LE FOTO DI GIOIA (1987)

Lamberto Bava, olasz giallo

Serena Grandira bizonyára könnyes szemmel emlékeznek az ANTROPOPHAGUS-rajongók, az ő nevéhez fűződik ugyanis a film egyik - egyetlen? - emlékezetes jelenete (lásd a képet odalent). A nő pár évre rá országos szexszimbólum, köszönhetően azoknak az óriási dudáknak, amiket viselt. Ők a főszereplői ennek a MORIRAI A MEZZANOTTE után készült kriminek.

♪ Jó nő vagy...

Gioiának (ejtsd~joy), a Pussycat glamour-magazin tulajdonosának jól megy a bolt, egészen addig, amíg el nem kezdenek hullani körülötte a modellek, mint a legyek. Ezt szó szerint kell érteni, mert a gyilkos szemszögéből fotografált nőknek rovarfejük van. Miután valakit leöntenek mézzel és halálra csípik a méhek, nyilvánvalóvá válik, hogy a szakállas entomológus a gyilkos. Csakhogy ilyen karakter nincs a filmben. Akkor ki a tettes? A postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő...

...csak egy kicsit ostoba ♪

A szokásosnál valamivel több lírából készült a mozi (nem tévé), azzal a hátsó szándékkal, hogy Tinto Brass MIRANDÁja után közismerté vált Grandiból respektálandó drámai színésznőcskét faragjanak. Az alkotók szerint. Fordítás: Grandi grandiózus keblei nyújtotta előnyök további kiaknázása. Ma már tárgytalan a dolog, ami pedig fennmaradt az utókorra, azt nem fogja respektálni senki sem. A MEZZANOTTE a blődségét kompenzálni tudta azzal az energiával, amivel Bava jr. nyomult, a GIOIA ellenben többször is megbicsaklik és nagyjából egyhelyben forog, mint egy lejárt lemez. A rendező a dvdén található interjúban azzal dicsekszik, hogy sokszor leadja az olasz tévé. "Nem túl sokkoló", mondja. Na, pont ez a baj vele.

George Eastman - Serena Grandi reunion:

Te is arra gondolsz, amire én?