2008. március 23., vasárnap

TERROR EXPRESS! (1979)

Ferdinando Baldi, olasz útifilm


Az IDEGENEK A VONATON - ESTI KORNÉL CSODÁLATOS UTAZÁSA közötti mellékvágányon fut a "La ragazza del vagone letto", a mozgóképes vasúttörténelem sleaze de resistance-sza, ami éppen akkor gördült be a mozikba, amikor az ízlésrendőrség szabadságon volt Itáliában.

Az utaslista: Silvia Dionisio (MURDER OBSESSION), Werner Pochath (SHARK HUNTER), Zora Kerova (CANNIBAL FEROX, ANTROPOPHAGUS), Gianluigi Chirizzi (BURIAL GROUND), Carlo De Mejo (CITY OF THE LIVING DEAD, THE OTHER HELL), Fausto Lombardi (RATS), Venantino Venantini (BEAST IN SPACE, CITY, FEROX) - a Cinecittá alagsori Z osztályának majdnem teljes évfolyama a fedélzeten!

arhívfotó © Terror Háza Múzeum

Az állomáson három "punk" vegzál egy nőt, aztán sorra bemutatkoznak a hálókocsi leendő utasai: veszekedő házaspár, bizniszmen, nyugdíjas, bűnöző rendőri kísérettel, középkorú család tinilánnyal - a KSH '79-es kimutatása alapján a társadalom színe-java le van fedve, beleértve a perverzeket is (férfi az újságosnak: "Kérem az összes pornómagazint, ami kapható.").
Az erotika az utasfülkékben fülled tovább:
-Apa, olyan meleg van itt...
-Hát akkor vedd le a hálóinged, kislányom!
Az apa esete a levetett hálóinggel egy prostituáltnál folytatódik (a vonatnak saját kurvája van, akit a kalauz futtat!), miközben forr a levegő az utasellátóban is, ott a már megismert punkok baszogatják a jónépet, majd Zora Kerovát a WC-ben, 2in1. Ezt az erotikusra vett jelenetet egy parasztfasz választja el a pornótól. Kerova egy jó nő, de két szőrös segg közé szendvicselve ő sem mutat valami fényesen. Miután a delikvensek fegyverhez jutnak, átveszik az irányítást a vagon felett.


A kannibálnácizombik mellett külön fejezetet érdemel a Last House On The Left inspirálta olasz  "Rape & Revenge" széria, úgymint HITCH-HIKE, LA SETTIMA DONNA, HOUSE ON THE EDGE OF THE PARK, vagy a ciklus messze legjobb darabja, a szintén vasutas NIGHT TRAIN MURDERS. Ferdinando Baldi (TEXAS ADIOS, NINE GUESTS FOR A CRIME) filmjében a "Revenge" az utolsó tíz percre marad, banális egyszerűséggel megoldva, a hangsúly itt a másik R-en van. Valóban, annyira tömve van sleaze-zel, hogy igazán már komolyan venni sem lehet, inkább rácsodálkozik az ember, hogy hogyan képes ennyire pofátlanul nyomulni a szennyben. A notórius moogmágus, Marcello Giombini zenéje csak olaj a tűzre, a nem éppen közös elhatározásból létrejött nemi aktusok alá romantikus tanglit tesz (Morrico-na-ne!), ettől valahogy még offenzívebb lesz az egész. Én azért megkérdőjelezném azt is, hogy valóban élvezik-e a nők, ha megerőszakolják őket. A forgatókönyv elkövetője szerint igen, na de lehet adni ennek az embernek a véleményére?: