2008. március 9., vasárnap

MORIRAI A MEZZANOTTE (1986)

Lamberto Bava, olasz giallo

A SZÖRNYCÁPA után jöjjön a mennybemenetel, az ÉJFÉLKOR MEGHALSZ Bava jr. a toppon!


Tettlegességig fajuló veszekedés után a férj dühödten távozik otthonról, nemsokkal később a kesztyűs gyilkos® brutálisan megöli a feleséget. A gyanú a szökésben lévő férjre terelődik, akinek kriminálpszichológus ismerőse szerint a tíz évvel azelőtt garázdálkodott "éjféli gyilkos" csapott le újra. Elméletét a következőképpen indokolja kollégáinak:

-Alberto, hány nőt öltek meg Olaszországban az elmúlt tíz évben féltékenységből?
-Ha jól tudom, harmincötöt.
-Pontosan! És mivel gyilkolták meg őket?
-Mindig mással. Kés, kötél, pisztoly...
-Így van, de egyiküket sem ölték meg brutális módon!

Ecco! E fantasztikus párbeszéd kiötlője ki más is lehetne, mint Dardano Sacchetti, az olasz exploitation Herbert Reineckere, aki állítólag egyszerre két kézzel tudott szkriptet írni: jobbal egy krimit, ballal egy zombisat, miközben intravénásan folyt bele a J&B.



Innentől kezdve az éjféli gyilkosé a terep, azaz a szemmel láthatólag elemében lévő Lamberto Bavaé, aki a teljes giallo ikonográfiát használva nyomul az apja és Argento által kitaposott ösvényen. Egyedül a tévéprüdéria áll az útjába (Rai társprodukció), amit ügyes trükkökkel kicselez, így ha nem is ultra, de van violenza rendesen. Aki fogékony és kellően ismeri a műfajt, fülig fog érni a szája, egészen a végéig, ott aztán kiesik a székből. Nem árulom el, hogy ki a gyilkos, úgysem hinné el senki - Viva Sacchetti!

Kés vs Moulinex 1:0

Említésre érdemes a hangosra mixelt szintetizátorzene. Ha Richard Claydermant megszállná az ördög, úgy esne neki a zongorának, mint itt az ex-Goblin Claudio Simonetti. Kár tagadni, a színészek csapnivalóak, a dialógus kész kabaré és az egész elég olcsón néz ki, de azok, akik giallóval dicsérik a napot, észre fogják venni, hogy mekkora örömmozi ez. Molto, molto fun!