A Hong Kongban a hetvenes évek második felétől egyre populárisabb szerencsejáték-filmek lényegében mahjong vagy kártya alapon eljátszott kungfu sztorik, amikben a két rivális mester nem egy mező közepén, hanem a kártyaasztalnál mérkőzik meg egymással. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ellenfelek a parti közben kizárólag a blattot vernék: a játszmák legtöbb esetben a tettlegességig fajulnak el.
Lo, a visszavonult "God of Gamblers" nyugdíjas éveit élvezi, egészen addig, amíg régi ellenfele, Yen a városba nem érkezik. Yen elsődleges célja, hogy ütő/vágó eszközökkel teli bőröndökkel közlekedő segédeivel átvegye az irányítást a legmenőbb kaszinók felett, s mindezt csak azért, hogy visszaszerzett respektjével kihívhassa Lo-t egy nagyszabású élet-halál mahjong partira. Ez amolyan kínai népszokás.
Mindeközben Lo fia (az agilis Sammo Hung tanítvány, Chin Siu Ho) beleszeret a kaszinó énekesnőjébe (Pat Ha, ON THE RUN), aki másodállásban Yen nője, tehát ennek sem lesz jó vége. Mikor az apját is eltakarítják az útból, a fiú végképp bekattan, és egy intenzív K2 freestyle trenírozást követően meglátogatja a kaszinót...
A vadnyugaton agyament manga-adaptációjáról (STORY OF RICKY) ismert rendező eme Golden Harvestnek készített kosztümös (harmincas évek) melodrámája azokra az időkre emlékeztet, amikor még a Shaw Brothers stúdió napszámosaként fényképezett filmeket, elsősorban Sun Chung kameramanjaként. A KILLER'S NOCTURNE simán lehetne akár egy SB produkció is cirka 1976-ból, heroikus bosszútörténete, diffúz szűrökkel felvett stúdióbelsői nosztalgikus patinát kölcsönöznek a filmnek.
És amiért említésre méltó a mai napig, az két eszméletlen akciójelenet. Az egyiket a hatvanadik perc környékén keressük, midőn teljesen váratlanul egy nagyra nőtt kenguru karatélyozza le a főhőst!
A másik emlékezetes megmozdulás a finálé lehető legbrutálisabb módon megkoreografált összecsapása, pofára leszúrt dupla ritzbergerrel megkoronázva. Hogy ott valaki kórházba került, az fix.
Ezek az állkapocskiakasztó pillanatok eleve jobb filmet érdemelnének, mint maga a KILLER'S NOCTURNE, ami az itt-ott meglepetésszerűen elkövetett erőszak ellenére is legfeljebb csak a középszert tudja megütni, de azt legalább biztos kézzel.