Carlo Vanzina, diétás giallo
Ebben a költségesnek tűnő olasz krimiben Miláno fashion packjét tizedeli a kesztyűs gyilkos™. Egy dakotai parkőr (!) telepatikus úton megérzi, hogy a Milánóban dolgozó szupermodell ikertestvére (!!) bajban van. Rögvest repülőre ül, de mire a tetthelyre ér, a lánynak hűlt helyét találja. A divatvilág rikítóan színes bugyraiba vezető nyomozásában egy nyugdíjazás előtt álló helyi detektív (starpower Donald Pleasance olasz akcentussal!!!) lesz a segítségére.
A többek közt Franco Ferrini által jegyzett (Ferrini a PHENOMENA óta Dario Argento állandó társírója), besztszeller alapján készült történethez Michelangelo Antonionit szerették volna megnyerni rendezőnek, aki a forgatókönyv elolvasása után beteget jelentett az őt ostromló producereknek. A helyébe lépő Vanzina (Steno fia) negyedik generációs giallójában Bavát, Argentót és De Palmát disztillálja langyossá, és csomagolja be csilivili külalakba, ami alatt... nothing?
Ez az ALIBI TEST all'Italia az identitását az akkori zeitgeistben találta meg: konditerem, Wendys, Pepsi Lite és coke (mint drog) - a gondosan megtervezett beállítások az új konzumtársadalom ürességét takarják, ahol az angol már nem holmi overdub, hanem a közös nyelv, a jó öreg J&B-t meg leváltotta a műzli, mint product placement. Szép új világ...
A NOTHING UNDERNEATH tehát saját korának, az ízetlen nyolcvanas éveknek az áldozata, és mintha ennek tudatában is lenne: az idős nyomozó spagettit rendel a gyorsétteremben, de beletörik a műanyagvillája. Thrillerként nem sokkal jobb, mint a hasonlóan felszínes miliőben játszódó (és teljesen öntudatlan) FOTO DI GIOIA vagy a THE WASHING MACHINE , a telepátiás ötlet gyengus macguffin csupán a cselekmény beindításához, ami aztán az akkor húsz évre visszatekintő műfaj bejáratott kliséivel halad a fúrógépes végkifejletig. De Palma hatása különösen irritáló tud lenni azok számára, akik nem kedvelik igazán az amerikai Hitchcockot és annak állandó zeneszerzőjét, Pino Donaggiót. A gyilkosságokat olyan nagyzenekari csinnadratta szabotálja el, aminek egy hatvanas évekbeli Godzilla-matinében lett volna helye.
Marad a néhol argentói magaslatokba törő (de azt soha el nem érő) rendezés/kameramunka és a girnyó topmodellek meztelen látványa - ők az Edwige Fenech féléket golyózták ki az egyedfejlődés eme késői szakaszában.
Ez a divat:
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
