2015. június 26., péntek

Hétvégén Deliria helyett olvass Video Watchdog-ot!

Pár napig még ingyenesen böngészhető a nyomtatásban huszonöt éve rendületlenül megjelenő amerikai magazin teljes archívuma.

jelszó: digitaldog / treats 

Yours truly, anno 1998:

2015. június 20., szombat

Havi DVD agybaj: a Vérbáró visszatér


A BARON BLOOD-ról esett már szó a Delirián, a bejegyzés azóta pár mondattal kiegészült. Úgy hiszem, a film "mondandója" aktuálisabb, mint valaha. Elvtársak, ha valóban a múltat akarjuk feleleveníteni, ahhoz nem elég az emlékművek renoválása, a hiteles tervek alapján történő helyreállítás. Csakis akkor tudjuk a történelmet átélhetővé tenni a mostani nemzedék számára, ha élesben beüzemeltetjük a kínzókamrákat és elterjesztjük a bubópestist. A következményekkel majd később számolunk.  

There is no more sunday school

Akinek van egy szabad félórája és érdeklik a propagandisztikus alkotások, az feltétlenül nézze meg a Red Nightmare-t (ITT). Mi köze ennek a BARON BLOOD-hoz? A bejegyzésből az is kiderül.



Tim Lucas szakíró megjegyezte - ha jól emlékszem a SÓHAJOK kapcsán -, hogy Dario Argento merített magának egy kis ihletet a BARON BLOOD-ból. A még szemfülesebb olasz műkedvelők rögtön az elején kiszúrtak egy majdani Argento-képsort:

 
 
 

A BARON BLOOD - TENEBRE reptéri jeleneteinek párhuzamát közelebbről vizsgálva feltűnik a két férfi főszereplő, Peter & Peter kézipoggyászának hasonlatossága. Mindkét forgatáson Lamberto Bava volt a rendezőasszisztens. Gyanítom, eme kis "remake" inkább a Bava famíliának szólt, mintsem a nagyközönségnek. 

Végezetül, 

a BARON BLOOD amerikai DVD-je gazdát keres:

1-es régiójú lemezként tünteti fel a borító, de szerintem független. Akit érdekel, egy jelképes háromjegyű összegért megkaphatja (emil a baloldali sávban).

2015. június 14., vasárnap

NEW DRAGON INN (1992)

Raymond Lee, 香港


A kosztümös kalandfilmeket a kilencvenes években újra divatba hozó Tsui Hark szoros felügyelete alatt elkészült, a saját SWORDSMAN-szériájával vetélkedő Új Sárkánykapu Fogadó King Hu hasoncímű, 1967-es wuxia-kasszasikerének újhullámosított adaptációja. Két évtizeddel később Tsui a legmodernebb CGI-3D-IMAX-HD szórakoztatóipari szemfényvesztéseket alkalmazva ismét kezelésbe vette a történetet. A hajdanán politikai akció-thrillerként debütált alkotás harmadjára kincskeresős mesévé szelídült,
de a FLYING SWORDS OF DRAGON GATE (a Film+ Kardvihar címen adta le nemrég) így is a jobb XXI. századi wuxiák közé tartozik. Kreativitást felvillantó rendezés, néhány karakteres mellékszereplő (a MAD MAX 2-ből menekült tetovált tatárok), fantáziadúsan újragondolt történet. Kontra: feleslegesen hosszú játékidő, no és az az illúzióteremtő/romboló pixelfelhő, ami végül maga alá temeti a megalomániában szenvedő finálét. Való igaz, Tsui már 1983-ban, a ZU apropóján túltolta a kompjúterezést, a 2001-es folytatásról ne is beszéljünk (nem is fogunk). Az alig másfél órás* 1992-es változatban legfeljebb egy-két számítógép generálta nyílvessző böködi a szemet, a nézőre egy kétkezi munkával megteremtett jiang hu világ vár porral, verejtékkel, vérrel. Nagyon sok vérrel.

 A felújítás plakátja

2012 elején, a remake farvizén a film restaurált, újraszinkronizált (és cenzúrázott) kópiáját bemutatták a népi Kína mozijaiban. Ezzel részemről igazolva látom e bejegyzés előre hozott végkövetkeztetését, miszerint a NEW DRAGON (GATE) INN még ma is frissnek hat.


A cselekmény a Ming-dinasztia idején játszódik, amikor a névlegesen a császárt szolgáló eunuchok elkezdték magukat önállósítani (Wiki). A saját titkosszolgálattal rendelkező Keleti Szárny totális hatalomátvételre törekvő eunuchja (Donnie Yen) elit hadseregével sorra veti börtönbe, kínozza meg, ítéli halálra a császár bizalmasait. Hogy tőrbe csalja a kivégzett védelmi miniszter helyettesét, az eunuch az áldozat két kisgyermekét felhasználva csapdát állít. A sivatagon keresztül vonszolt foglyokért azonban nem a célpont, hanem annak testőre és szerelme jelentkezik be. A férfinak álcázott kardforgató hölgy (Brigitte Lin) és harcostársai a gyerekeket a sivatag közepén álló Sárkánykapu Fogadóba menekítik.


A kétes hírű intézménybe hamarosan betoppan a keresett császári tisztviselő (Tony Leung Ka Fai), majd az eunuch emberei, mindannyian inkognitóban. A pattanásig feszült helyzetből a fogadó apolitikus, de minden szexi hájjal megkent tulajdonosnője (Maggie Cheung első wuxia-szerepében) próbál hasznot húzni. Mire a hatalmas homokviharral kecsegtető másnapon megjelenik az eunuch hadseregével, a profitra és szerelemre egyaránt éhes némbernek választania kell a két oldal közül.


A SWORDSMAN/KARD MESTERE filmek társrendező-producereként Raymond Lee szemlátomást tökéletesen elsajátította Tsui Hark stílusának minden csínját és bínját. Afféle kaméleon képességű szakemberről lehet szó, korabeli zsaru-thrillerei közül a BLUE LIGHTNING Ringo Lam stílusát tette magáévá, a Kirk Wong producelte POLICE CONFIDENTAL Kirk Wongét. A két párhuzamosan dolgozó stábbal megcsinált NEW DRAGON INN esetében azonban tényleg szívesség alapon került fel a neve a főcímre egyedüli rendezőként. A Góbi-sivatagban felvett külsőknél Lee-re bízták a kiküldött forgatócsoport vezetését, a film javának otthont adó hongkongi műteremben Tsui Hark volt a főnök. A fogadó helyszínét Arthur Wong (IRON MONKEY) nagyszerű operatőri munkája teszi hangulatossá.


A Film Workshopnál kikevert sűrű koktél feszültséggel, humorral, érzékiséggel fűszerezett romantikával köti le a szerepjátékokba bonyolódó karakterek között ingázó figyelmet. Mindenki tudja a másikról, hogy kicsoda, de a saját érdekükben a felek nem fedhetik fel egymás identitását. A hongkongi mozikban témaként gyakorta előforduló kétszínűség (vö. a triád-thrillerek beépült zsarui) és a korrupt hatalomtól körülvett, bármelyik pillanatban a teljes káoszba dőlő fogadó egyaránt a bizonytalan jövő előtt álló városállam ideges zavarodottságát tükrözi. „Hong Kong történelmének nagy pillanata előtt állunk. Olyan, mintha vihar közeledne. Már régóta várunk rá, és bármit teszünk, be fog következni. (...) Filmjeimnek muszáj reflektálnia arra, amit mi most, a saját korszakunkban gondolunk.” Persze nem muszáj a nézőnek a sorok között olvasni, éppen elég meló a feliratokat követni, de talán Tsui "reflektálásától" válik ez a kommersz wuxia egy árnyalatnyival sötétebbé, fajsúlyosabbá az akkori felhozatalhoz képest.


Ha Tsui Hark, akkor gender bendig. A SWORDSMAN 2 transznemű Legyőzhetetlen Ázsiájához hasonlóan a feminin főgonosz kasztráltságának köszönheti természetfeletti erejét. Ebben az eastern-westernben amúgy is a nők viszik a prímet - a kétfajta nőtípust megjelenítő amazonok (a hűvös eleganciájú Brigitte Lin, a csábítóan közönséges Maggie Cheung) fizikailag és észjárásban is képesek lekörözni a férfiakat. A szerelmi kalamajkában pedig mintha fel lennének cserélve a nemi szerepek: a kifinomult modorú férfi hőst a rámenős fogadósné akarja minden áron ágyba vinni (megrendezett) nászéjszakájukon. Ekkor hangzik el a legviccesebb szóváltás: - Hol a titkos alagút? - A testemben! Hiába Maggie Cheung bájai, a tradicionális (harcművészeti) folklórban a főhősnek nemcsak tartózkodnia illik a szexuális élvezetektől, de facérnak kell maradnia. 


Ha Tsui Hark, akkor action. Ching Siu Tung (SZELLEMHARCOSOK) szédítő tempóban pörgő-repkedő koreográfiáját - Golden Horse Awards '92: legjobb akciókoreográfia  - egyedül a kungfu puristák nem fogják túlértékelni, amúgy kenterbe ver mindent, ami manapság kosztümös fantáziákban zajlik, ideértve a 2011-es változatot. Brigitte és Maggie légiesen könnyed sztriptíz összecsapásának erotikától fűtött játékossága vs. a végső ütközet horrorba illő brutalitása. Igazi összjáték-filmhez méltón az utolsó pillanatokban egy váratlanul felbukkanó mellékszereplő lopja el a showt. A fogadó messze földön híres zsemletöltelékét a szállóvendégek húsából készítő barbár mészáros nem szerepelt King Hu eredetijében - a karakterrel Tsui Hark WE’RE GOING TO EAT YOU című kannibál-kungfu-vígjátékára utal vissza. Ng See Yuen, a Fel fogunk zabálni legendás producere jóvoltából bemutatott NEW DRAGON INN-t a hongkongi kardozós kalandfilmek ínyencei zabálni fogják.

* A film eredetileg 88 percesen került mozikba. Később, Tsui Hark tudta és beleegyezése nélkül, a videókiadásba visszatettek egy rakás fel nem használt alternatív beállítást (cover-shots), jó negyed órával meghosszabbítva a játékidőt. A különböző DVD megjelenések ezt a bővített változatot tartalmazzák.

A dublőr nélkül dolgozó Brigitte Linnek kis híján kilőtték a szemét egy nyílvesszővel. Súlyos szemsérülése miatt a színésznő csak egy részét tudta eljátszani a forgatókönyvben megírt szerepének.

A film alapján készült PC-játék a kilencvenes évekből,
a bejegyzésben ebből láthatók részletek.
GAME OVER

2015. június 7., vasárnap

LA FURIA DEL HOMBRE LOBO (1970)

José María Zabalza, spanyol


A filmplakáton nőszemély ostorozza a láncra vert vérfarkas férfit. "A farkasember dühe". Mitől dühös a hombre lobo? Főszerepben: Paul Naschy.


Waldemar Daninsky professzor egy tibeti expedíció egyetlen túlélőjeként tér vissza a Himalájáról. - Bármi megtörténhet ott. Meséltek nekem olyan emberekről, akiknek teliholdkor megváltozik a személyisége. Hamarosan egy névtelen levélben arról mesélnek neki, hogy neje megcsalja egyik tanítványával, mi több, a fondorlatos asszony el akarja őt tenni láb alól.  A pentagram baljóslatú jelét a mellkasán viselő tanárember teliholdas éjszakán farkasemberré változva átharapja felesége és annak szeretője torkát, az erdőbe veti magát, belebotlik egy kidőlt villanyoszlopba és agyoncsapja a magasfeszültségű áram.


Kollégája és egykori kedvese, a forradalmi elektro-agykontroll kísérleteket folytató Ilona doktornő kiásatja sírjából a tetszhalott Daninskyt, hogy kizárólag nőnemű asszisztensekkel felszerelt titkos laboratóriumában akaratától megfosztott szuper-humán-bestiát kreáljon szerencsétlen Walterből (Walter = Walterman = Waldemar – az angol szinkron névmemóriája nem a legjobb). A kastély pincéjében láncra vert "mutánsok" senyvednek, orgiázó hippik, félmeztelen öregemberek meg egy rusnya törpe. Ha hihetünk a szemünknek, márpedig:
az Operaház fantomjának spanyol rokona is a falak között ólálkodik.

Holdtöltekor Ilona ráerőszakolja magát farkasemberré átvedlett ex-pasijára - a bizarrság láttán a "Scooby Doo és a vonakodó farkasember" cím jut eszembe. 


Hirtelen a közerkölcs nevében szétroncsolt filmszalag elkezd vadul ugrándozni a jelenetek között, a felhergelt hombre lobo kiugrik az ablakon, nekiesik a francóista cenzoroknak és... Valójában a közeli városba ruccan ki, gyilkos ámokfutása befejeztével pedig visszatántorog gazdájához. - Hol jártam? Homályosan borzalmas dolgokra emlékszem... Erőszak, veszély! Egy jóindulatú asszisztensnek megesik a szíve Daninskyn, a fiatal lány – dacolva az erőszakkal és veszéllyel - szabadon engedi a férfit. A fordulat újabb ágyjelenetbe torkollik, a lesben álló cenzori ollók ismét lecsapnak a női mellekre.


/A szélesvásznú DVD változatba a műkedvelő kompozitőr egy pocsék minőségű, svéd feliratos VHS-kazettáról illesztette vissza a ciciket./

Mindeközben a tudósnő Daninsky hűtlen feleségét is alávetette illegális kísérleteinek, melynek köszönhetően a fináléban végigizgulhatunk egy filmtörténetileg ritkaságszámba menő wolf man vs. wolf woman összecsapást. Még két fontos információ, ami tulajdonképpen mindent megmagyaráz: a filmrendező végig ittas állapotban volt, és a 14 esztendős unokaöccse javaslatai alapján eszközölt változtatásokat a forgatókönyvön. 


A farkasember dühe I. rész : A Tehetetlenség Könnyei

A történet a LA FURIA DEL HOMBRE LOBO mögött annyira abszurd, még én sem tudom felfogni – fakadt ki a Daninskyt játszó, egyúttal a forgatókönyvet is jegyző Paul Naschy a Videooze fanzine-nek adott interjújában.  


Elkezdtük a forgatást és ez az úriember, attól a pillanattól kezdve, hogy megjelent, csont részeg volt. Ráadásul beleírt a forgatókönyvbe, eltávolítva a szerepem javát. Bevallom, apám temetésén kívül ez volt életemben azon kevés alkalmak egyike, amikor elsírtam magam. Sírtam, mert tehetetlen voltam azzal a tragédiával szemben, amit ez az ember okozott nekem.


A fantasztikumban járatlan baszkföldi rendezőnek (konkrétan ez volt az egyetlen horrorja) nemcsak az alkohollal lehetett komoly problémája, hanem magával Naschyval is, ugyanis a játékidő előrehaladtával a sztárt gyakorta helyettesítette be egy dublőrrel. A hamis farkasembert onnan lehet felismerni, hogy egyenes derékkal, komótosan jár-kel a színen (lásd a fenti képen), ellentétben Naschyval, aki mindig is állatias vadsággal lényegült át kedvenc szörnyévé. Ezen felül Zabalza és a producerek nem átallottak Naschy első horrorjából, a nagyságrendekkel nívósabb LA MARCA DEL HOMBRE LOBO (1967) kópiájából farkasemberes jeleneteket importálni, nem törődve azzal, hogy a karakter a két filmben eltérő maszkot visel. 


Ez a történet árulásokról és inkompetens szakmabéliekről szól, csoda, hogy egyáltalán be lett fejezve.” Sokat elmond, hogy a film 1970-ben készült, de csak két évvel később tudták lepasszolni forgalmazásra. „Miután a filmet befejezték, privát vetítést szerveztek az egyik lehetséges forgalmazónak. Amikor megérkezett, a gépkocsijának reflektora megvilágított egy utcán vizelő alakot. A kiléte felől érdeklődve megmondták neki, hogy ő a film rendezője, José María Zabalza. A forgalmazó azonnal elment, anélkül, hogy beült volna a vetítésre.


A Waldemar Daninsky-széria harmadik darabja (a másodikat ne is keresd, a Párizsban forgatott LOS NOCHES DEL HOMBRE LOBO szőrén-szálán eltűnt) ténylegesen a leghitványabb farkasemberes Naschy, mindazonáltal megvan neki a maga torzonborz, botcsinálta euro-kult sármja. Hadd vegyem kölcsön Robert Bresson szavait:

Az eredeti olyasvalaki, aki úgy akarja csinálni, mint mindenki más, és nem sikerül neki. 

A katalán fantaterror talán itt került leginkább egy hullámhosszra Ed Wood fércműveivel, azzal a helyzetelőnnyel, hogy még egy szörnyűségesen banális angol utószinkron is járul hozzá. Mint amikor az egyik asszisztens ráeszmél, miben sántikál főnöknője ---

Az sem lehet egészen tudományos, ahogyan Daninsky éjszaka kitekint az ablakon, és a vágóképen telihold helyett a napot látjuk. A pop cinemában a nemtörődömség szürrealizmust szül.


A farkasember dühe II. rész: Act Like a Real Man

A neves szexuálpszichológus és filmesztéta, Dr. Helmut Wolfstein "Szerzőiség és likantrópia" című tanulmányában felhívja a figyelmet Paul Naschy enciklopédikus horror/sci-fi forgatókönyveinek waldemari védjegyszerűségére. Arról a nőkhöz való ambivalens viszonyulásról van szó, ami tulajdonképpen mozgásban tartja a cselekménynek nevezett deliriát. Se veled, se nélküled, öllek vagy ölellek. A főhősből a csalfa feleség hozza ki az állatot, ugyanakkor a nők számára a jelek szerint rendkívüli vonzerővel bíró Daninsky kínszenvedésére csakis egy áldozatkész, tiszta szívű szerető tehet pontot. Ilona, a féltékeny fúria a szexuális viselkedést befolyásoló agyállományt, a hipotalamuszt próbálja szabályozni, célja az érzelmek feletti teljes dominancia. - Ígérd meg, hogy igazi férfiként viselkedsz!

Megvezetve,

lekötözve,

megkorbácsolva.

Az áldozati bárányként vászonra álmodott farkasember-karakteren keresztül az aggasztóan sok kielégítésre váró nővel körülvett macsó férfi önsajnáló nyüszítését vélhetjük kihallani. This is scientific, baby!  


Az argentin Perla Cristal (THE AWFUL DR. ORLOF) jóval többet belead szerepébe, mint amennyit a produkció megérdemelt volna, ami azt illeti, az ő Ilonája a kulcsfigura. Paul Naschy csak áll (fekszik) és bambán néz maga elé. Mintha könnycseppek csordulnának szomorú ábrázatán, a kópia túl sötét ahhoz, hogy tisztán ki lehessen venni az érzelmek apró rezdüléseit. Ebcsont beforr, e trauma után következett a pályafutás nagy nemzetközi farkasember-sikere, a LA NOCHE DEL WALPURGIS. Az itt még csak egy flashback erejéig felbukkanó Tibet a jetivel évekkel később, a LA MALDICIÓN DE LA BESTIA-ban (THE WEREWOLF AND THE YETI, 1975) kerül reflektorfénybe.

Az 'euro-trashbe süllyedt egykori hollywoodi sztár' kategóriát ezúttal Mark Stevens, az  1948-as, Oscar-díjakra jelölt THE SNAKE PIT vezető színésze képviseli.


A film noirokban főszerepelt (CRY VENGEANCE, 1954, TIMETABLE, 1956 - mindkettőt ő is rendezte) amerikaira az Imdb/Wiki adattárai olyan szerepet osztanak, amit valójában nem ő játszik. Öntsük tiszta Mark Stevens-t a pohárba: rövidke jelenésében az egyetem dékánját alakítja. 


Aki J.M. Zabalza alkoholmámorban fogant rendezői munkásságában kíván tovább elmélyedni, annak ajánlhatjuk az 1983-as keltezésű AL OESTE DE RIO GRANDE paella westernt, 
mely zsánerében állítólag a valaha készült legrosszabb. Utolsó megbízása, a barbáros TUNKA, EL GUERRERO forgatásán illuminált állapota miatt négy nap után távozásra szólították fel. Pár hónappal később, 57 évesen lehelte ki lelkét a direktor. Az utolsó cseppig hű maradt a mozihoz.


A LA FURIA DEL HOMBRE LOBO-t gyártó produkciós cégbe (Maxper Producciones Cinematográficas) még egy jellegzetesen hispán gótikus-medikus horrorfilmre elegendő szufla maradt.


Az EL COLEGIO DE LA MUERTE / SCHOOL OF DEATH (1974) összeégett arcú, fiatal lányok agyával babráló őrült doktorát Krueger-nek hívják ---



A filmritkaságokat Pusztai Steppenwolf Farkas bocsátotta a Deliria rendelkezésére.