkal. Az imperialista hollandusok helytartói először egy bivalyerős, golyóálló, tűzokádó kopaszt küldenek a jávai Szándokánra, majd amikor a terv nem válik be, egy frissen reanimált fekete mágus ajánlja fel szolgálatait. A közelharcban is járatos gonosz varázsló többek közt képes hősünket disznóvá változtatni - kész rémálom egy muszlim számára! Még szerencse, hogy a mélypontra került forradalmár az őserdőben összefut egy jó szándékú varázslóval...


"Az embereknek igényük van arra, hogy egy ilyesfajta legyőzhetetlen hősben higgyenek. A hollandok leigáztak minket, mi meg megteremtettük Jaka Sembungot, hogy általa bosszút álljunk. Pont mint az amerikaiak, akiket a vietnamiak győztek le, majd kitalálták Rambót." (Imam Tantowi, forgatókönyvíró)

A hatvanas években megjelent képregénysorozaton alapult történet nacionalizmusa nem írta felül azokat a megfontolásokat, amik az exportképességet tartották szem előtt. A félvér Barry Prima (az apa egy átkozott hollandus) eurázsiai fizimiskájával rögvest kitűnik a tömegből, a női főszereplő ránézésre kínai etnikumú. A hollandokat egy-két kivétellel helyi színészek alakítják, sűrű pofaszakáll és paróka mögé bújva. A DVD-n mindenki angolra lett szinkronizálva. Wonderful. A film sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy legalább négy folytatás készült hozzá, Prima pedig - aki kétdimenziós színjátékával valóban úgy fest, mintha egy képregényrajzoló szülte volna - Indonézia legkeresettebb akciósztárjává vált.


Suharto tábornok diktatúrája alatt sínylődő munkásosztálynak másfél órányi kikapcsolódást nyújtott mozi nem a kifinomultságáról híres. Az elbeszélés jókra és gonoszokra leosztott lapokkal teremt mítoszt, a színészektől minimum elvárás, hogy túljátsszák szerepüket, az akciójelenetek párját ritkító brutalitásba torkolnak. A fenti képkocka tökéletesen illusztrálja a kezdetleges trükkök garmadát felvonultató indo-fantasztikum zsigeri jellegét. A THE WARRIOR széles vásznán a spagetti westernek hatása szembeötlő (és fülbe - csak nem egy Morricone-témát hallunk az elején?), ezen felül japán szamuráj, és különösen hongkongi wuxia/kungfu fogásokat láthatunk viszont, ügyetlenebbül koreografálva. Az indonézeket a western mellett egyéb olasz B-filmtípusok sem hagyták hidegen; hogy mást ne említsünk, S.G. Putra rendező és Barry Prima előző közös produkciója a PRIMITIF volt, Indonézia első kannibálfilmje (lényegében egy JUNGLE HOLOCAUST-koppintás). Amikor Sembungot odaszögezik a börtön falához, aztán valami elképesztően direkt módon elbánnak a szeme világával, Lucio Fulci zombifilmjeinek a szadizmusa sejlik fel.


A külföldi import mellett a helyi folklór hátborzongató miszticizmusa, és a gazdag indonéz képregénykultúra szolgált alapanyaggal, olyan sajátos karakterrel ruházva fel a filme(ke)t, ami miatt érdemes távoli országok celluloid-szemétlerakataiban turkálni. Az első adandó alkalommal kőkemény "black magic" horrorba hajló THE WARRIOR nem hagy testrészt szárazon, érdekes párhuzamot mutatva egy másik képregény-adaptáció, a hongkongi splatter-kungfu STORY OF RICKY-vel. A tömlöcbe vetett, megkínzott Sembungban Rikki-Oh mesterére fogunk lelni.


"És most egy rövid időre kölcsön kell kérnem a fejedet." - MYSTICS IN BALI
Indonéz horrorfilmek ismertetői a Steppenwolfon

2017. március 26., vasárnap

BLUE SUNSHINE (1977)

Jeff Lieberman, USA


A Kék napsugár mintha a derült égből pottyant volna a mozikba, a szabálytalan kultuszművet talán a GOD TOLD ME TO-val lehetne megfeleltetni. Cronenbergi biohorror, hitchcocki suspense-thriller, drogellenes kampányok parafrázisa, szatirikus humor, "az első anti-disco nyilatkozat" - mindez szerény eszközökkel véghezvitt másfél órába sűrítve. Jeff Lieberman második nagyjátékfilmjéhez képest a szintén másodéves Carpenter 13-AS RENDŐRÖRSe tankönyvbe illő zsánerdolgozat; nem csoda, hogy végül a kolléga vitte többre Hollywoodban.


"Az olyan filmeknek, mint a TEXASI LÁNCFŰRÉSZES, HALLOWEEN vagy PÉNTEK 13. az volt az egyetlen céljuk, hogy félelmet keltsenek. Ösztönösen tudtam, hogy tőlem nem ezt akarják, ráadásul amúgy sem passzolt volna a személyiségemhez. Tisztában voltam vele, hogy nem leszek jobb ezeknél a horrorrendezőknél, az én filmjeimtől valami mást fog elvárni a közönség. Számomra természetes módon jött az a szemlélet, amiben a félelem nevetéssel vegyül."


A New York-ból származó fazont úgy képzeljük el, mint egy Abel Ferrarába oltott stand-up komikust. 


I do high brow,
I do low brow, 
I do any brow.

A BLUE SUNSHINE "low brow" cucc, ám rögtön a briliánsan megszerkesztett főcímből átjön, hogy nem egy üresfejű trashfilmmel van dolgunk.


"Kétségtelenül a hetvenes évek egyik legjobb sci-fi thrillere"
- Aurum Film Encyclopedia



Baráti összejövetelen (a nyitó jelenetben figyeljük a japán óriás szörnyet utánzó Brion James magánszámát) az egyik partiarc fejéről véletlenül lekerül a paróka, mire fel a delikvens megkergül, három nőt bedob a kandallóba, majd ámokfutása közben elcsapja egy teherautó. A rendőrség a tetthelyen sertepertélő Jerry Zipkint gyanúsítja a gyilkosságokkal, zavarodott főhősünk kénytelen menekülőre fogni. Fejfájós, hajukat elhullató férfiak és nők által elkövetett gyilkosságok közepette a magánnyomozás egy tíz évvel korábban a Stanfordon végzett politikushoz vezet, aki a választások küszöbén hallani sem akar egyetemi drogügyleteiről.


B-kategóriás filmekkel kelők és fekvők vélhetően nem fognak fennakadni a kisebb-nagyobb gikszereken, úgymint az ősrégi papagájos krimi-trükk alkalmazása. Aztán ott a Woody Allen-i névvel megvert, sűrű, barna loknikkal megáldott főszereplő enyhén szólva furcsa viselkedése. Irracionális szerep irracionális színészt kívánt - a később szoftpornó-producerként elhíresült Zalman King idegbeteg játéka szép lassan összhangba kerül a filmet átható paranoiával: nem igazán lehet eldönteni, hogy a címadó hallucinogén szer hatását látjuk-e rajta, vagy egyszerűen csak partra vetett halként nem tud mit kezdeni a helyzet abszurditásával.


Az író-rendező Lieberman többszörösen bizonyította, hogy egy autósmozikba szánt, nem túl épületes ("low brow") alapötletet képes annyi invencióval felruházni, hogy a vászonra került végtermék kiemelkedjen a tömegből. A debütáló SQUIRM gilisztái egyenesen a nézők rémálmaiba fúrták be magukat, az erdei slasher JUST BEFORE DAWN mélytorkos slusszpoénja legendás. A maga csiszolatlan módján kiváló forgatókönyvírói képességekről árulkodó BLUE SUNSHINE egy hajmeresztő (sic) "rossz trip" a diszkózenét és öltönyös yuppie-kat szabadjára engedő poszt-hippi korszakból. Szereplői az LSD-mámorban fogant ellenkultúra harmincas veteránjai, akiket tíz évnyi lappangási idő és társadalmi betagozódás után ér utol a múltjuk. A rendőr családját mészárolja le szomszédostul, a bébiszitterkedő ex-feleség konyhakéssel kergeti a gyerekeket, a pártfunkcionárius diszkóban randalíroz. A kopasz "zombik" beleillenek AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA által meghatározott modern fantasztikus horror vonulatába, mely görbe tükröt tartott a civilizált állampolgárok elé, hogy abban lássuk meg az emberi természetükből kivetkőzött szörnyeket.


Az ügyesen megvont vizuális párhuzamok (lásd az alsó képpárt) arra is rávilágítanak, hogy aki egyszer díler volt, az az is marad, legfeljebb karriert vált: immáron nem hamis drogokkal, hanem hamis ígéretekkel üzletel. A bábszínházzal és üres szlogenekkel kampányoló képviselőjelölt megválasztása hasonlóan beláthatatlan következményekkel járhat, mint a Kék Napsugár utóhatása.



A mai néző számára nem is az amerikai "self made man" politikus és hippi életstílus mítoszát egy füst alatt legyilkoló olvasat az imponáló, sokkal inkább az a jól sikerült exploitation filmekre jellemző meggyőződés, ami hullákon és logikán átgázolva terelgeti előre a cselekményt, egészen a HOLTAK HAJNALÁt idéző áruházi fináléig. David Cronenberg említésével kezdtem, vele fejezem be: a kanadai fenomén egyik interjújában elmondta, a SCANNERS forgatókönyvének megszületésébe bejátszott a BLUE SUNSHINE. Kell ennél jobb ajánlólevél?

2017. március 15., szerda