2008. március 1., szombat

DEADLINE (1980)

Mario Azzopardi, kanadai


A sikeres horrorforgatókönyvíró Steve (King?) súlyos alkotói válságba kerül. A feladata az lenne, hogy írjon egy mégbrutálisabb könyvet az előzőnél, de ennek nem akar és talán már nem is tud eleget tenni. Nem elég, hogy producere állandóan basztatja, lassan a családja is kezd a fejére nőni. Az agyában felgyülemlett beteges ötletek, drogos felesége és a gyereknevelésre tett kudarcos kísérlete az idegösszeomlás szélére terelik, amin át is esik azon az éjszakán, mikor két fiúgyermeke az apjuk filmjében látott jelenetet lemásolva felakasztják kislányát.


Ez az alig ismert és talán jobb sorsra érdemes film felteszi a kérdést: mi az értelme a koncepció nélkül mediatizált ultra-erőszaknak, van-e felelőssége az ezeket kitaláló és piacra dobó embereknek? (szavazni a 06902732 emeltdíjas telefonszámon lehet a műsor végéig). A választ úgy kalapálja belénk, hogy maga is tobzódik a brutalitásban, íme egy anti-horror horrorfilm! Az író agyszüleményeit prezentáló splatter-szkeccsek nem tartoznak a film való-világához (ami inkább dráma, mintsem horror), de naná, hogy ez a fő 'selling point', ami némi képmutatásra ad feltételezést. Van ködösített utalás arra, hogyan képzeli el Azzopardi az igazi horrort "ahogyan az európaiak csinálják" - fene tudja mire gondolt, az igazi horror itt egy öngyilkos újszülött a műtőasztalon.

Szubverzív vagy sem, a DEADLINE képes cronenbergi depresszióba lökni a nézőt, hangulatra THE BROOD, tematikájában VIDEODROME, ez egy nyomasztó mozi ami után mindenki egy kicsit szarul érzi magát, aki ilyen filmeket néz. Fait accompli.