Yukihiro Sawada, japán
Minden Deliriát olvasó kisgyerek tudja, hogy a legtöbb televízióra alkalmazott szuperhős Japánban látta meg a napvilágot, azt azonban már nekem is a nagyokos barátném, Pédia Viki súgta meg, hogy Ultramantől Kamen Riderig mindannyian Gekko Kamen (Holdfény Maszk) vörös köpenyege alól bújtak ki. Na jó, volt előtte egy japán Superman-koppintás (a mozikban forgalmazott Super Giant széria), az "első televíziós szuperhős" titulust viszont a motorbiciklis igazságosztó birtokolja, kinek tiszteletére még szobrot is állítottak hazájában. Jó móka lehet gyereknek lenni arrafelé...
Az 1958-ban indult, kezdetleges 16mm-es technikával készült tévésorozat bő egy évig futott (5 fejezet, 130 epizódban elmesélve!), aztán egy rajongó a főszereplőt imitálva kiugrott a hatodikról, a programot meg levették a műsorról. Mindeközben a Toei stúdió gyors egymásutánban féltucat fekete-fehér, szélesvásznú adaptációt gyártott le a filmszínházak számára.
Az '58/59-es Gekko Kamen dömpinget követően a karakter képregények lapjain, illetve rajzfilmekben éli tovább világát, jellegzetes turbánját a Japán Közlekedésrendészeti Hivatal ajánlására egy sokkal biztonságosabb bukósisakra cseréli. Egészen 1981-ig kellett várni, hogy újra nagyvászonra kerüljön - ennek az utolsó egész estés Gekko Kamen kalandnak voltam szemtanúja egy a vhs-polc hátsó sorában megbúvó, debil angol szinkronnal felszerelt kazetta jóvoltából.
A legtöbb földi halandót eleve meghátrálásra késztetné az a tény, hogy az Imdb-n egyetlen kritikai észrevétel sincs róla, de nem Deliria Kapitányt, aki sugármeghajtású hatdioptriás szemüvegében készen áll, hogy igazságot szolgáltasson az elfeledett mesterműveknek! Őszintén, a "mestermű" jelzőt alanyunkra alkalmazni erős túlzás lenne, mert hát, hogy is mondjam: nem az.
Vörös kámzsás bűnbanda kapitalista intézményeket fosztogat. A célpontok között van bankfiók, ex-politikus uzsorás, meg valami gazdag picsa drága ékszerrel a nyakában. Nagyon vagányul végzik a dolgukat: tetthelyen boomboxból zenét nyomnak, halottaskocsiban csempésznek - hol lehet csatlakozni, fiúk?
Holdfény Maszk begördül spéci motorkerékpárján*, előad néhány többé-kevésbé veszélyes kaszkadőrmutatványt és visszaszolgáltatja az ügyefogyott hatóságoknak a gazdagoktól eltulajdonított szajrét (10% jutalékot mindig levon, de egy szívszorító balladával kísért jelenetben elmegy adakozni a rászorulóknak - a hipokrita!). A rablások mögött egy fiatalokat toborzó szektavezér áll, aki szigetén egy boldogabb totalitárius társadalom felépítésén ügyködik (New Japanica az angol szinkronban / New Love Country az eredetiben). Mikor kezd forróvá válni Jim Jones-klónunk lába alatt a talaj, tömeges öngyilkossághoz tereli össze a szép új világ illúziójába ringatott híveit.
A '78-as guyanai tragédia mellett a japán ultrabalosok elszektásodása adhatta az ihletet az amúgy butuska képregény szintjén mozgolódó történethez; az egyik szereplőről például kiderül, hogy előzőleg a Japán Vörös Hadsereg terroristaszervezet aktivistája volt. Szuperhős kontextusban ugyan még nem láttam ilyet, de több japán film is foglalkozott a témával a splatter-horrorba hajló KICHIKU-tól a UNITED RED ARMY-ig. A JVH-ról dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy az iszlám fundamentalisták ideológiáját tették magukévá, világmegváltó céljaik között a kapitalista intézményrendszerek megdöntése is szerepelt; ez abszolút rímel a filmben látható kommuna operatív frakciójára. Abba ne menjünk bele, hogy Holdfény Maszknak történetesen egy félhold a logója, mert ezt még én sem tudnám kimagyarázni. Az ex-Nikkatsu pornográfus rendező - aki ebben a bérmunkájában a forgatókönyvet is társjegyezte - készítette a kultikus RETREAT THROUGH THE WET WASTELAND-et (1973), egy roman pornónak álcázott rendszerkritikus noir, bűnöző rendőrökkel a főszerepben.
A karizmatikus és szép Etsuko Shihomi (SISTER STREETFIGHTER) alakítja a szektavezér örökbefogadott lányát. Ez egyébként egy bazinagy szpojler volt ("Én vagyok... az apád!"), de rá se ránts. A lényeg, hogy a MOON MASK RIDER meg van ugyan verve egy személyiség nélküli, korlátozott különleges képességekkel bíró szuperhőssel, az alacsony költségvetéséből azért csak kigazdálkodták az ilyesfajta akciómatinékhoz elengedhetetlenül szükséges kellékeket: üldözések, kungfu, helikopteren csimpaszkodás
és két betétdal; az egyik a retrós, gyerekkórus által elénekelt főcímtéma, a másik egy akkori divatnak megfelelő rockdiszkó a Moon Mask Riders tribute band előadásában.
 |
| MOON MASK RIDER original soundtrack az eBayen $129.00 |
Kár, hogy a készítők úgy döntöttek, kidobják az ablakon a régi sztorik igencsak menőnek tűnő fantasztikumát.
"A Szellem Banda Visszavág", "A Kong Szörny", "A Sátán Karmai", "Az Utolsó Ördög" - az ötvenes évekbeli sorozat bizarr szörnyfiguráinak híre-hamva, helyettük - talán az időközben nagykorúvá érett Gekko Kamen-törzsközönség figyelmére apellálva - a nagyon is e világi vöröskámzsások között kialakuló feszültségre helyeződik a hangsúly. Ettől még kellően mozgalmas marad a dolog, de mint felnőtt- és gyerekfilm közti senkiföldjén megrekedt tokusatsu (élőszereplős sci-fi), szó szerint fantáziátlan mind a körítés, mind a megvalósítás; tipikusan annak az izgalmasabb napokat látott japán moziiparnak a terméke, ami a kábeltévé és a terjedőfélben lévő videópiac szorításában nehezen találta saját útját. Persze minden relatív, nálunk kábé ekkor mentek az Ötvös Csöpik, azokhoz képest a MOON MASK RIDER a filmvilág nyolcadik csodája.
De ki is valójában Holdfény Maszk? A rendőrfelügyelő újságíró fia? Esetleg a jóképű természetvédő szektatag? Nos, az optimista forgatókönyvírók homályban hagyták kilétét, maradjon valami izgalom a folytatásra is. Akkor még nem tudták, hogy filmjük óriásit bukik a mozipénztáraknál, minek után második részről szó sem lehetett. Én lerántom a maszkot a bejegyzésről: eme kis írással korunk szuperhős divatját szerettem volna meglovagolni. Küldetés teljesítve.
-----------------------
* Motorbuziknak: Holdfény Maszk motorja egy Honda CB750F, amit Japán vezető versenyautó-tervező cége, a Mooncraft tuningolt fel szuperhős-kompatibilissá.
előtte:
utána:
