2009. február 25., szerda

Claudio Fragasso különös élete




Az alábbi interjú egy francia magazinban jelent meg (Mad Movies #175). Természetesen szóba kerülnek a sokszor Bruno Matteinek tulajdonított gorefesztek, a hírhedt ZOMBI 3, amit a ZOMBI 4 után forgattak le, valamint a TROLLS 2, aminek semmi köze a TROLLS 1-hez. A Mattei jobbkezeként alig ismert Claudio Fragasso (aka. Clyde Anderson, Drake Floyd stb.) szavain keresztül felidézzük az olasz kommerszfilm tündöklését és bukását. A sok piszkos munkának végül 1995-ben lett meg az eredménye, a PALERMO-MILÁNÓ, EGYSZERI UTAZÁS című akciófilmje előtt már a kritikusok is leborultak.

Vágóasszisztensként kezdte pályáját, majd forgatókönyvíróként folytatta. Hogyan került be a szakmába?


A hetvenes években 400-500 film is készült Olaszországban, így aztán szükség volt forgatókönyvírókra. Még készültek westernek, a horrorfilmek felszálló ágban voltak, Dario Argento megcsinálta a THE BIRD WITH CRYSTAL PLUMAGE-t, ami után sok krimi is született. Én horror- és rendőrfilmekkel debütáltam. Az első, amit írtam az IL MEDIUM (Silvio Amadio,197?) nem igazán horror, de spiritiszta témájánál fogva egy nagyon különös, furcsa film. Aztán megírtam a PRONTO AD UCCIDERE-t (Franco Prosperi,1976 / PRÓBA SZERENCSE Vico kazettán), egy rendkívül erőszakos krimi, ami az ilyen típusú filmek aranykorában született, épp akkor, amikor Umberto Lenzi és Fernando Di Leo készítette mesterműveit. Szerettem vegyíteni a horrort és az akciót, több hasonló filmet is írtam, például a NAPOLI: I 5 DELLA SQUADRA SPECIALE (Mario Bianchi, 1978). Több akkori forgatókönyvírónak voltam a szellemírója, nem mondok neveket, de nagyon híres figurákról van ám szó! Óriási volt akkoriban a lelkesedés a filmiparban, emlékszem, bementem egy bárba és ott írtuk alá a szerződéseket a szalvétákon. Mindenki büszke volt, hogy csinálhatjuk ezeket a zsánerfilmeket.


Bruno Matteijel való találkozása meghatározó volt a karrierje szempontjából. Hogyan kezdtek együtt dolgozni?
Vele még vágóasszisztens koromban találkoztam. Egy rendező addig nem hívhatja magát rendezőnek, amíg nem próbálta ki magát a vágóasztal mellett. Még a képkompozíciót is meg lehet így tanulni. Egyszerűen esszenciális, ezért aztán forgatókönyvírás mellett vágóként is dolgoztam. Brunóval rögtön megértettük egymást, ő is odavan a zsánerfilmekért, épp úgy, mint én. Ő iskolában is tanulta a vágást, én Antonio Margheriti és Mario Bavaval való találkozásomkor tettem szert tapasztalatokra. A közös megállapodásunk szerint ő volt a filmjeink vágója, én pedig, fiatal rendezőként, bevállaltam ezeket az őrül, extrém dolgokat. Legalább 15 évig tartott az együttműködésünk, mindig én vittem a második stábot (2nd unit), ő pedig a vágásnál felügyelt, a rendezésnél pedig legtöbbször egyenrangú partnerek voltunk. Nem nagyon érdekelt, hogy csak az ő neve került ki a főcímre, akkoriban amúgy is inkább "intellektuálisabb" mozikat szerettem volna készíteni. 26 éves szélsőbalosként szerzői irányú elgondolásom volt a mozikészítéssel kapcsolatban, az első super8-asra készült filmjeim ilyenek voltak.


A filmográfiájában az első Bruno Matteijel közösen készített film egy mondo, SESSO PERVERSO, MONDO VIOLENTO (1980).

Elég zavaros az egész. Annyiszor cseréltünk szerepeket, hogy már azt is nehéz megmondani, ki csinált mit. Ezt biztos együtt készítettük, de már nem sokra emlékszem... Valószínűleg én írtam és ő vágta. Az is valószínű, hogy én rendeztem azokat a jeleneteket, amiket aztán inzertként használtunk. Ez egy olyan film volt, ami javarészt archív felvételekből állt össze. Egy harminc vagy hatvan perces stock-shotsból kellett kihozni egy 90 perces nagyfilmet, és ez egyáltalán nem volt egyszerű. Úgy kellett hozzáforgatni, hogy az tetszetős legyen és el is lehessen majd adni. Most, hogy belegondolok, ezt a filmet egy harminc perces stock-shots alapján készítettük. Őszintén szólva egy nagy disznóság volt az egész, talán ezért nem emlékszem rá, inkább próbálom elfelejteni!


Fragasso "Szereted a fagylaltot?" szkeccse a SESSO PERVERSO-ból, avagy szánalmas próbálkozás 30 percből kilencvenet csinálni.

Ugyanabban az évben Matteijel két filmet is forgatott egyszerre: THE OTHER HELL és a THE TRUE STORY OF THE NUN OF MONZA.


Egy apácazárdában voltunk, ami egyébként pont a mostani házam mellett van. Ennek a zárdának a pincéjében található a híres Santa Priscilla katakombái. Felette az emeleten van a templom és az apácák szobái. Bruno az emeleten forgatta a MONZA-t, ez volt az "A" film, míg én a föld alatt csináltam a "B"-t, vagyis a THE OTHER HELL-t. Vicces, hogy pont a jelentéktelenebb "B"-nek lett aztán nagy sikere, különösen külföldön. Amelyikről azt gondoltuk, hogy a nagy film, csak szerényen teljesített. Mindkettőben ugyanazok a színészek szerepeltek, föl-alá mentek a lépcsőn aszerint, hogy éppen melyik filmben volt jelenésük. Furcsa tapasztalat volt, de egyben hasznos is, mert megtanultam, hogy egy kis szervezéssel akár két filmet is le lehet forgatni egyszerre, és még a végeredmény is jó lehet.


Hasznos dolog lehet egyszerre két filmet forgatni...

Természetesen! Egy füst alatt csináltuk, mert a költségvetés nagyon alacsony volt. A legtöbb színész mindkettőben szerepelt volna, így egyszerre hat hét alatt meg tudtuk csinálni mind a kettőt. A producerek imádtak minket ezért! Ugyanakkor nekem egy kicsit problémás volt a dolog, főleg amikor nyersanyagra volt szükségem. Brunónak mindene megvolt, nekem meg szinte semmi sem jutott. Néha felosontam az emeletre, ahol éppen forgattak, és loptam tőlük negatívot!

Aztán jött a HELL OF THE LIVING DEAD. Ki találta ki ezt az elég sajátságos filmet?

Én írtam Rossella Drudival együtt. Mindig is jól kijöttem vele, ezért vettem el feleségül. (nevet) Eredetileg egy epikus műnek szántuk, mint az APOKALIPSZIS MOST. Akkor már rengeteg zombifilm készült és én valami mást szerettem volna belőle csinálni. Amikor megmutattam a könyvet a producereknek, azt mondták, hihetetlenül jó. A film spanyol koprodukcióban készült és amikor megérkeztünk Barcelonába a forgatásra, rá kellett jönnünk, hogy semmi pénz nem áll a rendelkezésünkre. Rögtön improvizálni kellett. A mi szkriptünk nem alacsony költségvetéshez készült és ez valódi problémát jelentett. Kár, mert meg vagyok győződve, hogy az eredeti történet nagyon jó, és megérdemelné, hogy film készüljön belőle. Talán egyszer saját magam megcsinálom...

Van a filmben pár nagyon furcsa jelenet, például az, amelyikben az egyik katona tüllszoknyában énekli az Ének az esőbent...

Te jó ég! Azért írtam bele,hogy oldjam a feszültséget, előtte ugyanis egy nagyon kemény rész van. Már az eredeti változatban is benne volt és mindenképpen meg akartam tartani. Tudtam, hogy sok minden ki fog kerülni a filmből, de ehhez ragaszkodtam. Mondtam a producernek: "Rendben,változtassuk meg teljesen a forgatókönyvet, de a tüllszoknyás rész marad!" És benne hagyták...

Problémás volt a gyerekkel forgatni, aki megeszi az apját?

Az a jelenet nagyon erős, de a gyereknek óriási karizmája volt, tökéletes volt zombinak! Amikor betettük a beleket a szájába, még mi is besokalltunk. Ha gyerekkel dolgozunk horrorfilmben, akkor az első amit észreveszünk, hogy ők szórakoznak rajta a legjobban. Azt a jelenetet többször is fel kellett venni, mert a gyerek újra és újra meg akarta csinálni. Az egészet gondolhatjuk morbidnak, de a fiú tényleg halálra röhögte magát, nekem pedig dobozban volt a film legjobb képsora, szóval mindenki elégedett volt. Eredetileg csak néhány másodpercig tartott volna, de már a forgatáson láttuk, hogy mekkora potenciál van a jelenetben. A végén a vágószobában kellett lecsippenteni belőle, olyan durvára sikeredett. Féltünk, hogy túl sok lenne a nézőknek, de ma már nem nyúlnék hozzá, meghagynám, ahogy van. Cynisme total (sic).

Kinek az ötlete volt betenni azokat a dokumentum részleteket Új-Guineáról?


Ne is mondja, abban az időben a forgalmazóknak és producereknek mániájuk volt berakni ilyeneket egy filmbe. Teljesen abszurd ajánlattal álltak elő: "Van egy negyedórás filmem, amit be kéne tenni a tiédbe, megtennéd?" Semmi értelme nem volt, de meg kellett, hogy tegyük. Ez volt a divat és a legidegesítőbb az egészben, hogy ezzel állítólag spórolni akartak, de valójában nem takarítottak meg semmit. A HELL OF THE LD-ben teljesen feleslegesek a stock-shotok.

A befejezés a gyárépületben elüt a film addigi ritmusától. Meg volt előre írva, vagy improvizálni kellett?

Mindkettő. Az eredeti befejezés teljesen más: az afrikaiak fellázadnak az ellen, hogy az éhínséget egy központilag irányított holokauszttal oldják meg. Rossella és én megnéztük a SOYLENT GREENT-t, ami nagy hatással volt ránk. A szkriptünkben egy toxikus felhő a teljes harmadik világbéli populációt zombikká változtatja, akik egymást felzabálják, így oldva meg a problémát. A gyár, ahol ezt a felhőt készítették amerikai. A film vége az afrikaiak lázadását mutatta volna be a nyugati, "fejlett" országok ellen, akik ezt a megoldást kitalálták a számukra. Technikailag lehetetlen lett volna kivitelezni a mi költségvetésünkkel, ezért helyette egy gore-finálét kellett megcsinálni, amit az utolsó pillanatban írtunk és egyáltalán nem olyan jó, mint az eredetileg elképzelt befejezés.

A film vágásában is részt vett?

Hogyne, mindig jelen vagyok a filmjeim vágásakor. Ha a HELL-t Bruno Matteinek tulajdonítják, ne feledjük, hogy legalább a felét én forgattam, még akkor is, ha nem vagyok megelégedve vele. És ugyanez vonatkozik Rossellára is, akinek nincs feltüntetve a neve, de dolgozott a forgatókönyvön.

1983-ban két filmet rendezett Matteijel közösen, megint csak egyszerre: VIOLENZA IN UN CARCERE FEMMINILE és EMANUELLE FUGA DALL'INFERNO. Mire emlékszik velük kapcsolatban?

A VIOLENZA-n alig működtem közre, az EMANUELLE FUGA forgatásában viszont nyolcvan-kilencven százalékban részt vettem. Mindkettőt én írtam, de mint rendező, csak az EMANUELLE FUGA-t tartom magaménak.

Kivételes a színészi gárda: Laura Gemser, Lorraine de Selle, Gabrielle Tinti. Hogyan jött ki velük?

Kitűnően, mindegyikük profi, Laurával különösen jó a kapcsolatom, néhány filmemnek ő volt a jelmeztervezője is. Szegény Gabrielle Tintinek volt a felesége, Tinti fiatalon meghalt. Laura sokat dolgozott Aristide Massaccesivel (Joe D'Amato) is.

Őróla mit gondol?

Nagyszerű személyiség volt, ő reprezentálta a B-mozit, a szó nemes értelmében. Én és sok hozzám hasonló imádjuk a B-szériát, amit mi nagyobbra tartunk, mint az úgynevezett A filmeket. Massaccesi tökéletes producer volt, nyitott személyiség, aki képes volt az anyagi hiányosságokat pótolni a mozihoz fűződő zsigeri szenvedélyével. Képes volt a semmiből, büdzsé és eszközök nélkül olyan filmeket rendezni, amik érdekesek voltak. És azt se felejtsük el, hogy fantasztikus operatőr volt. A LA CASA 5 és a TROLL 2-nek ő volt a producere, és írtam neki néhány erotikus filmet is.

RATS - NIGHT OF TERROR az egyik legismertebb filmje, amit Mattei-jel közösen készített. Hol forgatták?

Majdnem az egészet a De Paolis stúdióban Rómában, és ott, ahol Sergio Leone a VOLT EGYSZER EGY AMERIKÁt készítette. Pietralatának hívják azt a helyet, ott van Fat Moe bárja. Leone mesterművének helyszínén dolgozni óriási megtiszteltetés volt számomra.

Hogyan tudták kordában tartani azt a rengeteg patkányt?

Szerintem a legtöbbjük még mindig ott futkározik a De Paolisban! Azok nem igazi patkányok voltak, hanem fehér egerek, akiket megsemmisítésre küldtek. Betettük őket egy színezékkel teli kannába, amiből feketén jöttek ki és sokkal agresszívebbnek tűntek, mint fehéren!

A befejezés igen meglepő, ki találta ki?

Sajnálom, de nem emlékszem, hogyan fejeződik be?

Elfelejtette a RATS végét?! A megmentők leveszik a gázmaszkot, és kiderül, hogy óriáspatkányok!

Ja igen, most már tökéletesen emlékszem! Hogyan lehet ezt elfelejteni? (nevet) Rosselláé volt az ötlet, valami reménytelen, apokaliptikus befejezést szeretett volna, amiben a patkányok átvették a hatalmat. Ő írta a dialógusokat és a forgatókönyvet is, de név nélkül.

Igaz az, hogy eredetileg sokkal véresebb lett volna a film?

Minden film véresebb lett volna abban az időben, de ott volt az a hülye és álszent cenzúra. Ha olyan filmet csinálok, aminek a címe RATS - NIGHT OF TERROR, magától értetődik, hogy az véres lesz. A közönség, aki beül rá elvárja, hogy az legyen. Legyünk őszinték: az olyan film, mint a RATS színtiszta szórakozás, amiben túlzásba kell vinni mindent. A vért, az effekteket, az abszurditást. A horror egy szertelen műfaj, ahol ha elkezdünk (ön)cenzúrázni, filmünk rossz irányba fordul. Én mindig megpróbálom azt tenni, amit szeretnék, attól függetlenül, hogy a producerek mit mondanak. Nem akarnak erőszakot? Hát akkor még többet fognak kapni! A rebellis énem diktálja ezeket.

A RATS-nél hogyan osztották meg a munkát Matteijel?

Akkoriban Bruno rendezői karrierjét háttérbe szorította, ezért a RATS majdnem teljes egészében az én munkám. Sok energiát fektettem ebbe a filmbe, amit nem kollaborátorként, hanem rendezőként éltem meg. Jó móka volt és szenvedéllyel készült, de rendkívül fárasztó volt a munka vele.

Térjünk rá a MONSTER DOG-ra. Honnan jött az ötlet?

Egy spanyol producer megkeresett, hogy látta a RATS-et és szeretne velem csinálni egy "állatos" filmet. Akkoriban így születtek a filmek. Külföldre eladták őket, ahol amerikai produktumként mutatták be a közönségnek. Ma már ezt nem tudnánk megtenni, mivel az amerikai B-filmes piac óriási fejlődésen ment keresztül és most már mindenek felett áll.

A filmet mintha lemészárolták volna a vágóasztalon.

Igen, "lemészárolták", ez a pontos szó rá. Kivették a kezemből és az egészet újravágták. Amerikai típusú szerződésem volt, vagyis a befejezett film vágási joga a producert illette. Majdnem 20 percet kiollóztak belőle, a legjobb, legvéresebb jeleneteket. Ami aztán VHS-en megjelent, az nem az én filmem. De ettől függetlenül jó tapasztalat volt, sok dolgot tanultam, amik aztán hasznomra váltak a későbbi karrieremnél. És persze megismerhettem a nagyszerű Alice Coopert!

A film félresikerültségében a mechanikus kutya is szerepet játszott, ami rögtön a forgatás elején elromlott.

Ez egy szomorú történet. (nevet) Rengeteget kellett várni, hogy elkészüljenek a kutyával, egy bonyolult szerkezet, aminek mozgatásához még egy teherautó is kellett. Az első jelenetében, amit később kivágtak, a kutya beszakít egy ajtót és ott áll állkapcsai közt az egyik szereplő fejével. Na, akkor törött ketté az egész, onnantól manuálisan kellett mozgatni.

Most menjünk a Fülöp-szigetekre, a ZOMBIE 4: AFTER DEATH-et az ázsiai dzsungelben forgatta, amíg Bruno Mattei a szomszédban a STRIKE COMMANDO-n dolgozott. Nehéz volt összehangolni a munkát?

Nem volt egyszerű. Reggelenként a STRIKE COMMANDO-n segítettem Brunót, este meg az AFTER DEATH-et csináltam. Abban az időszakban semmit sem aludtam!

Ugyanazokat a kamerákat használták, vagy minden stábnak megvolt a maga felszerelése?

Viccel? Összesen két kameránk volt, én akkor használtam őket, amikor Brunónak nem kellettek, vagyis éjszaka. Rendeltek tőlünk egy háborús filmet és egy horrort, mi meg egyszerre csináltuk meg őket.

Az AFTER DEATH főszereplője Jeff Stryker, a melegpornó sztár...

(nevet) Egyik nap a forgatásra odajött ez a kigyúrt, kicsit együgyű fazon, az egyik filippínó producer ajánlotta be nekünk. Később megtudtam, hogy pornókban dolgozott, de akkor csak azt tudtam róla, hogy nem valami jó színész, de kedves volt és követte az utasításaimat, szóval számomra megfelelt. Ő volt a mi Schwarzeneggerünk, a szerencsétlen...

Ennek a zombifilmnek ugyanaz lett a végzete, mint a MONSTER DOG-nak, vagyis alaposan megvágták, főleg Olaszországban.

Igen, borzasztó dolog. Azokban az időkben a gore-moziknak kezdett befellegzeni, legalábbis a producerek számára. Az AFTER DEATH egy felemás mozi, mert egy nagyon extrém, véres dolognak lett kitalálva, aztán megszabadították az összes erős jelenettől, aminek pedig nem volt híján. Ha egy film ennyire alacsony költségvetésből készül, akkor az egyetlen dolog, amivel szórakoztatóvá tehetjük, az a gore. Minél többet teszünk bele, annál jobbnak fogja találni az a közönség, aki ezt szereti. Vér és effektek nélkül egy ilyen nívójú filmből csak vígjátékot érdemes csinálni.

A ZOMBI 3-ról számos legenda terjed, hogyan keletkezett ez a film?

Fulcit mindig is respektáltam, legalább olyan nagyra tartottam, mint Bavát, Margheritit vagy Massaccesit. Művész és mesterember, rendező és technikus egyben. Úgy írtuk meg a ZOMBI 3-at, hogy nem tudtuk, hogy később Fulci-film lesz belőle. Mivel a HELL OF THE LD nem úgy sikerült, ahogy azt elgondoltuk, a ZOMBI 3-mal álltunk "bosszút". Nagyon jó lett a könyv és a producereknek is tetszett. Megkértek engem, hogy Brunóval együtt rendezzem meg, de akkoriban más dolgunk volt, ezért visszautasítottuk az ajánlatot. Mindenképp meg akarták csinálni, ezért kerestek egy rendezőt, akinek horrorfilmes múltja volt. A zombifilmjei miatt Fulci volt a legmegfelelőbb a feladatra.

És csak ekkor találkozott Fulcival?

Igen, és ő is remeknek találta a könyvünket, teljesen beleszeretett. Megpróbáltuk elképzelni, hogyan fogja megcsinálni, aztán elment a Fülöp-szigetekre forgatni.

Azt mondják, Fulci otthagyta a forgatást.

Tudom, de ez egyáltalán nem igaz. Fulci végig ott maradt, öt hétig forgatott, aztán leadta az elkészült filmet a producernek. Ekkor kezdődtek a problémák. Azt mondták, hozzá kell forgatni jeleneteket...

Maga szerint a ZOMBI 3 100% Fulci-film?

Abszolút! Úgy csinálta meg, ahogy ő jónak látta. A film csak addig az íróé, amíg az át nem adja a rendezőnek, onnantól már az övé, amíg az vissza nem kerül a producerhez.

Mit mondott a producer, miután megnézte?

Azt, hogy valami még hiányzik belőle. Abban a pillanatban lett a produceré a film. Rossella, én és a vágó elmentünk Fulcihoz, és elmondtuk neki, hogy a producer "befejezetlennek" találta a filmjét. Megegyeztünk, hogy 30 percet hozzáforgatunk, ehhez kikértem az engedélyét. Ennek a félórának a könyvét odaadtam neki, ő pedig áldását adta rá. Aztán elutaztam a Fülöp-szigetekre, ahol Bruno éppen a ROBOWAR-t forgatta. Akkor nem voltunk valami jó viszonyban, ezért megegyeztünk, hogy külön-külön csináljuk meg a ránk eső részt. Bruno és én csak azt tettük, amit kértek tőlünk, ettől még a ZOMBI 3 egy Fulci-film maradt.

A filmben maga és Mattei feltűnik egy rövid szerep erejéig (balra Bruno, jobbra Claudio). Ebből egy kis botrány kerekedett, mivel mindketten katonának vannak öltözve, és egy olyan hullát égetnek el, amiben sokan Fulci hasonmását vélték felfedezni.

Ez egy baromság. Én is hallottam, hogy vannak olyan idióták, akik azt gondolják, hogy az a hulla Fulcit szimbolizálja, de erről szó sincs. Az igazság az, hogy az egész stábot felhasználtuk katonaként. Bruno és én voltunk az egyetlenek, akik még nem tűntek fel a filmben, ezért beöltöztünk mi magunk is katonának - ennyi az egész.


Aztán elment Amerikába, hogy megcsinálja a TROLL 2-t (1990). Hogyan született meg ez a projekt?

Ez egy sajátos időszak volt. A horrorfilm krízisbe került, a gore-nak nem volt többé helye. Egy producer azt mondta nekünk, hogy többet nem lehet vérvöröst mutatni. Rossellával azt találtuk ki, hogy akkor majd mutatunk zöldet! Rossellának az akkori vegetáriánus-mánia adta az inspirációt egy őrült és vicces rémeséhez, amiben a húst úgy használják, mint a keresztet a vámpír ellen. Történetünkben a trollok emberhúst esznek, de mivel vegetáriánusok, ezért előbb növénnyé kell változtatniuk áldozataikat. Ebben van az ötlet: csináljunk egy jó véres filmet vér nélkül! Nagyon bizarr lett a film, remek móka volt megrendezni és Massaccesivel, aki a producerem volt, is jó volt együtt dolgozni. Azt hiszem, a TROLLS 2-t ideje lenne újraértékelni, mert ez a legszórakoztatóbb filmem és ez az, aminek elkészítéséhez teljesen szabad kezet kaptam.

PALERMO-MILÁNÓ, EGYSZERI UTAZÁS (1995) az egyik legsikeresebb és legismertebb filmje Olaszországban.

Amikor bemutatták a tévében, több mint 10 millióan nézték meg,ez volt az első olasz film, ami elérte ezt a nézőszámot. Ez egy olyan mozi, ami a hetvenes évekhez nyúlt vissza inspirációért, keverve az akciót,drámát és politikai töltete is van. Állami segítséggel tudtuk megcsinálni és nagyon ritka, hogy egy államilag támogatott film pénzt hoz - erre nagyon büszke vagyok. Azt hittem, ezzel megnyitottuk az utat az új olasz zsánerfilmek előtt, de ehelyett a televízió kezdett el érdeklődni az ilyen filmek után. Ez furcsa, mert a PALERMO moziba készült, a tévében túl sok a megkötés, vannak dolgok, amiket ott nem tudunk bemutatni. Hamarosan elkészítem a folytatást.


Fragasso a Delirián:
THE OTHER HELL
HELL OF THE LIVING DEAD